Na, pocsék időre ébredtünk, hidegre és szürkeségre. Kikötő le volt zárva, senki nem szállhatott le. Maradtunk az ágyban lustizni... Aztán nagy nehezen összekapartam magam és elkezdtünk edzeni. A végén hatalmasat tréningeztünk. Emeltünk, erősítettünk, hand standoztam, kaucsukoztam. Aztán mikor elindult a hajó, igazi vihar vette kezdetét, még nagyobb, mint előzőleg. Erős Andrásunk a drillen kiverte egy shoppos csajszi fogszabályzóját! Nagyon intenzíven mutogatott az utasoknak! Aztán igen kellemetlenül érezte magát, pedig végtére is nem tehetett róla. (Később azon fáradozott, hogy adja oda a csajszinak az ajándék csokit -enni azért csak tud alapon, bár fogat mosni nem! - hogy azért ne értse félre a csaj a gesztust. Tudjátok, kínaiak... sajátos logika...) Az aznapi showkat eltörölték. Mentem gymbe, Cleber és én voltunk csak annyira elszántak, hogy ekkora hullámzást elviseljünk a futógépen. Néha olyan volt, mint egy hullámvasúton! :D Mire visszaértem a szobába, Oli már ki volt ütve, majd ki is dobta a taccsot! Későn vette be a gyógyszert... Újabb adag után pedig elaludt. Egész éjjel tartott a dülöngélés. Fájt a fejem kissé), de még menni kellett irodázni. Másnap hasonló volt, egy fokkal jobb. Szintén edzős napot tartottunk, nem volt semmi izgis. Éjjel le sem bírtam hunyni a szemem, pedig nem terveztem nagy dolgokat, de rajtam van a (haza)mehetnék!!! Reggel 7-kor kipattantam, de várnom kellett 10-ig. Hihetetlen, Fukuban 20 fok volt (Tienjinben meg 2 előtte...) és napsütés. Egyedül mentem bicajjal, elbuszoztam a torony melletti messzebbik plázába is, hogy babás és baba-váró barátnéimnek megvegyem a cuki bohócos babazoknit, amiről már írtam annó. Nagy pechemre megszűnt a bolt. Sehol nem jártam sikerrel aznap, nem találtam, amiket a listámra tűztem... Kissé csalódott voltam, ugyanakkor jó kedvű is, mivel tökéletesen kihasználtam a napot és kiszellőztettem a fejem. Az igaz, a japán drogériában túl sok időt tudok eltölteni. A gond az, hogy a legtöbb dologra nem írjnak angolul és nagyon ritkán tud az eladó idegen nyelvet. Iszonyú sokféle szépítő szert, maszkokat, bogyókat, elixíreket árulnak (pl. fiatalító placentát!!!), az tény, hogy nagyon szép a japánok bőre, fiatalosságukól pedig nem is kell beszélni, mert 30 évesen is 15-nek néznek ki! Nagy divat náluk a collagen, azt minden kiszerelésben és formában eszik-isszák. (Én is használom egy ideje, majd meglátjuk mennyit fiatalodok még 6 hónap alatt.) Sok náluk az élénkítő ginsenges, koffeines (természetes) energiaital, nem tudom milyen gyökeres cucc is. Persze, árak is vannak! 10 napnyi izületi bogyó kb. 40 euró...
Itt igazodj ki!
Aludni délután sem tudtam, pedig este még crew party is volt. Lementünk, mert masszőr barátnőm, Wen mindjárt leszáll, őt búcsúztattuk. Megint ment a "kínai rágás" ezerrel (100 féle csipsz, snack az asztalon, faltak mint az egerek :D), ott ültünk köztük mi is, a magyarok! Egy-két dolgot megkóstoltunk, de nem mindennel jártunk jól: méreg erős mogyorós cucc - nem nyerő, csilis tofu rúd - ehető... Tényleg mindig rádöbben az ember, hogy más kultúra, más stílus! Érdekes! Az is funny, hogy ott volt az admin. officer, Gavino is, aki meglehetősen nyomult az új spa managerre, bár ahogy elnézem, neki is mindegy, csak kínai legyen! Ezután viszont kidőltem, 11 óra mély kóma után tértem magamhoz óracsörgésre, mert tech runra kellett mennünk. Hadd ne részletezzem megint, hogy azért kell odarohannunk, hogy álljunk a színpadon 3x 2 percet (mivel mi nem hozzuk le a számot) és ha épp észnél vannak, akkor legalább beletekernek a zenébe! Baromi fontos, hogy ott legyünk... (Na, mégis részleteztem! :D) Pláne, időben odaértünk, pontosan kezdésre és akkor még Elvis megjegyzi, máskor jó lenne, ha 5 perccel előbb érkeznénk! Majdnem mondtam, hogy jó lenne, ha egyáltalán nem érkeznénk...
Megint elmaradt az olasz, így csak Olival vettük át a kettesben (na jó, azt nem tudom, őrá mennyi ragadt), de van oktató videónk, azzal haladtunk. Volt egy safety meetingünk ismét, de nem kellett travel talkozni. Meglepetésünkre, az új safety tréner baromi jópofa! Az egész óra (vagy minek nevezzem, feleltetés?) viccesen telt. Nyilván, mert nem olasz, hanem román! (Asszem teljes joggal kijelenthetem, ha valamilyen magas pozíciót nem olasz nemzetiségű ember tölt be, akkor tuti jó fej! Lásd kapitány és most a safetys, vagy akár a Magicán a norvég Staff Captain...) Viszont az durva, hogy volt egy szakács indiai, aki már egy hónapja itt van és SEMMIT nem tudott, de tényleg. A legeslegalapvetőbb kérdésre sem tudott válaszolni: mit jelent a "crew alert - crew alert"?!! Ez az alap figyelmeztető jel vészhelyzet esetén és ekkor kell megindulni a muster stationhöz. Ez elég ciki! Hihetetlen, mert hát tesztet nyilván ő is írt és átment rajta, ezek után kérdem én, hogy a fenébe? Hányan lehetnek, akiknek fogalma sincs semmiről, mivel angolul sem értenek egy mukkot sem. Mire számítsunk valódi vészhelyzetben? És minek az a sok drill, ha mégis el lehet itt lébecolni így is...
Aztán egész délután könyvbe temetkeztem, egy újabb Jodi Picoult regénybe. (Kedvenc regény-írónőm, aki hihetetlenül érdekfeszítően ír nehéz témákról úgy, hogy mindig több szemszögből járja körbe, megmutatja, semmi sem fekete vagy fehér! Legyen szó szülő által elrabolt gyermekről, gyilkosságról, szívtranszplantációról - halál soron ülő donorral, leszbikus házasságról vagy egy kamaszól, aki bekattan és lelövi a fél iskolát stb. Ez most a Sorsfordítók c. műve, letehetetlen!) Jól átfagytam közben, mert a kabinunkba hideg van. Nyáron sültünk, most fázunk! Kemping-feeling! :D Muszáj volt így mozognom, lenyomtam két cardio-programot ott helyben. (A gymig lusta voltam elmenni!)
A műsor rendben volt, de kezdéskor megindult a hajó. Előbb-utóbb talán hozzá szokunk! Az irodában később Kip "szórakoztatott", majd zárás után leugrottunk a bárba. Elakartunk köszönni Wentől végleg, mert ez volt az igazi utolsó estéje. Nagy meglepetésünkre a kapitány és a chief szekus is ott italozott velük. Hú, gondoltam, akkor muszáj lesz leülnünk! Nehogy ebből kimaradjunk! :D Nagy dolog nem volt, kapitány is csak fűzte az ázsiai csajokat, de beszélgetett velünk is. Elmondta pl., hogyan lett ő kapitány a Costánál. (Yberonál dolgozott, amit bekebelezett a cég, és végülis 1 éve került át...) Aztán, mikor montam neki, hogy 6 hónapja itt vagyunk, akkor jól meglepődött és megjegyezte viccesen, hogy ahhoz képest túl normálisak vagyunk! (Én azért gondoltam magamban, az elmúlt 2 hétben már eléggé begolyóztam!) Kip elszórakoztatta a főmuftit, Regit, aki hihetetlen módon, de megiszogatott két pohár bort, bár magáról nem sokat beszélt, azért azt megtudtuk, hogy pilótának készült, csak nem engedhette meg magának, annyira költséges Indiában. Talán ettől ilyen undok, mert sosem teljesültek a vágyai... Így Kip pilóta-jogsija és repülős sztorijai tényleg érdekelték, élvezettel hallgatta. (Ja, Kip repkedett Hawaiion, körbe ment a közeli szigeteken, ezt az egy dolgot valahogy még pont nem említette eddig! :D)
Magic Oliver megint egy warninggal lett gazdagabb, ez már a 4. (Elvileg vonják is le neki a 20 dollárokat sorban...Gyűjti, mint a tescos matricát...) Az megint elég nevetséges, hogy azért kapta, mert be akarta hozni a narancsleveket, amiket kidobattak vele. Ergó nem követett el lényegében semmit, pláne hogy itt fél évig az üditőket mindenki behozta. De tudjuk, hogy a valós indok az, hogy problémázott és vitatkozott, no meg hogy a staff captain most már ki van rá hegyezve felettébb. (A folyosón is leordította egyik nap, mint egy hülye gyereket, hogy miért nincs rajta a névkitűzője...) Most mit lehet erre mondani? A szabályok továbbra is idióták, Oliver pedig állandóan csak azt hangoztatja, igazságot akar és egyenlő bánásmódot... Mégis, ő valahogy állandóan konfrontálódik valakivel, sosem bírja befogni a száját.
Utolsó kimenős Tienjinünk: 11-től voltunk hivatalosan kikötve, már várakoztunk a kapunál előtte 5 perccel. Baromi hideg volt és nem engedtek le minket. Hallatlan és nagyon nem fair. Max. 15-en ácsorogtunk ott kezdetben, miközben semmi nem történt. Simán leszállhattunk volna. Kiderült, az utasokra várunk és végig kellett szenvedni, hogy az összes passanger lecammogjon. Nem értem egyszerűen, miért kell mindig megszivatni a crewt. Alapból időt veszítünk, mert már 2 órával indulás előtt vissza kell érni és akkor még le sem szállhatunk, csak egy órával később! (Európában és még a Karibon is mindig volt külön crew kijárat a kikötőkben, itt persze nincs.) Oké, kivételesen ez a kínai bevándorlásiak sara... (Ugye, amit Kippel csinálnak, az pedig már a felháborító dolgok netovábbja. Erről már írtam régebben, de most így bele gondolva, az ő helyében, nem is tudom mit csinálnék! Tudniillik neki, minden egyes alkalommal "face to face" meg kell jelennie a hivatal emberei előtt kora reggel, akkor is, ha esze ágában sincs kimenni. Jóformán nem is tud, mert az útlevelét elviszik állandóan pecsételni, és 2 óra körül kapja vissza, 4-kor pedig már ALL ON BOARD van... A sok pecséttől most fog betelni az útlevele, így már az országban sem maradhatna tovább!) Miközben megindult a sor, kedves szőke nőnk - a feleség - megint csak reklámozta, hogy a Fake Market mennyire csodálatos hely és odamennek Tatjanaval, menjünk mi is. Drága férje is ott volt, Luigi, adta neki a lóvét az autómatából. Szóval, miután jól átfagytunk, végre kivergődtünk hőn szeretett taxisok közé, akik megint próbáltak minket csőbe húzni, de már nem hagyjuk magunkat! Éljen, a pláza nyitva volt és még a kávézós kuponunk is érvényes volt! Amiket vadásztam, most sem találtam (pl. kis monchichit anyunak), találtam viszont jade karkötőt 160.000 yuanért, vagy buddhát 200.000-ért (biztos nem túristáknak árulják...), de hirtelen felindulásból vettem egy klassz bundás bakancsot, aminek nagyon megörültem. András is happy volt az új táskájától és az 1 kg friss mandarintól, amit aztán nem győzött osztogatni ,mert persze nem bírta megenni. Az megint meglepő, hogy egyáltalán nem olcsó Kína. Sima, átlagos ruhaüzletek, nem luxus márkákról van szó, mégis nagyon borsosak az árak. Érdekes módon viszont, elég sok fehér embert láttam aznap vásárolgatni. A plázát ne úgy képzeljétek el, mint az otthoniakat. Kisebb, ráadásul több mint a fele csak étterem, sötét és hideg. Az alsó szinten, mintha nem is lenne fűtés és tele van szekussal. Azért a hideg és a sok karácsonyi zene hatására már-már ünnepi hangulatba kerültem. Visszafelé ment a para a sok illegális cuccal a tarsolyunkba (mint joghurt, mandarin, tej stb.), de nekünk megint mázlink volt, mert a kedves emberek álltak a masinánál. Naná, az összes háklis bent állt a meleg terminálban! :)
Este Asylumot nyomtam. (Kedvenc trainerem, Shaun T egyik számomra új programja, amihez egy ugróiskolához hasonló létrát használ pályának. Én megoldottam házilag, ragasztószalaggal! :D) Izomláz garantált!
Oli viszont este a bárból jövet kapott izomgörcsöt, a gyúrás utáni csocsózás eredményeképpen! Másnap a szokásos tengeri nap. Végre nyugis a víz. Edzettünk, bár már nehézkesen állunk neki, mentálisan le vagyunk merülve.
Egy utolsó tengeri kilátás, amit megosztok veletek :D
Pár utas felment a színpadra valami táncot járni. Fel voltak szerelkezve legyezőkkel, szoknyákkal, zenével, csak épp senkitől nem kértek engedélyt. Stage Manager, Elvis nézett is nagyokat, mi folyik itt... Ja, kb. 2 hónap után végre megjavították a színpad forgó részét... Azt is hallottam, ellopták az egyik táncos csaj, Kennedy mobilját az utasok. Szép, már Cleberét is megpróbálták egyszer ugyebár. Remek, hogy az utasok lopósak! Általában különben azt hiszik, nekik mindent szabad.
Különben mostanában nagyon nosztalgikus hangulatban vagyok, sokat álmodom gyerekkoromból. El is kezdtünk nézegetni old school sorozatokat, melyeket tizen évesen szenvedtem végig nagy izgalmak között vagy csak épp szórakoztattak: Mágusok, Űrapu, Disney-féle Zorro, Sweet Walley és hasonlók. Tanulságos különben visszanézni, pláne mennyi amatőr filmes hibát lehet felfedezni! :D
Megvan az utódom az officeban. Jó fej srác, a hong kongi tour manager, Tin. Bevállalta egészen a szerződése végéig, márciusig. Jó is az, 6 hónapot úgysem csinálnám. Este lementünk koccintani egyet Cleberrel, mert haza megy 2 hétre, kapott egy kis vakációt. Ráfér, visszatérhet újult erővel. Magic haverunk továbbra is szerelmes, lóg Daniellán, mint egy öleb! :) Már többes számban beszél, pl. hogy portmanningesek, amikor a csaj nem szállhat le, ő sem megy ki. Így kérvényezte is, hogy 1 hónapot legyen otthon, előbb visszaszáll majd. (Pedig eléggé lement már neki a tűréshatára a hajós baromságok és szabályok terén...) Volt egy crew member este, annyira részeg volt, hogy én ilyet még csak Budapest-aluljárós csövestől láttam!!! Összepisilte magát szó szerint, nem bírt járni, sem beszélni, 2 társa cipelte el. Meg is jegyeztem nekik út közben, baromi nagy mázlijuk van, hogy nem találkoztak össze egy szekussal sem! Amúgy meg, tessék! Súlyos kihágás, az valahogy mindig kicsúszik a biztonságiak látómezejéből!
Jejuban utolsó vásárlásokat intéztem. Visszatértem a szuvenír es boltba, a kedves kis csajhoz. Vettem spéci narancsos kávét (Jeju egyik gyöngyszeme a narancs és mandarin, minden tradicionális édesség narancsos kb.) és megint megdobott a csaj csokikkal, cukorkával, rolóval. Mostanában kezdtem el koreai dolgokat kóstolgatni (volt valami zöldséges, húsos gombóc, meg algás leves, mindkettő ízletes volt) és vettem tegnap mandulás alga-szelet snacket, az annyira ízlett, hogy visszaloholtam, hoztam még vagy 5-öt, hogy otthonra is vigyek. Érdekes és finom még az édesburgonyából készült ropogtatnivaló is. Csajszik! Lesz mit kóstolgatnotok majd az otthoni welcome partymon vagyis inkább MEGJÖTTEM-BULIN! :D
Japán ZÖLDSÉG válogatás :)
Narancsos - Manós Jeju
Koreai alga-dömping
Este megint bározás, szülinappal: Táncoslány, Rosh töltötte be a 28.-at. Csapatosan vettünk neki ajándékot: Swarowsky fülbevalót. Tortázás most szigorúan a messben volt, pisztáciás zöld remekmű, amiről én lemaradtam, mert még dolgoztam. A bárban amúgy karaokee est volt, eléggé bénán énekeltek, akik énekeltek. Nagyon uncsik már ezek az esték, Oli - András (akik, néha olyanok már mint egy házaspár :D, nevetnek/évődnek/utasítgatják egymást/megvitatják, mit vegyenek fel stb. -Tök funny nézni őket! Persze Andráson látom, hogy nagyon el van anyátlanodva a barátnője nélkül!) csak csocsóznak non stop, lányok lötyögnek, Kip dumál, ittas officerek csak "vannak" és próbálkoznak valami okosat mondani, nem sok sikerrel. Én pár technikussal beszélgettem, aztán elhúztam aludni.
Szülinapi pózolás
A Show-nap mostanában - mivel 1 van - nagyon lassan telik el, mert este 9-kor van. Ezért inkább lenyomtam egy lightosabb kardiót, hogy történjen már valami, mivel pakolni és leszállással foglalkozni úgysem tudunk, utolsó napunkra benyomtak még fellépést, hogy ne Kareszéknek kelljen, mivel a production team nem lesz kész! (Kip helyére nem jön senki, át kell alakítaniuk a teljes műsort...) Ja, ebédnél Millivel beszélgettünk (az argentín énekes csajszi, aki szintén fittness őrült), mikor mellékesen megemlítette, hogy az exe éppenséggel a sokat emlegetett főmufti, azaz a Bastard... Mit ne mondjak!? Engem sokkolt a hír! Így már az nem is lep meg, hogy az előző csapatból a teltebb táncos csaj, Zara (akit szintén nem a kedvességéért és eszéért szerettünk... vagyis inkább, nem szerettünk) is állítólag kavart vele. Már érthető, hogy "mindenkivel kikezdő" Tatjana (aki egyébként már nagymama) nem igazán tud célt érni a kemény szívű szekus főnöknél többszöri próbálkozásra sem. (Mivel ezek szerint mégis csak akadnak fiatal csajok, akiknál gólt lő, és válogathat, amiről álmodni sem mertem volna.) Este már épp a zuhany alatt voltam filmnézés reményében, mikor becsörtetett András, hogy már megint szülinapozni KELL menni. Fabio, az egyik stages volt az ünnepelt. Fiúk elmerültek az asztali fociban (mint mindig) egy másodpercre nem ültek le hozzánk. (Köszi András! Jó ürüggyel csaltad le Olit aznap! :D) A táncosok hamar elhúzták a csíkot, Magic O.-val együtt, aki mostanában nem valami érdekes társaság, csak Daniella testrészének mondanám... Azonban egész érdekes sztorikba futottam bele! Nikolával (aki, a gyerekanimátorok főnöke) elegyedtem szóba, most beszélgettem vele először, nagyon zárkózott, nem épp szószátyár srác, Ciroval láttam annó barátkozni. Miket tudtam meg? Húúú, nem is tudom, milyen sorrendben írjam le? :D Szóval, 16. szerződése ez a Costánál (ez annyira nem egyedülálló), jogot végzett ő is (és azt magyarázta Olaszban nagyon nem lehet megélni belőle, mert valami hatalmas évi adót kell fizetni magad után...), mégis eljött animátornak, amíg elő nem léptették, és végül: megjárta Irakot és Afganisztánt!!! Sosem találkoztam még olyannal, aki valódi háborúban szolgált. Ő is küzd poszt-traumatikus stresszel, megváltoztatta eléggé, amit átélt és ezért is akart gyerekekkel foglalkozni inkább. Az is fura, hogy több évig járt a boszorkány Clairrel (ő volt az előző production manager, aki mindenkivel nagyon utálatos volt), mert még másik hajón jöttek össze. Ciroról is tett egy-két említést, hogy alapjában véve jó fej, bár kissé mulya pasas. Nos, azért a facebook oldala nem semmi majomkodásról árulkodik: Ciro minden pillanatban selfiet pakol fel magáról, szupermodellnek képzelheti magát miközben kamerázza, ahogy vonul az utcán és ezt is megosztja!
Utolsó előtti napunk már pakolászással és készülődéssel telt. Este az új presidentnek magyaráztam a dolgokat és még szervezés alatt volt egy welcome winter party... Bejött hozzám egy bárzsonglőr crew member, hogy juttassam be a crew showba és már a partyn is felléptethetem! (Dani, a táncos manager, bele is rakta volna a showba, de megtiltották neki safety reason miatt. Nevetséges, most mi van, ha leesik az üveg a színpadon?? Nem is biztos, hogy eltörik... Kár, pedig lett volna végre egy élvezhető műsorszám a Crew Showban...) Vasárnap aztán ment a csomagolás ezerrel, hirtelen nem tudtunk már mibe cuccolni, mert sok dolgot ott hagyunk, de a bőröndöket haza visszük. Így nagy eszesen szerványoltam egy nagy Costa-sporttáskát, ráadásul ingyen! Ugye, a kapcsolatok... :D
Haj- és sminkkölteményem az idei utolsó showra
Műsor nagyon jól sikerült, mivel fel voltunk dobódva rendesen! Gyors szerelés, még pakolás és le a bárba, hogy magunkat búcsúztassuk!!! Juhéééé! Aztán egy gyors szívroham, nincs meg az Iped. Oli kereste, hova tettem. Belém hasított a felismerés, hogy valószínűleg, a gymben felejtettem órákkal ezelőtt. Mondanom sem kell, azt hittem Oli elájul, én meg rohantam érte. MEGLETT!!! (Remegett a lábam futás közben. Oli magán kívül lett volna, ha nincs meg. Azért arra gondoltam, van kamera a gymben és utasok oda nem járnak...) Aztán leérve a bárba, Tin nyakon öntött a hírrel, hogy mekkora káosz van. A partyról, amit "csak" 4x egyeztettem le Robertoval (rákérdeztem személyesen, telefonon is: tuti elküldte e az emaileket, leokézták e, kaja rendben van stb... Válasz: SÍ SÍ SÍ), SENKI nem tudott a vezetőség tagjai közül. Sőt, még Francesco sem (a fő technikus, akivel pedig szemtől szembe közöltem az infot 5 nappal ezelőtt)! Így a banda nem tud fellépni, mert nincs ember, aki beállítja a színpadi dolgokat nekik... Kaja sem lesz, ital sem, mert már késő van, hogy megoldáj másnapra... (Mondjuk, nem értem miért...) Jó ideges lettem, de tudtam, hogy én megtettem a magamét, mégis kívülről úgy fest, hogy nem intézkedtem. Nyilván, nem az 1 napja aktív Tin sara lesz. Végülis nem tudom, mi történt pontosan, Roberto csak ködösített, de azt állította, már minden rendben van... András nagyon aranyos volt, de sírt, hogy vigyük magunkkal. Magic Oliver olyan smack volt. Akármit mondott, azt leste, mit reagál Daniella. Arcoskodott is kicsit, meg olyan dolgokat tálalt kész tényként, ami még egyáltalán nem is biztos. Végül, még az italát is leejtette, szétfolyt a tejes Baleys. Aztán távoztak. Andres, Tatjana, Roberto, Enza, Antonio is lejött elköszönni, Amyvel és Sophieval beszélgettem, aztán beesett Kip, akinek hogy hogy nem, megint akadtak problémái. Működik a vonzás törvénye rendesen! Mint tudjuk, kedvenc mondatkezdése:"The PROBLEM IS...", így a sors előszerettel szolgáltat neki lehetőségeket. Most épp a bőröndje ment ripityára utolsó pillanatban, egész éjjel arra fog valami megoldást eszközölni...
Eljött a 16.-a: DISEMBARKATION!!! Izgatottan, de fáradtan ébredtem. Volt időnk bőven, csak 3-ra jött a transzfer értünk. Karesz és Julia viszont felszállt délben, így találkoztunk és megebédeltünk közösen, Andrással együtt. Éljen a magyar brigád! Aztán, irány Fukuoka-reptér!
Kaptunk japán kísérőt, ami nagyon urasnak tűnik, de persze azért kísért minket, hogy ne lépjünk meg... (Hajósok vagyunk, vízum nélkül... tudjátok, immigration!) A srác különben segített, bőröndöt cipelt, becsekkolt, tárgyalt stb. Nem hátrány, hogy velünk jött. Ő is megerősítette a tapasztalatomat, hogy a japánok egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket. Alig beszél angolul, pedig neki munkájából kifolyólag illene... Mikor kiértünk a reptérre még nagyon korán volt, nem is lehetett becsekkolni órákig. (Addig a pasi ott hagyott minket, ha nagyon akatunk volna, megléphettünk volna...) Láttam, se kajálda, max. 2 bolt... Uncsi lesz! Az a két bolt azonban tök király! Örültem, mint majom a farkának, szét is vásároltam magam ajándékokkal! :) Olyan cuki Monchichiket találtam végre! Rögtön beléjük szerettem!
(Különben eredeti japán karakter és nem kínai, ahogy előzőleg gondoltam.)
Aztán nagy sorban állás, végre bejutottunk. A japán módi túl macerás. Nehézkesen halad minden, a csekkolás, az ellenőrzések, (25x kellett felmutatnunk a short passt pl.), sőt még a hajós átvilágítás után volt egy japán hatóság általi csomagellenőrzésünk is... Na, bent aztán nem volt semmi. Kis csomag gesztenyét majszoltam el egy zacskó beef jerkyvel, mert már az éhezés határán álltam! (Nem jellemző rám, hogy ennyire felkészületlen legyek, de ki gondolta volna, hogy egy japán reptéren egy kolbászos kifőzde van és kész! Még kávézó sem volt... Ja, az internet is használhatatlan!) Sebaj, nem lehet minden tökéletes. 1,5 óra repülés után leszálltunk Inceonba (Szöul reptere). Tele van tradícionális dolgokkal, múzeum-szerű kiállításokkal a reptér. A koreaiak szeretik mutatni a kultúrájukat! Minden akkor zárt, eléggé ingerült lettem már az éhségtől, de Olinál is elszakadt a cérna, mikor egy bunkó elorozta előlünk az asztalt. Aztán átvonatoztunk a mi kapunkhoz, ott voltak non stop étkezdék. (Persze egészséges ételt nehéz találni, a repülős kajáról ne is beszéljünk.) Ettem végül jellegzetes koreai menüt (azt nem mondom, hogy dugig lettem tőle vagy hogy annyira jó), amire érdekes módon Jejun valahogy sosem került eddig sor. Így most egy kis info következik:
A hagyományos koreai ételek fő különlegessége a sok kis kiegészítő fogás (Banchan), amelyek a párolt rövidszemű rizst, levest (tofu vagy hal) és a kimchit (erjesztett, fűszeres zöldség kínai kelből, uborkából vagy retekből) kísérik. Ezeket szezámolajjal, doenjanggal (erjesztett szójabab paszta), szójaszósszal, gyömbérrel és gochujanngal (piros chili paprika) tálalják. Fogyasztanak mellé vagy főfogásként szushi szerű tekercseket (de nem egészen olyan, mert inkább sült hús, rántott tojás vagy tofu szeletek vannak bele tekerve, különben erre írtam régen, hogy szushiszendvics, ilyet sokszor ettünk), Kimbapnak hívják... Zölségek általában japán retek pácolva, spenót, tengeri alga, hínár - ami szintén nagyon közkedvelt csemege Kínában és Koreában is.
Így a 3 óra várakozás több, mint fele eltelt a kaja-kereséssel, majd 10 órás repülés Quatarba. Nyilván, mindenkinek van már repülési tapasztalata, de meg kell jegyeznem, aki kitalálta a 3 üléses felosztást, az egy hülye volt!!! (Bárhol ülsz, mindenhol más a hátrány: Belül- macerás felállni, pisilni menni, középen - szimplán szar, nem tudsz minek dőlni, oldalt - járkálnak és leviszik a vállad...) Az ázsiai pasi, aki mellettünk ült szélen, ő sem járt jól! Először arra riadt fel álmából, hogy a stewardess neki ment a kocsival a térdének, kérhette is rá a jeget azonnal. Majd a másik csaj bénázott valamit a kajájával, én átmászkáltam fölötte, végül Oli kiborította az italát. De pozitív személyiségére utal, baromi nyugodt maradt végig! Ennél már csak jobb lehet neki legközelebb! :D Az arab terminálon aztán újabb 3 óra és végül még 5 a repülőn Budapestig! Ollé! Na, itt ráadásul beült mellénk egy 150 kg-os amerikai pasas... Megnéztem egy filippín romantikus filmet angol felirattal, eléggé meglepődtem, hogy minden 2. mondat ugyanúgy van tagalogul, mint angolul... Azóta is ezen gondolkodom, utána nézek, hogyan is vannak ezek a fülöp-szigeteki nyelvek! No, de mire ezt olvassátok, én már frissen és üdén otthon vagyok! :D Asszem'!
Köszönöm nektek, akik végig követtétek az elmúlt 6 hónapnyi eseményeimet! (Fél év... WOW!!!)
Egy kis időre búcsúzom!!!
