XI. Fejezet

Jó peches napunk lett. Felkeltünk korán, hogy elmenjünk a várva várt vízeséshez. Nem sikerült, mivel csak ketten voltunk és legalább 4 ember kell a taxisoknak, illetve mehettünk volna baromi drágán. Gondoltuk akkor elbuszozunk Trois Riviéresbe, a "Vésett kövek parkjához". Több mint egy órás út után megérkeztünk. Közben volt egy trópusi hatalmas eső, megijedtünk, hogy ez lesz egész nap, de szerencsére elállt, sőt tűzött a nap. Igen ám, csakhogy a buszsofőr azt elfelejtette mondani, hogy nem igazán megy be a városba a busz, hanem lekanyarodik. Így nekünk gyalogolnunk kellett, nem is keveset és még járda sem volt. Szép tájon, dzsungeles, banánosok mellett gyalogoltunk, de az úttesten, rekkenő hőségben. Persze senki sem állt meg, hogy felvegyen bennünket. Végül megálltunk egy buszmegállóban és nagy sokára jött egy kisbusz. Elvitt minket a centrumba, de onnan még mindig sokat kellett gyalogolni lejtőn lefelé. Oli lábai jól bírták, persze féltettem, ne történjen kibicsaklás és még a fenekünk kapott egy adag izomlázat. Megérkeztünk! A parkba ingyenes a belépés, de egy órát kellett várnunk majdnem, mert óránként van körbevezetés. Utólag nem is tudom, minek kellett azt megvárni, mivel franciául volt és a csoportban lévő 5 éves gyerek végig ott ugrált a köveken anélkül, hogy a guide rászólt volna! (Mivel csak vezetővel lehet bemenni a parkba, feltételeztem, baromira óvják ezeket a köveket.) Egyébként a parkban (helyi nevén: Le parc des roches gravées) a prekolumbiai civilizációk művészetét láthattuk kőbe vésve, egy csodás botanikus kertben. Visszafelé már elvitettük magunkat a buszmegállóig egy kedves francia párral, akiket a csoportunkban ismertünk meg. Megint csak sokat vártunk a buszra, de legalább jött. Ekkor még... Leszálltunk vásárolni a nagy plázánál (Destreland), ami jó volt, csak hogy az utolsó busz pofátlanul nem állt meg, hiába voltunk a megállóban. Ráadásul akkor még nem is tudtuk, hogy az az utolsó volt... Vártunk egy darabig, megkérdeztünk egy csajt, aki mondta, itt több nem jön, átmentünk egy másik megállóhoz. Ott álltak többen is, így vártunk. Több mint egy órát... Közben lement a nap! Végül megállt egy taxi, bepattantunk és fizettünk 20 eurót egy 5 perces útért... De gyalog az baromi sok lett volna, pláne autópályánál, nem is tudtuk volna megtenni... :( Ezek után még beugrottunk netezni és mondanom sem kell, hogy haza felé megint jött a trópusi eső. Törölközővel a fejünkön rohantunk a hajóra...

St. Marteenon shoppingoltunk. Ajándékokat, és cipőt :). Nem igazán húsvétoltunk, a mess ki volt dekorálva, de semmi féle húsvéti menü nem volt. Legalább a kedvenc polip-salátám volt, de még külön sült polip is. Edzettünk is teljes erőbedobással végre 3 nap kihagyás után és Olival is lenyomtuk az emelőt, jól összeszedte magát, bár kicsit még puffadt a bokája!

Utolsó látogatásunk a Dominikai Köztársaságban, a táncosokkal együtt elmentünk motorcsónakkal a természet készítette úszómedencékhez. Hatalmas vörös tengeri csillagokat szedtünk ki a víz alól, gyönyörű, áttetsző, sekély vízben úszkáltunk. Aztán átmentünk egy másik részhez snorklingolni több féle halak közé. Sőt, most először még este is kimozdultunk társasággal, az olaszokkal. Egy pizzériában voltunk sörözni. Ittam még valami helyi rövid rumos-mézes italféleséget is! Jól sikerült az este. Volt is másnap macskajaj!

Show nap eltelt, kicsit nyűgös voltam, mostanában nem aludtam jól. Olivér érzi még a bokáját, de remekül ledolgozott. Már csak egy fellépés lesz, de nem tudjuk még mikor! :) Másnap all in one hajós hülyeségek: korán kelés, zajok, bomba kereső gyakorlat, emergency gyakorlat (aminél most átirányítottak másik helyre, de csak egyszer mondták be, sokan nem értettük/hallottuk hova kell mennünk, így darabig csak kóvályogtunk a tömegben, a mentőmellényben... (Kellemes dolog ám, tömegfóbiásoknak, pánik betegeknek pláne nagy élmény lenne!) Ezek után még meeting is volt. Ja, és még az eső is szakadt, mintha dézsából öntenék. Lőttek a strandnak, de csak azért, mert mindenki meggondolta magát, pedig 1-kor már jó idő volt. Kettesben nem akartunk viszont megint sokat költeni taxira... Így csak shoppingoltunk még ajándékokat, van egy bolt, ahol minden félét árulnak, ami megváltoztatja a színét a napon! Elég klassz! Mivel nehezen ment a pihenés, muszáj volt meditálnom és jógáztam is egyet este. (Közeleg a haza menetel, megint kattog az agyam, de azon a sok intézni valón, ami ránk vár ott a két hétben. Nem sok időnk lesz élvezni az otthon létet!) De este végre meglepi ért, beállított hozzám egy masszőr csaj (több mint egy hete ígérgette az egyik, hogy jön, de végül küldött egy másikat) és isteni masszázst kaptam. Baromira kellett már, a fél oldalam és nyakam be van állva eléggé, még egy csomó is volt a lábszáramba, ami eltűnt :) Hurrá, jól aludtam!

X. Fejezet

Eléggé pocsék nap lett a péntekből. Volt drill, amire végül nekünk nem is kellett mennünk, aztán csodálatos meeting, de legalább volt esemény is. Előadták megint a "safety on stage" előadást és csináltunk színháztermi evakuálást is. A délutáni shopping után az időt netezéssel töltöttem a könyvtárban és egész nap füstölt lazacot ettem. Mikor vosszaértem a hajóra, mondja a securitys nő, hogy a páromnál volt valami spray (mutatta a lábát), gondolkodtam milyen spray lehetett a zsebébe, erre a mondat vége az volt, hogy a hospitalban van, ott keressem. Jajj, talán lenyúzta a térdét, jutott eszembe. Hát, annál komolyabb, bokaficam (sprain), kiugrott neki focizás közben! Iszonyúan feldagadt, rá sem bírt állni. Jól megijedtem, most mi lesz. Másnap reggel el kellett mennünk Guaden a sűrgősségire röntgenre. Kiderült, nincs komoly sérülés, törés, de egyelőre borzalmasan fest. A cruise director megkérdezte, mi lesz, mert ha nem tudunk dolgozni szerdán, akkor azonnal le kell szállnunk... Így, mondtuk, hogy dolgozunk valahogy. Vlad felajánlotta rögtön, hogy megcsinálja velem a duót, ez hatalmas kisegítés lesz! Így Olivérnek "csak" a zsonglőrt kell túlélnie... Egyelőre fekszik, jegeli ezerrel. Drukkoljon mindenki! :)

Vasárnap kimentem kicsit sétálni, Oli csak pihent egész nap. Du. elkezdtem gyakorolni a duót Vladdal. Este már nem bírt Olivér magával, elment gymbe, utána meg lenéztünk crew bárba. Az egyik lányt felköszöntöttük szülinapja alkalmából, ugyanakkor Sándor is ünnepelte, hogy volt egy jó napja! :) Nyert valami lóvét aznap és még az étterembe is kellemes hallgató közönsége volt. Így sorra rendelte az üveges pezsgőket. Gondoltuk is, hogy így majd holnap megint rossz napja lesz, ha másnapos lesz. (Lett is neki savtúltengése egész nap!)

No de, a másnap reggel nekem is elég pocsékul indult. Kora reggel kivertek az ágyból, mert jöttek izzót cserélni (nem is kértük), azért is bosszantó, mivel ez az egyetlen nap, hogy később kötünk ki és nem kell világvégére ébredni. (Az ébresztő itt mindig zúgás, remegés, tárgyak rázkódása a szobában mindenütt, és 2x egy héten megspékelve a már emlegetett agyrepesztő horgony-engedéssel...)

Tehát ezután visszamásztam az ágyba, akkor jött egy telefon. A cruise director keresett, hogy megszidjon minket, hogy került Olivér előző este a crew bárba, mivel ő "day off"-on van. Erre kérdeztem én, hogy az mit jelent? Nem tudtuk, senki sem mondta, direkt rákérdeztem az asszisztensénél, mert le kellett adnunk neki egy papírt az orvostól. Mondtuk is, mivel csináljuk a showt szerdán, nincs szükségünk semmi féle day off-ra (nekünk 2 show között nincs más kötelességünk, ahonnan felmentés kellene)... Ő (az asszisztens) azt mondta, ne foglalkozzunk vele, ez csak egy papír, hogy tiszta legyen minden Genovának. (A CÉGnek :D ) Nos, a nőci csak magyarázott, hogy day off-kor az ember el sem hagyhatja a kabint, mivel beteg és pihennie kell. (Ja, csak nem épp valami fertőző vírusról van szó például...) Ez a kedves nőszemély ráadásul nem akarta megérteni, hogy ezt nem tudhattuk, csak magyarázta újra és újra, hogy ilyenkor nem mehet sehova. Azt hittem eldurran már az agyam. Angolul ő ugye pláne nem is akar megérteni semmit, de szerintem amúgy sem lehet vitatkozni... Végtére is nem lett belőle nagyobb baj, másnap le is ment a dokihoz és megszüntették a day off állapotot.

Másnap elmentem strandra a táncosokkal. Nagyon k.o. voltam, előtte már lepróbáltam a sráccal. (Nagyjából megvan minden, kivéve a handstandot. Azt nem fogjuk csinálni, mert az nagyon új neki, kimozog a keze alattam.) Szóval csak fetrengtem én is a parton, el-elszundikálva percekre. Mondjuk, ez a partszakasz nem volt nagy durranás, csak souvenir boltok voltak és még az égbolt is sokszor beborult. Este még egy próbát lenyomtam Vladdal. Másnap már én nem bírtam járni, úgy bedurrantak a combizmaim a sok vállba felmászástól és leugrástól, mivel azért próbálgattuk a handstandot sokat...

Kedden már edzettünk együtt, mármint Oli zsonglőrözött, rá is tudott már állni rendesen a jobb lábára. Járáskor már nem is látszik, hogy volt valami, nem sántít, de persze még pufi a lába, véraláfutásos és fáj még neki. Forogni nem tudott a fájós lábán, a labdáját pedig nehezen balanszírozta a lábfején a felpuklisodás miatt, de összeségében le tudta nyomni a számait!

No, de lesz szerdán izgalom mindenkinek rendesen! 

Olyan ideges voltam egész nap. Megint korán keltem, nem tudtam visszaaludni. Izgultam, hogy milyen lesz a műsor, mert még a délutáni próbán sem volt azért meg minden. A show viszont nagyon jól ment. Olivér hihetetlenül jól csinált mindent. Pörgött is, semmit sem hagyott ki, sőt még csak nem is nagyon paccolt. A gumizoknit sem vette fel, merthogy az vastagította a lábfejét. Vlad minden tőle telhetőt megtett, ilyen rövid felkészüléshez képest elég jó volt, megcsináltuk. Oli valószínűleg meg túlélte volna az emelést is, de így nem kellett erőltetnie és a srác is már teljesen beleélte magát, hogy fellép velünk :)! Én még bekaptam egy óriási izomlázat, mert ugye nem vagyunk összeszokva és emiatt volt egy mozdulat, amit nagyon befeszítettem és beállt a combom. De, minden jó, ha a vége jó, megoldottuk!

Antiguán elmentünk beachelni kettesben a legközelebbi strandra. Tök jó helyre keveredtünk, free wifi az egész strandon, jetski lehetőség, elég szép partszakasz. Kicsit borús volt az idő, de nem is volt baj. Úszni így is tudtam egyet és legalább nem égtünk le, sőt még a képernyőinket is láttuk :D Mint fontos kritérium, hiszen Olivér egy hétig nem volt internet közelben!!!

Másnap nagy pihenés, a városban is minden zárva volt (mivel nagy péntek), piknikeztünk, olvastunk egész nap a parkban. Muszáj volt, mert baromira kimerültem a héten...

IX. Fejezet

Szombaton igazi trópusi esős idő volt, nem is ment senki sehova. Vasárnap szokásos strand, kókusz-turmix és internetezés. La Románán viszont kimozdultunk. Eltaxiztunk a Casa de Campo-ra, a gazdagok üdülő-központjába. Jól lealkudtuk a taxit, tök szimpi sofőrbe botlottunk, no persze segített, hogy Nacho spanyol :D... Klassz hely, de hatalmas! Lejártuk a lábunkat, mivel nem gondoltuk, hogy ekkora. Mindenki golfkocsival közlekedik. Mi nem béreltünk, de végül felvett minket valaki és elvitt egy darabon, még így is nehezen jutottunk le a strandig. Nem is volt nálunk fürdő cucc, mert nem tudtuk, hogy itt lehet fürdeni, azt mondták, minden privát, de hotelek is vannak és itt viszont tudtunk volna pancsolni. Nagyon szép, klassz hely, magas árakkal, de még épp megfizethető. (5 dollár egy 7,5 l-es víz) Meg is beszéltük, hogy jövő héten eljövünk többen és bérlünk golf-boogiet is. Összefutottunk a Staff Captainnel és családjával is. Visszafelé pedig egy securitis vett fel minket, Oli és Ignacio beült hátra a raktérbe, úgy néztek ki, mint a mexikói menekültek :) Aztán este bejutottam a csoportba és elmentem megnézni a Candela showt. Az is a Casa de Campo területén van egy nagy amfiteátrumba. Ezt a részt nem is láttuk délután. Itt vannak bárok, éttermek, még saját főiskolájuk is van, vagy csoki múzeum például! Együtt mentem a kapitánnyal (itt a 26 éves felesége és kisbabája), velük jött Viktória is (canadai ékszer árus a hajón, akivel állítólag kavart pár hete a kapitány....)! Vele sétáltam egyet a show előtt, beültünk egy italra is. Féltem, hogy horribilis számla lesz, de végül 21 euró volt. Én Jagert, ő egy schotchot ivott. Nagyon úri asszonyok voltunk :D!

Olit megfodrászolta egy filippín takarító srác 5 dollárért. Nagyon profi, sok ideig csinálta, mindenféle professzionális eszközökkel és én is látom, milliméterre pontos a haja mindenütt. Talán még nem is volt ilyen precíz frizurája!

Costás érdekességek: Állítólag a kapitány kikezdett az egyik zenész csajjal is, aki  nem igazán vette a lapot, így másnap kapott egy warningot. Indok: a másik zenészt fotózta a mobiljával... no komment. Érdekes, pedig mindenki mondja, hogy ez milyen jó fej egy kapitány. Sándor régről ismeri, még akkor csak security-chief volt, aztán staff captain. De az is jól néz ki, hogy Viktória (akivel nemrégiben kavart) most barátnősdit játszik a feleséggel!

A crew bárosok mivel ingyen kávékat adnak a secusoknak, nincsenek annyira ellenőrizve belépéskor. Jóformán bármit behozhatnak.

Vannak, akik zacskóban magukra kötve csempészik be a keményebb italokat és a bárosok is üzletelnek ilyen dolgokkal :)

A masszőrök jobban keresnek, mint a főnökük, a spa-manager...

Vannak olasz zenészek, akik napokig nem is használják a törülközőt a kabinjukban. (Ezt egy crew cabin-takarító mesélte...:) )

A stage-dolgozók itt is eléggé "elvarázsoltak" vagy inkább el vannak szállva.

Aztán Nasos (learning officer, aki azon kívül, hogy angolul tanít, az összes számítógépes tanfolyamos, tesztes herce-hurcát is levezényli az egész crewnak) van leszívva agyilag teljesen, mivel több ázsiai még az egeret sem tudja kezelni, vagy az egyik belerúg véletlenül a számítógépbe, közben kirántódik a zsinór a konnektorból és még észre sem veszik, csak nézik, mi nem stimmel a monitorral... Na már most, akkor ők egyáltalán, hogyan fogják fel pl. az italian law című előadást a hozzá tartozó klikkelős teszttel?! (Még jó, hogy ezeket a számítógépes felesleges teszteket is addig kell tölteni egymás után, amíg át nem megy rajta az ember...)

Az officerek 2x 4 órát dolgoznak egy nap. Az egyik abból hajnali vagy éjszakai műszak, ők vezetik és navigálják a hajót. Az egyik, akivel szoktunk beszélgetni a bárba (magyar barátnője van évek óta, és szereti hallgatni a magyart, bár még mindig nem ért semmit belőle) tankhajón szolgált előtte, az rosszabb volt. Azt mondja fárasztó munka, de még így is szereti, hogy utazik és világot lát. Nyilván nem is keresnek rosszul. Amúgy évi 8 hónapot töltenek a hajón, de nem egy huzamban.

Tortolán beültünk egy elég jó étterembe, szuper internet volt, csak szétcsíptek a szúnyogok... Aztán fellépés. Ma valahogy nem voltam annyira hangulatomnál, úgy fogtam fel kicsit, mintha próba lenne és pont baromi jól dolgoztunk. Még az egyik kamerás is megjegyezte, hogy szerinte ez volt eddig a legjobb előadásunk.

Amúgy múlt héten fotózott minket az egyik itteni fotós.  (Öcsémnek - aki ebben a szakmában tevékenykedik, médiás, videós, operatőr, fotós stb. - a haja kihullik, ha meglátja milyen fotókat lő itt egy fotós...) Eleve csinált egy számról 50 helyett mondjuk 5-öt, azok is a legrosszab szögből vannak és mindig póz előtt vagy póz után... (De nyilván nem fogok pocsék fotókat mellékelni magunkról :D )

Egyik nap rám szóltak vacsinál a messben, ne legyek már papucsban... De még hozzá tette, hogy ez az én biztonságomat szolgálja, el ne csússzak! Ja, mert ha mondjuk magas sarkú szandálban tipegek be, mint a zenészek (mivel ők munkaidő közben vannak) az már totál biztonságos! Ez is egy olyan előírás, aminek sosem fogom látni az értelmét. Crew részlegen (ergó passenger úgy sincs), ahol étkezés után takarításkor cipővel felállnak a pultra, hogy levegyék a kávé- vagy a fagylaltgép tetejét, vagy a felmosáshoz a vizet ugyanott engedik a koszos vödörbe, ahol a kávéhoz, teához lehet, na papucsot meg ne viseljek, mert egészségügyi vagy nem tudom milyen előírás... (Ráadásul a szandálból is kint van a láb ugyanannyira!) Jó, hogy ezek a másik hajón gyakoribbak voltak, ott nem is szóltak rám. Talán itt egy fokkal kényesebbek azért.

A héten megint van general drill, állítólag csak azért ismétlik meg, mert az új rendszer szerint az ID kártyákat is le kell scannelni, amikor ott gyülekezünk (nem elég a névsorolvasás + papír aláírás) és múltkor több embernek lemaradt.

Aztán kérdezgettem egy tour dolgozót, miért olyan nehézkes engem kirándulásba rakni, hiszen úgy látom mindig van hely és a másik olasz 4 artist jóformán minden nap kirándul. Erre, mint egy bamagolt szöveget mondja nekem, mert ők segítenek a guestekkel. Aha, képzelem, hogy ők mennyit segítenek az angol- vagy egyéb nyelvtudásukkal, pontosabban azok hiányával, a francia guesteknek. A lányok úgy tudnak angolul, hogy mindenre rávágják, hogy Sí-Sí-Sí és mindig később rájövök, halvány lila gőzük sincs, miről beszéltem)! Na ennél egy fokkal jobb a két srác, többet értenek, de beszélni ők sem nagyon tudnak. Szerintem így én is "segítenék" a kedves utasoknak :D! Szóval ez az álca duma, pedig csak olaszok és valahogy benyalták magukat a tourosokhoz...

VIII. Fejezet

Másnap megindultunk nagy lelkesen a komphoz, szerettünk volna elmenni a rabszolgás múzeumba. De elég érdekesen jár a komp, a pasi 3x mondta, hogy fél óra múlva jön, így vártunk összesen másfél órát, még mindig nem volt ott, végül elegünk lett és feladtuk. Elmentünk netezni...

Szombaton viszont elkirándultunk nagyon messzire, a sziget túlsó felén lévő nagyváros, Basse-Terre volt az úti célunk. Nem nagy távolság - 60 km - mégis 2 órát ültünk a buszon. Legalább körbe utaztuk a szigetet. Láttunk sok cukornád- és banánültetvényt, érdekes növényeket, de a buszból képtelenség volt normális fotókat készíteni. Megérkeztünk, de csalódtunk. Az erődön (Fort Delgrés) kívül nem volt semmi. Még emberek sem. Szombat kora du. volt és minden zárva, az utcák kihaltak... (Egy úti kalauzban olvastam, hogy érdemes menni, mert a város hangulata, a piac és minden magával ragadó... Feltételezem, aki írta nem hétvégén volt... Olyan furcsa, hogy ezeken a szigeteken minden hétvége olyan, mintha szünnnap volna valami ünnep miatt, csak ünnepség nélkül.) Kicsit azt éreztük, hogy a túl sok buszozás nem igazán érte meg, de sebaj!

St. Maarten - strand nap, most gyalog mentünk. Oli vett útközben a coco-bárba igazi kókusz-smoothiet. Incsi fincsi, de egy kalória bomba, azért bele szipákoltam néha :). Aztán betévedtünk egy cipőboltba. Addig válogattunk, míg mindketten vettünk egy márkásabb darabot. Régóta vágytam egy Tommy szandálra, most végre jó áron hozzá jutottam. "Jól" lealkudtuk a két pár lábbelit, persze tudjuk, a show része a magas ár, hogy végül a kliens még nagyobb örömmel távozzon :D Aztán egy kis strandolás, táncosok is ott voltak, de csak ketten röpiztünk a vízben. Ők java részt mindig csak a napon fetrengenek, alig mennek be. Viszafelé megint láttunk két nagy Iguánát, végre hatalmas tüskés hátút is. (Az a nőstény!) Szegény ott mászkált az úttesten, de leálltak a kocsik, nem akarták elütni. Mindenki ott hesegette át a füves részre, végül felmászott egy pálmafára! Este edzés után még volt egy kis bározás, mert az egyik srácnak szülinapja volt.

 Ez egy kisebb példány!

Hétfőn végre bejutottam egy kirándulásra! Safari-kocsikkal Dominikán :) Az idegenvezető, Francisko jó fej volt, franciául és angolul is elmondott mindent. A sofőrünk Kako, pedig nagy figura. Cirka 130 kg, nagy pocak és popó, amit imádott rázni. Végig itattak minket 100%-os cukornádból készült, 40%-os alkoholtartalmú itókával. Na, nekem egy korty is elég volt! Első állomásunk egy karibi kert. Pálmák, orchideák, citrus fák (olyan a fa levele, hogy már dobhatod is bele a forró vízbe teának, és megkapod az orange spicy teakeveréket :)... Elvittek egy cukornád ültetvényre, meg is kóstolhattuk. 9 millióan lakják Dominikát, ezt a pici országot, és sajnos rengeteg embernek nincs munkája, ezért nagy a szegénység és ezért sok a lopás, rablás. Itt az ültetvények között ici pici falvak vannak, saját általános iskolákkal és elég gyér körülmények között élnek. Sok gyerek jön oda a túristákhoz, mindenkit megkértek, ne adjunk nekik pénzt, max. csokit. Aztán elhajtottunk a Casa de Campo mellett, ami egy elzárt falu a gazdagoknak. (Oda még el kell majd látogatnunk.) Shakirának és Iglésiásnak is van ott egy méreg drága ingatlanja, privát strandok, boltok és éttermek a celebrityknek... Következő állomásunk a Matilde szivar gyár volt, írtó jó vanília illat van a gyár körül, de bent már az a jellegzetes tömény szivar-szag van. Körbevezettek, bemutatták a készítést. 6000 munkás van, nagy része nő. Mellesleg az egész szigeten férfi hiány van, így legális a bigámia! Vettem eredeti organikus, cukormentes kakaót, kis golyókba van, tök jól néz ki. Rengeteg kávéból, kókuszból és kakaóból készült bőrápoló termék is van, mind organikus. Láttunk rengeteg szarvas marhát, elég soványkák voltak, mesélte a guide, hogy csak füvet legelnek, semmi mesterséges tápot nem kapnak, ezért édesebb a húsuk is. A kocsiban amúgy, még 5 hely volt, szóval Oli is jöhetett volna... Ennyit arról, hogy csak egy ember fér be nagy ritkán! Viszont Oli nem búslakodott, mert már meg volt beszélve aznapra egy beach-program, így csak fiúk mentek 4-en. Elökörködtek, handstandoztak a homokban, meg snorklingoztak. Azért magával a  tengerparttal nem voltak elégedettek. Az utasok között egyébként a franciák mellett volt egy holland család, és egy lengyel pár, ezért is volt angol idegenvezetés is.

Másnap én nem szálltam le, Olivér viszont ÉBRESZTŐT állított! Elhiszitek? :D (Tudjátok, Olivért nagyon nehéz délnél előbb kiásni az ágyból...) Dehát megbeszélt a fiúkkal Catalinán röplabda meccset! Úgy kipattant 9-kor, hogy 2p alatt el is készült és eltűnt. Én meg alhattam tovább :) A többiek csodálkoztak, én hol vagyok,  végén még én leszek a "lustálkodó" és Olivér a "fitt"!

Tortola day = show time. Annyira elhúzták a horgonyozást reggel, hogy képtelenség volt aludni. Fél órán keresztül, mintha a fülem mellett reszelnének vasat. Felpattantam, aztán gondoltam kimegyek. Itt nem nagyon szoktunk eljárkálni, nehogy kiszívjon a nap a fellépések előtt. Nos, ma sétáltam egyet, találtam egy kis cuki botanikus kertet. Sok teknőssel, szép virágokkal. Nem volt hatalmas, de olyan "nyugalom szigete". Aztán beültem egy kávézóba, tök jó volt. Az előadások jók voltak, most nem mozgott egyáltalán, szerencsére. Jó közönség volt, elég nagy sikerünk volt.

Képzeljétek, megtudtuk, hogy az egész 19 napos ún. cross (amikor visszatér Európába a hajó) alatt, csak 1 fellépésünk lesz, az is az elején már 2. nap. Mivel az utasok nem nagyon fognak cserélődni. Így minden nap másik show lesz, jön majd sok interportos előadó, pl. Deltai duó is, akiket ismerünk, illetve az olasz béna pasi, akit már láttunk a Favolosán egyszer. Így 2 hét fizetett nyaralás lesz! Na jó, majd szétedzük magunkat, pláne a 6 napos sea-dayeken, mert koncentrálunk a következő munkánkra. Azért mégis csak jó lesz, hogy Európában ahol még megállunk majd klassz helyeken, kint lehetünk majd rogyásig :)

Kis Costa infó, fitness instructoroknak (azért is osztom ezt most meg, mert több ismerősömet is érint): Elég macerás ám bekerülni. Természetesen, rendelkezned kell egy fitness-sulis diplomával és némi gyakorlattal. Önéletrajz elküldése után, több fordulós, interjús válogató van. Ha végig jutsz, jön a személyes interjú, amihez már ki kell utazni Londonba. Azt követi egy 3 hetes tanfolyam, felkészítés. Sajna, fizetni kell a szállásért és étkezésért, no meg a kiutazásért is. Egész napos szemináriumok vannak, minden nap végén vizsgával és bármikor ki lehet bukni. (Nacho mesélte, ő a spanyol fitness trainer itt, hogy kb. 20-an voltak, 2-en estek ki, de azt nem tudja, végül hányan kaptak azonnal munkát.) És még vicceket is tanítottak nekik, amit mindig fel kellett mondani a kiselőadás előtt, 100 x előadva, mintha elsőre mondanák :D. Annyi juttatásuk van legalább, hogy ott csinálják meg helyben a hajós tanfolyamokat is, amit már a cég áll. Jaaa, de nem ám úgy mint mi, akiknek ledarálták egy du. alatt :) Nekik rendesen meg kellett mindent csinálni, még tűzálló overallban, igazi füstös házban kúszni mászni! (Ez egyébként szinte minden országban ilyen, csak nálunk otthon nem!) Ha már bent vagy a hajón, akkor napi 13 órát kell dolgozni, amiben van 3 x 1 óra kaja szünet. A héten pedig 3 napon van 6 órányi kimenő. A fizetésük havi 800 euró, ehhez jönnek az eladásokból (9%) és tartott órákból, személyi edzésből (19%) kapott százalékok. Nehéz ám sokat eladni, mert rá kell sózni az emberekre méreg drága, semmit sem érő vitaminokat, fogyasztó kapszulákat. Ezen kívül vannak az ingyenes reklám órák, meg szemináriumok, plusz ugye a teremben segítség-, információnyújtás a vendégeknek stb.

Nagyon tartalmas pihenő napunk volt Antiguán, elmentünk kayakozni és snorklingolni costás dolgozókkal! Szuper helyre vittek minket, gyönyörű szigetek, kristálytiszta víz... A kayakozás jó kis izom-gyakorlat volt! Közben láttunk és fogtunk tengeri sünit, hatalmas, vöröses tengeri csillagot és vízi uborkát is, bár az inkább egy darab kakira hasonlít J!  A végén volt egy kis verseny, nagyon belehúztam, de mivel előtte Oli evezte a nagyját, már kezdett kifáradni, így nem tudtunk nyerni, de becsületünkre legyen mondva, 2.-ak lettünk! Nachoék nyertek. Olié és az ő kezei is már remegtek, mikor kimásztak a kayakból. Ezután mentünk motorcsónakkal a Bird nevű kis szigetecskére. A motorcsónakkal egyébként nagyon nagy fokozaton repesztettünk! A szigeten fotóztunk, felmásztunk egy dombra, természetesen nyomtunk egy kis akrobatikát! Aztán következett a búvárkodás. Megvizsgáltuk a vízi élővilágot, szép, kék halakat, korallokat stb. Én ott már kezdtem kifáradni, visszamásztam a csónakba, de Oliék még jó darabig elszöszöltek a víz alatt. Nacho kihozott egy hatalmas üres csigaházat a víz alól és egy kikövesedett süni gömb-vázát is. Sajna, nem rejtettük el a csigaházat és valamiért visszadobatta a guide-unk (persze, hogy az élő dolgokat vissza kell rakni, de ez már csak a ház volt), a süni váza pedig visszafelé a hullámokon való rodeózás közepette elgurult és eltört :( Azért mindenki boldogan és elégedetten szállt ki a csónakból, gyönyörű kis kert fogadott minket, egy kis "fejbe kólintós" rum-punccsal! 

Másnap, pénteken elkirándultunk a vulkánhoz. St. Pierre városa hegyomlás miatt le volt zárva, így nem jutottunk be a városba, de a vulkánt, a fekete homokos tengerpatot láttuk. Ott van az állatkert is, így gondoltuk, akkor bemegyünk. Nagyon szépen van megcsinálva és nem csak állatok és növények vannak ott, hanem a vulkán által elárasztott régi épületmaradványok is: régi rumgyár, kórház, gát stb. Klassz volt, de rettentő meleg. Haza felé kis bonyodalmakat okozott, mert itt ezek a városok közötti buszok furán járnak. Igazából kisbuszok, 8-12 fős autók és nincs menetrend. Ha megtelik, akkor indul. Vissza a fővárosba, meg nincs is tábla, így figyelni kell és leinteni. Mivel aggódtunk, hogy a város lezárása miatt nem is fog erre busz jönni, stoppal átmentünk a következő városig és ott fogtunk buszt :)! Így simán haza értünk, Oli persze rohant a foci meccsére!

VI. Fejezet

Tegnap addig neteztünk a Carrefoure előtt, hogy már ránk kapcsolták a villanyt, mert minden bezárt, csukták be a plázát. De a net tök jól működött, csak görnyedni kellett egy padon...

Na, Guadelupén nem mentünk kirándulni, mert megvárjuk a többieket, hogy kövi héten akkor velünk jöjjenek, de kiírtam a címeket, térképet töltöttem, mindennek utána néztem, vagyis szervezkedem ezerrel! :D Azért a plázába elbuszoztunk ismét élelmiszert shoppingolni.

(Kiderült, most már mindig előbb indulunk el St. Marteenról, viszont amiről nem tudtunk (mert későn keltünk), hogy viszont jóval előbb ki is kötünk.) Jó kis nap volt, elmentünk strandolni kettesben és vittük az új vízi volleyball-unkat! Egy órát nyomtunk, persze rekordra! (30 alatt nem jöhetünk ki a vízből, ami most nehéz volt mert eléggé fújt a szél és elvitte többször a lasztit.) Nekem meg jól bedurrant az alkarom a nagy játéktól. Olyan klassz, ezen a szigeten mindig sok, szép nagy lepkéket látunk, de nem nagyon bírom őket lefotózni... Ja, és az is tök megszokott itt, hogy kakas-kukorékolást hallasz az utcán, vagy esetleg szembe is jön veled a kikötőben egy! :D

Aztán nagy edzésbe csaptunk délután. Aznap edzettem a színpadon, a folyósón (miután foglalt lett a színpad), a crew gymben (ott tudom felakasztani magam...) beliluló nyakig, végül a fenti gymben 6km futás és nyújtás. Most újra sokat lazítok, megvan az álló spárga, de még kicsit fájdalmasan...

Este nagy szülinapozás volt a crew bárban. Daisynek, az egyik táncos csajszinak (Oli az „fél-őrült csaj“ jelzővel azonosította be :D) volt a 21. szülinapja. A többiek valami oknál fogva kitalálták, hogy legyen „farm“ témájú buli, így beöltöztek disznónak, tehénnek meg báránynak... (Mi szerencsére erről nem tudtunk, így nem kellett hülyét csinálni magunkból!) Sándor sokkot is kapott, amikor meglátta őket. De mondjuk igaza is volt, elég idétlenül nézett ki, hogy amikor belépett az ünnepelt, a többiek négykézláb bégettek és múúúú-ztak a crew bárban, kukazsákból, vattából, meg rózsaszín krepp papírból gyorsan össze-eszkábált „kosztümökben“. (Nem győzte őket kritizálni, hogy hogyan képesek 30 éves emberek így viselkedni :D, persze szokás szerint ő túl komolyan vette!) Aztán az ünnepeltet totál leitatták, mivel minden pohár pezsgőnél énekeltek valami angol dalt, hogy gyorsan egy húzásra nyelje le, így tök hamar kiütötte magát (miután majdnem egy órát vártunk rá, mivel őt meg „Farm ahol élünk“ c. parasztlánykának öltöztették be a tudta nélkül, lehúnyt szemmel) és elment hányni, aztán már vissza sem jött... A tortája nem volt torta, pár sütit összeraktak a messből és leszórták cukorkákkal, a nasi pedig mindenféle gumicukor volt (Sándor szintén fikázta és 5 éveseknek való zsúrnak titulálta) no meg chipsz. (Ez amúgy úgy nézett ki, hogy Sándor nem vett ugyebár részt a zsúron, de ott ült a kanapén és amikor Oli lehuppant néha mellé dumálni, akkor csak ontottaa hozzáfűzéseit az eseményekhez, én meg trécseltem a csajokkal. Sorban rendelték az üveges pezsgőket (a Favolosán nem is adtak üveggel), meg becsempésztek ezt azt, amit dugdostak a securitisek elöl (pl. vodka jellyt) és saját hordozható lejátszóból jött a zene. (Itt a bárban nem nagyon szól zene ugyanis.) Érdekes, hogy a meleg táncos fiúk állandóan happyk, és állandóan rázzák magukat. De nagyon! Táncolnak, földön fetrengenek, sándorosan (most már ez egy jelző lett nálam :D) „kelletik magukat“! (Pl. a travel talkok előtt is, amit persze Sándor nem is bír ki szó nélkül J) Egyik fiú csak olyan „sad-face“, ő delfinezni sem jött például, mert irtózik a halaktól, meg mindentől ami a vízben él és mozog. Chrisnek -aki olyan Juan2, cuki „öribari-type“ - olyan csodálatos 42-es női szandálja van, hogy öröm nézni :D. Én totál azt hittem, kölcsön vette valamelyik csajszitól (de hát farmos állat jelmezhez mi értelme lenne, meg aztán egy másik leányzó meg is erősített, hogy az bizony a saját cipellője :D) Egyébként aranyos srác ő. Aztán volt olyan bárány, aki napszemüveggel tetézte a kosztümét, vagy John, aki teniszes fejpánttal pedig a tehén jelmezét egészítette ki... Ezeket annyira azért nem értettem. Daisy amúgy selfie-sticket kapott ajándékba, ami ugye most nagy sláger mindenütt, hadd ne mondjam hány képet nyomtak vele az este folyamán, főleg a táncos fiúkák, akik a létező összes női pózt lenyomták! Amúgy az áradó jókedvük és folytonos pozitív gyermeki lelkesedésük irígylésre méltó! A buli tehát jól sikerült, mi elég jól éreztük magunkat, picit typsik is voltunk, de 1 körül elvonultunk aludni.

Rég írtam Costás hülyeségekről! Na, majd most:

Be-be szoktam vinni mandula tejet, egyszer szólt a security, hogy ezt nem szabadna, de most okés, viszont szerezzek engedélyt a Staff Captaintől. Na, egy hét hajkurászás után végre megtaláltam és beszéltem vele. Mondta, hogy rendben van (megérti, hogy nem eszem tejterméket és informálja a securityt), de tudassam a hajóorvossal ezt az infót magamról. Nem értettem minek, de bólogattam. Elmentem az orvoshoz, kiderült, hogy valami papírt kéne nekem ezügyben kiállítania, de az egyik orvos nem értette angolul, meg amúgy is egy lassú felfogású ember, mint már tapasztaltam, így átküldött a másikhoz, aki legalább beszél angolul. Elküldött azzal, hogy nekem a saját otthoni orvostól kellett volna szereznem iratot, de végül megígérte, megpróbál segíteni. Nem értettem megint csak, mit kell ezt túlspilázni, szóljanak le a secusoknak aztán kész, szombaton simán behoztam megint 2 literrel úgy, hogy nem szúrták ki... De ezt persze nem híresztelhetem a dokinak. Erre mondja, hogy azért kell, mert ha más crew-sok meglátják, majd reklamálnak... Amúgy is totál megkülönböztetett pozíciónk van, pont ez fogja őket annyira zavarni!? Akkor már most reklamálhatna bárki bármiért, hiszen olyan összevisszaságok vannak, hogy ki mit tehet meg és mit nem, ugyebár! Mindegy! A másik, hogy kiderült, Daisyéknek is van hűtőjük a szobában, de privát (nem costás). (Mivel nekünk most hivatalosan van a kabinba és baromira örülök neki, így nem zavar engem félre ne értsetek J, de ha nem lenne akkor baromira pissed off lennék!) Szóval még a másik hajón ugye mondták, ha veszel is valami elektronikus cuccot, jelen esetben hűtőt, akkor egyrészt fel sem engedik, ha mégis felvitted, akkor meg cabin-inspectionkor elkobozzák. Ezért lepődtem meg. Aztán mondták a lányok, hogy még ezt a hűtöt egy régebbi táncos hagyta ott, aki kapott rá engedélyt, mivel inzulinozta magát és abban kellett tárolnia. Persze, "medical reason"-nel oké, de az engedélyt érdekes módon a hűtőre állították ki és nem személyre, vagyis azóta ott van az a hűtő és rajta az engedély J. De például mondta a másik csajszi, hogy inspectionkor a hosszabbítót el kell dugniuk, no mert az már tilos!!! Jó, mi??? :D

Egyik este felmentem edzeni és leszólított egy pasi. Már éreztem, hogy nézeget, azt hittem utas. Aztán megkérdezte mi a pozícióm a hajón, mondtam hogy artist és akrobata vagyok, aztán beazonosította a műsorunkat, mondta milyen lenyűgöző, majd bemutatkozozz, kezet fogtunk és megemlítette, hogy ő a kapitány :). Vicces volt, mivel új, csak egyszer láttam messzebbről az első meetingen, nem ismertem most fel hirtelen. Aztán csomót beszélgettünk, mondta a felesége is elég hajlékony és laza, mivel táncosnő, bár most szült. Aztán mindenféléről kérdezgetett, tényleg érdekelte, el volt ájulva Oli zsonglőrözésétől, és tényleg bele lát a szakmai tészébe is, meg értékeli a dolgokat. (Tudta, mennyire fontos a pattogós labdához pl. a talaj, vagy mennyit számítanak a hullámok és a körülmények. Megígérte, hogy ha elég hulllámzó aznap, ő majd figyel és bekapcsolja nekünk a stabilizátorokat :) Mondta, hogy ő tudja mennyi munka van egy show mögött. Az előző tányéros artista pali, neki is jó barátja volt, így azért kicsit tudja milyen a cirkuszi-artista élet is. Tényleg tök kedves volt, de mindenki dicséri ezt a kapitányt amúgy! Azt is elmesélte, hogy nagyon jók a visszajelzéseink a passengerektől! Megkért adjam át üdvözletét és elismerését a páromnak, aztán Olinak mondom este: Na, találd ki, ki üdvözöl a kondiból?! Persze, hogy meglepődött, amikor mondtam, hogy a kapitány :D

Van egy új fitness trainer is fenn, eddig nem volt edző fenn. Ő is elkapott, hogy látott engem nyújtani, meg mit csinálok itt, mivel még nem látott minket, csak pár napja jött. Aztán jól meglepődött, milyen jó nekem, mármint a munkaköröm a hajón! Nacho a beceneve és spanyol, ami tök jó, mert végre van kivel spanyolul beszélgetni. Crossfitet nyom amúgy otthon, tud pár erőemelet, de persze "tótágas"-t (Tibi bá szavai a csúnya, technikátlan kézen állásra) tud állni és megkért, javítsam ki. Úgyhogy most vele is összebarátkoztam!

Catalina day=Oliver Szülinapja!!!!! Korábban keltünk, hogy kimenjünk a szigetre. Én, még korábban keltem és felszaladtam neki reggeliért. (Jó, ez nem újdonság, mert tegnap is ágyba vittem neki a maple szirupos pancaket :)) Kint strandoltunk egy nagyot, fiúk röpiztek is. A görög Nassosnak itt van látogatóban a barátnője, jól beszél angolul és nem rég voltak Budapesten. Imádták! Nagyon bejött nekik a pesti feeling. Aztán sétáltunk még kicsit a szigeten, lőttünk természetesen pár sziklás-strandos-handstand fotót. :)

Visszaérve a kabinba egy lap várta Olivért szülinapja alkalmából egy darab csokival, a kapitány aláírásával. Szóval ilyet is adnak errefelé :)

Estére volt asztalfoglalásunk a fizetős, fancy étterembe, ahol Sándor zongorázik. Kirittyentettük magunkat öltönybe, nagy estélyibe és felmentünk. (A fedélzeten útközben egyébként majdnem lefújt a szél, olyan vihar volt, mozgott is a hajó aznap éjjel rendesen.) 5 fogásos vacsora volt, igazából 2 embernek való adag. Én 2-3 fogást ki is hagytam. Az én előételem valamilyen tengeri herkentyűs caesar saláta volt, Oli pedig garnélát rendelt koktél szósszal. Végül elcseréltük, mert nem akarta kézzel szétmarcangolni, én meg megkívántam! Tény és való, hogy az egész rákból szokás szerint 2 falat volt ehető, mire szétoperáltam :) A következő fogás "Pasta" volt, én azt nem kértem. Olivérnek nagyon ízlett a carbonara-ja, be is nyomta az egészet, ez már rendes nagy tányéros adag volt és csak ezután jött a főétel: 300g-os steak! Hozzá fokhagymás-majonézes szószt választott és parmezános spárgát köretnek. Az én grillezett lazacom narancsos szósszal sem volt kicsi, kénytelen voltam ott hagyni a felét, pedig fájt érte a szívem. Az én köretem is spárga volt, meg kértem pluszba egy spenótot, ezek a köretek picikék voltak. Én különben nem is értem, hogy kihoznak egy nagy adag spagettit, utána ki képes megenni egy hatalmas húst szinte magában... A luxus étkezés néha "érdekes"! Hadd ne mondjam, én a desszertet is kihagytam (Sándor csak pillogott a zongora mögül, no meg kommentálta néha a vendégeket :). Azért Olivér kikérte a magáét, chees caket kért epres-pudingos öntettel. Egyébként mindenből kb. 5 féle választék volt az étlapon, és baromi gusztusosan, kocsin kitolva szervírozták. A mellettünk lévő asztalnál ülő francia pár igen jókat választott, valami sóban egybe sütött halat, ott ki is hámozták meg felszeletelték nekik, épp mondtam, hogy a rákot is szétszedhették volna, hogy ne kínlódjunk vele, az avokádós brokkolis köret is jól nézett ki (bár a főtt krumplis megoldás például annyira nem tetszett) és a desszertjük is elég jól festett: sajttál. 3 féle nagy sajtot kitoltak, kis szőlővel, borral, illetve 3 féle lekvárral! (De én már nem bírtam volna enni, meg nem is akartam volna már...) Aztán Sándor jelezte, hogy szülinapozunk és kaptunk grátisz egy pohát pezsgőt koccintani! Ha szoltunk volna előző este, akkor kaptunk volna egy nagy tortát...de erről lemaradtunk! No, majd jövőre! :D

A közös ünneplés még utána volt a crew bárban, mert persze szervezkedtem kicsit sutyiba. Vettem egy rumos, kókuszos carebbean tortácskát előre a hajón (aminek amúgy nagy sikere volt, elfogyott mind és mindenki kérdezte, ezt honnan szereztem) haribo macikból kiraktam rá a 29-est, ami kiderült, hogy Olinak amúgy fel sem tűnt :(, de volt rajta egy gyertya is, amit elfújt (a gyertya tilos eszköz a hajón!). Vittem kis sütiket is, amiket mondjuk a passengeres tea time-ról csórtam, de elég fincsik és kikértem még 2 üveg pezsit. Ott voltak a táncosok, a másik 4 artist, Sándor és még a végén Nassosék is betoppantak. Sándor meghívta Olit egy zöld Martinire még. Hadd ne mondjam Oli eléggé kidurrant már a végére! Én viszont kaptam az egyik csajszitól egyfajta spéci cukormentes, (mégis édes, gyümis) aroma-szerű izét (blueberryset), ami koktélokhoz való, mert látták hogy mindig szeretem ízesíteni a sörömet, ami a végén már egyáltalán nem sörre emlékeztet, hanem valami eper/málna-koktélra például. Ugyanis itt voltak a szülei Angliából és hoztak neki jópárat. Oli pedig kapott egy saját gyártású képeslapot a táncosoktól, de nagyon jópofa, mert csináltak rá egy zsonglőrőző fiút, vattagolyós labdákkal:) és mindenki írt rá neki jókívánságokat! Szép gesztus volt, tényleg!

Este ismét show. Ismét hullámos, de nagyon jól ment az első. Úgy látszik ehhez is kezdünk hozzászokni, gondoltam! De erre jött a 2., ami még hullámosabb volt, na abba már kínlódtunk rendesen. Sőt, a levegő-karikánál a stages, aki kezeli a karikát, nem húzta meg feszesre a kis kötelet (a karikám drótkötele mellett van egy kis vékonyabb kötél, azzal engedik ki-be és normálisan végig tartja feszesen, hogy engem ne zavarjon) és jól beleakadt a lábam. Biztos jól nézett ki, ahogy csüngök és fél kézzel a lábamat bogózom ki valahogy. Megoldottam, tovább mentem, de pont egy szép trükk kimaradt és bosszantó így is eléggé, mert nem az én hibám... Mégis sokan gratuláltak a showhoz.

Ma elmentünk busszal az első Anna féle tour-ra :), a Jardín-Balata nevű botanikus kertbe, igazi őserdős feeling! Nagyon klassz volt, láttunk kolibriket, broméliákat, hatalmas bambuszokat és pálmákat, rengeteg féle csodálatos növényt. Párás volt, szerencsére nem esett, mert amikor elindultunk volt egy kis nyári zuhi. Aztán Oli még robogott vissza focizni, előtte még egy jó nagy valagú fekete asszonyság szépen letúrta a padról, Olinak meg elgurult a gyógyszere...:)

VII. Fejezet

Guadeloupén is kimozdoltunk, ráadásul csapatosan. 10-en bezsúfolódtunk egy 8 személyes taxibuszocskába és elrobogtunk az Écrevisses nevű vízeséshez, ahol a természet alkotta medencében úszni is lehet, noha eléggé hideg a víz. Igazi dzsungelben van egyébként. Nagyot pancsoltunk, kivéve Olit. Tök jól lehetett hallani az esőerdő zajait, és ki lehetett feküdni a csobogó vízen lévő hatalmas kövekre sütkérezni.

Vasárnap St. Marteenon végre biciklire pattantunk, először Costás történelmünk alatt végre sikerült bicajhoz jutnunk :), csak a securitiys csaj tette szóvá, hogy mért nem visszük a hülye sisakot, de azért elengedett. Még a kikötőben találtunk egy Iguánát, végre én is láttam, lefotóztuk! Utána a strandon lazítottunk a többiekkel, végre megkóstoltuk a zöld kókusz diót, aminek tele van a belseje kókusz-vízzel. Nincs azért olyan erős íze, a kókusz tej sokkal fincsibb. (Azt ott kínálgatják az egyik kikötői bárba, mindig lehajtunk egy kóstolót, de még nem vettünk.) Először, mióta itt vagyunk, meghallottunk magyarokat a parton. Costa utasok, beszélgettem kicsit velük.

Na, beszálláskor megvolt az első konfrontálódásom az egyik secus nővel. Ő az egyetlen, aki nagyon nem kedves, sosem mosolyog, nem szokta venni a többiek vicceit sem a motozással kapcsolatban. Baromi szabálykövető. Szóval, kiszúrta a mandula tejemet és nem engedte be. Hiába mondtam, hogy a Staff Captain leokézta, őt nem érte el telefonon, a chief secus nem tudott róla (de amúgy is azt kérdezte a telóba, hogy Anna Kodak behozhat e juice-okat...), így kivitette velem, mondván nincs dokumentumom róla... Előtte még megkérdeztem a másiktól, hogy az utasok behozhatnak e ilyesmit, mondta hogy igen, de eszembe ne jusson odaadni valakinek! Éééén, na neeeeem :D Kimentem egészen vissza a kikötős kapuig, hogy véletlenül se lássanak és letárgyaltam egy kedves spanyol párral. Azért azt megjegyzem, ők voltak a 3. pár, az első kettő olyan elutasító volt, mintha azt kértem volna, hogy drogot csempésszenek fel a hátsójukba! (Amúgy milyen kár, hogy nem a magyaroknak adtam oda előbb!) Na mindegy, szóval a spanyolok behozták nekem minden gond nélkül, de azért mondtam nekik, hogy a 2. kapun menjenek be, mert a problémás nő az 1.-nél van, sőt én sem ott mentem vissza már csak azért se, hogy ne is szóljon többet hozzám...

Másnap Rosiet (táncost) is lekapcsolta a nő, kidobatta vele a gyümiket. Asszem ő csapott is egy kis balhét, így végül elérte, hogy a tejét beengedjék most az egyszer (félő, hogy a staff captain azt hitte rólam van szó...), kellett nekem diétás tanácsot osztanom neki. Bár jönni fognak rokonai látogatóba, így majd akkor behozhatnak nekünk ezt azt.

Hétfőn, kedden nem szálltunk le, maraton edzéseket tartottunk. Egyik délután összefutottunk a magyarokkal, leültek hozzánk és egy nagyot beszélgettünk. 6-an vannak itt. Elég jó, kedvezményes cruise-árakat fogtak ki. A fiatalok egyébként vagy 11 szerződést ledolgoztak különböző hajókon felszolgálóként. Utasként is ez már a 9. körútjuk. (Voltak már MSC-n, Aidán, Celebrityn, másik Costán, úgyhogy van összehasonlítási alapjuk.) Mesélték, gondjuk van a kabinjukkal, mert egy bár felett van és baromi hangos. A nő nem tud aludni, így panaszt nyújtott be. Ki is mentek hozzájuk lemérni a zajszintet, de nagyon viccesen jött ki, hogy ő panaszkodik, hogy képtelenség aludni, a férje meg mindeközben ezerrel húzza a lóbőrt :) Arra sem ébredt fel, hogy ott overallos pasasok decibell-mérést végeznek. De, tényleg a megengedett felett volt, felajánlották nekik a kabin-cserét, de az elsőn. Oda viszont nem akarnak leköltözni. Jól érzik magukat, tetszenek nekik a szigetek. A lány persze kielemezte a bar-service-osokat, mivel neki arra van rálátása. Szerinte baromi lassúak, és csak lófrálnak itt egész nap. Bezzeg annó ő, kilométereket gyalogolt és állva aludt, mert a másik cégnél olyan szigor volt, és annál magasabb volt a fizuja, minél több italt adott el aznap. Szerintem itt ilyen nincs... Tény, hogy a dominikai munkások és ebben a munka körben a feszolgálók, nem tűnnek nagyon stresszesnek. Bár engem kifejezetten nem zavarna utasként, hogy nem futkároznak egész nap körülöttem és tukmálják az italokat. Sőt!

Jaj, rengeteg a vihar mostanában. Már este kezdődik és egész éjjel tart. Úgy bokszolják a hullámok a kabint, lehetetlen elaludni... Amikor meg kikötőben álltunk La Románán, akkor meg valami kötél nyekergett folyamatosan... :(

Tortolán esett és ködös volt, mi csak fent voltunk a büfénél. Készültünk lelkiekben a showra :)! Már meg sem lepődtünk, hogy műsor előtt, a hullámok is beindulnak, mintha direkt csinálnák... Lehoztuk, ahogy tudtuk, de nagyon kellett koncentrálni. Olinak elgurult egy labdája csak úgy a színpadon, még a talpa alá is begurult, jó hogy nem dobott egy szaltót hátra. Utána viszont a labda eltűnt egy lyukban. Így 4-el improvizált... A duónál meg egyszer egy emelésből valahogy magára rakott, vagy én léptem rá valamelyik végtagjára, de szerencsére egy részeg ember-féle lépéskombinációval megúsztam :)

Este crew bárba mentünk, most az elején elég sokan ott voltunk. Oli csocsózott párban a dokival Vlad (táncos) és Matteo (olasz táncos-artist) ellen. Igen, a lelassult dokinak jól megy a csocsó! Én az egyik táncos csajszival beszélgettem sokat, ő már 7. éve costázik. Volt egy enviromental officere 4 évig, azt mondja, nekik aztán nincs nehéz dolguk, csak pötyögnek kicsit a számítógépen, meg ellenőrzik a szemetet :)... Végül 4-en maradtunk, Chaime (nem is tudom leírni a csajszi nevét, mondta hogy utálja is, mert senki nem bírja kiejteni vagy megjegyezni), Matteo és mi.

Kaptunk egy-két hajós sztoryt:

Kiderült, itt azért zár előbb a crew bár, mert a Staff Captain kitalálta... (Állítólag nem rég volt egy eset, hogy nagyon berúgtak és egy pasi bement egy csaj kabinjába, aki a párját várta az ágyban. Azonban csak az action felénél derült ki a nő számára, hogy ez egy másik pasas... Akit aztán azonnal leszállítottak és megvádolták erőszakkal... ) Az árak a bárban pedig nem rég nőttek a crew bárban (nem azért mert Karibon vagyunk), minden Costán, mert új kávés cég lett a beszállító! Aztán mesélték még, hogy itt is voltak feljelentgetések, mert hangoskodtak a kabinban, vagy a végén már csak hangosabban léptek. Rosalio a stage-fő-főnök (Max tesója) a táncoslány szavaival egy perverz. Semmi dolga, ő a főnök (de ez ilyen névleges pozíció, fizikailag tényleg nincs dolga, állandóan csak play station-özik a back stage-ben) és azért álldogál a folyosón műsor közben, hogy végig nézze a lányok gyors-öltözéseit! És ő volt, aki állandóan bepanaszolta őket annó. Aztán meséltek még az együtt lakásról a szobatársakkal. Matteo társa például olyan szinten rendmániás, hogy egy tollat vagy egy nyitókártyát nem szabad elől hagyni keresztbe az asztalon, sőt egyszer azért sértődött meg és nem szólalt meg egy hétig, mert Matteo az engedélye nélkül bevitt a kabinba egy széket. Chamey pont az ellenkezőjét ecsetelte, hogy az ő lakótársa - Daisy - viszont iszonyú rendetlen.

Másnap sétáltunk egy nagyot Antiguán, elmentünk egy múzeumba, igaz elég picike volt és megnéztük a St. John's katerdrálist, az sem túl nagy és romos. Minden kicsi a szigeteken, de jó színesek a házak. Mindenhol szól a zene az utcákon és lazák az emberek, mint a tejes zacskó :D De elég putris sok városnak a nagy része. Van egy-két megcsinált hely a túristáknak, azokon látszik viszont, hogy nem eredeti.

I. Érkezés

Nagy boldogan, röpke 11 órás út után leszálltunk Guadeloupe repterén. Ici pici repülőtér, rasztásan fonott hajú, franciául beszélő, fekete bőrűekkel. Kiderült, az egész repülő-járat, Costa járat és leszállás után hamar eltűnt minden utas, mivel a csomagjaikat kiszállítják helyettük a hajóra. Nem is volt semelyik csomag-futószalagnál Alitalia járat feltűntetve, de egy costás dolgozó azt mondta nekünk, mivel crew tagok vagyunk, várjuk a crew-s futószalagnál és jönni fog értünk névre szóló taxi. Hát mi vártunk is majdnem egy órán keresztül, közben már minden stewardess és pilóta elvitte a cókmókját, ergo az a futószalag a repülő személyzetnek és extra csomagoknak volt, utána le is állt. Aztán kezdtünk csodálkozni, h nyilván valami nem okés, mert miért kerülne a csomagunk az Air France utasainak bőröndjei közé, lévén már csak az volt mozgásban az egész reptéren. Senki nem tudott segíteni, hiába adtam oda a csomag cetlit, nézzék már meg a rendszerben, ide értek e a csomagok, nem tudtak segíteni, de egyáltalán nem aggodalmaskodtak, csak legyintgettek, hogy a hajón kell lenniük. Mi meg nem mertünk addig elindulni, amíg nem tuti. Az enyhe pánik azért is kristályosodott ki rajtunk, mert tudtuk, a mi csomagjainkon nincs "costa" jelzés, mint az utasokén. Honnan is lenne, hiszen mi Budapesten adtuk fel. Na, már most az ügynökünk meghagyta, szombaton reggel 8-ra legyünk a reptéren (11-kor indul a gép) és csekkoljunk be, mert nincs repjegy, hanem passenger listán vagyunk rajta. Csakhogy a magyar reptéren kiderült, a csomagunk végig megy, nem kell Rómában kivenni (ugyanis ott aludtunk hotelben egy éjszakát) és megkaptuk előre azt a beszálló kártyát is. Így mi csak 9 után mentünk ki a reptérre és nem is mentünk oda csekkolni (mert minek, hiszen se csomagunk, boarding pass meg a kezünkben), hanem egyenest a kapuhoz. Szóval már derengett a passenger lista, hogy mi arra nem jelentkeztünk külön. A taxis meg kicsit zsörtölődött már, hiszen egy órája vár ránk, meg mivel mindenki meggyőzött minket, hogy a reptéren nincs a csomagunk, így elindultunk a kikötőbe. (Közben próbáltam magunkat megnyugtatni, nyilván nem veszett el, hiszen feladtuk végig, tehát a szigetre meg kellett érkeznie...) A hajón fogadott egy kedves, mosolygós, vékony szöszi crew officer nő (Funny, h a favolosai officernő pont az ellentéte volt, mogorva  és 120 kg, de pont olyan szőke J) Bevitt minket, de ő is elbizonytalanodott a csomagjainkat illetően, mert ő még nem hallott olyat, hogy crew bőrönd együtt jöjjön az utasokéval, sőt közölte, hogy akkor készüljünk fel rá, lehet csak éjfélre kapjuk meg, annyi beszálló utas van. Elkezdtük a papírmunkát, kérte a szokásos dolgokat: szerződés (nem olyan fontos), medical paper (elég fontos), bizonyítványok (extra fontos)... NA???? BŐRÖNDBEN!!!!!!!! Válasz: Na, az baj! Anélkül ugyanis fel sem szállhatunk. Ha pl. elveszett vagy késik a csomag, mi nem maradhatunk a hajón. Ekkor volt rajtam a 2. pánik hullám, mivel a taxiba már majdnem lenyugtattam magunkat, viszont új pozitív énem ugyancsak bizakodott és megoldást keresett. Tudtam, ha beengednek minket a csomagokhoz hamar megtaláljuk, mivel a nagy zöld 1m átmérőjű kör könnyen felismerhető, viszont telefonon kék meg bordó bőröndöt keresni... Tű a szénakazalban! Közben Ipeden elektronikusan mindent bemutattam, de a certificateket akkor sem fogadták el, eredeti kell. (Hiába 2 hónapja voltunk fedélzeten és nyilván benne van a rendszerükben...) Azért kedvesek voltak és segítőkészek, jóval pozitívabb élmény volt az egész beszállás, mint annó. Na, baggage-area...belépünk, Oli már mondja is: OTT VAN!!!!! Ekkora öröm és megkönnyebülés gyerekek! (Mondjuk úgy, hasonló mint amikor megtudtam a hírt, mehetek 4 nap mulva Karibra :D) És pont az volt a mázlink, hogy nem volt rajta Costa matrica, mivel így külön tették ezeket!

Megkaptuk a kabint. Most a 2.-on lakunk (Tintoretto a szintünk neve), ugyanúgy az orrban, bal szélen. (Van minden féle zaj: lift-csengés, ajtócsapódás, horgony...) Picit kisebb, deeeee van hűtőnk! Ennyi jó dolog, mi? Amúgy az egész hajó nagyon hasonló, egy egy minimális eltérés van (pl. A messben más színűek a székek, meg a kanapé vagy a színházteremben is a nézőtér, de a wc-n ülve el is felejtjük h másik hajón vagyunk és very confusing kilépni a fürdőből :D) Szóval így mindent megtalálunk, egy dolog más még: a crew bár! Na az totál máshol van (4.emeleten a crew beach mögött és más az elrendezése. De itt is rögtön adtak vizet első nap fizetés nélkül, mert akkor még nem volt kártyánk.) Húúú és mosolyognak rám a securitisek! A chief security, egy turbános indiai főmufti, jófej! (Már lenyomta nekünk első nap a tréninget, mesélt kalózokról, meg bombákról, nagy újdonság nincs, csupán h itt jobban motoznak beszálláskor, mert jobban félnek a drágcsempészéstől. Erről jut eszembe, mi is azért vagyunk itt, mert az előző artista, kiderült csak egy öregebb (tényleg öreg! tuti 60 feletti, a fotója alapján) pasi volt, bedrogozott vagy szeszt csempészett és azonnal leszállíttatták... (Bár állítólag már nagyon depis volt az itt léttől, úgyhogy direkt csinálta.)

Összefoglaló videó a hajóról: https://www.youtube.com/watch?v=lBz8Tope1P8

Visszatérve securitisekhez (mint gyakori sztoriszolgáltatókhoz) egyik-másik megszolít a nevemen vagy beszálláskor azt mondja: How are you? El tudjátok ezt hinni a régebbi beszámolók alapján??? Vagy mindenki kedves itt és szimpibb vagy az én pozitív kisugrázásom és jókedvem tényleg ennyit számít?! Annyira vicces, minden melósnak az előző hajóról nagyon hasonló alteregója van itt. Kezdve a stage managerrel, aki annyira hasonlít a gülü szemű Maxra, hogy egyenesen a testvére :D Mármint kiderült, h tényleg a testvére! Aztán a cruise director assistant (aki a supervizerounk) a múltkori „seggfejnek“ szintén hasonmása csak kedves, meleg verzióban. A cruise director az nagyon más mondjuk például mert egy spanyol nő! (Fren-nek hívják.) A spa-s lányok ugyanolyanok csak kék egyenruhások és virág van a hajukban. (Na igen, caribi style) Ja és ami fő változás, semmi közünk a táncosokhoz és producer managerhez. Ez a mi saját shownk: O and A production :D Ergó még eddig nem is találkoztunk velük. Lehet h ez jó dolog, még nem tudjuk. De pl. van levegős-motor a színpadon, ugye roppant egyszerű lenne a levegő számom úgy h csak ráakasztjuk a karikát, de mivel csak a production showban lehet azt használni, na nekünk nem szabad... Ez mondjuk hülyeség, mert így 5x annyi macera felszerelni, de ez van. Viszont a színpadból felemelkedő lépcső fog engem felvinni a karikához. Ja mondjuk, ha tudtuk volna, h a csomagunk végig megy egyenesen a hajóra, akkor simán kihozhattuk volna magunkkal Olivér 20kg-s lapját, amit nem válllalt se a cargo sem a DHL... most ugyanis szenved, mert a színpad nem elég kemény a pattogós labdáihoz. Amúgy már első nap lerohant minket a cabin inspection. De ezt is kedvesebben csinálták, a nő is normális volt, nem nagyon néztek bele semmibe. (Persze aggódhattam, mert a hűtőben már bent figyelt a főtt tojás reggelről, és hát hiába van hűtőm, asszem kaját továbbra sem szabadna bevinnem...) Mindegy, nem volt semmi, csak kértem egy extra párnát J Aztán volt megbeszélésünk a színpadon, meg edzettünk is. Izgalmas lesz azért. Ugyebár ez szakmailag is kihívás, mivel sosem dolgoztunk egy egész műsort ketten, minden számunkat egybe egymás után. 2x kapunk némi lézer showt 3-5percben pihenőnek... Meg hát elég izgis lesz a levegőt is csinálni. Szerdán fogunk először fellépni, 19.30 és 21.15-kor. Rögtön 2 shooooow! Aznap én 8x lépek fel! Persze nem panaszképp mondom! Első nap St. Marten nevű szigetre mentünk. Amúgy csodálatos dolog ez az időeltolódás, mert 10 órát aludtam és mégis reggel 7-kor keltem.( Azt hadd ne felejtsük el, hogy elég durva hetem volt, ennyi intézkedés, fellépés még az indulás előtti nap, majd összesen 13 óra repülés után). Szóval kora reggel körbe jártam az egész hajót egyedül, eléggé ki volt még ürülve. A tenger gyönyörű kék, a sziget szép zöld és fehér homokos partok, a nap pedig ezerrel süt és még sincs párás kánikula. Jaaaaj, hát imádom a munkámat, meseországban vagyunk! Majdnem minden zárva, mivel vasárnap, de közel a strand. Érdekes módon dollár van, most nem is tudom hirtelen akkor ez milyen nyelvterületű sziget!

Újabb pozitívum: itt szinte egész nap van kaja fenn a passenger büfé-éttermében, ahova mi feljárhatunk enni!

És akkor még egy poén első nap: állunk a mess-nél, Oli megszólal: na, ki van itt?! Nem sokat gondolkodhattam, mert felém jött az előző hajóról a fő táncos-animátor srác, aki annó kificamította a lábát. Nézett ő is minket, láttuk kattog az agyában h honnan is ismer minket. Vicces végre valóban ismerőst látni!

Este a crew bárban nagyon megörült nekünk valaki: egy magyar zenész pasi. Mondta, hogy neki az artista pasi (kiderült, tényleg 65 éves) a haverja volt, de ha tudta volna h magyarokat küldenek helyette, már haza zavarta volna előbb. Ergó más magyar nincs a hajón. Ő már 11 éve hajózik, zongorista. Volt a Concordián is, ismeri is azokat akik meghaltak...:( Jó negatív véleménye van az olaszokról, meg a costáról, de mégis itt van 11 éve! Szerintem nagyon megörült, h kipanaszkodta magát. Ugyanúgy mint annó a Sergej, előadta itt mindenki rossz indulatú és undok a hajón. De én ezt azért nem fogom elhinni! Azért még felajánlotta a kb. 20. „bazd meg“ után, h bárhova akarunk menni csak szóljunk, mivel ő úgy ismeri már itt a szigeteket, mint a Nyóckert! 

Ezek után este felavattuk a kondi termet. De jó volt megint futni egy nagyot! Nagyobb a kondi, mert nincs benne spinning terem, így sokkal szellősebben vannak benne a gépek. Ott már aztán bele bele botlottunk táncosokba is. Ja, nagyon stylos voltam (üzenem Márti, rád gondoltam) a hajó shopban, vettem magamnak horgonyos gyűrűt és kék tengeri csillag-fülbevalót, ami majd passzol a sellőmhöz :D

Hétfőn La Romana az úti cél. 13.30-kor kötöttünk ki. Kiderült ez a Dominikai Kt. része, szóval peso van! No meg para. Legalábbis én végig paráztam azt a 15percet, amíg eljutottunk a bevásárló központba. Azt mondták h figyeljünk a cuccainkra, mert lophatnak (Budapest belvárosában is ez mondják), de én nem csak ettől paráztam. Nagyon gettós az egész, nagy a szegénység és igazi roma style mindenütt. Motorok és nyitott ajtójú ezer éves tragacsok száguldoznak az utakon. Ráadásul ilyen tizenéves brancsoktól a sarkokon egyenesen kirázott a hideg, mivel még nagy fa rudak is voltak náluk. (Jó, kiderült h csak pecáznak a hídról...) mindenesetre vannak rendőrök az utcán és mindig nagyon megörültem amikor láttam egyet! Amikor vásároltunk már lenyugodtam, de visszafelé megint csak alig vártam h visszaérjünk, még a cukormentes fagyimat sem tudtam élvezni! Mondtam is Olinak remélem jól bevásároltunk, mert én többet nem akarok! Nem is értem mért pont ezen a helyen állunk egész éjjel, sőt  reggel 7-ig. Bár nyilván ahová az utasokat viszik tourral azok szépek lehetnek. Jövő héttől meglátjuk! Ja, kint bele botlottunk a number 2 és 3 ismerősökbe, egy zenész házaspár szintén a Favolosáról. Vicces, h Máltán láttuk őket utoljára.

Edzettünk is persze nagyot, megvan a nyakon lógás!!! Felszereltem és felakasztottam magam a crew gymbe :D Jó, még csak 5-6 mp-ket lógtam...

Kedd: Catalina sziget. Szintén reggel 7-kor keltem, de legalább végig aludtam az éjszakát. Rövid út volt, 2 óra alatt csak átment a hajó a szigethez, lehorgonyozott kikötő híjján. Itt a mentő csónakok viszik ki az utasokat a partra. Gyönyörű strand, más nincs. Mi csak a hajón döglöttünk ma kicsit a napágyakon, szólt a karibi zene és tűzött a nap! Meg is írtam anyunak smsben a helyzetjelentést, hozzá téve hogy nekünk ezért még fizetnek is :D

Igazából még úgy látom meg sem próbáltunk átállni, mert este 9-10 körül beesünk az ágyba (ami otthon már ugye éjjel 2-3), viszont az érdekes lesz h a 2. shownk 21.15-kor lesz... Ezen a napon amúgy nem jutottunk le a hajóról, mert edzettünk a színpadon, meg tréning is volt délután. Fire! Kedves officer megintcsak perfekt angol volt (kiejtése szerint írom, ami sajátos volt): In déndzserUSZ situation you can openE the FÁSZKIN (=fire screen door) doorE! J

A következő ismerősbe a tréning előtt botlottunk, egy video director csávó, bár vele nem olyan sokat voltunk együtt előzőleg.

Lassan kezdjük megismerni a táncosokat, baromi sokan vannak. 15en vannak a production showba (ebből ugye 2 az énekes, viszont 2 táncos-énekes), de van még plusz 4, akik külön csinálják az Evolution c. műsort heti 1x. Asszem nekik kicsit más a pozíciójuk, de alapvetően táncosok. És 1 kivételével az összes brit!

Megnéztük a Magic nevű showjukat. Hááát nagyon gagyik a jelmezek. Az jó, h tele van bűvész trükkel, nagy látványos bűvész ládákkal, de maguk a táncosokból talán 2, aki tényleg táncosnak néz ki és mozogni is tud, az énekesek viszont jók.

Szerdán megint csak sziget melletti lehorgonyozás, Tortola. Nem jutottunk ki :( Egész nap tréning volt, meg próbánk az esti műsorra. Holnap final test!!!

Szóval, a show!!! Túléltük! Sőt, nem is volt rossz, de tényleg nagyon kimerítő volt, főleg a második. Így, hogy a próba is elhúzódott és du. meg safety tréning volt, nem tudtam igazán ledőlni, ja és még náthás is lettem 2 napja L, ez csak tetézte a kimerültséget, de a showra összeszedtem magam! Kaptam víz vetítést a sellő mögé videón, Olinak jók a fények nagyon, annyira jópofa mert az egyik számát a Twist Olivéres kosztümbe csinálja bohóckodva, kaptunk egy 3 perces énekest a levegő elé (olyan szép a muszlin szoknya és nagyon jó a maszk hozzá), 5 perces laser showt pedig a duónk elé. Így kitöltjük a műsor időt és még jó is J. Asszem végre egyszer elégedett lehetek, h elértük sok év munkával amire vágytunk. Van egy teljes saját shownk egy óceánjáróóóón! Mindenhol a mi nevünk van csak aznap kiírva. (Oh és azt is megéltük h kabinunkon kinn van a nevünk J ) És fotózkodnak velünk az utasok :D

Hát amúgy ezeken a szigeteken a kikötőnél vagy a városban nincs semmi, kicsit gettós, netet is alig találni. Taxival lehet csak eljutni a szép helyekre, strandokra...

Délután megírtuk a "final" tesztet. Most sokkal könnyebbnek tűnt, de tök ugyanaz volt, hibátlanul át is mentünk rajta!

Este műsort néztünk (Radio), ez jobb volt. Volt egy Travel talk is (tudjátok, a színpadon integetés), szerencsére csak 1 van a héten. Amúgy egész nap pihiztünk, eléggé kivoltam, meg ez a nátha is kicsit elnyom...

Péntek az utolsó helyszín, Martinique. Ez elég klassz hely. Elmentünk már reggel komppal egy beachre két táncos csajszival, képzeljétek itt van net. De épp elzavartak a pálma fa árnyékából, merthogy csak a napon ingyenes a strand.... Azért nagyon cool dolog ülni a tengerben és közben skypolni :)

II. Fejezet

Tegnap végülis egész nap ott maradtunk a strandon. Kiderült van távolabbi része, ahol vannak fák meg árnyék, csak ugye ott már nincs net. Mindenesetre legközelebb oda megyünk, netezni pedig csak 4 után, mert haza érkezvén Olira nézve döbbentem le, rákvörösre égett. (Okostojáskám csak az anyajegyeit kente be a naptejjel és ő ráadásul egész nap a vízben volt, totál piros mindenütt.) Én be voltam kenve nagyjából, mégis a bugyim körül például megégtem. Mehettünk le az orvoshoz kenőcsért. Én kértem persze, Oli elbújt az ajtó mögé, aztán amikor belépett, rá nézett a nővér és kikerekedett a szeme....

Kis info a szigetekről: Martinique (tegnapi) és Guadeloupe tehát francia sziget és euró van. Antiguan helyi dollár, amit nem jelölnek külön a boltokban és sokkot kaptunk, hogy lehet ilyen drága az a sziget (aztán rájöttünk, ez más, az USA dollárnak 3x-osa). La Romana és Catalina meg dominikai hely. Tortola pedig brit. Amúgy elfogadják persze az eurót a legtöbb helyen, de nem feltétlenül jársz jól... :D

Szombaton átéltük az első Boat Drill-ünket. (Ilyen eddig még nem volt.) A gyakorlat lényege, hogy lerángatnak 150 embert és mindenkit betuszkolnak a mentő csónakba (mivel valós vészhelyzet esetén valóban ennyi ember kerül egy csónakba). Tök jó volt, heringes konzervdoboz effektus, levegőtlen tér, állott szagok (rajtunk a pufi mentőmellény, ami kinyomja a nyakadat is, mintha gerincmerevedésed lenne, csak tetőzte az élményt :D ). De jókat röhögtünk (mi az elején szálltunk be még normálisabb helyre, mert ugye ahogy szálltak be az emberek fogytak a „jó“ helyek, senki nem akart az alsó szarabb részbe ülni (ami legalul van és az orrod egyvonalba kerül mások fenekével), de így mivel állandóan át rendezték őket, még lassabban haladt az egész. Amikor már azt hittük, hogy megtelt végre, ekkor jött az info még 40 ember. Aztán elkezdtünk viccelődni, hogy ha egymás nyakába ülnénk (pont rá a mentőmellényre, ami olyan mint egy wc ülöke a fejünk körül), akkor beférne még 100 ember, elvégre úgy fest a dolog, mintha rekordot akarnánk állítani :D. Kifele meg még lassabban szálltak ki, mert akkor iratták alá a jelenléti ívet. Szóval egy élmény volt!

Tehát szombat, Guadeloupén indul a tour, itt szálltunk be pont egy hete. Oli csak szenvedett az égésétől egész nap (kenegettem a hátát joghurttal), én meg edzettem, végül késő délután kimozdultunk. A kikötő elég hangulatos, mert van élőzene, bár és bazáros boltocskák. Sajna az utcákon már majdnem minden zárva volt, de találtunk végre egy normális patikát, ahol egészséges és fitness/diétás cuccok is vannak. Aztán beültünk a KFC-be netezni.

A securitisek továbbra is kedvesek, van egy nagyon ari mosolygós csaj, mondtuk is, hogy ő nem is illik erre a munkakörre. Lehet, itt szabadabbak vagy nem piszkálják annyit őket, de nem tűnnek depisnek sem. Sőt, 2 gratulált is  a shownkhoz. Igaz, ők a tv-ben látták (mint sokan) mivel itt úgy van, ha lement egy show este, akkor másnap az egyik costa channelen egész nap azt adják. Ami azért is jó, mert ugye sokan meg tudják nézni, akik élőben nem. Így legalább látják a securitisek mit is csinálunk, vagyis hogy mi is dolgozunk például, nemcsak strandra járunk :D.

Vasárnap St.Maarten, eddig ez a hely tetszik a legjobban. Biztonságos, szép is és gyalog el lehet jutni jó helyekre. Csak mivel vasárnap van, sok üzlet zárva van...

Szép a part, a víz kristálytiszta. Jól elbogarásztunk, csomó kagylót gyűjtöttünk.

Nagy csalódásunkra kiderült, a Magicán nem egyszerű kirándulni menni, mert a tour manager egy hülye punci. Együtt például egyáltalán nem lehet, mert akkor is csak 1 crew member kerülhet egy buszba, ha lenne több hely is. Tehát max elmehetünk egyedül, ha épp beférünk és leadjuk a kérelmet egy héttel előbb... L. Szerintem így majd inkább taxizunk... Amúgy  bementem a nő irodájába, persze rögtön kizavart, hogy most nem alkalmas. Gondoltam semmi gond, majd utána járok, erre már 10p múlva leadta a drótot a supervisorunknak, h őt valaki zaklatta, máskor ne menjek egyenesen hozzá. Nos, eszembe sem jutna. Csak épp ugye a másik hajón, a manager irodájába kellett menni és feliratkozni egy papírra... (Lehet úgy h egyikünket befizetjük, de puszta jóindulatból akkor sem garantálják, hogy egy buszra kerülnénk...)

Hát La Romanan újra elmentünk a gettón át az áruházba, de most felkészültünk, semmi értéket nem vittünk és a futó cipőmben mentem. Akartunk váltani pesot, de az nem ment útlevél nélkül, így megintcsak euróval fizettünk, reménykedve hogy azért nagyot nem szívunk vele. Ja, gyógyszertár orrcsepp vásárlás: Mondom az unott, rám sem néző, nem épp segítőkész eladónak, (pedig spanyolul beszéltem), hogy orrcseppet kérek és szeretnék euróval fizetni. Közli, hogy rendben van. Először tengervíz sprayt akart adni, mondtam, nekem normál kell. Oké, adott nagy nehezen. (Nem tudom mi volt bonyolult, mert rendesen felszerelt patika, láttam hátul a polcokon h minden van.) Asszem Nasax vagy valami hasonló márkájút adott (figyelem ez az orcseppek Loui Vouitton-ja!), mivelhogy közölte az árat: 50 euró. MICSODAAAA? Adtam egy 5öst, hátha rosszul értettem. Nézett rám, mint egy hülyére. Akkor odaadtam a 10est. Továbbra sem változott a tekintete. Akkor leírta papírra: 50. Mondtam neki, NO POSSIBLE! Rákérdeztem pesóba (bíztam benne, hogy csak rosszul számolta át), de nem, 2700 pesot írt le. Erre már volt viszonyítási alapom, tudtam h az tényleg 50 euro körül van. Így kértem másik fajtát. Nehezen (előbb javasolta fizessek kártyával) végül adott egy másikat 9 euróért. Remélem legalább jó lesz.

Ez La Romana (Dominikai Kt.) látképe a hajófedélzetről

Este felmentünk a White Partyra. Háááát hegedűs lányok nélkül nagyon snassz! (De a táncosok itt jó sok számot kell, hogy végig táncoljanak.) Nincs annyira tömve, mivel kikötve is vagyunk, sokan inkább a városba mennek. Volt egy jégszobrász, mi már csak a végeredményt láttuk, egy kis nyúl fejú őzikét J. Aztán körbejártunk a hajón, meghallgattuk Sándort, a magyar zongoristát. Klasszikust játszott, tök jó volt, de elég depisen nyomta, mivel ez neki csak ilyen plusz munka (a napi 4 óra mellett, heti egyszer) és csak 2-3 ember ült bent. Aztán leültetett engem is, de sajna már nem nagyon tudok darabokat fejből végig játszani. Az éjjel rá is eszméltem, talán újra neki állok zongorázni néha, elvégre már több mint 10 éve nem csináltam... Aztán Sándor beavatott minket a nő ügyeibe és drámáiba, azt mondja az is leszívja eléggé. Van egy nője otthon, akit ő nem akart komolyan venni, de a lány meg nagyon is, aztán van egy itt a hajón, aki zaklatja „azóta“. Ez a csajszi sajna nem érti meg, hogy egy férfinek vannak szükségletei, de programokra - főképp DÉLELŐŐŐŐTT – már azonban nincs igénye. Szóval ilyen ez a hajós élet J. Sándor aztán sztorizgatott. Elmesélte az itteni kaszinós, vagy dél-amerikai kirablásos, illetve Thaiföldös élményeit és azt, hogy milyen érzés amikor az ember fia vesz egy bombanőt olcsón, de amikor lekerül a bugyi, akkor meglepetés éri! (A sokk után pl. pénzvisszatérítést követel :D )

Kedden most edzés után kimentünk a szigetre: Catalina-ra (dominikai sziget)! Nagyon szép, igazi képeslapra való - fehér homokos, medencevíz tisztaságú a kék minden árnyalatában játszó tengerrel - pálmás strand. Sajnos csak fél4-ig lehet kint lenni, mi meg 2-kor indultunk és itt van a mentőcsónakos kivitel. De azért jó volt, az egész partszakasz a Costáé, kint vannak a bar service dolgozók is, van grill az utasoknak, kihelyezett crew bár is van, meg crew részleg, de azt most nem keresgéltük mivel nem volt időnk. Pici sziget, nem is hiszem, hogy élnek rajta úgy emberek normálisan. Oli jól elbúvárkodott, szerencsére már nem fáj a bőre, de most kenjük ezerrel magunkat.

Este bele botlottunk a csalódott Sándorba, aki a crew bárban felejtette az egész kottagyűjteményét é snem lett meg, ugyanis az észkombájn éjszakai takarító kidobta... Nagyon plafonon van, mondta hogy este még „elbeszélget“ a gyerekkel!

Szerda Tortola day. Ez a Brittish Virgin Islands-hez tartozik. Kimentünk, de teljesen feleslegesen, mert a városban nincs semmi. De tényleg semmi. Se bolt, se kávézó nagyon L. Lehet, hogy itt is nagyon szép strandok vannak, de elkenődtem, hogy a közelben semmi nincs. Show előtt nyilván nem megyünk strandra kiszivatni magunkat... Oli kapot végre valami fa-lapot, most jobb lesz neki, nekem végre felszereltük a karikát és utolsó pillanatban az emelkedő színpadot i ski tudtam próbálni. Kicsit pipa voltam, hogy itt voltunk, többször jeleztük, de mindig volt nekik valami amiért nem lehetett kipróbálni, most meg itt show előtt feltartanak, amikor már készülődnöm kéne. Így elég s.o.s-ben melegítettem, de végül minden rendben ment, a mi részünkről legalábbis. Az elsőnél ugyanis elcsesztek pár technikai dolgot. Pl. Kezdés előtt derült ki, hogy nem működik a lézerük, így beugrasztották az énekest, hogy énekeljen már 2 számot. Aztán a sellőben jóval előbb levette a fényt (amit arra az 5 mp-re kell amígy leveszem a farkam), így a farkas trükkök jó sötétben voltak, nem is láttak az emberek... A színpad (ami alulról hoz fel engem a sellőben) azt meg jó előre feltolták, így kezdés előtt csomó ember látott engem ott az árokban fetrengeni J. A zene meg tök halk volt. Kicsit olyan érzésem volt, mintha ez lenne az első és minden össze lett volna kapkodva, pedig ezekből semmi sem a mi hibánk. Mindegy, a második már jó volt minden szempontból, ott csak a hullámzás nehezítette kicsit a dolgot! Műsor után megvolt az első crew bározásunk. Na, nem volt nagy etwas, kevesen voltunk. Ott volt az egyetlen román táncos fiú (ő kicsit ki is lóg a sorból), a még mindig boldogtalan Sándor, egy olasz táncos, meg az egyetlen és első görög crew member, akivel találkozunk costán: ő learning officer. Elhívták Olit focizni, úgyhogy már megérte neki lejönnieJ. (Épp azon merengett egyik nap, milyen jó lenne egyet fociznia, ha lenne kivel!) Hát olasz tanfolyam most pont nincs a hajón, pedig rászántam magam, hogy elkezdem... Furi volt, hogy egyfolytában mi mentünk a háttérben, ugyanis a crew bár kivetítő a mi műsorunkat adta le kétszer is egymás után. Tényleg zavaró, mert eleve utálom visszanézni magam (pláne, hogy közben beszélgetnék...), de mégis nézem kíváncsiságból és ilyenkor a hibákat veszem észre csak többnyire, bár 2.-ra nézve azért volt amivel elégedett is voltam!

Csütörtökön, Antiguán kimozdultunk rendesen végre. Helyi taxi-busszal elmentünk a táncosokkal egy messzebbi strandra. Átmentünk a városon, érdekes volt nézni a helyiek életét. Mintha kicsit visszamennénk az időben (amúgy a legtöbb szigeten ilyen), bár fel-felcsillan néha egy flitteres, műkörmös, mobilos kéz, és az egész miliő nagyon falusias. Ici pici házikókban és kalyibákban élnek, de elég jópofa mondjuk, hogy élénk színűre vannak többnyire festve (pink, kék, zöld, sárga) és vannak elég cuki babaházak és persze nagyon rogyadozó tákolmányok is. A buszban jókedv volt, szólt hangosan a karibi zene, bő fél órás út volt. Ezek a táncosok aranyosak, már eléggé egybe vannak, ki kivel van jóba, de idővel csak beilleszkedünk nyilván. Aztán a strandon megvárt minket a buszsofőr. (Amúgy 8 dollárra tudta kialkudni az egyik csajszi az utunkat fejenként oda-vissza.) A parton aztán már megrohamoznak mindenféle jetskis, snorklingolós ajánlattal, de még azt is kérdezte egy derékig érő hajú fekete srác, hogy szeretnénk e jól érezni magunkat, mert akkor ő tud adni egy kis energiát... :). Mondtuk köszi, de mi nem élünk vele!

Strandolás után kicsit shoppingoltunk, kötelező hűtőmágnest például. (Majdnem vettem egy jó nagy kalapot, mert elég hasznos, de annyira meg nem vagyok nagy kalapos... Így még gondolkodom rajta... Bár minden nap ezt mondom!) Aztán egy helyi boltban találtam alacsony energiatartalmú kókuszos mandulás tejet, egy életem egy halálom gondoltam, muszáj vennem :D. Be is hoztam serényen!

Egyébként jól felerősödött a dollár. Végre váltottunk, de 50 euróért 56 dollárt kaptunk a hajón... Ja, és sajna mindenhol elég nagy a drágaság. Szegény lakosságú szigetek és mégis magasak az árak... De van, hogy még a bolti bábuknak is csak félkarja van!

Volt megint Travel talk, hát végülis nem egy, hanem kettő lesz mindig. De nem tudom a franciát minek kell olyan korán elkezdeni, amikor még javában kikötőben vagyunk... Ráadásul itt nincs olyan hangulat, a cruise director rengeteget pofázik, a szakácsok, szoba lányok, egyéb dolgozók után megyünk ki, valami lassú hangulatgyilkos zenét adnak alá, még tapsolni sem lehet nagyon!

Este meg volt hirdetve egy crew party, felmentünk. Sajna, éjfél előtt még nem volt semmi, fáradtak voltunk meg kiderült a többiek sem nagyon jönnek, úgyhogy nem vártuk meg mi lesz. De kb. csak arról szólt, h a crew bár átköltötik egy fenti nagyobb terembe, hogy lehessen táncolni. Sajna nem nyitott deckes buli volt... (mert olyan is szokott lenni kajával, piával, azt majd nem hagyjuk ki!)

A pénteki sziget, Martinique (itt készültek múlt héten a strandos fotók, meg itt van a netes beach) annyira klassz hely. Most plázáztunk, itt végre vannak klassz boltok és drogériák. Ismét elkompoztunk a Coco-beachre, de most nem volt internet. Úsztam egy nagyot, kicsit borúsabb volt az idő, de ez nem is volt baj.

Az elmúlt napokban csak én kapom a drog-ellenes motozást, de ez inkább a higiénia rendőrség, mert a csaj áttapizza a hónaljamat, meg a melltartó alatt és kész. Nem tudom ez mennyire hatásos, mert pl. a bugyimban simán csempészhetnék bármit :D !

Megnéztük a crew showt. Óh, sajna nagyon értékelhetetlen. Van 2 műsorszám, amin meg kikerekedik az ember szeme. Az egyik a „lady orkhestra“, ahol 2 pasi játszik 2 nőn, mintha különböző hangszerek lennének. Mondhatjuk, hogy vicces, de pirongató is. A pasik konkrétan a csajok puniján pengetnek. Erről majd mellékelek fotókat! Aztán van 2 meleg srác, akik beöltöznek nőnek és vonaglanak a színpadon. Az meg egyáltalán nem vicces. Az indiai meg olasz tánc totál ugyanaz lenne mint a másik hajón volt, de jóval kevesebben vannak és még ordít is róluk, hogy azt sem tudják mit csinálnak... Jó énekes is talán egy van, de még énekel a showban az egyik táncos-énekes, meg egy profi zenész is, csak hogy ne legyen totális óvodai szereplés az egész műsor. (Van az UV-s kesztyűs cucc, az is teljesen ugyanaz, meg a műsor kerete, vetítés, zeneszámok ezek mind ugyanazok csak rosszabb kiadásban!)

III. Fejezet

Megkezdtük 3. Cruise-unkat. A reggel general drillel kezdődött, itt most éltük át először. (Ez a két hetente lévő dolog!) Legalább most egy helyre kell rohannunk Olival, a Muster Station-ünk egyébként a crew beachen van. Itt is okoskodott a tour manager nő, hogy ne írjuk alá addig a papírt, amig nincs ott a csoportvezető. Mi köze hozzá? És mit bántja??? (A másik hajón mindenki aláírta előre, mivel a csapat fele ott ácsorog, amíg meg nem érkeznek a többiek...) Sándor is velünk van, jót mérgelődött megint, hogy elfelejtette a drillt és ő már a vészjelzőre ébredt és úgy rohant ide. Nos, mondtam Oli is arra kelt, de ő nem felejtette el. :D Közben sztorizgatott azért, sok mindenkit ismer már ő is a hajókról, magyar artistákat pl. vagy a Misiről (Peres), aki neki jó haverja.

Drill után edzettünk egy nagyot, majd elmentünk netezni. Sajnos a múlt heti hely itt sem működött (mi van ezen a héten??), így keresni kellett mást. Kaptunk egy fontos emailt, mi szerint úgy néz ki, hogy valóban átszállunk majd a következő hajóra és csak 2 hetet leszünk otthon, uh az a két hét megint baromi feszített lesz. (Útlevél-nekem, vízum, új requizit, új kosztüm...) Ugyanis mindenképpen kell a duo levegő, de legalább megkértük, ne tissue legyen, mert azt most hogy a fenében edzenénk, amikor nincs nálunk... Így kitalálunk valamit a karikán, aztán meglátjuk... (Utána még mindig lehet trapéz pl....) Este megnéztük a 3. production showt, „Cinemagique“ néven, elég jó volt, ez tetszett a legjobban. Filmeket jelenítenek meg a film zenéjére. Műsor után crew bároztam a többiekkel, előtte még kabinparty volt a csajoknál. Ők aztán nem aggódnak, a 3 literes vodka benn csücsül a szekrényben, aztán a kikevert koktélukat simán felviszik a bárba. Kérdezték Oli hol van, mondtam lustálkodik a kabinban, aztán Lyn (egyik táncos-énekes) megjegyezte, olyanok vagyunk mint a Gabiék (artista Tóth Gabi és Boros Norbi), náluk is a Gabi csak csicsergett, meg járkált mint én, Norbi meg nyomta a playstationt a kabinba. Amúgy pl. a stagesek először azt is hitték, hogy én vagyok a Gabi J. Nem tudom mennyire hasonlítunk első blikkre (arcunk az mondjuk nem), de neki is van sellős száma (az levegő-háló!), meg hasonló alkatú, nagy hullámos szőkés haj... (Pont aznap cseteltem is sokat Gabival, mivel ő most otthon babázik, adott sok infót, mit érdemes itt megnézni, meg a hajókról, cruiseokról, ők sok szerződést lenyomtak a Costánál :D)

St. Marteenon elmentünk a híres Mahoo beachre 4-esben taxival. Ez a strand arról híres, hogy egy reptér mellett van, úgyhogy nagyon alacsonyan mennek a fejünk felett a le- és felszálló gépek, hatalmas hullámokat kavarva. Iszonyú nagy élmény volt. Olyan szívó ereje van a hullámoknak, mikor kezdtem fáradni, szinte már ki sem tudtam jönni a vízből, mindig visszahúzott. Sajna, csak aztán jött a több méteres hullám, ami meg lökött ki, szóval 2x úgy elkapott, hogy nagy erővel beledöngölt a homokba... Egyszer eléggé oda is csapódtam csípővel a talajnak (5 tonna víz és homok minden testnyílásomba), na az azért nem volt valami kellemes. (A poén az, hogy egyszerűen esélyem sem volt lemosni magamról a homokot, vagy kiszedni magamból, mert ahányszor bementem és már fáradtam, egyszerűen nem bírtam kifutni úgy, hogy ne taknyoljak végig megincsak a homokon...) Mégis, nagyon nagy FUN volt. Nem is emlékszem már, mikor éreztem magam utoljára ilyen felszabadultnak, viháncoló gyereknek! Rengeteget nevettünk, és baromira kimerültünk. És persze trillió videót, fotót és selfiet lőttünk, hogy elkapjunk egy jó pillanatot, amikor a legnagyobb a hullám mögöttünk van vagy épp a repcsi felettünk. Jó, hogy Vladnál (román srácnál) volt vízálló fényképezőgép! A másik poénos-fájdalmas dolog az, amikor meg felszáll a repülő és a fenekéből (mint egy bűzős borz) olyan nagy erősségű levegőt bocsájt ki, hogy minden cucc, még ember is megindul a víz felé, mintha hurrikán lenne... Na, mi lányok kezdtünk betojni, mert beharangozták, hogy mindjárt felszáll a nagy KLM gép, az az egész strandot viszi... De a fiúk meggyőztek, hogy maradjunk csak ott mi is (amúgy sokan ott várták, voltak akik felálltak a veszélyesnek titulált korlátra is...), de felszerelkezdtünk, mindenki felvette a búvár vagy úszószemüveget, mert az nagyon szar, ahogy a homok ezerrel megy a szemedbe, még az is fáj kicsit, ahogy a combodnak fújja. De túléltük és meg is örökítettük videón!!! Szóval extrém élményből aznap aztán jutott. Ezek után beültünk a beach bárba, ahol a tapasztalt Lyn és Vlan kirendelt minden félét: ittunk  Carebbean sört és cydert, megkóstoltuk a híres helyi Captain Morgen rumot és valami rumos Smoothiet is, ami krémes jégkása szerű volt. (Nyugi, nem dajdajoztunk, a sörön kívül mi a többi dolgot csak kóstolgattuk :D ) Jól elfáradtunk ettől a strandtól ám!

Utána csak ténferegtünk a hajón, de felmentünk edzeni. Nem is tudom, hogy nyomtuk le... De tök jó vacsi volt. Nem csak a salátában volt főtt polip (amire amúgy mostanában nagyon rákattantam), hanem grillezett is volt. Így polipot ettem polippal :D. Amúgy a seafood elég jó, meg összességében elégedett vagyok a kajával itt a karibi téségben. Délután pl. a kedvencem volt, grillezett lazac!

Este meg még beültünk megnézni az „Evolution“-t. Ez az amit a másik 4 artist csinál, akik profibb táncosok (mint mondjuk, akik a production showkba vannak). Ez egyfajta fény-tánc-árnyék színház. Nem rossz, érdekes! Volt egy-egy hosszabb uncsi rész, de azok biztosan azért, hogy kitöltsék a műsor időt. Van benne egy human slinky, az eléggé tetszik az embereknek. Jó a zenéje, a kosztümök olyan modern egyszerű, semmilyenek. De ugye sokat vannak a „lámpában“, illetve vászon mögött. Sztorit mondjuk kreálhattak volna mögé és az árnyékjátékból is csinálhattak volna jobbat, de összességében jó volt. A táncos barátaim jobban ki tudnák értékelni... (Júlibuli!!! :D)

Hétfőn most nem szálltunk le. Mivel a kirándulásra nem jutottunk be, "laundry" napot tartottunk, meg lustálkodtunk. Azért persze leedzettem, amit le kell, de gyakorolni sem tudtunk, mert a színpadot festették L. Pedig ez jó nap lett volna elkezdeni a duó levegőt! Na majd csütörtökön! Így csak lézengtünk a hajón egész délután. Legalább kiderült, hogy heti 3 napon, amikor sok az új beszálló, akkor van vacsi is fent a deck 9-on, ahol mi ehetünk! J Este aztán még berongyoltunk a színpadra és neki kezdtünk tangózni. Ja, azt nem írtam még, hogy a következő hajón, ők adják a zenét, így pl. a hulahoopot bantu törzsi stílsuban kell nyomnom (fűszoknya, vagy valami ősasszonyos J), bár a zene csak az elején meg a végén olyan, különben „tucc-tucc“. (Annak mondjuk annyira nem örülök, mert túl gyors...de majd megoldom!) A duónkhoz pedig adtak egy romantikus lassú, tangós zenét (amúgy pont azt, amire annó táncoltunk a tangó órákon és szerettem volna az eredeti elképzelés szerint felhasználni a számunkba, csak azóta ugye nem volt idő sosem kidolgozni...)! Ergó, most meg kell csinálnunk, van 3 hónapunk megkoreografálni, no meg begyúrni!!! Végülis tök érdekes a sors, hogy most olyan levegő karikát dobtam össze gyorsan kényszerből, amit még évekkel ezelőtt megálmodtam (ezt a nagy szoknyás verziót), és az új munkalehetőség pedig rákényszerít minket, hogy végre kidolgozzuk a saját tangós emelősünket (magas sarkúval!), hiszen amivel eddig dolgoztunk az még nagyon s.o.s, kényszermegoldás volt...

Na, kedden akkora edzésbe kezdtünk, hogy megint nem szálltunk le. Bár heti 3 strandolás nekem épp‘ elég! (Catalinán meg nincs is más, ez az a lakatlan, strand-sziget!).

Szerdán lement a show. Ezt most felvették, mert kiküldik a genovaiaknak. Fotóztunk is. A héten azért a sok edzés miatt, eléggé kivoltunk már a fellépéseken. Nagyon elfáradtunk, este csak bezuhatnunk az ágyba. És mivel már nincs most nálunk sok kézpénz, nem nagyon akarunk a héten eltaxizni sehova, szóval Antiguán sem szálltunk le másnap. Mivel a közelben meg nincs semmi csak boltok! 4 napja a hajón vagyunk, durva! Ugyanakkor mégsem rossz, elég jól eltöltjük fenn az időt. Napozunk, kávézunk, eszünk-iszunk, spanyolozok és olvasunk, no meg edzünk J. A francia Travel talk most pozitív élmény volt, mert hatalmas tapsot kaptunk külön mi ketten. Aztán koreografáltuk a tangót, lassan de haladunk. Majd egy kis gym és crew bár este. Itt a crew bárban is kb. minden 2x annyiba kerül, mert nem Európában vagyunk. (Sőt figyelmeztettek minket a netre is, hogy hiába 12 cent 1 perc hivatalosan, mégis 1 euróknak számolja fel, senki sem érti mért... Szóval jobb nem használni egyáltalán.) Jó volt kicsit beszélgetni, ücsörögni a bárban, de a táncosok nem nagyon jöttek (ők mindig csak iszogatnak inkább a kabinjukban), csak Vlad a román srác jött, ott volt még 3 artist (az evolution-ösök), a görög learning officer, Sándor (akit jobb kedvre derítettem, mert annyira unatkozik és én meg adtam neki vagy 6 Nők Lapját J) és az egyik tv director, aki elujságolta, hogy állítólag a Nasa talált egy Földhöz nagyon hasonló bolygót!!! Nézzetek utána!

Pénteken végre kimozdulunk, internetet keresni!!! Szigorúan levegő karikázás után J. (Bejelentkezett egy táncos srác is, hogy nagyon szeretné kipróbálni, meg egy csajszi is aki már próbálta régebben, hogy tanítsam egy kicsit!)

Hát internetet találni lehetetlen. Bárhova megyünk és kint van, hogy wifi zone egyszerűen használhatatlan. Az ember állandóan vesz valamit tök feleslegesen, mert aztán meg nem működik egyáltalán... Most épp a Carrefoir előtt állva lehetett valamit befogni... :D

IV. Fejezet

Na, tényleg olyanok ezek a szigetek, mintha kicsit a múltban lennénk. Miután kimérgelődtük magunkat a net miatt, meg a koszos, semmilyen gyorséttermek miatt, a nap végére lenyugodtunk. Jobb, ha inkább programokat szervezünk (bár ahhoz meg elengedhetetlen némi kézpénz J), mintha csak netes helyet kajtatnánk, úgysem találunk jókat. Másnap pl. megint tök jól működött Guadén a KFCben, aztán 35p után annyi. Lefagyott a rendszer. Amúgy Guadén korán felkeltünk, mert úgy volt, reggel lesz egy meeting (ami lesz is most már 2 hetente...), viszont aztán kiderült, csak 13.30-kor van. Mindegy, ott volt mindenki (artistok, animátorok, táncosok, zenészek, hostessek és stagesek), és figyelmeztettek, hogy ez a dolog általában nem szól semmiről. (Ilyen nem is volt a másik hajón!) Végülis ez is már már egy safety trening lett, mert a safety officer tartott beszédet, meg videót mutogatott (mennyien haltak meg egy hajón a tűz miatt), aztán bemutatkozott az új kapitány, aki a héten átveszi a hajót. Ő elmondta magáról milyen jó party arc (ott lesz minden bulin a crew bárba), de kihangsúlyozta, hogy neki nem jó zenészek, vagy tehetséges táncosok kellenek elsősorban, hanem megbízható crew memberek. A többi persze jó ha van, de másodlagos... Aztán a cruise director nőci beszélt (nem igazán tud angolul), a mondatok felénél át is váltott olaszra, egy idő után már azt sem tudtam, miről hadovál. (Bár nagyon k.o. voltam alapból, alig bírtam ébren lenni, de mentségemre szól, hogy ránk igazából nem sok minden vonatkozott az elmondottakból...) Ja, merthogy egyszerűen kifáradtam. És ezen a szombaton ez tetőfokra hágott. Egész nap nem voltam magamnál, alig birtam magam vonszolni. Nem is csináltam semmit, de tényleg. (Aludtam csak sokat...) Hiába, pihenni néha kell és most jelzett a szervezetem, hogy itt az ideje!

Vasárnap már jobban voltam (röpke 10 és fél órás alvás után J)! Kimentünk strandolni St. Marteenon, ott volt mindenki, akit ismerünk. Jó volt, még találtunk egy újjonnan nyílt frozen joghurtos helyet is, ahová free wifivel csábítanak... Hááát, a fagyi nem rossz, a netet inkább már nem is kommentálom :D!

Este lefutottam 6 km-t, meg erősítettem is, tök jól ment minden, de csak bújkált bennem valami, és felélve az utolsó energiatartalékaimat már éjjel éreztem, hogy AJJAJ lehet, beteg leszek! Mondanom sem kell, másnapra ágynak estem, dől belőlem a takony, prüszkölök egész nap, fáj a fejem, ömlik a könnyem és nem igazán vagyok magamnál. Jó erős egy nátha... Hétfőn miután fetrengtem és filmeztem, felvonszoltam magam enni. Sándor, aki úgy elaludt aznap, hogy lekésett minden crew-s étkezést, fellopódzott az utastérbe, így csatlakozott hozzánk. Elmesélt egy rakat prostis sztorit. Végülis van neki Budapesten egy állandó „barátnője“, akinek 10 éve kitartó kuncsaftja! Na ilyen téren, valóban hűséges :D Érdekes elképzelései vannak azért a nőkről 31 évesen, no meg a kapcsolatokról. Azt mondja, ő egyszer megtalálta álmai nőjét, akitől gyereket is akart volna, de mivel félrejárt akkor is és a másik nő kitálalt, így elcseszte. Mindezek mellett hisz abban, hogy még a hajós életmód mellett is fenn lehet tartani egy komoly kapcsolatot, persze csak így: „Ami a hajón történik az nem számít“! J! És 11 éve hajózik, utazik (nem érti meg azokat az utasokat, akik nem szállnak le a hajóról, de őt meg nem érdeklik a városok vagy a helyszínek...jó, mi?!), csak arra vágyik, hogy Balatonon legyen, ehessen és ihasson egy jót, persze egy jó nővel! Oli mondta neki: „Akkor neked tényleg a Balaton a Riviéra!“ J

Oliék este (2 táncos, meg még egy két román srác) immár 4.-re megszervezték a közös focizást (2x mindig lemondták páran és 3an maradtak, 3.-ra vizes volt a pálya), de most meg foglalt volt a pálya... Szegénykém, minden este olyan csalódott képpel jön vissza! Reméljük 5.-re összejön nekik!

Keddre csak vacakabbul lettem, éjjel egy egész tekercs wc papír elfogyott az orrfújásra! Reméljük, ez a nap a mélypont, mert mindjárt show! Le is mentem az orvoshoz, de csak vérnyomást meg lázat mért... Köszi szépen, tudom mi a bajom. Állítólag van a hajón vitamin injekció (még a Márta is mondta, meg most is egy crew-s), valami csodaszer, ami helyrehozza az embert, de ilyesmit nem adott, csak torokcukorkát, valami fájdalomcsillapítót (fájni nem fáj semmim és van aszpirin C-m), meg valami ivós cuccot Magnésiummal, amitől állítólag magamhoz térek. (Az meg olyasmi, mint a sport ital, és hasmenés vagy hányásom nincs, nem tudom az mit fog rajtam segíteni!) De, reméljük a legjobbakat J! Amúgy halál nyugodt vagyok. Tudom, mért kaptam el. Egyszerűen nem tudok nyugodtan pihenni sosem, kényszeresen kell mindig valamit csinálnom. Ilyenkor, amikor dől belőlem a nátha olyan vagyok, mintha benyugtatóztak volna. Na így kell a betegséget is ajándéknak tekinteni. (Vagy legalábbis megkeresni az értelmét, hogy mért vonzottam be, hiszen semmi nem történik ok nélkül.) Lám lám, ahogy beengedtem a rossz gondolatokat, régi mentalitást beszivárogni pár napja, máris lebetegedtem...

Egész nap csak pihengettem és írtam a blogomat! Megírtam az elmaradt magyar cirkusz szezonunk őrültségeit! :D

Szerdára elvágták a náthát, jött a köhögés. A showt legalább túléltem, nem is volt olyan rossz, pedig még hullámzott is baromira a hajó. Oli csak totyogott alattam az emelések alattJ. Jaaaa, viszont a 2. Show után állva tapsoltak sokan. Annyira jó érzés volt, igazi megható sikeréményben lehetett részünkJ Másnap még a cruise director asszony is megjegyezte.

Csütörtökön ismét volt egy general drill, jól berakták meglepiből. Aztán végre leszálltam a hajóról és betankoltam a gyógyszertárba köhögés csillapító sziruppal. Még egy olyan éjszaka, mint az előző és bególyózom. Felhajtottam legalább fél üveggel, abból amit a hajón kaptam, de pont semmit nem ért! De nagyon sokan betegek, jól végig seper a hajón ez a vírus...

Gyerekek, olyan köhögésszirupot kaptam Antiguan, hogy csuda J. Az egyik táncos ajánlotta. Tényleg hat, mintha elvágták volna a köhögést. Viszont kiütött egész délutánra és éjjel is úgy aludtam tőle, mint a medve! :D

Szóval így nem sok történés volt a héten, de most szerveznek olcsón pár crew-s kirándulást, egy delfin úszásost, meg egy snorkingolósat is!!!! És bicajt is fogunk lölcsönözni, ha már a másik hajón nem jött össze és végre megindulunk jó kis helyeket felfedezni!

V. Fejezet

Péntek délután végre összejött a várva-várt foci meccs. Mondjuk kinti pályán, du. 3-kor a tűző napon... 45p után ki is tikkadtak a srácok. 7-en játszottak: Oli, Vlad (román táncos), Nasos (görög learning officer), 1 román srác, 1 ázsiai, Matteo (olasz artist-táncos) és egy brazil (akit cikiztek, mert brazil létére béna volt). De hiába sántított egész este Olivér, örült, hogy játszhatott és nyertek is, pedig ők voltak 3-an a másikak meg 4-en.

Guadén elbuszoztunk 4-esben a helyi BKV-val a plázába. A buszozás hangulatos volt, szólt ezerrel a zene, csupa kreol ember nézett ránk nagy szemmel. A buszon nemcsak „tilos a dohányzás“ tábla volt, hanem „tilos a fingás“ jelzésű is! A pláza jó, végre valami ami kicsit európai vagy legalábbis modern. (Persze jó kis francia árakkal.) De végre egy bevásárló központ, ahol van minden, éttermek is, meg rendes kávézók, bio és fitness boltok és egy hatalmas Carrefoure, ahol végre kapható is amire szükségem van. Utána még beültünk a KFC-be, ami most hihetetlenül jól működött internetileg!

Elképesztő mennyi féle hajszerkezettel mozognak itt a helyiek. Olyan frizurákat látni néha! Van, ami egész extrém számba megy, de itt mégcsak fel sem tűnő! Hátulról (néha még szemből sem J) meg sem lehet különböztetni, hogy épp férfi vagy nő viseli e. Nincsenek férfi és női haj sztereotípiák. (Mindkét félnek lehet épp úgy „pókhaja“, mint bodros konttya, vagy fenékik érő fonott haja. Sőt a pasik néha neylonharisnya-szerű izébe csomagolják azt a nagy hajukat, hogy annak mi értelme, azt nem tudom!) Vagy pl. egy öreg néninek épp úgy lehet pici rücskökbe borulva a feje, mint egy 2 éves kisfiúnak. (Eredmény: A kisfiúnak baromi cuki, a néninek inkább vicces...) Aztán vannak néha egy fejen összetett (festett, póthajazott) vízszintes és függőleges fonások, de mintha vonalzóval mérték volna ki, mi merre mennyi! Már már az a furcsa, amikor egy egy nőt átlagos, azaz sima, kifésült hajjal látunk, persze az tényleg furán áll nekik, ráadásul látszik, hogy nyomniuk kell rá egy flakonnyi hajlakkot!

Még mindig k.o. vagyok és 12 órákat alszom, úgy elnyom a betegség... De azért már jobb egy fokkal, legalábbis nem vagyok annyira náthás. Gondoltam talán kipróbálom a rumos kúrálást is J. Azért túlzásba nem vittem, csak a helyi híres Rum-Punch koktélt kóstoltuk meg St. Marteenon egy kis tengerparti bárban. Többször láttunk már egy kis boltocskát, ami nagyon „funny“ shopnak tűnt, még néztük is, hogy vajon legális e itt a fű, de kiderült, hogy tényleg „csak“ Candy shop, egy amerikai pasas árulja benne az amerikai gumicukrokat, karamelleket, csokikákat... Legalábbis hivatalosan J! Egyébként baromi nagy szél volt aznap, a hajó pedig másfél órával előbb indult valamiért. :-( Persze csak hivatalosan, vagyis már 3-ra a hajón kellett lennünk és közben baromira nem indult előbb...

Hétfő, kedden semmi extra nem volt, újra edzünk és nem is szálltunk le.

Szerdán lett egy új szerelmünk: Gressie, a 15 éves lány delfin! Tortolán elmentünk a delfin-úszásos kirándulásra. Tök jó élmény volt, többször megfogdoshattuk és nem csak puszit kaptunk tőle, hanem egyenesen csókot is! J Készültek fotók, azokat igaz kissé borsos áron, de azért megvettük persze! Ez sem egy rossz munka amúgy, mármint delfin gondozónak lenni! Mondta Alvin, a mi delfinünk hozzátartozója, hogy tavaly volt egy magyar supervizora... Annyira édesek voltak a delfinek, a mienk hagyta magát tüzetesen átvizsgálni (mert Alvin megmutogatta a részeit és hol lehet megkülönböztetni a nemüket) kommunikált is velünk, a végén kicsit produkálta magát, ahogy tapsoltunk neki szaltózgatott és még integetett is búcsúzáskor...

Este show time volt. Elég jól sikerült, a hullámok megint kissé zavaróak voltak azért. Utána elmentünk crew bárba, de ezen a napon mindig olyan kihalt. Lejött  3 táncos velünk és Sándor is ott volt (aki viszont mindig ott van), de nem volt semmi extra, hangulat sem volt...

Péntekre berakták a csodálatos meetinget, ami persze tök felesleges. Előadtak megint egy kis safety vetítést, hogy hogyan vigyázzunk magunkra a színpadon és ne sérüljünk le, aztán a cruise director elmesélte (persze olaszul !jófej! - képes elmondani mondatokat úgy, hogy bele rak 2-3 angol szót és ez lenne az angol verzió...), hogy javulnak a mutatók, de mindenre figyelni kell, mert a vendégek bizony a panaszt is megírják. Valami öreg nő visszajelezte a Costának, hogy az egyik zenész sokat szidta a hajót, meg a hajón való létet... Na most erre mit lehet mondani?! Tényleg ostobaság, ha egy hajón dolgozó pont egy passengernek panaszkodik... De nem nyomozták ki, hogy ki lehetett. (Mi Sándorra tippeltünk, ő szereti hangoztatni, hogy mi milyen szar, de azt mondta vendégekkel nem beszél...) Megismételték, hogy fő szabály, ne mobilozzon senki a guest aeriába, mert majd repkednek a warningok... Na, pont ennyi volt a meeting. Ezután még egy ennél is értelmesebb tréningre voltunk kiírva. Összehívtak egy rakás embert kb. 10 percre, hogy a safety officer közölje velünk, hogy bár most PRCR-osok vagyunk-mintha nem tudnánk-(ami annyit tesz, hogy nincs semmi extra feladatunk "general emergancy"-kor, csak magunkat menteni azzal, hogy rögtön megyünk a meeting pointunkra), de bármikor áttehet bárkit másik besorolásba. (Magyarán bármikor kitolhat velünk és ezen ne háborodjunk majd fel, mármint így kollektíve senki...) Na, komolyan ebből állt az egész tréning! Sándor el is mesélte, ő már volt másik pozícióban (ami amúgy tényleg szívás, mert heti 3-4x részt kell venni az utasoknak tartott drilleken és mutogatni kell a mentőmellényben...) ez persze nem tetszett neki nagyon, így a mutogatást leredukálta a 20-ról 1-2re, aztán rászoltak persze, minek hatására földhöz vágta a mentőmellényét és kapott büntit. De van neki pár azért is, mert feljár enni a guest aeriába ő is... Mégis már 11 éve a Costának dolgozik. Oli azon humorizált, így büntetik: Utálsz itt lenni, akkor visszajössz még sokszor J!

Másnap próbáltunk sokat, végre kezdek teljesen jó erőre kapni és Oli is elment még focizni ismét! Élvezte nagyon, láttak szabadon egy jó nagy Iguánát!