Jejun kirobbantunk kora reggel. Rohantunk le egészen a tengerparthoz. (A már ismert Hamdoek-beachig.) Ragyogó, tavaszias idő volt, a tenger a kék legalább tíz árnyalatában csillogott és sütött a nap hét ágra. Ember alig volt, megszállt minket a teljes nyugalom. Olyan jó lett volna, ha nem lettünk volna annyira időhöz kötve, mert ott maradtam volna egész nap!
Fukun is sétáltunk egy nagyot az Ohori-parkban! Megkerültük a tavat, fagyasztott joghurtot nyaltunk, majd kiültünk kávézni, ahol aztán leszólított minket egy japán bácsika angolul! 67 éves fejjel kezdett nyelvet tanulni, hogy fitten tartsa az agyát. Valójában egy amerikaival szeretett volna társalogni, de be kellett érnie velünk. Jó részletesen kikérdezett minket a menekült-problémáról, majd egyszer csak előkapott egy Obama-maszkot a táskájából. Vicces volt! Ja, és nagyon vágta a Costa-Concordia témát is, végül ajánlotta, hogy kóstoljunk meg valamilyen híres Fukuoka-tésztát, ami már a világon mindenütt kapható.
Aznap volt a show, nagyon jó közönség volt. Hivatalosan is "nagyon veszélyes" fülbevalót hordanom a színpadon... No comment! (A táncosoknak kötelező a cipő, egyedül én vagyok mezítláb az egész színpadon és úgy gondolom, vállalnám ezt a hatalmas kockázatot, hogy a saját fülbevalómba lépjek bele...) Istenem, már a "safety first" itt mindenkinek az agyára ment! Kezd olyan lenni, mint a "macskás-mikrós eset"-ből (biztosan mindenki hallott már a klasszikusnak számító peres esetről, melyben egy fogyasztó beperelte a mikrója gyártóját, hogy az abban szárított macskája nem élte túl a tortúrát...) kiinduló amerikaiak. Az utána lévő nap végre megkezdtük az utat Shanghai felé. Ennek örömére egész nap vihar volt és olyan hullámok, hogy nem sok értelmeset lehett aznap csinálni a szédelgésen és fetrengésen kívül.
21.-én kikötöttünk "A" városba, Shanghaiba, ahol a szmogon ritkán süt át teljesen a nap. Mint minden kínai városban első alkalommal, itt is útlevél-ellenőrzés és kijárási tilalom... Így jobb híján én belebújtam a könyvembe, Oli pedig nagy mosást tartott. Annyi volt már a szennyesünk, hogy ihaj! De hát ilyen az, amikor a 900 fős crewnak egy mosógépe van...
Shanghai után szerencsére rögvest Jejun találtuk magunkat, mivel 1 sea day-jel kevesebb! Szürke, esős hideg volt, múzeumba mentünk, a Trick Art-ba. Csináltunk egy rakás vicces fotót. Mivel megváltozott az ütemterv, tök jó lett, hogy délután kütönk ki és este 7-ig kint lehetünk. Az otthoniakkal is könnyebb lesz tartani a kapcsolatot. (Szülőket jóformán csak pizsiben látok, mivel reggel 6-kor épp csak ébredeznek... :D) Így most történnek pozitív változások és még Fukun is 2 órával tovább leszünk, bár 23.-án ezzel nem sokra mentünk.
Egy csokorra való trükkös fotó:
Azt is meg kell jegyeznem, hogy a Shanghai környékéről jövő utasok teljesen mások. Feltűnően neveletlenebbek, bár a main hallos fellépésünk után kedvesebbnek bizonyultak, mert többen fotózkodtak és gratuláltak. A többiek azért egységesen megállapították, hogy lökdösődnek, tolakodnak és gorombák. Az utasgyakorlaton pedig sokkal lassúbb felfogásúak. Oli nézte, hogy az okostelefont nagyon tudják nyomkodni, de egy mentőmellényt - több demonstrálást követően - sem képesek feltenni...
Fukun PM (=hajón maradási kötelezettség), így edzés és show! Délután volt egy nagy beszélgetésem a safetyssel. Elmagyaráztam neki mindent és kampányoltam, hogy úgy lenne igazságos, ha magic O. és Kip most elcserélné velünk 2 hónapra a pozícióját, hogy P.M. mentesek legyünk. Persze, ők nagyon fognak utálni minket egy darabig, de én mondtam nekik, hogy utána visszaadjuk! Este party time. Annak ellenére, hogy kiírták, valamilyen kínai ünnepi buli lesz, a bárban nem volt semmi extra, de elég jól éreztük magunkat.
Másnap reggel safety meeting. Összegeztük a teljesen felesleges előző napi drillt (igen, mivel 50 ember crew kirándulásra ment - amire MI NEM MEHETTÜNK nagy felháborodásomra a PM miatt - ebből kifolyólag káosz volt), ami megrekedt a 3. lépésnél (a 6-ból) és egy óra tökölődés után leállították. (Hab a tortán, újat kell majd csinálni a következő héten... Mindezt azért, mert a frissen felszállt kapitány senkit nem kérdezett, hogy alkalmas e drillt csinálni, csak parancsba adta.) Aztán arra is sikerült rájönni ezen a megbeszélésen (miután egy frissen felszállt vezető szóvá tette) 2 hónap után, hogy talán nem a nálam is egy fejjel alacsonyabb kis szakács csajra kéne rásózni a mázsás pénzes zsákok szállítását vészhelyzetben, mert valós szituban meg fog szakadni! Ja, most hallottam, hogy tavaly a Serenán volt egy igazi tűz a tengeren és mikor meghallották a vészjelzőt, a legénység nagyja felpakolta az értékeit, majd fejvesztve rohant a mentőcsónakokhoz. Le sem ...-ták az utasokat! Aztán a tüzesek tették a dolgukat és megoldódott az egész. No komment! Lehet gondolkodni... Amit még fű alatt hallottam: tűzoltók nagy része nem is tűzoltó, csak beosztják őket - mint a vízvezetékszerelőnket, aki úgy oldotta meg az eldugult fürdőszobai lefolyót, hogy kitört belőle egy darabot, és lefújta szilikonsprayvel (jó, hogy nem cellux-szal) 2x akkora problémát okozva, mert utána lukas lett a vízcsapunk :D /és ez velünk történt, nem hallomás/ - és kiképzik őket a hajón. Csak a chief fireman igazi... - Valamin csak kell spórolni! :D
Nagy örömmel jelenthetem be, hogy végre volt egy tökéletes napunk! Méghozzá 25.-én Shanghaiban!
Nagy izgatottan ébredtem kora reggel, hogy bemenjünk a városba. 3-an tartottak velünk: Dani - aki lány, Pascal és András. Flottul kijutottunk, shuttle buszra pattantunk, majd vonattal/metróval 70 perc alatt 5 yenért (kevesebb, mint 1 euróból!!!) beutaztunk. El sem hittem, hogy lehet ilyen olcsó a metró, amikor 3 vonalat is használtunk. Azon is meglepődtünk, hogy teljesen logikus és egyértelmű a hálózat. Ki vannak írva az állomások, sőt be is mondják angolul. (Hihetetlen, hogy tavaly erről nem szereztünk tudomást és helyette aggodalmakkal teli rohanásban, "futólépésben" (by apa) vágtattunk át 3 óra alatt a látnivalókon. Lehet, emlékeztek az akkori beszámolómra, melyben írtam többek között erről is, illetve a minket kísértő stresszről, mivel azt sem tudtuk, hogy visszaérünk e a hajóra a "fingja nem volt melyik terminál"-féle városi taxisoknak köszönhetően!) Most roppant felkészültek voltunk (port és állomás adatokkal, kínai wc-re papírral, kézfertőtlenítővel, taxisokra lelki edzettséggel és kínaiul leírt helyszínekkel, pénzzel stb.)! Tehát, ismét meglátogattuk az Old Town - negyedet.
OLD TOWN ALBUM:
God Temple tabló:
Rengetegen voltak! Míg többiek a Yu kertben voltak, Olival a God Templebe mentünk, illetve élveztük a nyugalmat, napsütést, kávét és válogattunk a szuvenírek között. Annyi buddha, maszk, jade (monchichi minden mennyiségben) és egyéb kínai csecse-becse volt, hogy azt sem tudtuk, mit hol vegyünk és hogy alkudozzunk. :D Még András - akit igen spórolósnak ismertünk meg - is igen összezavarodott a jobbnál jobb "csak neked"-féle ajánlatoktól. :) Ezek után lesétáltunk a folyóhoz , bele a modernizációba, a felhőkarcolókkal teli panorámához. Gyalogoltunk bő 1 km-t a "Bund"-ig. Lényegében bejártuk a múltkori útvonalunkat, de ezúttal nyugodtan és élvezettel. Miután magamhoz tértem a délutáni szundiból már csak egy gondolatom volt: Isten áldja ezt a 2 hónapos útvonalat!!!
Mostanában megint sok a tréning, jönnek a coast guardosok!!! Ilyenkor mindig kiszúrnak velünk, mert a legrosszabb időpontokra biggyesztik be a kiképzéseket. Olinak még a show előtt is volt egy hosszadalmas órája pár táncossal, akik hiába jelezték a tisztnek, hogy jó lesz ha lassan abba hagyja, mert közeleg a show time, a válasz ennyi volt: SAFETY FIRST!!! Ráadásul azért húzódott el, mert a román tréner imád sztorizgatni, no meg olyan infokkal traktálni, ami nem is az adott emberek feladatkörébe tartozik, de "just in case"... (Tudjátok, a biztonság kedvéért, jobb ha mindenki tud mindent. Bár Oli szerint, a kínai casinosok pl. sosem tudnak semmit. Halvány gőzük nincs, vagy az angol tudás a probléma???)
A koreai terminálban befelé menet mindig probléma van az útlevelemmel. Nem akarja bevenni a scan. Érdekes, hogy mikor megnyílt tavaly, 1 hónapig semmi gondom nem volt, csak Andrásnak. Januárban a 3 magyar útlevéllel mindig fennakadtunk, egy ideje viszont csak az enyém macerás. A kezelő pasasnak már volt egy manuális megoldása, de még így is 5-10 percig szoktuk feltartani a sort. Legutóbb viszont az új nőcinek fogalma sem volt, mit csináljon és még neki állt feljebb, hogy az útlevelem hibás. Mondtam neki, nem, az ő rendszerük a rossz, mert hogy létezik, hogy mindig a magyar útlevelekkel van probléma? Végül kitalálta, hogy a nevem előtti dr.-t nem tudja a gép felismerni... Remek mondtam, pláne amikor rohanásban vagyunk. (És majdnem mindig rohanásban vagyunk, mert kicentizzük az érkezést...:D Még jó, hogy ezen a hajón a szekusok elnézőbbek, pl. a pár perces késéssel. Bár, most hallottuk, hogy az egyik zenész úgy elkésett egyszer Tienjinben, hogy szabályosan át kellett ugrania a lengő hídon. Mondjuk, hogy úszta meg fenyítés nélkül, azt nem tudom!)
Kip mostanában összevásárol mindent (ritmikus gimnasztikás buzogányokat és labdákat), annyira nem tudja mihez kezdjen. Ráeszmélt, ha más hajóra menne és saját 45 perces showt kéne csinálnia, akkor bajban lenne, így most mindennel próbálkozik...
Fukun jó esős idő volt, de lejártam a lábam (ilyenkor előnyös a sok föld alatti járat), hogy bevásároljak ezt azt (gyertyát, csokit, dekorációt) Oli 30. szülinapjára, de igazi nagy ajándékot nem találtam még! Nem mintha akkora meglepetést tudnék produkálni közös bankkártyával, ami rögtön smst küld neki... :) Este megcsináltuk az utolsó Visiont ezzel a táncbrigáddal, mert 1.-én leszállnak. 3 ember azért marad (Magic O. Daniella-ja, "Adams Familys" -s Amy, és a "nagy arcú" Ollie). Este bároztunk, UNO-ztunk, pezsgőztünk.
Sea dayen edzettem a tissuen egy nagyot. Rengeteg utas beült nézni, kvázi csináltam nekik egy main hall-féle fellépést, amit végig tapsoltak. Persze, én inkább kényelmetlenül éreztem magam izzadtan, edző cuccban. Mivel néztek, folyamatosan csinálnom kellett valamit, aminek a vége hatalmas izomláz lett. Beszélgetni kezdtem egy kínainak látszó utassal, aki olasznak mondta magát és jól beszélt angolul. Shanghaiban élő zongorista, kínai feleséggel. Sok mindent kérdezett a művészi és akrobata dolgokról/életről.
Este aztán előünnepeltük Olit tortával!
Másnap Shanghai!!! Kippel és Andrással ismét nekivágtunk. Ezúttal átmentünk a folyó túloldalára, körbe jártuk a tornyokat. Belevetettem magam a hatalmas Disney storeba is míg a fiúk Apple boltoztak. Szuper volt! Utána még megálltunk a People Squeren, ahol ránk tapadt egy nagyon erőszakos cipőtisztítós kéregető. Menés közben rányomta Oli lábára a pasztát - miután mindannyian mutattuk neki, hogy kösz nem - és nem hagyta elmenni. Én roppant dühös lettem, mert egyértelműen visszautasítottuk és mondtuk is neki, "no money", ráadásul siedtünk, mert már csak 20 percünk volt, hogy bejárjuk a teret. (Amúgy is visszataszító, mikor valaki ennyire erőszakos.) De Oli egyszerűen nem tudott szabadulni, sem lépni. Mikor adtam volna neki a nálam lévő pár "yuan-centet", azt bezzeg nem fogadta el, mert kevesellte. Aztán Kip odaadta a nála lévő 6 yuant, de még volt mersze 20-ast követelni!!! Pofátlanság teteje! Jött utánunk, míg nem kezdtünk rá, hogy "police, police"!
Modern városrész-album:
Megnéztük Andrásék utolsó showját, ünnepeltünk még egy Daniella-előszülinapot, lementünk bározni, majd másnap elbúcsúztunk mindenkitől. Úgy is hajón-maradós, P.M. napunk volt, Olinak újabb tréninggel. Ez már tényleg too much! Fukun a nagy gyakorlat bő 2 órásra sikeredett, bomb-searcinggel, abandon the shipp-el zack und pack. El tudjátok képzelni, hogy ha a gyakorlat utasok nélkül majdnem 2 óráig tart, akkor a valóságban 2000 emberrel mi lenne? Már rég elsüllyedtünk volna!!! De jó, hogy tavaszodik, levehettem végre a nagy kabátot. :D A gyakorlat után leamortizálódva szaladtunk ki, tervbe volt ugyanis egy éttermi ebéd Oli tiszteletére! (Az igaz szülinap, 3.-a bizony tengeri napra esett.) Miután 2x körbe jártuk a központot szimpatikus hely után kajtatva, végül egy sushizós helyre esett a választásunk, amit még tavaly ajánlottak. Jót ettünk igazán! Oli a sajtkrémes, garnélás fogásokat preferálta, szigorúan wasabi nélkül (ezzel szemben én, aki alapvetően nem szeretem a csípőset, de a wasabiért orrfolyásig odavagyok), ragacsos, édes szója szósszal, míg én a lazacos szeleteket, minél nagyobb a hal falatka, annál jobb - alapon. Az esti bár után, míg Oli elment kajálni Kippel és Oliverrel, én gyorsan kidíszítettem a kabint, mivel már éjfél után voltunk, az már 3.-a volt! :)
Szóval, Oli hivatalosan is betöltötte a 30-at! HIP HIP HURRÁ, ÉLJEN SOKÁ!!! :D
