Jejun kirobbantunk kora reggel. Rohantunk le egészen a tengerparthoz. (A már ismert Hamdoek-beachig.) Ragyogó, tavaszias idő volt, a tenger a kék legalább tíz árnyalatában csillogott és sütött a nap hét ágra. Ember alig volt, megszállt minket a teljes nyugalom. Olyan jó lett volna, ha nem lettünk volna annyira időhöz kötve, mert ott maradtam volna egész nap!

Fukun is sétáltunk egy nagyot az Ohori-parkban! Megkerültük a tavat, fagyasztott joghurtot nyaltunk, majd kiültünk kávézni, ahol aztán leszólított minket egy japán bácsika angolul! 67 éves fejjel kezdett nyelvet tanulni, hogy fitten tartsa az agyát. Valójában egy amerikaival szeretett volna társalogni, de be kellett érnie velünk. Jó részletesen kikérdezett minket a menekült-problémáról, majd egyszer csak előkapott egy Obama-maszkot a táskájából. Vicces volt! Ja, és nagyon vágta a Costa-Concordia témát is, végül ajánlotta, hogy kóstoljunk meg valamilyen híres Fukuoka-tésztát, ami már a világon mindenütt kapható.

Aznap volt a show, nagyon jó közönség volt. Hivatalosan is "nagyon veszélyes" fülbevalót hordanom a színpadon... No comment! (A táncosoknak kötelező a cipő, egyedül én vagyok mezítláb az egész színpadon és úgy gondolom, vállalnám ezt a hatalmas kockázatot, hogy a saját fülbevalómba lépjek bele...) Istenem, már a "safety first" itt mindenkinek az agyára ment! Kezd olyan lenni, mint a "macskás-mikrós eset"-ből (biztosan mindenki hallott már a klasszikusnak számító peres esetről, melyben egy fogyasztó beperelte a mikrója gyártóját, hogy az abban szárított macskája nem élte túl a tortúrát...) kiinduló amerikaiak. Az utána lévő nap végre megkezdtük az utat Shanghai felé. Ennek örömére egész nap vihar volt és olyan hullámok, hogy nem sok értelmeset lehett aznap csinálni a szédelgésen és fetrengésen kívül.

21.-én kikötöttünk "A" városba, Shanghaiba, ahol a szmogon ritkán süt át teljesen a nap. Mint minden kínai városban első alkalommal, itt is útlevél-ellenőrzés és kijárási tilalom... Így jobb híján én belebújtam a könyvembe, Oli pedig nagy mosást tartott. Annyi volt már a szennyesünk, hogy ihaj! De hát ilyen az, amikor a 900 fős crewnak egy mosógépe van...

Shanghai után szerencsére rögvest Jejun találtuk magunkat, mivel 1 sea day-jel kevesebb! Szürke, esős hideg volt, múzeumba mentünk, a Trick Art-ba. Csináltunk egy rakás vicces fotót. Mivel megváltozott az ütemterv, tök jó lett, hogy délután kütönk ki és este 7-ig kint lehetünk. Az otthoniakkal is könnyebb lesz tartani a kapcsolatot. (Szülőket jóformán csak pizsiben látok, mivel reggel 6-kor épp csak ébredeznek... :D) Így most történnek pozitív változások és még Fukun is 2 órával tovább leszünk, bár 23.-án ezzel nem sokra mentünk.

Egy csokorra való trükkös fotó:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Azt is meg kell jegyeznem, hogy a Shanghai környékéről jövő utasok teljesen mások. Feltűnően neveletlenebbek, bár a main hallos fellépésünk után kedvesebbnek bizonyultak, mert többen fotózkodtak és gratuláltak. A többiek azért egységesen megállapították, hogy lökdösődnek, tolakodnak és gorombák. Az utasgyakorlaton pedig sokkal lassúbb felfogásúak. Oli nézte, hogy az okostelefont nagyon tudják nyomkodni, de egy mentőmellényt - több demonstrálást követően - sem képesek feltenni...

Fukun PM (=hajón maradási kötelezettség), így edzés és show! Délután volt egy nagy beszélgetésem a safetyssel. Elmagyaráztam neki mindent és kampányoltam, hogy úgy lenne igazságos, ha magic O. és Kip most elcserélné velünk 2 hónapra a pozícióját, hogy P.M. mentesek legyünk. Persze, ők nagyon fognak utálni minket egy darabig, de én mondtam nekik, hogy utána visszaadjuk! Este party time. Annak ellenére, hogy kiírták, valamilyen kínai ünnepi buli lesz, a bárban nem volt semmi extra, de elég jól éreztük magunkat.

Másnap reggel safety meeting. Összegeztük a teljesen felesleges előző napi drillt (igen, mivel 50 ember crew kirándulásra ment - amire MI NEM MEHETTÜNK nagy felháborodásomra a PM miatt - ebből kifolyólag káosz volt), ami megrekedt a 3. lépésnél (a 6-ból) és egy óra tökölődés után leállították. (Hab a tortán, újat kell majd csinálni a következő héten... Mindezt azért, mert a frissen felszállt kapitány senkit nem kérdezett, hogy alkalmas e drillt csinálni, csak parancsba adta.) Aztán arra is sikerült rájönni ezen a megbeszélésen (miután egy frissen felszállt vezető szóvá tette) 2 hónap után, hogy talán nem a nálam is egy fejjel alacsonyabb kis szakács csajra kéne rásózni a mázsás pénzes zsákok szállítását vészhelyzetben, mert valós szituban meg fog szakadni! Ja, most hallottam, hogy tavaly a Serenán volt egy igazi tűz a tengeren és mikor meghallották a vészjelzőt, a legénység nagyja felpakolta az értékeit, majd fejvesztve rohant a mentőcsónakokhoz. Le sem ...-ták az utasokat! Aztán a tüzesek tették a dolgukat és megoldódott az egész. No komment! Lehet gondolkodni... Amit még fű alatt hallottam: tűzoltók nagy része nem is tűzoltó, csak beosztják őket - mint a vízvezetékszerelőnket, aki úgy oldotta meg az eldugult fürdőszobai lefolyót, hogy kitört belőle egy darabot, és lefújta szilikonsprayvel (jó, hogy nem cellux-szal) 2x akkora problémát okozva, mert utána lukas lett a vízcsapunk :D /és ez velünk történt, nem hallomás/ - és kiképzik őket a hajón. Csak a chief fireman igazi... - Valamin csak kell spórolni! :D 

Nagy örömmel jelenthetem be, hogy végre volt egy tökéletes napunk! Méghozzá 25.-én Shanghaiban!

Nagy izgatottan ébredtem kora reggel, hogy bemenjünk a városba. 3-an tartottak velünk: Dani - aki lány, Pascal és András. Flottul kijutottunk, shuttle buszra pattantunk, majd vonattal/metróval 70 perc alatt 5 yenért (kevesebb, mint 1 euróból!!!) beutaztunk. El sem hittem, hogy lehet ilyen olcsó a metró, amikor 3 vonalat is használtunk. Azon is meglepődtünk, hogy teljesen logikus és egyértelmű a hálózat. Ki vannak írva az állomások, sőt be is mondják angolul. (Hihetetlen, hogy tavaly erről nem szereztünk tudomást és helyette aggodalmakkal teli rohanásban, "futólépésben" (by apa) vágtattunk át 3 óra alatt a látnivalókon. Lehet, emlékeztek az akkori beszámolómra, melyben írtam többek között erről is, illetve a minket kísértő stresszről, mivel azt sem tudtuk, hogy visszaérünk e a hajóra a "fingja nem volt melyik terminál"-féle városi taxisoknak köszönhetően!) Most roppant felkészültek voltunk (port és állomás adatokkal, kínai wc-re papírral, kézfertőtlenítővel, taxisokra lelki edzettséggel és kínaiul leírt helyszínekkel, pénzzel stb.)! Tehát, ismét meglátogattuk az Old Town - negyedet.

OLD TOWN ALBUM:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

God Temple tabló:

Rengetegen voltak! Míg többiek a Yu kertben voltak, Olival a God Templebe mentünk, illetve élveztük a nyugalmat, napsütést, kávét és válogattunk a szuvenírek között. Annyi buddha, maszk, jade (monchichi minden mennyiségben) és egyéb kínai csecse-becse volt, hogy azt sem tudtuk, mit hol vegyünk és hogy alkudozzunk. :D Még András - akit igen spórolósnak ismertünk meg - is igen összezavarodott a jobbnál jobb "csak neked"-féle ajánlatoktól. :) Ezek után lesétáltunk a folyóhoz , bele a modernizációba, a felhőkarcolókkal teli panorámához. Gyalogoltunk bő 1 km-t a "Bund"-ig. Lényegében bejártuk a múltkori útvonalunkat, de ezúttal nyugodtan és élvezettel. Miután magamhoz tértem a délutáni szundiból már csak egy gondolatom volt: Isten áldja ezt a 2 hónapos útvonalat!!!

Mostanában megint sok a tréning, jönnek a coast guardosok!!! Ilyenkor mindig kiszúrnak velünk, mert a legrosszabb időpontokra biggyesztik be a kiképzéseket. Olinak még a show előtt is volt egy hosszadalmas órája pár táncossal, akik hiába jelezték a tisztnek, hogy jó lesz ha lassan abba hagyja, mert közeleg a show time, a válasz ennyi volt: SAFETY FIRST!!! Ráadásul azért húzódott el, mert a román tréner imád sztorizgatni, no meg olyan infokkal traktálni, ami nem is az adott emberek feladatkörébe tartozik, de "just in case"... (Tudjátok, a biztonság kedvéért, jobb ha mindenki tud mindent. Bár Oli szerint, a kínai casinosok pl. sosem tudnak semmit. Halvány gőzük nincs, vagy az angol tudás a probléma???)

A koreai terminálban befelé menet mindig probléma van az útlevelemmel. Nem akarja bevenni a scan. Érdekes, hogy mikor megnyílt tavaly, 1 hónapig semmi gondom nem volt, csak Andrásnak. Januárban a 3 magyar útlevéllel mindig fennakadtunk, egy ideje viszont csak az enyém macerás. A kezelő pasasnak már volt egy manuális megoldása, de még így is 5-10 percig szoktuk feltartani a sort. Legutóbb viszont az új nőcinek fogalma sem volt, mit csináljon és még neki állt feljebb, hogy az útlevelem hibás. Mondtam neki, nem, az ő rendszerük a rossz, mert hogy létezik, hogy mindig a magyar útlevelekkel van probléma? Végül kitalálta, hogy a nevem előtti dr.-t nem tudja a gép felismerni... Remek mondtam, pláne amikor rohanásban vagyunk. (És majdnem mindig rohanásban vagyunk, mert kicentizzük az érkezést...:D Még jó, hogy ezen a hajón a szekusok elnézőbbek, pl. a pár perces késéssel. Bár, most hallottuk, hogy az egyik zenész úgy elkésett egyszer Tienjinben, hogy szabályosan át kellett ugrania a lengő hídon. Mondjuk, hogy úszta meg fenyítés nélkül, azt nem tudom!)

Kip mostanában összevásárol mindent (ritmikus gimnasztikás buzogányokat és labdákat), annyira nem tudja mihez kezdjen. Ráeszmélt, ha más hajóra menne és saját 45 perces showt kéne csinálnia, akkor bajban lenne, így most mindennel próbálkozik...

Fukun jó esős idő volt, de lejártam a lábam (ilyenkor előnyös a sok föld alatti járat), hogy bevásároljak ezt azt (gyertyát, csokit, dekorációt) Oli 30. szülinapjára, de igazi nagy ajándékot nem találtam még! Nem mintha akkora meglepetést tudnék produkálni közös bankkártyával, ami rögtön smst küld neki... :) Este megcsináltuk az utolsó Visiont ezzel a táncbrigáddal, mert 1.-én leszállnak. 3 ember azért marad (Magic O. Daniella-ja, "Adams Familys" -s Amy, és a "nagy arcú" Ollie). Este bároztunk, UNO-ztunk, pezsgőztünk.

Sea dayen edzettem a tissuen egy nagyot. Rengeteg utas beült nézni, kvázi csináltam nekik egy main hall-féle fellépést, amit végig tapsoltak. Persze, én inkább kényelmetlenül éreztem magam izzadtan, edző cuccban. Mivel néztek, folyamatosan csinálnom kellett valamit, aminek a vége hatalmas izomláz lett. Beszélgetni kezdtem egy kínainak látszó utassal, aki olasznak mondta magát és jól beszélt angolul. Shanghaiban élő zongorista, kínai feleséggel. Sok mindent kérdezett a művészi és akrobata dolgokról/életről.

Este aztán előünnepeltük Olit tortával!

Másnap Shanghai!!! Kippel és Andrással ismét nekivágtunk. Ezúttal átmentünk a folyó túloldalára, körbe jártuk a tornyokat. Belevetettem magam a hatalmas Disney storeba is míg a fiúk Apple boltoztak. Szuper volt! Utána még megálltunk a People Squeren, ahol ránk tapadt egy nagyon erőszakos cipőtisztítós kéregető. Menés közben rányomta Oli lábára a pasztát - miután mindannyian mutattuk neki, hogy kösz nem - és nem hagyta elmenni. Én roppant dühös lettem, mert egyértelműen visszautasítottuk és mondtuk is neki, "no money", ráadásul siedtünk, mert már csak 20 percünk volt, hogy bejárjuk a teret. (Amúgy is visszataszító, mikor valaki ennyire erőszakos.) De Oli egyszerűen nem tudott szabadulni, sem lépni. Mikor adtam volna neki a nálam lévő pár "yuan-centet", azt bezzeg nem fogadta el, mert kevesellte. Aztán Kip odaadta a nála lévő 6 yuant, de még volt mersze 20-ast követelni!!! Pofátlanság teteje! Jött utánunk, míg nem kezdtünk rá, hogy "police, police"!

Modern városrész-album:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Megnéztük Andrásék utolsó showját, ünnepeltünk még egy Daniella-előszülinapot, lementünk bározni, majd másnap elbúcsúztunk mindenkitől. Úgy is hajón-maradós, P.M. napunk volt, Olinak újabb tréninggel. Ez már tényleg too much! Fukun a nagy gyakorlat bő 2 órásra sikeredett, bomb-searcinggel, abandon the shipp-el zack und pack. El tudjátok képzelni, hogy ha a gyakorlat utasok nélkül majdnem 2 óráig tart, akkor a valóságban 2000 emberrel mi lenne? Már rég elsüllyedtünk volna!!! De jó, hogy tavaszodik, levehettem végre a nagy kabátot. :D A gyakorlat után leamortizálódva szaladtunk ki, tervbe volt ugyanis egy éttermi ebéd Oli tiszteletére! (Az igaz szülinap, 3.-a bizony tengeri napra esett.) Miután 2x körbe jártuk a központot szimpatikus hely után kajtatva, végül egy sushizós helyre esett a választásunk, amit még tavaly ajánlottak. Jót ettünk igazán! Oli a sajtkrémes, garnélás fogásokat preferálta, szigorúan wasabi nélkül (ezzel szemben én, aki alapvetően nem szeretem a csípőset, de a wasabiért orrfolyásig odavagyok), ragacsos, édes szója szósszal, míg én a lazacos szeleteket, minél nagyobb a hal falatka, annál jobb - alapon. Az esti bár után, míg Oli elment kajálni Kippel és Oliverrel, én gyorsan kidíszítettem a kabint, mivel már éjfél után voltunk, az már 3.-a volt! :)

Szóval, Oli hivatalosan is betöltötte a 30-at! HIP HIP HURRÁ, ÉLJEN SOKÁ!!! :D

Közeleg a kínai újév! A tienjini pláza fel van dészítve, minden piros és hangosan ünnepi zene szól. Azt is nagyon várjuk, hogy 21-én már megyünk Shanghaiba! Bezsúfolódtunk egy kocsiba 5-en, így baba módjára kuporogtam Oli ölében. :D Jókedvre derülünk, amikor nehézségek nélkül jutunk ki, de valami izgis vagy bosszantó dolog persze mindig akad. Most a terminálban volt csőtörés és ömlött a víz a plafonból. A kínaiak sosem okoznak csalódást, (mondom ezt szarkasztikusan) mert a már-már bokáig érő vízben kellett kerülgetnünk, utasokkal együtt a vízeséseket, mivel a hatóság nem nyitotta meg a másik folyosót... Sületlenségek és kellemetlenségek netovábbja, hogy eredetileg vannak külön folyosók a crewnak ki- és befelé menet, de pár hete már nem engedik, hogy használjuk. Állandóan a tolakodó, nyomakodó, bőröndökkel, táskákkal kínlódó és szerencsétlenkedő leszállókkal kell kijutnunk. Pár dolog, amit így megtanultunk: Sose állj meg és sose kérdezz! (Ha megteszed, ott rekedsz és ki tudja, mikor jutsz ki.) A kérdésre, hogy szabad e pl. itt és itt átmenni, úgyis mindig NEM a válasz, de ha átrobogsz rajta, akkor nem futnak utánad! (Ja, és tégy úgy, mint a kínaiak! :) Azaz, pofátlanul törj utat, kerüld az átvilágítást, ha úgysincs bőröndöd... Befelé úgyis 3x világítanak át!) Nem is tudom, lehetne e jól illusztrálni ezt a non szensz rendszert, talán egyszer lerajzolom!

Magamat is meglepve aznap 17 km-t futottam le 100 perc alatt (rég nem futottam egyszerre ennyit), de valahogy nem bírtam abba hagyni. Nem biztos, hogy jókor tettem, nem vagyok valami fitt mostanság és elég rosszul alszom. Lássuk, a propolisz-kúra, gyömbérrel segít e!

Aznap volt bűvész show és eltörött Oliver origami doboza, Daniella pont benne volt. Megállt a műsor 5 percre... (Azóta már megjavította!)

Sea dayen csináltuk a kis showt az előtérben. Jól ráijesztettem egy gyerekre, mert már 3.-ra macerálta a bekészített pálcáimat és akkorát tapsoltam a füle mellett, hogy összerezzent. Persze, nem rá voltam dühös, hanem zavart az ott lévő fejetlenség: senki soha nincs ott a vezetőségből, se egy crew tag, aki felügyelne. Nincs helyünk, se lekerítés, káosz van. "Bocs, de jöttem fellépni"-féle érzéssel kell benyomulni. Olinak 1 m²-e volt zsonglőrözni, félő volt, hogy eltalál valakit. Beszélnem kell a directorral ezügyben!

Jejun érdekes nem történt. De legalább napos, enyhébb idők járnak most már! Ja, újabb koreai mandulát kóstoltunk, ezúttal juharszirupos verziót!

Fukuban elvittem Olit a kiskutya boltba, aztán elmentem sushizni a lányokkal. Nagyon klassz, futószalagos, igazi japán sushit ettünk. Fincsi volt és stílusos, korlátlan tea fogyasztással! :D Különben úgy működik, hogy van egy kis monitor minden asztalnál, ott kell benyomogatni a rendelést, ami utána jön a szalagon. A monitor jelez, mint egy bankba, hogy készülj, mert a te rendelésed közeledik! Vannak még egyéb adagok, amiket bármikor le lehet emelni és a végén a tányérkák alapján számolják el. Tehát, személyzettel nem is nagyon találkozol, csak a végén fizetéskor. Visszafelé volt kis para, mert elég későn indultunk és még javában a taxiban ültünk, amikor már csak 5 percünk volt, hogy a hajón legyünk. A sofőrnek fogalma sem volt, hova megyünk, mi irányítottuk jobbra-balra! Egyszerűen hihetetlen, hogy egy japán taxisofőr annyit sem ért, hogy Hakata PORT vagy CRUISE TERMINÁL!!! Pedig még fotót is mutattunk a hajóról. De jelentem, szerencsésen pont beértünk!

(Más téma, de ma még Oli is megjegyezte, milyen érdekes, 8 fokban a japánok már elvannak egy szál öltönyben vagy épp szandál-mini szoknyában az utcán...)

Este a shownál egyszerűen csak kirepült a kezemből a karika, ki az első sorba egy pasas kezébe. Asszem' nem dobtam fejbe, legalábbis remélem, de ettől függetlenül jól sikerült. Első előadás után András egyik rajongója átfutott a színpadon, be egészen az öltözőig. Már szinte rávetette magát, mikor a stagesek elfogták. Megjegyzem a rajongó, egy 80 év körüli nénike volt. Millie, aki ott állt egy szál bugyiban, visítva nevetett. De mi lett volna, ha egy pasas rohan be így??? Ej-ej, ezek a kínaiak...

Még egy zseniális utas! Előszónak, hadd említsem meg az egyik szőke nős viccet: "Beül a szőke a taxiba a Blahán. - A Blaha Lujza Térre kérem legyen szíves. - Hölgyem, a Blahán vagyunk. - Hűűű, de gyors volt köszi, köszi. Mivel tartozom? - Semmivel, hölgyem. - Hűűű, de olcsó, köszi, köszi!" Na, állok a liftben a 3.-on, beszáll egy kínai nő. (Nem idős néni...) Nyomkodja a 3-as gombot és vár, de a lift nem indul el. Egyelőre csak figyelek, hátha rossz gombon van az ujja. Hosszú szünet után (és mivel az ajtó nem csukódik) megszólalok, mutatom neki: Ez itt a 3. emelet. A nőci rám néz kedvesen mosolyogva és boldogan kiszáll, mint aki megérkezett... Megjegyzem, többen voltak a liftben, akik meg sem szólaltak és nem tűntek meglepettnek... Hmmm, melyik a röhejesebb?! Asszem' írtam már arról, hogy sok kínai nem tudja egyszerűen, mi az a lift! :D

Jaaaaj, visszatért a senki által nem kedvelt, lapátfülű főtechnikus... Lesznek komplikációk, abban biztos vagyok!

Travel talkon kicsit felidegesített az egyik színpadi munkás, mert új szabály szerint, nem várakozthatunk a back stagben, a zaj-okozás miatt. Nos, én csendben álltam kb. 2 mp-e, miközben próbáltam aláírni egy hivatalos papírt, amit akkor nyomtak a kezembe és Tony képtelen volt kivárni annyit, hogy szignózzak, szó szerint elkezdett tolni, ráadásul a hidegbe. Majdnem ott hagytam a fenébe az egészet. Persze, 1 perc múlva lehiggadtam, csak épp Tonynak (aki egyébként normális szokott lenni) aznap már a második húzása volt. (Az első: se szó, se beszéd gyakorlás közben rám kapcsolta a villanyt, majd a sötétben nyomatékosan rákérdezett, hogy "Ugye, befejezted már, mert idő van...!".)

Tienjinben szokásos plázázásra indultunk, mikor észre vettük, az új AMERIKAI shoppos csajszi tartja fel a sort. Kb. 5 perc problémázás után kiengedték az útlevél-másolattal. Hisz' ismeritek már a sztorit (jobb esetben "csak" het 1x hallgatjuk :D), hogy az amcsiknak elveszik a passportot, nem tudnak Kínában leszállni stb. Kip szemszögéből nézve érdekes lehet, hogy ez a nőci 2 hete van itt és simán kimegy, ő meg kínlódik egy éve. (Kiderült, a nő utaslistán van... Ez mondjuk nem épp valami fair, de hátha együtt majd kijutnak...) 

7.-én volt a "kínai szilveszter", azaz újévi ünnepség. Felmentünk páran körbe nézni, nem vitték túlzásba se az ünneplést, se a dekorációt. Bár Francesco (aki még a jelen pillanatban lévő rendes főtechnikus) beöltözött valami kínai szerencsehozó istennnek/királynak és végig vonult 2 majommal, mivel mint tudjátok, beléptünk a majom évébe! Az igaz, hogy legalább voltak jó ételek pl. sült garnélák, rákok... Maga a crew party nem volt valami nagy durranás. Alig voltak, a legkevesebb résztvevő-rekord ezzennel előállt.

Utastér:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Crew buli

Másnap Jejun portmanningünk volt. Emaiatt és sok kis bosszantó dolog miatt, elég ingerült hangulatban kerültem, frusztrált a "börtön-feeling", tomboltam! Hogy feltöltődjek, szó szerint belefeküdtem egy hajós körablakba, C-betű pozícióba olvasva igyekeztem napozni, de pechemre (vagy csak bevonzottam) állandóan felhők vonultak át felettem. Azért eltöltöttem ott pár órát... Este felmentünk meghallgatni végre a tenort és a két bulgár (hegedűs és zongorista) nőcit. Nem volt rossz, de már rengetegszer hallottuk ezeket az olasz áriákat. Salvy egyébként nagyon kis finom stílusban, lightosabban énekel, nem ereszti ki a hangját, mint Andres barátunk tette, bár végig nyomja a 40 percet!

Fukun kirobbantunk a hajóról kora reggel. Túristáskodtunk! Megnéztünk buddhista templomokat (Kushida Shrine, Jotenji Ttepmle), illetve az ún. Tochoji nevűt, melyben van egy hatalmas fából faragott Buddha-szobor! (Japán egyik legrégebbi és legnagyobb faragtott, ülő Buddha-szobra.) Aztán elvittük még Andrást a tradícionális árkádos piacra, a Kawabatára. Jó üzletet csináltak a fiúk, nagyon kedvezményesen jutottak hozzá 3 pólóhoz! (Köszönhetően a kedves, angolul is beszélő eladónőnek, aki különben megtanított minket pár japán kifejezésre: pl. OHIO - Jó reggelt!.) Kellemes időnk volt, már kezdenek virágozni a mennyei illatú cseresznyefák is! Imádom őket! Kipróbáltam egy új kávézó láncot is (nehogy már rám ragadjon a Starbuck's-mánia :D): Tully! Hangulatosabb a beltér, a termékek hasonlóak, divat náluk a méz. Sétálgattam még kicsit egyedül is, felfedeztem új boltokat, illetve rájöttem, hogy aluljárva is meg lehet tenni utcányi méretű területeket boltok között (éppúgy, mint Koreában az undergroundok), illetve a hatalmas plázák egybefolynak a föld alatt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Este a shownál volt kis izgalom, 3 fiú (félreértés nélkül, HÁROM) leejtette a max. 60 kg-os Milliet, akit ölben (azaz ÖLBEN, maguk előtt) tartanak, miközben énekel. Ennyit számított, hogy Cleber nem ment be a jelenetbe, mivel rosszul volt. Oli nagy viccesen megjegyezte - igaz ami igaz alapon - Millie egyedül többet gyúr és edz, mint a 3 girnyó srác összesen... :D Így volt egy kis bugyivillantás is! Az öltözőben ismét annyira hideg volt, hogy szó szerint csurgott rólam a veríték a színpadon. Tudjátok, amikor nagy hidegből bemész a melegbe és lecsapódik a pára, plusz az orrod is megered. (Magyarán, úgy fáztam, hogy kiizzadtam... :D) 

Megjöttek a FEJESEK, vagyis a Carnivalos német úri emberek. Inspectionre fel! Egyik reggel nagy meetinget tartottak a teljes crewnak. Beszédek, intelmek tömkelege hangzott el, eseteket demonstráltak (pl. egy másik hajón nem rég történt konyhai balesetet, amihez Amy, Ollie és két animátor színészi tehetségét használták, említettek egy pár hete halálra nyomódott liftszerelőt) és bemutatták, hogy a jelenlegi biztonsági szint a Costánál a legalsó fokozaton tart (szó szerint megegyezik a "Fishing Ship"=halászhajóéval, megjegyzem innen még 4 fokozat van felfelé, melyből a 3. a cruise ship kategória!!!) és persze kicsit megjátszották magukat jó politikusként, majd várták a kérdéseket. Szerintem, abban bíztak, úgysem nagyon lesznek, végül rengetegen jelentkeztek. Mikor már kezdett meleg lenni a helyzet, gyorsan berekesztették az egészet. A kellemetlenség ott kezdődött, mikor az egyik cabin stewardess felszólalt a rendszeresen kabinban dohányzó utasok veszélyességéről, illetve arról, hogy a többszöri jelentése ellenére, változatlan a helyzet. Ez roppant kínosan érintette a kapitányt a németek előtt, nehéz volt megőriznie hideg vérét. Ezután felbátorodva sorra szólaltak meg más-más témákban is, mint például drága internet, alacsony bártenderi fizetés (Mivel az ő pénzük a borravalótól függ, amit a kínai utasok sosem adnak! Nekik pedig nincs módjuk átkérni magukat másik hajóra. Tudniillik, EU-ban, Karibon stb. az utasok jelentősen adakozóbbak...), míg már a 800 fős crewnak fenn tartott egy szem mosógépig jutottunk. Itt telt be a vezetőségnél a pohár, felajánlották a kérdezőnek, hogy privátban folytassák. Természetesen, megindult a sorok közötti humorizálás, hogy reméljük, a srác megéli a holnapot! Bár, amint látjátok, mi is remélhetjük, hogy megéljük ezen a halászhajón a holnapot! :D

Ezt követően, speciális helyzet adódott, Costás történetünkben először! Nem tudtunk kikötni, majd a hajón ragadtunk 8 (azaz NYOLC) napra!!!

Tienjinnél 11.-én akkora köd volt ugyanis, hogy nem engedtek be az öbölbe, le kellett horgonyoznunk a tengeren 2 és fél napra. Így másnap csináltunk egy variety showt, mivel az utasokat azért szórakoztatni kellett. Mindenki bevállalt egy számot, mi nagyjából azt csináltuk, amit a main hallba: kacsukot és egy másik zsonglőrt. Klasszul sikerült, jó volt valamit mást csinálni! 13.-án végre megnyitották a kikötőt és kitettük az utasokat. Hó volt és nagy hideg. Az azt követő cruiset természetesen eltörölték, így új vendégeket nem szedtünk fel! Kínában hétvége, sőt újévi holiday lévén, (eleve nem is kellett volna ott lennünk) a kikötős cég nem foglalkozott velünk, így besoroltak állomásozó cargo-hajónak. Ez azt jelenti, nem szolgálják ki a hajót. (Nincs étel, víz, szemét-elszállítás stb.) Tartottak is gyorsan "enviromental" találkozót: felszólítottak mindenkit, igyekezzünk minél kevesebb szemetet és végterméket termelni. (=Tartózkodjunk a nagy wc-zéstől! :D hi hi)

Tehát, álltunk egész nap, "se ki, se be" - alapon. Egész du. próbáltunk a színpadon, majd este bározás volt ezerrel. A crew nagy része baromira unatkozott. Lehet, páran örülnek, hogy lazíthatnak, de amint látom, jóból is megárt a sok. Ráadásul megtudtam, a costás munkások (mi hivatalosan nem azok vagyunk) ilyen esetben nem is kap fizetést. (No passenger, no money!) Azt mondták, állni fogunk egészen 16.-ig, míg az új cruise nem indul és lesz 2 kijárós nap. Bőszen neki álltunk tervezni, mi Peking-városnézést, a többiek pedig a nagy falhoz szándékoztak ellátogatni. Ehhez képest, megcsináltunk egy rakat vészhelyzeti gyakorlatot reggel, majd nemes egyszerűséggel közölte a kapitány, elhajózunk. (Inkább keringünk 2 napig a vizen, csak ne kelljen kikötő-díjat fizetni. Ami engem még bosszantott, az az apadó készlet: se joghurt, se alma, se egyéb, amit preferálok, nem volt már az étkezdében...) Ennek ellenére, felettébb élveztem egy napot, mert pihentem. Felmentünk szívni magunkba egy kis napfényt, olvastam, lazítottam. Aztán kiderült, az egész eltávozás illegálisan történt (nem volt engedély), így a kínai kormány bekéri az útleveleket és 16.-án ellenőrzés lesz, megint csak nem szállhat le senki. Közben ugye Valentin-nap is eljött, volt buli. Nevetséges, hogy az egész hajó üres, még sem engedte a hotel diri, hogy utasrészt használjon a crew, így benyomorították az egészet a bárba... Messze is volt az élvezhető kategóriától, hamar leléptünk. Ezek után még 3 napot kellett kibírnunk tűkön ülve, hogy végre 18.-án kitehessük a lábunkat szárazföldre! OLLÉ!

Múltkor említettem, néha kimarad egy nap... Igen funny lehetett (Roger, a takarítónk mesélte), ahogy a minap Magic Olivér felszerelkezve kis hátizsákjával már a folyosón járkált rajtra készen, hogy kimenjen korán, a hajó pedig a tenger kellős közepén suhant és aznap esze ágában sem volt kikötni. Hát ja, elég szar, amikor az embernek nincs ablaka! Azért érzékeljük a hátulütőjét is, ugyanis a kabinunkban jóval hidegebb van, mint a többiekében. Előfordul, hogy dupla pizsiben kell aludni.

A crew beach :D

Szóval, rettentő hideg van továbbra is, Tienjinben -18 C fok volt legutóbb! Ki sem dugtuk az orrunkat a hajóról, de felmentünk ebédelni az utastérbe. Milyen jó is a kínaiak között lenni, pláne amikor egy "első blikkre kisfiúnak tűnő, de mégsem az" - nénike úgy dózerol engem jobbról balra a szedő pult mellett, mint egy targonca és sáska tempóban lapátol! Mégis hány olyan crew member van, aki azért kéreti magát erre a hajóra, hogy csajozhasson az utasok között!!! (Emlékezhettek HR Robertora, aki egy csokorra valót gyűjtött kínaiakból, de ebben a szezonban már bőven akad versenytársa... :D)

- Na, SpanishOliver ígérete, miszerint nem fogja felhúzni magát semmin, pont egy hétig tartott. Nevetségesen viselkedett: Oli felvette ugyanis travel talkra az elegáns Zara zakóját, ami éppen olyan, mint drága névrokonáé! Mi azt hittük (pláne, hogy már tavaly említettük neki, hogy van), teljesen poénosan fogadja majd, esetleg még direkt egymás mellé is állnak (utasok különben is néha összekeverik őket) vagy minimum selfieznek egyet a back stageben, na nem így lett. Mivel a többi táncos, zenész, animátor elkezdte cukkolni, hogy miért Olit koppintja, felhúzta magát és még a színpadról is elrohant. Tiszta gyerekes volt, én azt hittem viccből duzzog. Aztán fél óra múlva átjött elnézést kérni és beismerte, hogy hülye volt. Elvileg nem Olira sértődött meg, hanem a többiekre, hogy cikizték, na de akkor is. Természetesen, nincs harag!

- Van új tenorunk: Salvy, egy hatvanas olasz, szimpatikus pasas. Első szerződése, nem beszél angolul (kivéve franciául), Andrással mégis elég jól elvannak. Nem is tudom, hogyan, mivel még a spanyolt sem érti meg, András azért lelkesen magyaráz neki...

- Kip azóta is puffog mindenen. Most épp azt hallottuk, hogy az a legnagyobb problémája, hogy Oli zsonglőrözik a main hallba, mert így lelövi az ő szerepét, hisz' Ő a zsonglőr!!! Na, ebbe ne is menjünk bele, még a névtábláján is az van: "Comic actor", és inkább bohócnak mondanánk. Azóta én is felléptem ott kacsuk-hand standdal. Jó emelvényt adtak alám, egy szép lassú számra, az olasz "Adagio"-ra dolgozom. Alaposan össze kellett szednem magam, mert már 10 napja voltam kiütve. (Ennek eredménye, hogy kiraktam a 3000 db-os puzzlet... :D

Már majd' megőrültem a kabin-fogságtól!) Volt minden fincsiség: torokfájás, izomgyengeség, köhögés, rekedtség... Mikor mentem volna a dokihoz, a kedves új nővérke elküldött a francba, hogy mit képzelek magamról, crewnak csak reggel van rendelés. Nem számít, hogy minden du. rendel és egy db utas sincs, akkor sem enged be. Sőt, még ki is oktatott kedvesen, hogy a többi munkás, akik DOLGOZNAK (mivel mi nyilván nem...) napi 12 órákat, azok bezzeg tudnak időben menni. Ott hagytam a fenébe. Pont erre vágytam betegen, hogy leüvöltse valaki a fejemet! Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor legjobb orvosság az alvás... Különben délután 2-kor tértem magamhoz. Durva, 12 órát aludtam egy huzamban! Kellett! Épp időben kaptam erőre, ugyanis kiderült, új helyszínre megyünk: Busanba! (Na ugye, hogy ki lehet kötni máshol, ha Jejut lezárják!!!)

Újabb példaképem van: Dr. Lubics Szilva - 3 gyerekes fogorvos, ultramaratonfutó képében - aki számomra tényleg bebizonyította: NINCS LEHETETLEN és minden fejben dől el! Igaz, ami igaz, biztosan fanatikus... (Nos, nem állítom, hogy 246 km-es Sparthatlont készülök futni, de mindenesetre újabb célokra sarkall!)

Akit érdekel, nézzen utána! (https://www.youtube.com/watch?v=2zAoLRu0e2Q)

Tehát Busan:

Csodálatos napunk volt! Szép tengerparti város, talán az eddigi legjobb dél-koreai hely, ahol voltunk. Persze, a nagy hideg miatt a városnézés igen nehézkes, 20 percenként muszáj bemenni valahova melegedni. Tele van gyönyörű strandokkal és tengerpartokkal, nyáron isteni lehet! Mi, (a magyarok :D) megkezdtük a sétafikát a streetfoodos piacon (Gukje Market - Volt aztán választék! Cukorba mártott almáktól/eprektől kezdve, szárított halas cuccokon át a sült bogárig minden!), aztán a BIFF téren hírességek kézlenyomataiba botlottunk (pl. Szabó Istváné), mert valami filmfesztiválnak ad helyet, majd elbandukoltunk a nagy Yongdusan Parkba a kilátótoronyhoz, körbe volt rakva szerelmes lakatokkal. (Még Demszky Gábor táblára vésett jókívánságát is megtaláltuk!)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Busan: piac, torony, park, tengerpart, Buddha

Láttunk egy templomot nagy, arany, bajszos Buddhával és egy kinti konditeremben is ökörködtünk egy sort,végül kikötöttünk egy 18 emeletes plázában, aminek én csak 1 szintjén rekedtem, mert csudi jó egészség-cuccokat vettem pl. ginzenget (ez nagyon megy itt), illetve 2 csomag superfoodot (yam gyökér-ginko örlemény, illetve őrölt epres rost-kivonatosat) is! Van drága propolis-kivonat is és találtam több félét a már korábban említettt ízletes mandulás algaszeletekből! Koreában nagy a választék még spéci fagyasztásos eljárással fűszerezett mandulában is (kóstoltuk már az áfonyásat Szöulban, amit azóta sem találok, illetve valamilyen koreai fűszerest, amiből vittem haza kóstolóba, nem eleget :D), most a mézes-vajas volt soron!

 - A szakértők egyértelműen elismerik a ginzeng általános szervezeterősítő hatását. Olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek serkentik a vírusok és baktériumok elpusztítására hivatott speciális immunsejtek termelődését...

- A Yam magas ballasztanyag tartalma hozzájárul a könnyebb emésztéshez, szervezet salaktalanításához. Képes harmonizálni a hormonszintet. A tradicionális gyógyításban régóta használják, hatásos a csontritkulás kezelésében is. Görcsoldó, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, epehajtó hatású, reumatikus fájdalmak enyhítésére is szolgál...

- A gingko pedig az agy olaja!

 

 

Fukuoka:

Gyönyörűen hullott a hó Fukuban, kellemes hétfői nap volt! A -4 után a 2 fok valóságos tavasznak hatott! Igaz, Olinak sietnie kellett vissza egy tréningre, én még azért maradtam. Nagyon kicentizve értünk be 4-en az utolsó pillanatban, de még jól megelőzve az utasokat. Egy kis hó máris felfordulást okoz mindenütt, még Japánban is. 5-6 tűzoltó autó masírozott el mellettünk, bár nem tudtuk meg, mi történt. Pedig itt aztán nagy a biztonság, a fél év alatt most hallottunk először szirénát! A taxikon és a menetrendszerű buszokon pedig még hólánc is van! Kérdés mondjuk, minek?! Nagy, maradandó hó azért nincs!

Mi újság a showteamnél? Azon kívül, hogy néha jól kitolnak velük... (Jeju-napon lévő dupla showjukat ketté szedték (fáradtak az utasok alapon) és a 2.-at utolsó nap délben kell előadniuk, aminek András aztán végképp nem örül. Sőt, még fel kellett lépniük utas-műsorban is.) Plusz, mindannyian kapjuk a feleltetős órákat a tréner-officer Úrtól... (Rachel és Daniella ráadásul duplán.)

- Cleberre utolsó pillanatokban (6 hét múlva leszáll) rátalált a szerelem, egy új olasz kék szemű animátor képében. Máris meggondolná, hogy itt maradjon még 3. szezont is, de már későn kapcsolt ezügyben.

- Egyre többen vannak rottyon (megfázás ellen mondjuk fel lehetne öltözni???), sőt Daniella még a bokáját is kificamította egyik este. Rachelnek annyira előjött az asztmája, hogy alig él. Amy (aki meglehetősen maga alatt van párja, Antonio távozása óta, pedig azt nem is tudja, ki mással hetyegett még a háta mögött az olasz macsó) még mindig gyakran lesz tengeri beteg. Alex az egyetlen, aki gyermeki energiával, egész nap happy! Még magic-leckéket is vesz Olivertől és a profi masszázst is tanulja youtuberól. (Persze ezen sokan viccelődnek, hogy ezek csak az újabb csajozási kísérleteihez szolgáló ötletek...)

- Millie, aki még mindig elalél, ha havat lát, bele is fetrengett Fukuban egy szál cica naciba, boka villantós tornacipővel... (Ezt csak azért jegyeztem meg, mert én megőrülök, ha hidegbe kilóg a bokám... :D)

- András is jó náthás, de az éjszakai csocsópartykat nem lehet kihagyni!!!

- Show jó volt, pedig mostanában meglehetősen hullámzik a hajó előadások alatt. Ettől aztán izgalmasabb a fellépés, persze a magas sarkút egy időre elfelejthetem a duóhoz... A back stagebe pedig jégkamra állapotok uralkodnak! 

Csak hogy lássátok, kikről van szó! :)

Rach, Dani, Ollie, Rosh, Millie, Amy, Alex, Sophie, Daniella, Pascal, Kennedy, Cleber, alul: Aiden

Sea dayen kora reggel nekem is tréningre kellett menni Kippel és MagicO-val együtt. Elmagyarázták az elektronikus scennelő használatát, amit LEHET, hogy használnom kell vészhelyzetben, mert ki tudja hányadik tartalék ember vagyok a csekkoláshoz... Azt is megtudtam, ezek mind a wifihez vannak kötve, így ha süllyed a hajó és elmegy a wifi, akkor az egyik officer fog körbe rohangálni egy laptoppal és aktiválni a Bluetooth-t. Jó, mi??? (És ez nem vicc!) Ja, és 4 ember azzal van megbízva, hogy pénzt és dokumentumokat mentsen. Hát, én nem tudom, hogy mennyire érdekelne a cég pénze, ha épp veszélyben az életem...

Du. manikűröztem! Elkészítettem a saját professzionális gél-lakkozásomat! Ezután mentem edzeni a színpadra, ahol közben András is gyakorolt, így tök jó volt, mert musical számokat énekelt!                                         

Tienjinben legutóbb végre plusz fokok voltak és ragyogó napsütés. Ennek ellenére csak ketten mentünk ki Andrással. A nap öröme: sikerült azzal a taxissal 50 yuanért utazani, aki első körben 150-et követelt. Igaz, sokat várakoztunk, mert nagyon lassan szállingóztak aznap a kocsik. A plázában is kellemes hőmérséklet uralkodott és tömeg sem volt végre. Ja, és még két eladóba is belebotlottam, aki beszélt angolul! Ez aztán már valami! Azt továbbra is sajnáljuk, hogy mivel 3 óránk van kint, lehetetlen bemenni a belvárosba...

A legutóbbi cruise charteres volt, ami azt jelenti, hogy egy cég vette meg az alkalmazottainak. Voltak konferenciák és állandóan foglalt volt a színházterem is. Így viszont csak 1 show volt mindenből, sőt az egyik teljesen el is maradt a táncosoknak. Jó volt az is, hogy úgy alakult, megint Busanba mentünk, ahol most legalább 10 fokkal enyhébb volt az idő, azonban egész nap szakadt az eső. Azért átmetróztunk a város másik felébe. Megnéztük a "koreai Erzsébet-hídat" (Gwangan Bridge) és az egyik tengerparti részt, de még az ernyő is kifordult a kezünkből. Az utcák egyébként nagyon egyformák minden koreai városban, ugyanazok az üzletek és kávézók ezrei vannak mindenütt. (Szöul, Incheon, Jeju és most Busan után ki merem ezt jelenteni.) Végül ismét a Lotte Mallba kötöttünk ki, ahol most átrobogtam mind a 13 emeleten és megnéztem a fenti kilátót is.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Olit sem kerülte el a nátha, most ő van rottyon. Másnap nem szállhattunk le PM miatt. (Ami az új főnöknek köszönhetően nem is fog változni, így nincs is értelme többet problémázni rajta.) De a reggeli vészhelyzet-próba miatt levegőztünk egyet a hihetetlenül kellemes, tavaszias időben és pont ilyenkor ragadtunk fenn először Fukun. Gymbe beszélgettem egy filippín sráccal, aki 11 éve kabin steward a Costán. Érdekes, állítása szerint 3 évvel ezelőtt még 3000 euró volt a keresete (ami valljuk be, nem rossz egy takarítónak, sőt...) most viszont már csak 2000 dollár... Úgy fest, minden rossz irányba halad a Costánál, pláne mióta átvette a "spúrmaistro" Carnival a céget! Viszont kikérdeztem a srácot, aki 31 éves és mindig mosolygós, hogy csinálja, hogy ilyen hosszú idő alatt (úgy, hogy évi 2-3 hónapot van csak otthon) hogy nem dilizett még be, sőt derűjét is megőrizte. Azt mondta, nincs különösebb titka, egyszerűen annyi, hogy a hosszú távú céljait tartotta szem előtt. Már szinte mindene megvan (kocsi, lakás, exisztencia, amit ugye többek között a Fülöp-szigeteken sem egyszerű megalapozni) és jövőre már esküvőt és családot tervez. Persze, roppant nehéz ilyen távolságból fenntartani a párkapcsolatát. A beszélgetés elgondolkodtatott több szempontból is. Az ilyen ember baromira becsülendő és le a kalappal előtte. Kérdés viszont, megérte e az a 11 év az életéből? A crewnak sosem kirándulós-nyaralgatós a hajós munka, sőt inkább a szűntelen gyári robothoz hasonlít... Még az undok safetyst is megsajnáltam, amikor azzal érvelt, hogy ő legutóbb 5 hónap alatt egyszer SEM tudott leszállni!!! Nincs az a pénz, amiért én ilyet bevállalnék!

Este úgy dülöngélt a hajó, azt hittük katasztrófa lesz az előadás. Szerencsénkre, a műsor alatt rendeződött és nagyon jól sikerült show volt, lelkes, sikongatós, fiatal közönséggel! Utána lementünk bározni. Nem voltam már jó ideje, felmértem az új arcokat. :D Újdonság ott annyi, hogy Costa-spórolás miatt még kevesebbet adnak mindenből. Persze, alkohol-limit nincs, csak többet kell venni. (Ja, még fenn a pizzéria is fizetős lett! Kemény 3.50 euróért ehetsz egy semmilyen pizzát, olcsó terítőn, színvonal alatti szolgáltatással... Alex mesélte.) Oli és András hogy volt képes 3-4 órán keresztül csocsózni azt nem tudom, de miután Alex és másik Oliver kibűvészkedte magát nekem, Kip is elmondta a magáét, majd 1-2 új emberrel is kibeszélgettem magam, én elhúztam a csíkot. Különben hihetetlen, mennyire pancser az új welfares brigád, mert alig szerveznek valamit. Nincsenek különösen se bulik, se programok, sőt még a kirándulást is eltörölték, ami Tienjinbe lett volna... :( (Sokan reklamálnak nekem, hogy miért nem veszem vissza az állást, ami valljuk be jól esik, de már megválasztották ezt a két palit, így ha akarnám se tudnám mostanában átvenni...)

A cruise utolsó napja lustálkodósan telt, semmi dolgunk nem volt. Este szocializálódtam kicsit a táncosokkal, mindenki lejött dumcsizni a bárba, ami ráadásul eléggé ki volt ürülve. (Ilyenkor mindig jobb lent lenni... :D) Fiúk szokásosan nyomták a meccseket, András összerúgta a port a gyakran okoskodó Alexszel és fény derűlt még némi belsős pletykákra is... (Tudjátok, a szokásos ki kivel hol... :D) Amiből aztán egész komoly vita/beszélgetés kerekedett az erkölcsről és távkapcsolatokról...

A végére egy őrülten vicces fotó Fukuokából:

Photo by Dani

OLLÉ!

Ritkul a blog, mert nem sok újság van! Téli üzemmód: punnyadós, kávézóban ücsörgős, kabinba begubózós időszak ez! De a jókedv visszatérőben!!!

Brrr... -100 fok van Kínában! Nyilvánvalóan túlzok, de baromi hideg van, ami a csontig hatoló szél miatt még rosszabbnak érződik. Ráadásul, még a plázákban sincs igazán fűtés, így a szupermarketben vacog az ember foga, sőt néhány kávézóban is nagykabátban kell ülni. De ami jó, hogy legalább kijutottunk végre Tienjinben! (Kínában minden káoszos, az emberek olyanok néha, mint a birkák, az emmigrációs szabályokat viszont halálpontosan betartják...)

• 
• 
• 
• 

Tienjin pláza és terminál (photos by András)

A hideg, a várakozás, a taxisok és a nehézkes kijutás ellenére Millievel azóta is kijárunk (az változó, mikor ki tart velünk) és élvezzük a "napot" (3 órácskánkat) a fagyos plázában, mert pl. nyami-nyami dolgokat lehet kapni, a Sturbuck's-ban azért meleg van és még internet is működik valamelyest!

Legutóbb hó is volt, aminek Millie az argentín energiájával igen csak tud örülni, mert életében kb. 5x látott eddig. Vicces, hogy állandóan befagy a feneke, mégis az öltözetét tavaszi/őszi hippy kollekciónak nevezném, miközben én - Michelin baba-divatban: harisnya, vastag farmer, plüss zokni, bundás bakancs, body, hosszú ujjú poló, pulcsi, kardigán, kabát, sapka, 1 ujjas dupla kesztyű kombóban nyomom és így is vacog a fogam! (Az angol Amyről már jobb nem is beszélni!) De ha már itt tartunk, a nem sokkal melegebb (kb. 10fokos) Japánban rendszeresen látok 40 kg-os kis csajokat, rövid szoknyában - néha még harisnya nélkül is - vagy mezítláb szandállal...

Ugyebár a japánok semmit nem mutathatnak ki, lehet azt sem, hogy fáznak!? :D Nem rég olvastam érdekes cikket egy magyar férfi - japán nő szerelméről, amiben kifejtette a nő szokásaik egy részét! Azóta ezzel viccelődünk: "Jól esne egy kis csend!!!" , ami magyarul azt jelenti "Kussolj már!" :D Tudniillik, nem beszélnek egyenesen, csak utal(hat)nak, nem mutathatnak ki fájdalmat, szomorúságot, bánatot vagy épp örömöt, még családon belül sem! Nem beszélnek kapcsolataikról a szüleiknek, rengeteg a tabu és még arra az egyszerű kérdésre, hogy "Hogy vagy?" SEM ILLIK őszintén válaszolni!!! Na, még mindig szimpi a japán kultúra???

Megnéztük még múltkor a Magic Showt Adrianoval, elég gyengus volt. Kosztüme sincs nagyon, tornacipőben és farmerban lépett fel határozatlan, bátortalan volt. 15.-én viszont megérkezett nagyszájú spanyol barátunk, M.Oliver! Jeee! Daniella már igen csak tűkön ülve várta, el is volt mostanában tűnve teljesen.

Drillek-tréningek folyamatosan vannak, mintha hasraütésre mindig kitalálnák, mikor kit kell megszivatni - természetesen kikötési időben - vagy épp ismételni kell az egész emergancy gyakorlatot, mert a bridgen elcseszi a vezetőség...

A safety trainer officer mentségére legyen mondva, hogy érthető azért a sok kikérdezős tréning, mert mint egyszer már meséltem, sok crew membernek (akik pl. aztán semmilyen nyelven sem beszélnek) tényleg halvány gőzük sincs alapvető dolgokról és elvileg ezektől (is) függne az életünk...

Oli legfrissebb pax-drill élménye, egy kínai nő, aki elég lezserül viselte a parókáját. Megállt az esze, hogy a néni tulajdonképp sapka gyanánt használta az álhajat, mert körös körül lógott ki a rendes ősz haja! :) András is néz néha értetlenül az utasokra, akik pontosan tudják, milyen idő van, hisz' Kínából jönnek és előtte szálltak fel, az eligazításra a fedélzeten meg kijönnek egy szál papucsba, pólóba...

Különben beszéltünk a Fő Safety Officerrel (Magic O. a mázlista ugyanis nem kapott semmi szivatást, így gondoltuk, jó hivatkozás lesz :D), aki a zord külső ellenére, tök megértőnek bizonyult és megígérte, ha papíron nem is tudja egyelőre megváltoztatni a státuszunkat, port manning ellenére ki fog engedni. Vicces volt, mialatt beszélgettünk, az irodába betoppant az új staff captain körbe nézni. A kis fiatal cadet officer, épp pizzát majszolt ezerrel, amit rögtön igyekezett eldugni a háta mögé, a szájában lévő falatot pedig egyben lenyelni. Kip számára teljesen megszűnt a külvilág, csak mondta mondta, (ahogy szokta - légvétel nélkül), holott a Kínás problémáira a főnök már reagált is, hogy megérti, mert ő a másik amerikai állampolgár a hajón!!! (Micsoda fordulat, gondoltam én, de Kip fel sem fogta, mert párhuzamosan nyomta tovább, azt hittem már leütöm! Minek hőzöng, ha a másik fél megértően a megoldáson gondolkodik!???) Sajnos, már mindenki nagyon unja, hogy állandóan csak panaszkodik és úgy viselkedik, mintha neki lenne a világon a legrosszabb dolga a hajón!!!

Újra dupla showkat nyomunk, azaz megemelkedett az utasok száma és jövő héttől kezdjük a plusz fellépéseket az utastérben is. Volt egy crew party, elég lapos volt, a személyzet fele el sem jött, pedig a szakács készült minden jóval, mert disembarkol. Ott volt a cuki kis kínai kislánya is, ugrabugráltak a táncparketten! Ilyen alkalmakkor számunkra megint csak az szórakoztató, ki kinél próbálkozik, illetve mikor ki próbálja leplezni, hogy kivel hál... (Oli kedvenc mondata - amin szeret élcelődni - mikor valaki szemrebbenés nélkül mondogatja: "We are just GOOD friends..." :D :D )

Jeju és Fuku sem épp meleg, de mostanában szépen süt a nap, mindennél jobban vágyom sétára és friss levegőre! Nehéz új helyeket találni, bicajozáshoz hüvi van. Sajnos, néha előfordul, hogy az időjárás miatt Jejun nem kötünk ki. Ami elég kellemetlen akkor, hogy az 5 napos cruiseban egy kikötő van és kész! :(

Antoniot, az animátort is elbúcsuztattuk. (Mostara már szinte a teljes animation brigád lecserélődött, a semmilyen nyelvet nem beszélő brazil lány kivételével, aki azóta már alap szinten elpötyög angolul és több mindent megért!) Szóval, volt buli és tortázás is. Neki véget ért az Atlantica szezon teljesen. Közben azért még több ember visszaszállingózott a személyzet régi tagjai közül és gazdagabbak lettünk egy doktor nővel is! Walfares utódomat s.o.s. okokból transzportálták másik hajóra, így előttem a kérdés, akarom e újra a munkát!!!? Én most picit gyengélkedem, ezért igyekszem pihenni és az edzőtermet elkerülni! (Mint tudjuk, nekem ez igazi kihívás! :D) Oli újra nyomja a csocsó-maratonokat Andrással, aki bár számolgatja a napokat (még 2 hónap), de mióta megjött az egyedi karórája Koreába, azóta ismét happy!

Csocsó mindig...

Antonio és a magyar brigád :)

Na, Kip megkezdte a 30 perces "scrollingolást". Hogy az mit is jelent tulajdonképp azt nem tudom, nem is láttuk, de elvileg csak járkál, bohóckodik és fotózkodik az utasokkal. (Mi inkább a szám-szerű fellépést preferáltuk. 5-5 percben) Meg is volt Oli első zsongis fellépése a main hallba, de én nem csináltam semmit, "betegszabit" vettem ki! Hát, sejtettük, hogy csak mi akarunk ebből túl profi dolgot kihozni, a vezetőség kb. pont tojik rá, hogy mit művelünk. A technikus utolsó pillanatban jött, hogy elvegye a zenénket, azt is vonakodva, mert gondolta, a banda úgy is játszik... Aztán semmi felkonf, csak elindította. Mindegy, az utasoknak tetszett, de tényleg nem számít, hogy mit és hogy  csinálok majd... Ezen sem kell már parázni!

Sea dayen gyönyörűen havazott, szép lett volna egy fotó a decken, de aznap voltam sajna teljesen kidőlve és ágyban maradtam jóformán egész nap.

Kilátás a kabinunkból, ilyen amikor dübörög a tenger...

Oliver barátunk különben teljesen le van higgadva, mondta is, hogy azzal az elképzeléssel tért vissza, hogy nem fogja felhúzni magát semmin! (Naná, amúgy is úszkál még mindig a lamúrban, sőt elkerülték a negatív változások is!)

Szóval elég nyugis mostanában a légkör, szekusok szerencsére senkit sem macerálnak, sőt kifejezetten elnézőek bizonyos dolgokban. Nincs olyan sok fiatal, idősebbek a zenészek, bár van egy velünk egykorú szimpi spanyol csajszi. (Áh, van 2 ukrán "MILF" is! Zongorista és fuvolás páros. Tudjátok, akik hátulról tini lánynak néznek ki, elölről viszont öreg asszonyok! :) Na, ők nem is kommunikálnak senkivel, el vannak egymással egész nap...!) Kapitányt még mindig nem láttuk, HR Roberto utódja pedig egy olasz nő. Furcsa, hogy most nem ismerem még a vezetőség tagjait, bár mindkettőnek van előnye!

A minap néztük meg "The walk" c. filmet! Igaz történet az artista Philippe Petitről, aki magas dróton átkelt New York tornyai között! Mindenkinek ajánlani tudom, hihetetlen egy pasi volt, minden bizonnyal nem volt százas! :D

 

Nos, dióhéjban ennyi!

 

Az otthoni 6 hét sitty-sutty elszállt. Máris olyan, mintha el sem mentünk volna! Annyit mászkáltunk Pesten, nyüzsögtünk, karácsonyoztunk, sütöttem-főztem-készülődés, edzés, hogy lényegében totál lemerültem. Megyünk vissza a hajóra pihenni! :D

Új szezon első koreai képe, még karácsonyi hangulatban :) /Szöul - Incheon Reptér/

Szerencsésen megérkeztünk Jejura (Dél-Koreába), helyi idő szerint este 9-kor. Mondhatni gyorsan ideértünk, Amszterdamon és Szöulon át repültünk. Olivér rokonainak köszönhetően - akiktől ugyanis kaptam egy memóriahabos nyakpárnát - a 10 órás úton aludtam vagy 5-öt, ami nálam elég nagy dolog! Este szuper hotelbe vittek minket, és isteni koreai vacsorát ettünk. Nagy választék volt, végig kóstolhattuk a koreai konyhát: kimchit, roládokat, savanyúságokat, sea foodokat, leveseket stb.

A jobb alsó sarokban lévő kagylót a levesemből halásztam! Úgy tettem el emlékbe miután kiettem a belsejét! :)

29-én volt egy teljes szabadnapunk a szigeten:

-Korán ébredtünk a jetlegnek köszönhetően. Reggelinél ismét adtunk a gasztrós élvezeteknek, faltuk a rambután nevű gyümölcsöt, valami furcsa, de isteni ízű füstölt húst és Olivér tömte magába a goofrit. Tűkön ülve vártam a 10 órát, hogy kinyisson a bolt, vehessek a kedvenc mandulás alga-snackeimből, no meg mandulatejből, hogy felavathassam a karácsonyra kapott tejforraló/habosító masinámat. Hmmm... Isteni kávét csináltam!!! Nyami nyamm! (Világ egyik legjobb ajándékának bizonyult számomra! :D) Majd ebéd után hatalmasat sétáltunk, bő 6 km-t. Ellátogattunk a város másik oldalán lévő arborétumhoz, amihez nyáron még vissza kell térni, mert most kopár fákkal nem az igazi az egyébként csodálatos park. Aztán elmentünk egy igazi Jejus narancsültetvény mellett. Érdekes, hogy tele volt terméssel, pedig baromi hideg van. Be is tértünk időről időre kávézókba melegedni. Visszafelé találtunk egy computer múzeumot! Oli teljes extázisba jött az első szériás apple masináktól, egyéb gépektől, játékoktól, 0,6 megás első adathordozóktól és old school videójátékoktól. Én szupermárióztam egyet, no meg a dance gépet is kipróbáltuk párosan, de abba elég bénák voltunk így elsőre!

• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 

Nagy fáradtan értünk vissza a hotelbe, de azért még kardióztam egyet. Este már hallgathattuk Kipet a vacsinál, ecsetelte is bőszen az elmúlt 6 heti problémáit, de tény és való, hogy eléggé lestrapált és soványabb az ábrázata. Éjszaka 2 óránként ébredtünk fel, de valahogy elhúztuk az alvást 6-ig. Utolsó reggelinket költöttük el szabad emberként és az ablakból már láttuk, hogy a hajó bizony közeledik a kikötő felé.

• 
• 
• 
• 

-Mivel csak 10-re jöttek értünk, addig még lustizhattunk, neteztünk, karácsonyi filmeket néztünk (most még ezt nyomatjuk nonstop egy darabig, mert "valahogy" otthon erre nem volt idő) és próbáltunk ráhangolódni lelkiekben a felszállásra. Kezdődik a "buli"! Nagyon nem akaródzott visszatérni, mert már tudtuk mi vár ránk és semmi újdonság vagy pozitív változás nem várható a menetrendben, illetve a kikötési időkben... SŐT!!!

FELSZÁLLTUNK! Jó volt az ismerősökkel találkozni, pláne olyanokkal, akik tényleg megörültek nekünk. András aranyos volt, mi is vártuk, hogy átadjuk neki az ajándékait. Kareszék még aludtak mikor megérkeztünk (szegények lebetegedtek az utolsó napokban), így beültünk addig a messbe. Közben szállingóztak be a többiek, beszélgettünk sokat míg végre a magyar párosunk befutott. Nagyon lestrapáltak voltak, úgy néztek ki a 6 hét után, mint mi a 6 hónap után. Valószínű ez a port manningnek is (az az a leszállási tilalom bizonyos napokon) köszönhető és egyéb extra baromságoknak a drilleken, amit eddig artistáknak sosem kellett csinálni. Megosztottuk a tapasztalatokat, hajós élményeket, majd elbúcsúztunk, mert már mennünk kellett egy safety tréningre. Jaj gyerekek, már sokadjára csináljuk ezt a tortúrát végig, de ilyen rohadt hosszú (2 órás) oktatást még sosem kaptunk. Nem is értem, 6-an voltunk (csupa olyan ember, aki nem rég szállt le) mégis bő lére eresztette az elvileg jófej román officer. Aztán jött a már annyira nem is meglepő fekete leves: PORT MANNING! Kip majdnem dobott egy hátast mérgében. Én már edzettem rá magam lelkileg egy ideje. Tüstént reklamáltam viszont, hogy legalább ugyanazt a beosztást kapjuk Olival, mert az aztán már tényleg durva lenne, hogy különböző napra essen! (Még egyelőre a mentőcsónak beosztásunk is eltérő. Én mondtam a pasinak, igazi vészhelyzetben nincs az az isten, hogy mi szétváljunk...) Hab a tortán, Oli és Kip még pax drillezni is fog (a mutogatós-utasterelgetős hülyeség), így extra dutyval is megspékelték nekik és nekem is (ami később esett le), hogy pax drillem nincs, de egyéb tennivalóm a normál drill alatt viszont igen: Szaladgálhatok majd egyik stationből a másikba, hogy lepittyegtessem a kártyákat... Állítólag ideiglenes ez az állapot, de szerintem csak kamuznak és 6 hónapig megpróbálnak majd etetni, hogy nincs elég személyzet a hajón... Mi azért majd hetente reklamálunk egyszer. Éljen az új módi!:( Ez azért eléggé lelombozó hír, mert így lesz, hogy 5 napig el sem tudjuk hagyni a hajóta sea dayek miatt, no meg a kínai Tienjinnél gyakran fordul elő, hogy hatóság vagy időjárás miatt senkit nem engednek ki!

Egyéb változások: A szekus főmufti leszállt, az újat szinte alig látni. Milyenek az újak? Egyelőre nem tudni, mindenesetre a bőröndöknél nem problémáztak (pedig tele voltam csomó "nem behozható" cuccal), a tejmasinámat, körmös UV lámpámat azért nagyon nézegették és kérdezgették, végül beengedték. (Azt azért bekamuztam, hogy a masinám az nem tud forralni, csak keverni... Hi hi!) Andrásék rám ijesztettek, hogy mostantól a folyadékot szigorúbban veszik, így elmentem a dokihoz "mandulatej behozási - engedélyt" kunyerálni! :D Az elvileg jófej orvos, aki már ismer régóta, nem igazán akart a szimpla megoldásra törekedni (bár tudjuk, Costánál ilyen nincs, mert túl kell bonyolítani mindent) csak magyarázott nekem, hogyan működik a procedúra, és nekem már a Mellesnek (otthoni hajós orvos, akire amúgy is ki vagyok akadva, erre majd még visszatérek...) kellett volna ecsetelnem a laktóz/glutén/egyéb ételérzékenységi problémáimat, mert arra a bizonyos pre-embark papírra rá kell vezetni az ilyesmit. Értem én, de most ez tényleg akkora dolog, hogy egy nyamvadt dobozos tejet behozzak??? Ráadásul, indulás előtt egy nappal jött meg a gasztrós leletem, mire előírták nekem, mit nem kéne ennem. Telefonban kaptam az utasításokat és gyógyszerneveket a dokinőmtől, nem is született ezekről hivatalos papír... Végül azt mondta, beszél az új staff captainnal (végre egy jó hír, Luigi is leszállt), aki majd tájékoztatja a szekusokat ezügyben. Remélem, tényleg megtörténik!

Aztán a próbalehetőséget is túlbonyolították: Mostantól, ha tissuezni akarunk, 1-2 nappal előtte be kell jelentenünk, hogy a Head Tech. kérvényezhesse és aláírathassa vagy 3 emberrel... Mi lesz itt, ha a problémás Daniel (hülye főtechnikus) visszatér???!!!

Kis kitérő, miért mászom falra az otthoni hajós eljárástól. Egyetlen orvosunk van Magyarországon, akihez lehet menni ezügyben! Sajnos, túl sokszor kell hozzá menni, azaz minden egyes hajós beszállás előtt, még akkor is ha pl. 1 napra ugrana haza az ember! MELLESleg (aki járt nála, már érti a viccet) egy hónappal előbb (ahogy megérkeztünk) kértem időpontot, tehát nem utolsó pillanatban, mégis (mint mindig) 7-re akart berendelni minket. Végül megírtam neki emailben, hogy 8.30-ra ott vagyunk és punktum. Ő azért még vissza írta, hogy 8.15. Mikor megérkeztünk, az asszisztens már szirénázott, hogy merre jártunk. Legalább most először érkezéskor azonnal bemehettünk. (Ja, mert amúgy amikor odahívott minket annó hajnali 7-re, 9 volt mire szólítottak az 5 perces, nevetséges vizsgálatra.) Mindig nehéz megállnom, hogy ne röhögjem el a hallás vizsgálatot, mikor "drága" doktor úr (tényleg drága, minden egyes alkalom 20.000Ft fejenként) suttogja a fülembe: "Ember a vízbe!" vagy amikor arra kér hajoljak le, meg álljak egy lábon... Most komolyan, ha egy artista ezeket sem képes megcsinálni, akkor naná, hogy alkalmatlan a munkára, nemhogy hajózásra... Végén terhességi teszt, mikor előtte 3 nappal voltam nőgyógyásznál ultrahangon... Hiába, azért meg kell itt is csinálni! Ja, amúgy meg azért sem mondunk a pasinak soha semmit (szedek e gyógyszert állandóan, van e valamilyen allergia stb. stb), mert akkor mindenből problémát gyárt és leletet, meg orvosi dokumentumokat kér... Non szensz az egész, mert ezt a hercehurcát beszállás előtti 3 napban kell megcsinálni és ha a doki problémázna, hogyan szerezzek be már papírokat utolsó percben, pláne ünnepek előtt. Mindegy, legközelebb majd felkészülök. Viszek neki mindenről, aztán válogathat!

Amúgy pedig már épp elegem volt, hogy orvosi kontrollokra, vizsgálatokra ment el otthon az időnk és pénzünk nagy része. Karácsony előtt amúgy is már nehéz intézkedni, senki nem szeret dolgozni vagy elmegy jóval előbb szabira, másrészt, nyilván ismeritek a magyar egészségügyet! Ha 1 hónapja van az embernek otthon, kénytelen mindent magán úton intézni. (Éljen a 18.000 ft-os laboros teszt pl., ami házi orvoson keresztül ingyenes, csak nincs eredmény azonnal.) De hagyjuk is ezt, mert ez egy külön blog-téma lenne!

Az első napunk (31.-e) Fukuokan volt, esős, nyomott, hideg idővel. Már kora reggel megindultunk, hisz' mostantól minden idő aranyat ér... Kip azóta is dühöng, sőt a kapunál küldték vissza, hogy ő bizony most van beosztva, nem hagyhatja el a hajót. Igaz, ami igaz át lettünk verve, mert tavaly mikor aláírtuk az újabb szerződést, úgy tájékoztattak minket, hogy meghagyják az artistok port manning mentességét... (Így nézve, elhúzhatnánk a csíkot, mert megvezetve írtuk alá.) No, de sebaj. Egyelőre én nem dühöngök (Oli szerint majd fogok, amikor nem mehetek ki), úgy fogom fel, hogy olyankor nagy edzős napokat tartunk majd a színpadon, mert legalább utasok nincsenek. Fuku semmit nem változott, már a karácsonyi láz teljesen alább hagyott. Boltokban járkáltunk és plázáztunk a hideg miatt. Kipróbáltam pár kencét, remélem kiszépülök ismét. Otthon kiszáradt az arcom nagyon és jött egy-két pati is. Plusz egy új szigorítás: fél órával még előbb kell visszaérni! Na, erre már no komment.

Csak, hogy valami jót is írjak: Kabinunkba kaptunk extra párnákat, a dzsuvás zuhanyfüggönyt és széket kicserélték és a kissé undi kanapéra is került takaró. A légkondit megszerelték, bár most meg kifejezetten a leghidegebb helyiséggé nyilváníthatjuk a szobánkat... Jól jön az öcsikémtől kapott plüss pizsi!

Fel sem fogtuk, hogy szilveszter van. Délután pakolásztunk (most szembesültünk vele, mennyi cuccot hagytunk itt és ahhoz csak hoztunk még újakat... Oli már agygörcsöt kapott, hogyan fogjuk majd haza vinni, végül megnyugtattam, majd max. 2 extrát fizettetünk a céggel, nehogy már ezen parázzon 6 hónapig, most amúgy is megspóroltunk egyet idefelé jövet), előkészítettük a cuccokat, mivel 1.-én dolgozunk majd. Aztán lefeküdtünk "kicsit" 6 körül, amiből az lett, hogy mire magunkhoz tértünk már 23.45 volt. Épp , hogy elcsíptük az éjfélt, de mire felértünk a partyba már nem volt semmi: Se kaja, se hangulat. Kiderült, 21 órakor volt egy nagy visszaszámlálás... Ilyen hülyeséget! Éjfélt már csak páran a táncosokkal számoltuk a parketten, aztán nagy éhesen elhúztunk a messbe pocsék kaját enni. Még visszanéztünk utána, találkoztunk több crew memberrel, akik üdvözöltek és köszöntöttek minket, de lényegében nagyon lapos volt a buli, nekünk pedig amúgy is olyan érzésünk volt, mintha reggel lenne. 2-ig ott voltunk, aztán neki álltunk filmezni és befejeztük a kicsomagolást. 4 után feküdtünk, aludtunk még 3 órát. Érdekes, hogy a jetleg ennyire megviselő, ha keletre utazik az ember. Otthon egyszerű volt, korán feküdtünk és korán keltünk. Ilyenkor viszont teljesen fejre áll az ember biológiai órája! Gyakorlatilag egész nap kómában vagyunk (mint a téli álmot alvó medve, akit felébresztenek decemberben a mesékben), bármikor elájulnánk, de éjszaka csak 2 órát bírunk egy huzamban aludni. Nem beszélve a legfurább időpontokban ránk törő éhségről vagy wc-re menési ingertől! :D

Az utasok száma elég alacsony a hajón, még mindig félházzal mennek a cruisok. Nem látják ebből, hogy talán melegebb éghajlatra kéne húzni, mint a normális cruise hajók???

Megvolt a tech run is. Jött egy új táncos, de most nem is csinálja a Visiont. Még mindig nem tudja? Itt van egy hónapja! Bár az igaz, hogy amíg nem voltunk, teljesen máshogy ment a műsor, pl. nem is csináltak finálét! Ekkora baromságot! Tech run után voltak kedvesek felvilágosítani, miért is kell ezentúl minden áldott próbán ott lenni. Mert egyik artista és egy táncos összeütközött! Húha! Semmi nem történt, de ez már akkora rizikófaktor, hogy ezért szívunk most ezzel a hülye próbával is fél évig. Ennek örömére, renitens módon (Kip is velünk tartott) úgy gondoltuk, szépen kihagyjuk aznap a travel talkot, majd ráfogjuk a jetlegre (tényleg lefeküdtünk) és arra, hogy "totál kiment a fejünkből", hisz' úgysem szólt nekünk senki, ami szintén igaz!

Egy órát tudtam du. aludni és úgy keltem fel 6-kor, mint ha az éjszaka közepén legmélyebb álmomból vertek volna fel. Sajnos, a show is olyan volt. Nem tudtam koncentrálni, a tangós ruhámat elfelejtettem odavinni és 2 szám között esett le, így nem is lett volna időm elrohanni a kabinomhoz érte. (Igen érdekesen néztem Oli mellett fehér ruhában...) Ja, még a fejemet is jól bevertem az öltözőben. Na, ennél már csak jobb lehet!

2.-án 4-kor keltem! Juhéé! :( Képzeljétek, a hajó reggel 8-kor megállt a tenger közepén, Tienjin-öböl torkolatánál, köd miatt... Egész nap nem tudtunk kikötni, és András mesélte, hogy múltkor is ez volt és éjjel 3-kor (!!!) csinálták az utas-drillt. (Szerencsétlen crew membereknek ez mekkora szívás! Fagyoskodnak alvás helyett, aztán kelhetnek utána 6-kor munkára...Nem is értem, az utasok ilyenért nem panaszkodank???) Na, végül hajnalban kötöttünk ki, drill reggel volt. Aztán még elvileg 9-re voltunk berendelve az emigrációhoz face to face, mivel a kínaiaknak nem számít, hogy pár hete még itt voltunk fél évig... Ezért voltunk készenlétben egész nap, míg végül hajnalban ugrasztottak ki. Aztán két tréning, Oli megcsinálta élete első utas-drilljét, szegény jól szétfagyott. Ott kell csak állnia, kb. tök feleslegesen. Mutatja az utat, 2 méterre tőle már áll egy másik ember is emiatt. (Sőt, azóta már 4-en vannak 1 négyzetméteren...) Aztán kiderült, a késés miatt a Jejus napot úgy ahogy van sztornózzák és a port manning ennek ellenére nem változik, ergó Fukuban sem mehetünk ki, sőt utána Tienjinben újra emmigration ellenőrzés lesz, így ott sem. 8 nap kiszállás nélkül??? Hát azt hittem, eldobom az agyam. Végül sikerült elintéznem, hogy Fukuban leengedjenek minket.5.-én végre frissen és üdén ébredtem, újra embernek érzem magam azóta! Úgy örültünk a szabadságnak, mint majom a farkának! Ideje életre kelni!!!

Egyébként Fukun nagyot sétáltunk és bele vetettem magam a Daimaru nevű 100 yenes boltba, ami egy igazi kincses bánya! :) Aztán bele botlottam egy kiskutya üzletbe, ennyi cuki kutyust még nem is láttam egyszerre. Ide kell jönni egy kis lelki feltöltődésre! Volt persze sushizás is japán rágcsákkal és főtt gesztenyével kiegészítve, bezzeg Oliver a Mcdonald's-ot preferálta... :( Este a show nagyon jól sikerült és szuper közönség volt.

Mostanában pedig már a napocska is süt!!! (Kint is - bent is :D)

SO, welcome everybody!!! 6 havi kalandra fel!

 

Na, pocsék időre ébredtünk, hidegre és szürkeségre. Kikötő le volt zárva, senki nem szállhatott le. Maradtunk az ágyban lustizni... Aztán nagy nehezen összekapartam magam és elkezdtünk edzeni. A végén hatalmasat tréningeztünk. Emeltünk, erősítettünk, hand standoztam, kaucsukoztam. Aztán mikor elindult a hajó, igazi vihar vette kezdetét, még nagyobb, mint előzőleg. Erős Andrásunk a drillen kiverte egy shoppos csajszi fogszabályzóját! Nagyon intenzíven mutogatott az utasoknak! Aztán igen kellemetlenül érezte magát, pedig végtére is nem tehetett róla. (Később azon fáradozott, hogy adja oda a csajszinak az ajándék csokit -enni azért csak tud alapon, bár fogat mosni nem! - hogy azért ne értse félre a csaj a gesztust. Tudjátok, kínaiak... sajátos logika...) Az aznapi showkat eltörölték. Mentem gymbe, Cleber és én voltunk csak annyira elszántak, hogy ekkora hullámzást elviseljünk a futógépen. Néha olyan volt, mint egy hullámvasúton! :D Mire visszaértem a szobába, Oli már ki volt ütve, majd ki is dobta a taccsot! Későn vette be a gyógyszert... Újabb adag után pedig elaludt. Egész éjjel tartott a dülöngélés. Fájt a fejem kissé), de még menni kellett irodázni. Másnap hasonló volt, egy fokkal jobb. Szintén edzős napot tartottunk, nem volt semmi izgis. Éjjel le sem bírtam hunyni a szemem, pedig nem terveztem nagy dolgokat, de rajtam van a (haza)mehetnék!!! Reggel 7-kor kipattantam, de várnom kellett 10-ig. Hihetetlen, Fukuban 20 fok volt (Tienjinben meg 2 előtte...) és napsütés. Egyedül mentem bicajjal, elbuszoztam a torony melletti messzebbik plázába is, hogy babás és baba-váró barátnéimnek megvegyem a cuki bohócos babazoknit, amiről már írtam annó. Nagy pechemre megszűnt a bolt. Sehol nem jártam sikerrel aznap, nem találtam, amiket a listámra tűztem... Kissé csalódott voltam, ugyanakkor jó kedvű is, mivel tökéletesen kihasználtam a napot és kiszellőztettem a fejem. Az igaz, a japán drogériában túl sok időt tudok eltölteni. A gond az, hogy a legtöbb dologra nem írjnak angolul és nagyon ritkán tud az eladó idegen nyelvet. Iszonyú sokféle szépítő szert, maszkokat, bogyókat, elixíreket árulnak (pl. fiatalító placentát!!!), az tény, hogy nagyon szép a japánok bőre, fiatalosságukól pedig nem is kell beszélni, mert 30 évesen is 15-nek néznek ki! Nagy divat náluk a collagen, azt minden kiszerelésben és formában eszik-isszák. (Én is használom egy ideje, majd meglátjuk mennyit fiatalodok még 6 hónap alatt.) Sok náluk az élénkítő ginsenges, koffeines (természetes) energiaital, nem tudom milyen gyökeres cucc is. Persze, árak is vannak! 10 napnyi izületi bogyó kb. 40 euró...

Itt igazodj ki!

Aludni délután sem tudtam, pedig este még crew party is volt. Lementünk, mert masszőr barátnőm, Wen mindjárt leszáll, őt búcsúztattuk. Megint ment a "kínai rágás" ezerrel (100 féle csipsz, snack az asztalon, faltak mint az egerek :D), ott ültünk köztük mi is, a magyarok! Egy-két dolgot megkóstoltunk, de nem mindennel jártunk jól: méreg erős mogyorós cucc - nem nyerő, csilis tofu rúd - ehető... Tényleg mindig rádöbben az ember, hogy más kultúra, más stílus! Érdekes! Az is funny, hogy ott volt az admin. officer, Gavino is, aki meglehetősen nyomult az új spa managerre, bár ahogy elnézem, neki is mindegy, csak kínai legyen! Ezután viszont kidőltem, 11 óra mély kóma után tértem magamhoz óracsörgésre, mert tech runra kellett mennünk. Hadd ne részletezzem megint, hogy azért kell odarohannunk, hogy álljunk a színpadon 3x 2 percet (mivel mi nem hozzuk le a számot) és ha épp észnél vannak, akkor legalább beletekernek a zenébe! Baromi fontos, hogy ott legyünk... (Na, mégis részleteztem! :D) Pláne, időben odaértünk, pontosan kezdésre és akkor még Elvis megjegyzi, máskor jó lenne, ha 5 perccel előbb érkeznénk! Majdnem mondtam, hogy jó lenne, ha egyáltalán nem érkeznénk...

Megint elmaradt az olasz, így csak Olival vettük át a kettesben (na jó, azt nem tudom, őrá mennyi ragadt), de van oktató videónk, azzal haladtunk. Volt egy safety meetingünk ismét, de nem kellett travel talkozni. Meglepetésünkre, az új safety tréner baromi jópofa! Az egész óra (vagy minek nevezzem, feleltetés?) viccesen telt. Nyilván, mert nem olasz, hanem román! (Asszem teljes joggal kijelenthetem, ha valamilyen magas pozíciót nem olasz nemzetiségű ember tölt be, akkor tuti jó fej! Lásd kapitány és most a safetys, vagy akár a Magicán a norvég Staff Captain...) Viszont az durva, hogy volt egy szakács indiai, aki már egy hónapja itt van és SEMMIT nem tudott, de tényleg. A legeslegalapvetőbb kérdésre sem tudott válaszolni: mit jelent a "crew alert - crew alert"?!! Ez az alap figyelmeztető jel vészhelyzet esetén és ekkor kell megindulni a muster stationhöz. Ez elég ciki! Hihetetlen, mert hát tesztet nyilván ő is írt és átment rajta, ezek után kérdem én, hogy a fenébe? Hányan lehetnek, akiknek fogalma sincs semmiről, mivel angolul sem értenek egy mukkot sem. Mire számítsunk valódi vészhelyzetben? És minek az a sok drill, ha mégis el lehet itt lébecolni így is...

Aztán egész délután könyvbe temetkeztem, egy újabb Jodi Picoult regénybe. (Kedvenc regény-írónőm, aki hihetetlenül érdekfeszítően ír nehéz témákról úgy, hogy mindig több szemszögből járja körbe, megmutatja, semmi sem fekete vagy fehér! Legyen szó szülő által elrabolt gyermekről, gyilkosságról, szívtranszplantációról - halál soron ülő donorral, leszbikus házasságról vagy egy kamaszól, aki bekattan és lelövi a fél iskolát stb. Ez most a Sorsfordítók c. műve, letehetetlen!) Jól átfagytam közben, mert a kabinunkba hideg van. Nyáron sültünk, most fázunk! Kemping-feeling! :D Muszáj volt így mozognom, lenyomtam két cardio-programot ott helyben. (A gymig lusta voltam elmenni!)

A műsor rendben volt, de kezdéskor megindult a hajó. Előbb-utóbb talán hozzá szokunk! Az irodában később Kip "szórakoztatott", majd zárás után leugrottunk a bárba. Elakartunk köszönni Wentől végleg, mert ez volt az igazi utolsó estéje. Nagy meglepetésünkre a kapitány és a chief szekus is ott italozott velük. Hú, gondoltam, akkor muszáj lesz leülnünk! Nehogy ebből kimaradjunk! :D Nagy dolog nem volt, kapitány is csak fűzte az ázsiai csajokat, de beszélgetett velünk is. Elmondta pl., hogyan lett ő kapitány a Costánál. (Yberonál dolgozott, amit bekebelezett a cég, és végülis 1 éve került át...) Aztán, mikor montam neki, hogy 6 hónapja itt vagyunk, akkor jól meglepődött és megjegyezte viccesen, hogy ahhoz képest túl normálisak vagyunk! (Én azért gondoltam magamban, az elmúlt 2 hétben már eléggé begolyóztam!) Kip elszórakoztatta a főmuftit, Regit, aki hihetetlen módon, de megiszogatott két pohár bort, bár magáról nem sokat beszélt, azért azt megtudtuk, hogy pilótának készült, csak nem engedhette meg magának, annyira költséges Indiában. Talán ettől ilyen undok, mert sosem teljesültek a vágyai... Így Kip pilóta-jogsija és repülős sztorijai tényleg érdekelték, élvezettel hallgatta. (Ja, Kip repkedett Hawaiion, körbe ment a közeli szigeteken, ezt az egy dolgot valahogy még pont nem említette eddig! :D)

Magic Oliver megint egy warninggal lett gazdagabb, ez már a 4. (Elvileg vonják is le neki a 20 dollárokat sorban...Gyűjti, mint a tescos matricát...) Az megint elég nevetséges, hogy azért kapta, mert be akarta hozni a narancsleveket, amiket kidobattak vele. Ergó nem követett el lényegében semmit, pláne hogy itt fél évig az üditőket mindenki behozta. De tudjuk, hogy a valós indok az, hogy problémázott és vitatkozott, no meg hogy a staff captain most már ki van rá hegyezve felettébb. (A folyosón is leordította egyik nap, mint egy hülye gyereket, hogy miért nincs rajta a névkitűzője...) Most mit lehet erre mondani? A szabályok továbbra is idióták, Oliver pedig állandóan csak azt hangoztatja, igazságot akar és egyenlő bánásmódot... Mégis, ő valahogy állandóan konfrontálódik valakivel, sosem bírja befogni a száját.

Utolsó kimenős Tienjinünk: 11-től voltunk hivatalosan kikötve, már várakoztunk a kapunál előtte 5 perccel. Baromi hideg volt és nem engedtek le minket. Hallatlan és nagyon nem fair. Max. 15-en ácsorogtunk ott kezdetben, miközben semmi nem történt. Simán leszállhattunk volna. Kiderült, az utasokra várunk és végig kellett szenvedni, hogy az összes passanger lecammogjon. Nem értem egyszerűen, miért kell mindig megszivatni a crewt. Alapból időt veszítünk, mert már 2 órával indulás előtt vissza kell érni és akkor még le sem szállhatunk, csak egy órával később! (Európában és még a Karibon is mindig volt külön crew kijárat a kikötőkben, itt persze nincs.) Oké, kivételesen ez a kínai bevándorlásiak sara... (Ugye, amit Kippel csinálnak, az pedig már a felháborító dolgok netovábbja. Erről már írtam régebben, de most így bele gondolva, az ő helyében, nem is tudom mit csinálnék! Tudniillik neki, minden egyes alkalommal "face to face" meg kell jelennie a hivatal emberei előtt kora reggel, akkor is, ha esze ágában sincs kimenni. Jóformán nem is tud, mert az útlevelét elviszik állandóan pecsételni, és 2 óra körül kapja vissza, 4-kor pedig már ALL ON BOARD van... A sok pecséttől most fog betelni az útlevele, így már az országban sem maradhatna tovább!) Miközben megindult a sor, kedves szőke nőnk - a feleség - megint csak reklámozta, hogy a Fake Market mennyire csodálatos hely és odamennek Tatjanaval, menjünk mi is. Drága férje is ott volt, Luigi, adta neki a lóvét az autómatából. Szóval, miután jól átfagytunk, végre kivergődtünk hőn szeretett taxisok közé, akik megint próbáltak minket csőbe húzni, de már nem hagyjuk magunkat! Éljen, a pláza nyitva volt és még a kávézós kuponunk is érvényes volt! Amiket vadásztam, most sem találtam (pl. kis monchichit anyunak), találtam viszont jade karkötőt 160.000 yuanért, vagy buddhát 200.000-ért (biztos nem túristáknak árulják...), de hirtelen felindulásból vettem egy klassz bundás bakancsot, aminek nagyon megörültem. András is happy volt az új táskájától és az 1 kg friss mandarintól, amit aztán nem győzött osztogatni ,mert persze nem bírta megenni. Az megint meglepő, hogy egyáltalán nem olcsó Kína. Sima, átlagos ruhaüzletek, nem luxus márkákról van szó, mégis nagyon borsosak az árak. Érdekes módon viszont, elég sok fehér embert láttam aznap vásárolgatni. A plázát ne úgy képzeljétek el, mint az otthoniakat. Kisebb, ráadásul több mint a fele csak étterem, sötét és hideg. Az alsó szinten, mintha nem is lenne fűtés és tele van szekussal. Azért a hideg és a sok karácsonyi zene hatására már-már ünnepi hangulatba kerültem. Visszafelé ment a para a sok illegális cuccal a tarsolyunkba (mint joghurt, mandarin, tej stb.), de nekünk megint mázlink volt, mert a kedves emberek álltak a masinánál. Naná, az összes háklis bent állt a meleg terminálban! :)

Este Asylumot nyomtam. (Kedvenc trainerem, Shaun T egyik számomra új programja, amihez egy ugróiskolához hasonló létrát használ pályának. Én megoldottam házilag, ragasztószalaggal! :D) Izomláz garantált!

Oli viszont este a bárból jövet kapott izomgörcsöt, a gyúrás utáni csocsózás eredményeképpen! Másnap a szokásos tengeri nap. Végre nyugis a víz. Edzettünk, bár már nehézkesen állunk neki, mentálisan le vagyunk merülve.

Egy utolsó tengeri kilátás, amit megosztok veletek :D

Pár utas felment a színpadra valami táncot járni. Fel voltak szerelkezve legyezőkkel, szoknyákkal, zenével, csak épp senkitől nem kértek engedélyt. Stage Manager, Elvis nézett is nagyokat, mi folyik itt... Ja, kb. 2 hónap után végre megjavították a színpad forgó részét... Azt is hallottam, ellopták az egyik táncos csaj, Kennedy mobilját az utasok. Szép, már Cleberét is megpróbálták egyszer ugyebár. Remek, hogy az utasok lopósak! Általában különben azt hiszik, nekik mindent szabad.

Különben mostanában nagyon nosztalgikus hangulatban vagyok, sokat álmodom gyerekkoromból. El is kezdtünk nézegetni old school sorozatokat, melyeket tizen évesen szenvedtem végig nagy izgalmak között vagy csak épp szórakoztattak: Mágusok, Űrapu, Disney-féle Zorro, Sweet Walley és hasonlók. Tanulságos különben visszanézni, pláne mennyi amatőr filmes hibát lehet felfedezni! :D

Megvan az utódom az officeban. Jó fej srác, a hong kongi tour manager, Tin. Bevállalta egészen a szerződése végéig, márciusig. Jó is az, 6 hónapot úgysem csinálnám. Este lementünk koccintani egyet Cleberrel, mert haza megy 2 hétre, kapott egy kis vakációt. Ráfér, visszatérhet újult erővel. Magic haverunk továbbra is szerelmes, lóg Daniellán, mint egy öleb! :) Már többes számban beszél, pl. hogy portmanningesek, amikor a csaj nem szállhat le, ő sem megy ki. Így kérvényezte is, hogy 1 hónapot legyen otthon, előbb visszaszáll majd. (Pedig eléggé lement már neki a tűréshatára a hajós baromságok és szabályok terén...) Volt egy crew member este, annyira részeg volt, hogy én ilyet még csak Budapest-aluljárós csövestől láttam!!! Összepisilte magát szó szerint, nem bírt járni, sem beszélni, 2 társa cipelte el. Meg is jegyeztem nekik út közben, baromi nagy mázlijuk van, hogy nem találkoztak össze egy szekussal sem! Amúgy meg, tessék! Súlyos kihágás, az valahogy mindig kicsúszik a biztonságiak látómezejéből!

Jejuban utolsó vásárlásokat intéztem. Visszatértem a szuvenír es boltba, a kedves kis csajhoz. Vettem spéci narancsos kávét (Jeju egyik gyöngyszeme a narancs és mandarin, minden tradicionális édesség narancsos kb.) és megint megdobott a csaj csokikkal, cukorkával, rolóval. Mostanában kezdtem el koreai dolgokat kóstolgatni (volt valami zöldséges, húsos gombóc, meg algás leves, mindkettő ízletes volt) és vettem tegnap mandulás alga-szelet snacket, az annyira ízlett, hogy visszaloholtam, hoztam még vagy 5-öt, hogy otthonra is vigyek. Érdekes és finom még az édesburgonyából készült ropogtatnivaló is. Csajszik! Lesz mit kóstolgatnotok majd az otthoni welcome partymon vagyis inkább MEGJÖTTEM-BULIN! :D

Japán ZÖLDSÉG válogatás :)

Narancsos - Manós Jeju 

Koreai alga-dömping

Este megint bározás, szülinappal: Táncoslány, Rosh töltötte be a 28.-at. Csapatosan vettünk neki ajándékot: Swarowsky fülbevalót. Tortázás most szigorúan a messben volt, pisztáciás zöld remekmű, amiről én lemaradtam, mert még dolgoztam. A bárban amúgy karaokee est volt, eléggé bénán énekeltek, akik énekeltek. Nagyon uncsik már ezek az esték, Oli - András (akik, néha olyanok már mint egy házaspár :D, nevetnek/évődnek/utasítgatják egymást/megvitatják, mit vegyenek fel stb. -Tök funny nézni őket! Persze Andráson látom, hogy nagyon el van anyátlanodva a barátnője nélkül!) csak csocsóznak non stop, lányok lötyögnek, Kip dumál, ittas officerek csak "vannak" és próbálkoznak valami okosat mondani, nem sok sikerrel. Én pár technikussal beszélgettem, aztán elhúztam aludni.

Szülinapi pózolás

A Show-nap mostanában - mivel 1 van - nagyon lassan telik el, mert este 9-kor van. Ezért inkább lenyomtam egy lightosabb kardiót, hogy történjen már valami, mivel pakolni és leszállással foglalkozni úgysem tudunk, utolsó napunkra benyomtak még fellépést, hogy ne Kareszéknek kelljen, mivel a production team nem lesz kész! (Kip helyére nem jön senki, át kell alakítaniuk a teljes műsort...) Ja, ebédnél Millivel beszélgettünk (az argentín énekes csajszi, aki szintén fittness őrült), mikor mellékesen megemlítette, hogy az exe éppenséggel a sokat emlegetett főmufti, azaz a Bastard... Mit ne mondjak!? Engem sokkolt a hír! Így már az nem is lep meg, hogy az előző csapatból a teltebb táncos csaj, Zara (akit szintén nem a kedvességéért és eszéért szerettünk... vagyis inkább, nem szerettünk) is állítólag kavart vele. Már érthető, hogy "mindenkivel kikezdő" Tatjana (aki egyébként már nagymama) nem igazán tud célt érni a kemény szívű szekus főnöknél többszöri próbálkozásra sem. (Mivel ezek szerint mégis csak akadnak fiatal csajok, akiknál gólt lő, és válogathat, amiről álmodni sem mertem volna.) Este már épp a zuhany alatt voltam filmnézés reményében, mikor becsörtetett András, hogy már megint szülinapozni KELL menni. Fabio, az egyik stages volt az ünnepelt. Fiúk elmerültek az asztali fociban (mint mindig) egy másodpercre nem ültek le hozzánk. (Köszi András! Jó ürüggyel csaltad le Olit aznap! :D) A táncosok hamar elhúzták a csíkot, Magic O.-val együtt, aki mostanában nem valami érdekes társaság, csak Daniella testrészének mondanám... Azonban egész érdekes sztorikba futottam bele! Nikolával (aki, a gyerekanimátorok főnöke) elegyedtem szóba, most beszélgettem vele először, nagyon zárkózott, nem épp szószátyár srác, Ciroval láttam annó barátkozni. Miket tudtam meg? Húúú, nem is tudom, milyen sorrendben írjam le? :D Szóval, 16. szerződése ez a Costánál (ez annyira nem egyedülálló), jogot végzett ő is (és azt magyarázta Olaszban nagyon nem lehet megélni belőle, mert valami hatalmas évi adót kell fizetni magad után...), mégis eljött animátornak, amíg elő nem léptették, és végül: megjárta Irakot és Afganisztánt!!! Sosem találkoztam még olyannal, aki valódi háborúban szolgált. Ő is küzd poszt-traumatikus stresszel, megváltoztatta eléggé, amit átélt és ezért is akart gyerekekkel foglalkozni inkább. Az is fura, hogy több évig járt a boszorkány Clairrel (ő volt az előző production manager, aki mindenkivel nagyon utálatos volt), mert még másik hajón jöttek össze. Ciroról is tett egy-két említést, hogy alapjában véve jó fej, bár kissé mulya pasas. Nos, azért a facebook oldala nem semmi majomkodásról árulkodik: Ciro minden pillanatban selfiet pakol fel magáról, szupermodellnek képzelheti magát miközben kamerázza, ahogy vonul az utcán és ezt is megosztja!

Utolsó előtti napunk már pakolászással és készülődéssel telt. Este az új presidentnek magyaráztam a dolgokat és még szervezés alatt volt egy welcome winter party... Bejött hozzám egy bárzsonglőr crew member, hogy juttassam be a crew showba és már a partyn is felléptethetem! (Dani, a táncos manager, bele is rakta volna a showba, de megtiltották neki safety reason miatt. Nevetséges, most mi van, ha leesik az üveg a színpadon?? Nem is biztos, hogy eltörik... Kár, pedig lett volna végre egy élvezhető műsorszám a Crew Showban...) Vasárnap aztán ment a csomagolás ezerrel, hirtelen nem tudtunk már mibe cuccolni, mert sok dolgot ott hagyunk, de a bőröndöket haza visszük. Így nagy eszesen szerványoltam egy nagy Costa-sporttáskát, ráadásul ingyen! Ugye, a kapcsolatok... :D

Haj- és sminkkölteményem az idei utolsó showra

Műsor nagyon jól sikerült, mivel fel voltunk dobódva rendesen! Gyors szerelés, még pakolás és le a bárba, hogy magunkat búcsúztassuk!!! Juhéééé! Aztán egy gyors szívroham, nincs meg az Iped. Oli kereste, hova tettem. Belém hasított a felismerés, hogy valószínűleg, a gymben felejtettem órákkal ezelőtt. Mondanom sem kell, azt hittem Oli elájul, én meg rohantam érte. MEGLETT!!! (Remegett a lábam futás közben. Oli magán kívül lett volna, ha nincs meg. Azért arra gondoltam, van kamera a gymben és utasok oda nem járnak...) Aztán leérve a bárba, Tin nyakon öntött a hírrel, hogy mekkora káosz van. A partyról, amit "csak" 4x egyeztettem le Robertoval (rákérdeztem személyesen, telefonon is: tuti elküldte e az emaileket, leokézták e, kaja rendben van stb... Válasz: SÍ SÍ SÍ), SENKI nem tudott a vezetőség tagjai közül. Sőt, még Francesco sem (a fő technikus, akivel pedig szemtől szembe közöltem az infot 5 nappal ezelőtt)! Így a banda nem tud fellépni, mert nincs ember, aki beállítja a színpadi dolgokat nekik... Kaja sem lesz, ital sem, mert már késő van, hogy megoldáj másnapra... (Mondjuk, nem értem miért...) Jó ideges lettem, de tudtam, hogy én megtettem a magamét, mégis kívülről úgy fest, hogy nem intézkedtem. Nyilván, nem az 1 napja aktív Tin sara lesz. Végülis nem tudom, mi történt pontosan, Roberto csak ködösített, de azt állította, már minden rendben van... András nagyon aranyos volt, de sírt, hogy vigyük magunkkal. Magic Oliver olyan smack volt. Akármit mondott, azt leste, mit reagál Daniella. Arcoskodott is kicsit, meg olyan dolgokat tálalt kész tényként, ami még egyáltalán nem is biztos. Végül, még az italát is leejtette, szétfolyt a tejes Baleys. Aztán távoztak. Andres, Tatjana, Roberto, Enza, Antonio is lejött elköszönni, Amyvel és Sophieval beszélgettem, aztán beesett Kip, akinek hogy hogy nem, megint akadtak problémái. Működik a vonzás törvénye rendesen! Mint tudjuk, kedvenc mondatkezdése:"The PROBLEM IS...", így a sors előszerettel szolgáltat neki lehetőségeket. Most épp a bőröndje ment ripityára utolsó pillanatban, egész éjjel arra fog valami megoldást eszközölni...

Eljött a 16.-a: DISEMBARKATION!!! Izgatottan, de fáradtan ébredtem. Volt időnk bőven, csak 3-ra jött a transzfer értünk. Karesz és Julia viszont felszállt délben, így találkoztunk és megebédeltünk közösen, Andrással együtt. Éljen a magyar brigád! Aztán, irány Fukuoka-reptér!

Kaptunk japán kísérőt, ami nagyon urasnak tűnik, de persze azért kísért minket, hogy ne lépjünk meg... (Hajósok vagyunk, vízum nélkül... tudjátok, immigration!) A srác különben segített, bőröndöt cipelt, becsekkolt, tárgyalt stb. Nem hátrány, hogy velünk jött. Ő is megerősítette a tapasztalatomat, hogy a japánok egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket. Alig beszél angolul, pedig neki munkájából kifolyólag illene... Mikor kiértünk a reptérre még nagyon korán volt, nem is lehetett becsekkolni órákig. (Addig a pasi ott hagyott minket, ha nagyon akatunk volna, megléphettünk volna...) Láttam, se kajálda, max. 2 bolt... Uncsi lesz! Az a két bolt azonban tök király! Örültem, mint majom a farkának, szét is vásároltam magam ajándékokkal! :) Olyan cuki Monchichiket találtam végre! Rögtön beléjük szerettem!

(Különben eredeti japán karakter és nem kínai, ahogy előzőleg gondoltam.)

Aztán nagy sorban állás, végre bejutottunk. A japán módi túl macerás. Nehézkesen halad minden, a csekkolás, az ellenőrzések, (25x kellett felmutatnunk a short passt pl.), sőt még a hajós átvilágítás után volt egy japán hatóság általi csomagellenőrzésünk is... Na, bent aztán nem volt semmi. Kis csomag gesztenyét majszoltam el egy zacskó beef jerkyvel, mert már az éhezés határán álltam! (Nem jellemző rám, hogy ennyire felkészületlen legyek, de ki gondolta volna, hogy egy japán reptéren egy kolbászos kifőzde van és kész! Még kávézó sem volt... Ja, az internet is használhatatlan!) Sebaj, nem lehet minden tökéletes. 1,5 óra repülés után leszálltunk Inceonba (Szöul reptere). Tele van tradícionális dolgokkal, múzeum-szerű kiállításokkal a reptér. A koreaiak szeretik mutatni a kultúrájukat! Minden akkor zárt, eléggé ingerült lettem már az éhségtől, de Olinál is elszakadt a cérna, mikor egy bunkó elorozta előlünk az asztalt. Aztán átvonatoztunk a mi kapunkhoz, ott voltak non stop étkezdék. (Persze egészséges ételt nehéz találni, a repülős kajáról ne is beszéljünk.) Ettem végül jellegzetes koreai menüt (azt nem mondom, hogy dugig lettem tőle vagy hogy annyira jó), amire érdekes módon Jejun valahogy sosem került eddig sor. Így most egy kis info következik:

A hagyományos koreai ételek fő különlegessége a sok kis kiegészítő fogás (Banchan), amelyek a párolt rövidszemű rizst, levest (tofu vagy hal) és a kimchit (erjesztett, fűszeres zöldség kínai kelből, uborkából vagy retekből) kísérik. Ezeket szezámolajjal, doenjanggal (erjesztett szójabab paszta), szójaszósszal, gyömbérrel és gochujanngal (piros chili paprika) tálalják. Fogyasztanak mellé vagy főfogásként szushi szerű tekercseket (de nem egészen olyan, mert inkább sült hús, rántott tojás vagy tofu szeletek vannak bele tekerve, különben erre írtam régen, hogy szushiszendvics, ilyet sokszor ettünk), Kimbapnak hívják... Zölségek általában japán retek pácolva, spenót, tengeri alga, hínár - ami szintén nagyon közkedvelt csemege Kínában és Koreában is.

Így a 3 óra várakozás több, mint fele eltelt a kaja-kereséssel, majd 10 órás repülés Quatarba. Nyilván, mindenkinek van már repülési tapasztalata, de meg kell jegyeznem, aki kitalálta a 3 üléses felosztást, az egy hülye volt!!! (Bárhol ülsz, mindenhol más a hátrány: Belül- macerás felállni, pisilni menni, középen - szimplán szar, nem tudsz minek dőlni, oldalt - járkálnak és leviszik a vállad...) Az ázsiai pasi, aki mellettünk ült szélen, ő sem járt jól! Először arra riadt fel álmából, hogy a stewardess neki ment a kocsival a térdének, kérhette is rá a jeget azonnal. Majd a másik csaj bénázott valamit a kajájával, én átmászkáltam fölötte, végül Oli kiborította az italát. De pozitív személyiségére utal, baromi nyugodt maradt végig! Ennél már csak jobb lehet neki legközelebb! :D Az arab terminálon aztán újabb 3 óra és végül még 5 a repülőn Budapestig! Ollé! Na, itt ráadásul beült mellénk egy 150 kg-os amerikai pasas... Megnéztem egy filippín romantikus filmet angol felirattal, eléggé meglepődtem, hogy minden 2. mondat ugyanúgy van tagalogul, mint angolul... Azóta is ezen gondolkodom, utána nézek, hogyan is vannak ezek a fülöp-szigeteki nyelvek! No, de mire ezt olvassátok, én már frissen és üdén otthon vagyok! :D Asszem'!

Köszönöm nektek, akik végig követtétek az elmúlt 6 hónapnyi eseményeimet! (Fél év... WOW!!!)

Egy kis időre búcsúzom!!!  

Jól indult a napom, kora reggel a nagy készülődésben kiborítottam a szója szószt. Minden olyan lett: a ruházatom, puzzle, asztal, fal, föld, kuka, laptop stb. Igen aromás illat terjeng azóta is a szobában... Nem gurultam be, sőt kb. 5 perc alatt eltüntettem, hogy még a félig alvó Oli se akadjon ki... Ja, én kipattantam reggel, mert mentem a lányokkal a tienjini mallba. Baromi hideg volt kint, még a plázán is átfújt a szél... Jó volt kimozdulni, bár az üzletek még mindig zárva voltak átépítés miatt, de legalább megtudtuk, hogy nov.1-én nyit új boltokkal, akciókkal. Olyan örömben volt részünk, kedves kínaiakkal találkoztunk egész nap, a taxisok nem vertek minket át, oda is és vissza is normál áron utaztunk végre 50 yuanért!!! Bevásároltunk pamelóból mindannyian, azzal tömtük a fejünket és betankoltam kedvenc kínai termékemből is, cukormentes, édes joghurtból!

Mire visszaértem, Oli kiedzette magát, el volt terülve. Jól megijesztett, mert játszotta a hullát és azt hittem valami baja van. Ő persze jót röhögött. Aztán betoppant András és felmentünk enni a büfébe. Baromi kihalt volt, az egész étterem részlegen mi ültünk 3-an és még 4 officer a másik asztalnál. Olyan jóóóó, light cruise van: kb. 900 utas (az átlag 2500 helyett) és tök nyugi! Épp, mint a world cruiseon. (Állítólag ők V.I.P.-k a következő világkörüli útra és most csak tesztelik a hajót 5 napig, hogy milyen.) Mindenesetre ilyenkor a crew boldog, mindenkinek kevesebb a melója, több a szabadidő és csak egy show van esténként. Ami bónusz még: sehol nincs tömeg, járnak a liftek és nem löknek fel sehol.

Csütörtökön eléggé "Angry bird" voltam. Pedig nem voltam ideges, csak egyszerűen nem volt türelmem már egyáltalán az idióta dolgokhoz. Ráadásul még a masszőröm is napok óta lepasszolt, pedig most különösen rám férne, mert eléggé beállt a hátam egyik nap. Pietro, a tanár addig variálta az olasz óra időpontját, hogy végül ő nem jött el, mi vártuk. (Ez is már másodjára maradt most el egymás után, bánatomra... Oli persze mindig csak odaveti, hogy mit vagyok ettől letörve, csak én veszem ezt az egészet túl komolyan! Hát ez az, pont ez a baj! :D) Aztán érthetetlennek találtam, hogy Jejun reggel kell tech runt csinálni, mikor már kint lehetnénk, ahelyett, hogy indulás utánra tennék, most amikor idő bőven lenne estig... (Nem értem... LOGIKA!!! Hogy miért nem akarják, hogy mindenki boldoggabb legyen!? Azt ugyanis mindenki értékeli, ha több a szabad idő odakint!)

Miután kimérgelődtem magam a tech runon és kivártam, hogy a többiek kikecmeregjenek a hajóról, elindultunk Zip Lineozni 6-an: Oliverek, András, Sophie, Daniella és én. Jó kaland volt, de baromi hideg szeles idő. Szép vidéken, dombok között siklottunk le 4 különböző drótkötélen. Gyors volt, 20 perc alatt lement az egész, de azért élveztük.!

Este nagyon mozgott a hajó, jó hogy csak egyszer kellett kibírni a showt, mert nem igazán tudtam egy lábon megállni... Utána végre jött hozzám Wen, meggyúrt, miközben pletyiztünk. Új managert kaptak, egy kínait. Vissszasírják a boszniai "my LUVE"-nőcit! Ez az új csaj ugyanis csak piszkálja őket, túlóráztatja, nyomatja az eladást. Ha nem érnek el bizonyos kvótát, lenyírbálja a szabadidejüket... Nem is tudom, szabályos e ez! Aztán mesélte, milyen ajánlatot kapott a kedves kapitány úrtól... Hiába, ő is férfi, ő is esendő! Hát, Wen elutasította, elege van már nagyon, hogy itt mindenki csak X-ni akar, de azt mondta, legalább a kapitány azóta is normális, kedves és nem dobta be a durcit. Szóval, ezen a hajón is úgy mennek a dolgok az officerek/vezetők és crew memberek között, nem számít, hogy itt "csak" ázsiai lányok vannak, akik között nagyon elvétve akad szép darab... Roberto is kifejtette nekem, mennyire imádja Ázsiát és a kínai nőket, simán ideköltözne. Oli ehhez csak annyit fűzött hozzá, szerinte azok a pasik ilyenek, akik nem szeretnek sokat küzdeni nőért vagy akik tudják, hogy ha sehol nem tudnak becsajozni, akkor Kínában tuti sikerül majd. :D Nos, tisztelet a kivételnek, de többségében, tényleg nagyon könnyűvérűek és tapadósak a kínai lányok, ráadásul szeretnek az európaiakra hajtani.

Csomó új szekus szállt fel a héten, többek között az a pasi is, akit nagyon nem szíveltem a Favolosán. Mégis normálisan, mosolyyal köszöntött, még kezet fogni is odajött hozzánk. 7 hónapra jött... Remélem, így most jól indítunk és nem fog problémázni a kapunál!!! Az új cruise diri Beppe, jó arcnak tűnik, még nem nagyon beszéltünk vele és meetinget sem tartott. De már sokan mondták előtte, hogy rendes és jó fej. Ő is hosszú időre jött. Szóval, most jól felmérjük, mire számítsunk jövőre, mármint kikkel leszünk körbe véve...

Fukun csapatosan megindultunk a táncosokkal és Kippel kosztümöket venni. A fiúk visszaszerezték a biciklit, én pedig ajándék után kajtattam már az otthoniaknak... :D A délután készülődéssel, sminkeléssel, dekorálással telt.

Készülődés, asszisztensemmel Liánnal, Olival, Cleberrel a zombival, fiúk 3-an: Alex-Oli-Kip

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Aztán kezdetét vette este a buli. Nagyon jól sikerült a freaky doll sminkem, és még egy tüll szoknyával polcoltam alá a ruhámat, ettől tökre játékbabás lett! Oli is jó lett (szellemnek indult aztán Cleber sebhelyes zombit csinált belőle) a Twist Olivéres old school stílusú ruháját vette fel. Csak lassan szállingóztak be az emberek, pláne azok, akik beöltöztek, így több mint 2 órát álltam a pultnál és adtam a tombola jegyeket a "trick or treat" csomagocskákkal. A filippín pincér lány nagyon jó dj-nek bizonyult, jó volt a zene! Vártam az animátorokra, mert ők jó későn végeznek mindig (Aznap pl. reggel 7.30-tól éjfél utánig dolgoztak! Ja, már akartam írni erről, hogy milyen a főnökség velük: ha túl lépik a napi 14 órás munkaidőt - ami a maximum lenne - akkor csak simán átállítják a rendszerben kevesebbre, így "nyugodtan" dolgozhatnak többet, anélkül hogy kimutatnák! Ennyit a kártyás klikkelős ellenőrző rendszerről, amit elvileg ezért vezetett be a Carnival!!!) és ők csinálták a játékos programot a partyn: Mr. and Mrs. Atlantica vetélkedőt! Na, ebbe aztán Enza berángatott engem is és Olit is. A fiúknak sztriptízelni kellett első körben, amit Oli és András kezdett. (Oli elég lazán vette, András jobban zavarban volt.) Végül Kip nyert, nagy hasú vicces figurának volt öltözve és persze minden hülyeséget bevetett a tánc alatt. Nekünk divatbemutatósan kellett vonaglanunk, Dani nyert (táncos manager), azért kb., mert neki jutott az orgazmus szimulálós feladat, amibe mindent bele adott. Előtte még Cleber fellépett egy tánccal, a végén pedig megcsináltuk a sorsolást. Annyira sokan különben nem öltöztek be, viszont voltak nagyon jó jelmezek is. MagicO Piccolonak öltözött Dragonballból, ami egy komplett ruha volt, teljes maszkkal, ergó nem lehetett tudni, ki van a kosztüm alatt. Volt még jó pár felismerhetetlen figura: halál, múmia, véres szakács stb. A tombola fődíját - 1 terrás hard driveot - a "mindig spicces" Tatjana nyerte meg, Oli viszont elvitte a jópofa répa-termoszt! Cleber nyerte a 2. díjat: áram nélküli töltőt! Semmi bunda nem volt, különböző emberekkel húzattam a tökfej vödrömből! :D Mindenki nagyon élvezte az éjszakát, de officerek/vezetők közül nagy meglepetésemre éppen csak a Staff Captain és felesége volt jelmezben! A kaja isteni volt, nagy kínálattal, Halloween tortával, sushival, illetve kínai- és indiai fogásokkal. Az igaz, hogy a végén már nagy káosz volt és nagyon sokan lerészegedtek. A vezetőség azért elégedett volt és megint sokan megköszönték a munkámat. (Amúgy tényleg sokat dolgoztam érte/alatta, már éjjel 1 volt mire én is élvezni kezdtem a bulit, leülhettem végre a fenekemre, bár aztán hamar felpattantam és még jó két órát a táncparketten ugráltam! 3-ig tartott a móka!)

Enzával...

Íme a teljes csapat:

Másnap mindenki dögrováson volt, még a travel talkot is ledarálták gyorsan. Olasz végre volt, sőt csak Andrással voltunk ketten, így többet haladtunk!

Megszerveztem a taxikat, bementünk Tienjinbe. Szép idő volt, napos. Út közben András - még újoncként - rácsodálkozott a kínai módi vezetőkre. Dudálások, szembe jövések, satufékezések és egyéb szabálytalanságok tömkelegére... Nem volt messze, bő fél óra alatt bent voltunk olcsón. Igaz, nem egészen azon a részen, amire számítottam, de majd legközelebb. Közben megálltunk a bankba, az kicsit érdekes volt. A lányok elkezdtek váltani egy pasinál, akiről kiderült nem is banki dolgozó, hanem afféle zsebből váltó fószer. (Milyen érdekes, hogy nem zavarják ki a bankból...) Viszont rosszabbul váltott, mint a hivatalos! Nekem csak egyszer elkérte az útlevelet egy ott dolgozó, akkor jöttünk rá, hogy jaaa hivatalosan máshogy kell. Én meg előkaptam hirtelen Oliét és azt adtam oda. Na, a pasas nézett nagy furcsán és odahívott egy kollégát, aki beszélt angolul. Rám néztek nagy szemekkel, nem esett le nekik, hogy a fotón szereplő figura (Oli) ott áll mellettem, csak csodálkoztak nagyokat. Aztán leesett a tantusz és Oli váltott hivatalosan, ami iszonyú sokáig tartott. Ennyi papírmunka egy pénzváltásért... Nevetséges! A lányok úgy megunták, hogy inkább mindegyikük a kis pasinál váltott rosszabbul. Ahova érkeztünk az kb. a tienjini váci utca volt, csak nem valami szép és baromi szmogos. Két kategória van: a gagyi és a puccos. (Az OLCÓÓÓ és a nagyon drága...) Mű fával a tér közepén. Röhögtünk, hogy még a fa is FAKE, azaz nem eredeti, hanem kínai! :D Elektronikai boltok egymás hegyén hátán (minden sarkon hamis Apple store) és plázák sorozatban. Látnivalót vagy szép helyet nem igazán találtunk még ebben a városban. Kissé megbámultak minket az emberek, de nem volt vészes. Egyes helyeken áradt a bűz, mintha a középkorban lennénk. Már nem is lepődök meg, de a csajok teljesen rosszul voltak, mikor elmesélték, hogy a kínai tesconál elakartak menni wc-re és kész katasztrófa övezetbe csöppentek: "SHITty shitty everywhere, földi wc-k, ajtók nélkül - láttatva így a többi kínai nőt a dolgát végezve - papír nélkül... ehhez képest akkor, ahol én voltam a puccos plázában, az kész luxusnak számít, mert viszonylag tiszta volt. Persze a wc-s néni úgy nézett rám, mint aki a Marsról jött, hogy mit mutogatok neki papírt kérve! Végén belebotlottunk a kapitányba a kínai safety trénerrel. Ők is már a csapatuk másik felét vártak, hogy visszamenjenek. A másik felük persze a szőke nő és újdonsült barátnője, egy olasz TV director, volt. András kicsit csalódott volt, hogy semmit nem tudott venni jó áron vagy nem talált olyat, ami érdekelte volna (mi sem vettünk semmit), de azért mindenki happy volt, hogy kimozdultunk!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Másnap este Pasqualino, a hangtechnikus szülinapját ünnepeltük. Jóval tovább maradtunk, mint terveztük. Így Jejun délig aludtunk 100 m mélyen. Robogtunk ki gyorsan, hogy leszálljunk. Hihetetlen, már-már nyári meleg fogadott, nem kicsit voltunk túlöltözve. Vettem ajándékokat, egy kedves csaj volt az eladó, adott kóstolót, meg plusz csokikat is. Este tartottunk Szkander-Bajnokságot. Szokás szerint nehezen kezdődött meg, lassan jöttek a jelentkezők (hiába voltak feliratkozva 10-en... Sőt - Tony - aki miatt az egészet szerveztem - kijelentette, nem is játszik, mert fáradt a tegnapi italozástól...) és a sorsolásos rendszeremet, amit ésszeszerűen kitaláltam, teljesen átvariálták a filippínek. Így ment állandóan a tökölődés, papírtépkedés és káosz feleslegesen. Drága ügyes Olim legyőzte első körben a félelmetes ellenfélnek bizonyuló tűzoltófőnököt., Junet. Ez volt a leghosszabb és legidegölőbb meccs. Én nagyon kész voltam. Majdnem végig ugyanis June vezetett, de egyszer csak Oli mintha kapott volna valami muníciót és fordított a karok állásán, végül győzött is. De a bőre egy része ott maradt az asztalon... Nagyon büszke voltam rá! András is tarolt, könnyedén legyőzte az első két körben lévő ellenfeleit. Közben a közönség is duzzadt, jött a főmufti, aki előtte nagy érdeklődést mutatott a versenyzés iránt. Persze, most azt mondta épp aznap volt az orvosnál könyökfájással... Haha, nem mert játszani. Milyen tekintélyölő lenne a nagy Safety Főnöknek, ha valaki lenyomná!!! Akkora üvöltözés, szurkolás volt a bárban, mint egy boxmeccsen. Zengett a hely a tesztoszterontól! Hihetetlen, a férfiak mennyire komolyan veszik általában a játékokat, versenyeket, de plána ahol még nyers paraszti erő is van a dologban, némi egó és férfiasság fitoktatás végett, ott aztán még állatiasabb a hangulat... Én nagon kiváncsi lettem volna, Oli és András döntőjére egymás ellen, de ezt András nagyon ellenezte. Így két nagydarab filippín jutott nekik fejenként és Oli ott alul maradt. A döntőt tehát András küzdötte egy szálkásabb, de igen erős pasas ellen. Ő nyert! Megvédte a magyar becsületet! Neki adtam át a Sturbuck's nyereménykártyát. Habár páran elkezdtek okoskodni rögtön, főleg a chief mufti, hogy az a meccs nem volt szabályos. Nos, végülis egyik menet sem volt teljesen szabályos, mert állandóan elmozgott az asztal, Oliéknak elsők között még hátra tett kézzel kellett játszani, a többieknek már nem stb... A lényeg, a résztvevők elismerték a győzelmet és punk tum!!! András mégis kicsit csalódottan távozott...

• 
• 
• 
• 

Aztán reggel fel kellett kelnem baromi korán, mert volt egy megjelenésem az új tagok welcome partyján, mint president. Ilyenkor bemutatnak mindenkit a vezetőség tagjai közül és készül egy csoportkép. Túléltem, gyorsan lement, a kapitány legalább megdícsért a welfares munkámért, a hotel diri is sajnálja, hogy leszállok. Egyelőre nem tudom, hogy helyettest találnak e vagy új presidentet jelölnek, de őszintén szólva már annyira nem vagyok benne biztos, hogy akarnám e csinálni 6 hónapon át. Hiába, én nem tudom fél gőzzel csinálni, komolyan véve pedig túl sok feladat és stressz.

Egy két Costás pletyi (=bicskanyitogató baromság), amit Pietro (Aki egy nálam alacsonyabb, teljesen kopasz, szemüveges pasi, végtelenül jólelkű és segítőkész. Amúgy learning officer - továbbképzéseket, netes teszteket tölteti ki, tanár - a hajón, aki az olaszt is tartja.) osztott meg velem a minap:

- 3 éve azért akartak neki pénzbírságos warningot adni (és ugye akkor még jobban számított, mert 5 warning után kirúgás járt), mert ott volt este a messben egy szülinapi köszöntésen. Gyakorlatilg csak megvacsiztak a kajáldában és elénekelték a "Boldog Szülinapot"-ot 9 ember társaságában, ebből 2 szekus volt, akik nem is szerepeltek "érdekes módon" a büntilistán. Ami kész röhej, az intőn "illegális kabinparty" szerepelt, amiből a kabin szó át volt javítva crew messre. Se alkohol, sem gyertya, sem hangoskodás nem volt. Nem is fogadta el, hosszú kommentet írt aláírás helyett és végül felment a kapitányhoz elbeszélgetésre. Na, 2 perc után a kapitány összetépte a papírt és elkezdett "my friendezni". Pietro azonban nem nyugodott le, mondta hogy nem érti most mi történt 2 perc alatt és ne csak az övét, hanem mindenkiét érvénytelenítse! Erre a válasz az volt: Komolyan velem akarsz játszadozni??? Ilyen piti kapitányt, az egészet azért adta, mert a szülinapos lány elutasította a közeledését előzőleg...

- Aztán, a halloween után egy nem is szolgálatban lévő biztonsági elkapta őt a folyosón egy szelet tortával. Rászólt, hogy ugye tudod, hogy nem szabad kaját vinni a kabinba?! Ő mondta, hogy csak egy barátnak viszi, aki nem jött el a partyra rosszul lét miatt és 10 perc múlva már meg is fogja enni. Ekkor mondta a szekus, hogy na jól van akkor menjen. Másnap csörgött a telefonja, Staff Captain behívatta, hogy mi történt az éjjel. Pietro nagyon bepöccent ezen a sunyiságon, hogy akkor miért mondta a szekus, hogy rendben van, ha mégis feljelentette! Így ő letagadta az egészet, úgy sem volt szolgálatban, tanu sem volt... Drága Luigi második kérdése (amit Pietro még sértőnek is talált): be volt e rúgva! Úgy kérdezték ezt tőle, mintha valami óriási kihágást követett volna el, ami józanul elképzelhetetlen! :D Mondta nekem mérgesen, komolyan elgondolkodott, hogy igent mond és megvárja a reakciót. Hisz' mit tudna 2 nappal később csinálni???

Szóval, sokat romlott a légkör a hajón. Luigi tehát tök undok, a felesége egy kém (bár decemberben leszállnak!!!), az új szekusok pedig már meg is kezdték a kekeckedést: Magic Olivertől elkoboztak 2 doboz narancslevet a kapunál. Jól bepöccent, hiába magyarázta, hogy a messben a víz ihatatlan, pocsék és még fertőző is néha, abból csinálják az üdítőket is a crewnak és már 5 hónapja itt van, eddig nem volt baj az üdítő behozása... Mondhatott, amit akart, elvették tőle. Bár ő már fekete listán van, mivel múltkor még a másodfőnöknél is kihúzta a gyufát... (Tegnap én pont minden illegálisat becsempésztem - mandula tejet, joghurtot - de ezek szerint mázlim volt, hogy régi emberek álltak épp ott...) De nagyon nem örülök ezeknek a híreknek, mert ez volt az egyik legjobb dolog ebben a szezonban, hogy nem volt ilyen probléma! Mi lesz jövőre??? (Egyébként 6 hetet leszünk otthon, dec. 27-én már repülünk vissza annak ellenére, hogy a hajóra csak 30.-án szállunk fel. Kip is ott lesz a hotelben a második nap, ja és Magic O. is visszatér már január 2.-án!)

Utolsó nap nagyon viharos volt a tenger. Dülöngéltünk már a travel talkon is, de a java még később kezdődött! Oli tengeri beteg lett picit, bevette a dedalont és elaludt. Jó, hogy 1 előadás volt, mely nem volt egyszerű. SŐT! Ekkora hullámzással most dolgoztunk először. Rossz "magával elhúzós" -féle mozgás volt. A hula hoopba sokat kellett változtatnom (ahhoz képest nem volt rossz), mert egy lábon képtelenség volt megállni (még kettőn is) a duóban pedig nem volt vállban állás és handstand sem. Oli jól volt addigra legalább, András viszont annál kevésbé, be is kapott dupla adag hányinger csillapítót. Az egyik táncos, Amy kidőlt. Elfeküdt hátul és fel sem kelt egész előadás alatt. Elég lapos show volt, de túléltük és valahogy lenyomtuk. A közönség sem volt valami lelkes, lehet azok is szenvedtek! Ment a hatalmas mosógép és mi voltunk a ruhák! :D Este még irodáztam, be sem tette hozzám a lábát senki! A gurulós szék fel-alá csusszant, zörögtek a tárgyak, üvegtörmelékek a szelektív kukában...

Egész éjjel tartott, a kabinban is potyogtak dolgok. (Pl. kis répatermosz is leesett és megrepedt) Sokan azt mondják, ilyenkor úgy alszanak, mint egy bébi. Én persze minden nagyobb rántásnál felébredek...

Tienjinben nem engedték be a hajót a kikötőbe időjárási körülmények miatt, így délben amikor kilestem az ablakon, a tenger közepén állt a hajó várakozó üzemmódban, nem is láttunk szárazföldet. Pedig nem volt vihar, különösen nagy hullámok sem voltak... Az egész nap borult: utasok le- és felszállítása, Magic show, az indulás stb. Kip örült, mert így fél nappal többet lehetett együtt a barátnőjével.

A héten csocsóbajnokságot rendeztünk, erről majd még később lesz szó. Hivatalosan is elfáradtam, és kijelenthetem: allergiás lettem a hajóra. Gyakorlatilag, ha kint vagyunk semmi bajom, a hajón pedig minden este gyomorproblémákkal küszködöm. És nem, nem vagyok tengeri beteg! Sosem voltam és ez nem hányinger, hanem görcsölök szinte minden étel után. Azt is észrevettem, ha edzek, fellépek vagy az officeban dolgozom, akkor sincs bajom, ha elfekszem nyugiba, rögtön produkálok valamilyen tünetet. Lehet, csak rajtam van a hazameneteli láz, de hogy stressz alapú az tuti, pláne rosszul is alszom.

Az olasz óra az egyetlen jó progi mostanában, de csak 1 van és én már gyökeret eresztek, mire a többiek felfogják a dolgokat vagy kimondják a mondatokat, annyival előrébb vagyok. jó, a spanyol miatt nekem könnyebben megy. Most Pietro beígért nekem extra feladatokat, majd neki vágok a tankönyvnek is! Szerencsére, Jejun elmaradt a techrun, így korábban kimentünk és végre ki is aludtuk magunkat. Vicces volt, épp megírtam a múlt heti blogot (amibe említettem a magyar artistákat is, hogy jó lenne talizni velük), erre megláttuk, bent áll a Serena. Azonnal írtam nekik, de nem látták. Viszont, mikor már elegem lett a netezésből, elindultam nézelődni és pont szembe jöttek velem. Uccu neki, vissza is mentünk Olihoz a kávézóba. Feldobódtam, bár már sok időnk nem volt (nekünk menni kellett vissza, show nap volt)... Óvatosan nyomtam aznap a térdem miatt, de az energiatakarékos üzemmód viszont jót tesz a hula-hoop trükköknek, mert végre 100-as voltam.

Öltözős selfie show közben :D

Aztán Fukuban megint bicajozott a magyar trió, MagicO pedig gurult mellettünk a deszkáján. Még mindig a halloween partyra készülődöm, vásárolgatok. Találtam egy 100 yenes boltot (mint a 100 forintos :D), nagyon sok mindennel. Tök jól elbogarásztam ott, hobby dolgok is vannak, kell találnom valami kikapcsolódós tevékenységet! Az idő szerencsére csuda klassz, nincs nagy meleg, sem hideg, süt a nap mostanában! Visszafelé aztán cédulát kaptam a biciklire. Megijedtem. Mint a parkolási bírság, csak szerencsére nincs büntetés. De valóban egy felszólítás, hogy rossz helyen "parkoltam"! (A bicajtárolók mellé láncoltam, mert nem volt már hely, hiába a sok tároló, rengeteg a bicikli.) Kissé rohamtekerésben iszkoltunk vissza, mert az utolsó percre időzítettük az érkezésünket.

Este volt a bajnokság. Oliék bejutottak a döntőbe, de nem nyertek. Két túl profi olasz győzött, akik viszont csak ideiglenes crew memberek, ez baromira nem tetszett a fiúknak és engem hibáztattak, miért hagytam őket játszani, amikor eredetileg nem is iratkoztak fel és nem is állandó munkások... Imádom, mikor mindenki az én nyakamba liheg és problémázik! Oké, hogy én írom ki, de nem vagyok játékvezető vagy bíró stb. Amíg ők játszottak én a többiekkel voltam, egy jó ideje már nem igazán lógtam a bárba, de meglehetősen uncsinak találom mostanában. Mindenki ott volt, de ordít a zene...Amúgy is, ennyi ember állandóan összezárva, ha nem történik semmi extra, akkor nem nagyon van téma. Hihetetlen mennyire fontos, hogy néha tudj beszélgetni valakivel a saját anyanyelveden. (Az indiaiak, filippínek sem rasszisták, ahogy a spa manager csaj gondolja, hanem csupán 14 óra munka után, minek törjék az angolt, ha ott van nekik 300 másik ember a saját nemzetiségükből barátkozni...) Ezért is örültünk meg nagyon Andrásnak vica-versa, de nekem továbbra is jól jönne egy magyar barátnő. Mert hiába jobb fejek ezek az angol lányok, valahogy sohasem lesz ugyanolyan. Többségük nagyon fiatal is, párnak olyan akcentusa van, amit egy zajos bárban nem is lehet érteni vagy a brit inside joke-kat követni... Arra is rájöttem, mennyivel egyszerűbb pasinak lenni. Lementek játszani egy sörrel és kész. A lányok ülnek a bárban fecsegnek idiótaságokról (főképp a hajós hódításokról), vagy épp rivalizálnak egymással és mélyen szántó beszélgetést amúgy sem lehet ilyen körülmények között kezdeményezni. Aztán vannak az officerek, technikusok és egyéb crew memberek, akik vagy részegek, vagy nem tudnak jól angolul vagy udvarolnak, vagy mindhárom együtt... No komment! Van egy-két normálisabb fej pasas, de azok is pasik, nem olyan mint egy baráttal/haverral dumálni! Jajjj! Már baromira hiányzik a családom és a barátaim, barátnőim!!!!! Alig várom, hogy csajbulit tartsak otthon, készüljetek lányok!

Másnap András elmesélte, mik történtek még éjjel. (Mivel mi nyugdíjasan nagyon korán - 2-kor - leléptünk...) Persze, szokásosan mentek egy vezető kabinjába vagy 20-an. Hát, ehhez én már fáradt vagyok és amúgy sem akarnék kockáztatni. Bár, mint tudjuk az officerek úgyis megússzák, így ha ők tartanak privát bulit, az lehet, hogy már a szekusokkal is le vannak zsírozva "valahogy".

De sea-dayen hosszabb kihagyás után, kimentem napozni a törzshelyemre. El is felejtettem már, milyen jó is ez. Persze, már nagyobb a szél és nincs valami meleg! Sőt! Másnap Tienjinben már kifejezetten hideg volt, de nem is tudtam kimenni, mivel lejött a visa-matrica az útlevelemről... Végre eltervezzük a városnézést, de sosem jön össze.

A következő ugyancsak sea-day volt, igyekeztem feldobni magam pihenéssel és egy tartalmasat beszélgettem Cleberrel. Jobb kedvem is lett sokkal, ő is hasonló cipőben jár, mint én, azaz besokallt kicsit. De elhatároztuk pozitívak leszünk és értékeljük, ahol tartunk, újra észre vesszük a jó dolgokat. Pl. mennyivel is jobb helyzetben vagyunk, mint a mess munkások, akiknek kb. 1 órás kimenője van akkor is,ha kikötőben állunk, tehát akkor sem jutnak tovább a terminálnál... Borzasztó lehet! Nem is értem, hogyan bírják ki ép ésszel a 8 hónapot, különösen ezen az útvonalon!!! Hála a pozitív gondolatoknak, megjutalmazódtunk: Este MANGÓ volt a kajáldában. ISTENI MANGÓ! (2 napig!) De komolyan, látnotok kellett volna mindenki arcát. Az élet nem is olyan apró örömei, pláne a hajón!!! Mindenki tömte magába, én dobozoltam bőszen, Andres 2 napon át falta reggeltől estig, András pedig most evett életében először! :D

Este aztán filmeztünk Clebbel, Torrentét néztünk spanyolul. Andres tenorunknak is odaadtuk a filmet, de nem tudta átállítani a hangot, így végig nézte mind az első és második részt MAGYARUL!!! Oli ezen másnap totál felhúzta magát, nem akarta elhinni. Kérdezte, miért nem szólt, hogy állítsuk neki át, na most akkor nézze meg újra őket úgy, hogy érti is, mert addig nem adja neki oda a 3. és 4. részt! :D (Azóta jelentette, hogy megnézte és baromi jó volt, teljesen új értelmet nyert az egész... Hát még jó!)

Jejun korán elindultam, kivetett az ágy. Épp MagicO balhézott a kapunál (szokásához híven :D) a szekusokkal, megint csak egy kis hülye szabály miatt, de speciel most nem volt igaza. Innentől már itt is kell útlevél, ugyanis felépült a terminál, nagy SAJNÁLATUNKRA. A röhej az, hogy eddig semmiféle ellenőrzés nem volt a kikötőben, tökre letojtak mindent, most meg épp csak a retina-scan hiányzik. Útlevél-kontroll, kapuk, átvilágítás kifelé és befelé egyaránt. Ez megint csak velünk kitolás, mert nincs külön crew részleg és ez egy órával legalább lelassítja a ki- és belépést, ha az utasokkal egy időben akarjuk végrehajtani... Na, de eltekertem a tengerpart mentén egy hangulatos kis helyre (Yongyeon bridge and rock) és csak gyönyörködtem a vízben, szívtam magamba a nap melegét. A hullámok a parton hatalmasat csapódtak néha fel, de nagyon szépen csillogott a víz. Aztán megvettem a nyereményeket a partyra: külső vinyót, gyorstöltőt, selfie sticket, jópofa termoszt és Sturbuck's utalványt... Előbb kellett visszamennünk, mert volt egy safety meeting. Éljen! :) Azért azt nem mondanám, hogy nincs értelme, mert 2 hónap alatt, ha nem ismétlünk át bizonyos dolgokat, totál elfelejtem. (Pl. a damage S.O.S.-nek mi a hangjele: 2 long blast....) Előadásokon volt action! Az egyiknél betévedt egy utas a backstagebe. Papóka ott kóvájgott, mint aki azt sem tudja, melyik világon van és célba vette a lányok öltözőjét... Nem akarta megérteni, hogy neki baromira nem szabad ott lennie! Aztán Kip majdnem kiverte a szemét, mert a visszacsapódós gumis buzogánya belevágódott. Azóta napszemüvegben jár, hatalmas monoklija van, mintha bepancsoltak volna neki... Őszintén sajnálom, de az nevetséges, hogy csak azért hordja a napszemüveget, hogy védje a HÍRNEVÉT. Már megint kissé túl fontosnak tartja magát... A crew show után kérdezték tőle páran, hogyan esik-kel a színpadon sérülés nélkül és ő azt felelte, hogy azért mert profi. Így most azt gondolja, túl ciki lenne ha megtudnák, hogy mégis csak képes lesérülni... Most meg szerintem hülyének nézik, mit mászkál a sötét hajón napszemüvegben!

Jeju - Yongyeon

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Fukun is nagyot sétáltam egyedül a napsütésben. Új utcákat és vásárlós helyeket felfedezve! Pl. egy Jó kis Halloween boltot is!

• 
• 
• 
• 
• 

Később mentünk a törzshelyünkre, a Parco nevű plázába, ahol mindig van valami extra is a jó kaja és internet mellett! (kóstoló, kiállítás, most épp egy festő)

A fiúk amint épp kapcsolatot ápolnak az otthoniakkal :D

Aztán volt még történés: Eltűnt András biciklije. Nem tudta hirtelen, ellopták e vagy elvitték. Aztán egyértelmű lett, hogy hatóságilag eltávolították, mert nem a megfelől módon parkolt. Elég röhej, de a "szabálykövető japán módi" már csak ilyen, pláne túlzásnak tűnik, hisz' nem autókról van szó. Kb. 5 cm-re lóghatott ki, a hivatalos tároló mellett, sok másik bicajjal együtt, amket nem vittek el! (Azóta Kiptől megtudtuk, Japánban minden biciklit regisztrálnak, nyilván ennek nem találták a gazdáját, azért vihették el...) Szegény András jó ideges lett, hirtelen azt sem tudta mit tegyen. Azonnal írt, hogy mi történt és segítsünk, én azt hittem először, biztosan csak nem emlékszik hol tette le, mivel itt nem lopnak, az őr persze nem beszélt angolul egy mukkot sem, Oli lazért oda rohant segíteni. Végül írtunk a japán srácnak (akit még a bárból ismerünk), Siggnek. Kiderítette nekünk hová vitték és mit kell tenni (2000 yenes bünti+passport és átvehető legközelebb). Emiatt viszont András jól lekéste a 3 órakor kezdődő safety meetingjét. Úgy fest, megértőnek bizonyultak és megúszta, még öröm az ürümben, hogy plusz egy órával előbb lezajlott ez az egész, mert így időben visszaértünk a hajóra. Este aztán még több kalamajka volt, ami el is volnta róla a további figyelmet (mert bár önhibáján kívül, de 2 cikis bicajos helyzete lett volna így Luigival, a staff captainnel...): az egyik táncoslány összebalhézott olasz (aktuális azóta inkább ex) "lovagjával", ami miatt még a show is később kezdődött. Azt hallottuk, tettlegességre is sor került (állítólag a fiú leköpte és meglökte)! Ciro valamennyire megvédte mondván, ez két ember vitája és nincs tanu sem... Hááát, azért a Costa-szabályzat szerint ilyen esetben azonnali leszállítás a bünti! Azt láttuk, hogy a szekusok ingerülten távoztak és bementek vele egy elbeszélgetésre... (De végül nem kapott érte semmit...) Nem értem én már ezeket a hajós kapcsolatokat, pláne amelyikben olasz az egyik fél. Ha hivatalosan nincs két ember együtt, (mondjuk úgy, hogy csak kavarnak) és közben másokkal is hetyeg(het)nek, akkor mire fel csapnak féltékenységi drámákat??? (Pláne ennyire eldurvulva...) Utolsó nap csak a szokásos travel talk volt. Ismét leszáll jó pár ember, köztük Cironak is búcsút intettünk. Vajon milyen lesz az új cruise diri???

 TIANJIN-port

A sok hajónap után eldöntöttem, muszáj kimozdulni akár Tienjinben is. Igen ám, de későn ötlöttem ki és már nem találtam meg időben a shoppos lányt (neki van sofőr barátja). Félve a kínai taxisoktól eldöntöttük, csak a közeli plázába megyünk és még Wannel leírattam egy szöveget:nem vagyunk hülyék, tudjuk a normál árat (50 yuan) és használják az órát. Nos, elindultunk 7-en, már a kikötőben elkaptak minket, mint a hiénák, szó szerint taszigáltak a saját kocsijuk felé. Nyilván a legerőszakosabbal nem fogunk elmenni... Végül hajlandóak voltak elolvasni a papíromat, ketten rábolintottak és beültünk a kocsikba. Mikor aztán megérkeztünk követelték a 100-ast! Kocsinként!!! Nagyon pipásak lettünk, mert leokézták az 50-et és az órájuk JÉÉÉ, milyen érdekes, mégis pont 100-at mutatott mire megérkeztünk, ami egyébként olyan ütemben nyargalt fel, hogy tuti csaltak! (Múltkor a kínai lánnyal annyit taxiztam, láttam az órát normál körülmények között!!!) Ja, és akkor magyaráznak kínaiul, tettetik a hülyét és semmit nem akarnak megérteni, majd követelik a pénzt. Legközelebb a kezükbe nyomok 50-et és ott hagyjuk őket! Szégyeljék magukat! Ezek után bementünk a mallba és kiderült, minden üzlet zárva van, mert ünnep volt... Egyedül az "Interspar"-féle rész volt nyitva és egy kávézó. Legalább! Kaját vettünk, kávéztunk és neteztünk. Azért annál jobb volt, mintha megint a hajón üldögélnénk. Olinak pedig volt egy csoda-applikáció a telóján, amivel minden, még a facebook is bejött!

A héten a crewnak ping-pong tournamentet szerveztem, aminek fő követői Oli és András, minden nap gyakoroltak orrvérzésig. Esténként Olit már nem is láttam, aztán mindig csurom izzadtan tért vissza tusolni, majd rohant tovább csocsózni a bárba. Na, ilyenek ezek a magyar fiúk. András már-már azt hitte, az Olimpiára készül, annyira ráizgult a játékra, melyik ütővel játsszon, illetve vérig sértődött, mikor MagicO megzavarta az auráját ütés közben. Egyik este aztán letévedt a kapitány is az asztalhoz és játszott velük, majd sztorizgatott. Elmesélte, hogyan halt meg a nagypapája annak idején a háborúban egy magyar hajón! De nagyon közvetlen és jófej, hozzám is bejött az officeba Luigival (Staff captain=kapitány helyettes) beszélgetni. Gratulált a műsorhoz, mert megnézte múltkor és kérdezgetett sok mindent, majd dobott egy hátast attól, hogy jogon végeztem és felnőtt fejjel lettem artista. :D

Ezek után elkezdtem fókuszálni az ÉN showmra, amit már hetek óta megálmodtam: CIRCUS for the crew! Már mindenki tudott róla, mindenki leokézta, rengetegen kérdezgették, mikor lesz... Na, erre ("pain in my ass") fő technikusunk hülyének nézve mézesmázasan (mintha most hallaná ezt az egészet elsőre, naná eddig nem figyelt rám soha) közölte, hogy fel kell hívnia (best friendjét) Cirot. De különben, nem is értettem mi köze Cironak ehhez... Na, beszélgettek is vagy negyed órát olaszul telefonon, mialatt Daniel szépen lebeszélte Cirot erről az egészről, feltételezvén, hogy én úgysem értek egy kukkot sem. Csak épp a spanyol tudásom miatt, nagyjából tudtam követni, hogy mikor miről beszél... Majd szemrebbenés nélkül közölte velem, hogy Ciro vár engem (ekkor már éreztem, hogy gáz lesz) és ha vele leegyeztettem (igen érdekes, 2 nappal ezelőtt Cironak annyi volt a hozzáfűzni valója, hogy felőle rendben, csináljuk, ahogy akarjuk), Ő (Daniel) majd MINDENBEN segít (de ekkor már tudhatta, hogy nem lesz semmi)... Szóval, Ciro tömören gyönyörűen közölte, hogy nem tud ebbe bele egyezni, mert mi van ha bármi történik. Kérdeztem is, na akkor mi van? Mi a különbség, ha a Coralloban lépünk fel party keretében saját szakállra (ami jó lenne, csak mi ott semmit nem tudunk bemutatni, mert jóformán ülve elérem a plafont...) vagy a színpadon? Ezt is saját felelősségre csináljuk, neki ebből semmi problémája nem lehet. Mindegy, udvariasan ott hagytam és bele nyugodtam, hogy akkor nem. (De az nagyon nem tetszett, hogy Daniel ennyire hülyének néz mindenkit és akkora "FAKE" ember, hogy hihetetlen! Annyira mesterkélten vigyorog mindenki képébe, mint önmaga paródiája és olyan szinten nyal segget, hogy best friendjének a fenekéből már ki sem látszik a feje. Bár azt is tapasztaljuk, hogy lényegében a farok csóválja a kutyát, mert úgy hallgat rá Ciro mindenben, mintha fordított pozícióban lennének!!!) El is mondtam Robertonak, hogy minden sztornózva. Mire ő felháborodva közölte, hogy már neki is a bögyében van ez a fickó (mint kiderült, Daniel képes volt éjszaka kellős közepén azért hivogatni, hogy a walfare officehoz tartozó dobkészletet azonnal távolítsuk el a színházból...mellesleg egy éve már ott volt az a cucc, valamiért most égető szüksége lett arra az 1m² helyre) és különben is az illetékes személyek beleegyeztek, szervezzem csak nyugodtan...

Jejun aztán drill volt. Most jól elhúzták, bő 70 percet álldogáltunk, ahogy szoktunk (unatkozva, cseverészve). Egyszer csak a safety officer rászólt MagicOliverre, hogy bajban van, mert a kamera rögzítette, hogy gesztikulálva beszélget a drill alatt, kiszúrták és jelentették, úgy néz ki warningot fog kapni... MI van??? Néztünk mindannyian nagyokat. Eleve Kippel beszélgetett (aki szintén nagy vehemenciával hajlamos magyarázni), aztán a staff captain felesége is velünk volt, én pedig ott lődörögtem, járkáltam, dumáltam, még a mentőmellény ládán is ücsörögtem! (Mint kiderült, az is főbenjáró bűn...) Először azt hittük vicc, majd később jött a hír, tényleg warningot akarnak neki adni. Nem is gondoltuk soha, hogy van ilyen szabály! 3. szerződésünk már, sehol sose szóltak ránk, hogy ne beszélgessünk. (Azért már ránk förmedtek, hogy leültünk Mártával, vagy napszemüveg volt valakin, esetleg flip flop, de BESZÉLNI!!!??? MINDENKI beszélget!) Na, erről majd még később!

Illusztrációképp, nem mi vagyunk rajta!

Este aztán rosszul lettem, egész éjszakát végig kínlódtam a wc-n. Alul-felül jött valami... Ilyen gyomorrontásos bajom gyerekkorom óta nem volt! Ettem este ugyan szilvát a mandulatejes kakaó után, na de akkor is értelmetlennek tűnt az egész. Másnap aztán falfehéren, gyengén ébredtem és a nap nagy részében még mindig nem bírtam enni...Azért bebicajoztunk Fukura kicsit és pihentem egész nap. Lenyomtam magamba később 2 fehérje szeletet, mert nem akartam végképp legyengülni show előtti nap! Azután már jobban voltam, a műsorok is lementek, de nem voltam még 100-as. Később valaki mondta, hogy másoknak is volt ilyen 1 éjszakás baja és a messből lévő ivóvíz okozta! Éreztem én már hetek óta, hogy pocsék, ihatatlan, mert sós volt! Elromlott ugyanis a vízszűrő berendezés, bekerülhetettt valami szennyeződés, minek hatására az arra érzékeny személyek átestek egy tisztító kúrán! Fasza! Erre mondanám, hogy a tortát egészségügyi okokból nem lehet a bárba levinni, de szar vizet simán ihat a crew két héten át! Állítólag most már jó (legalábbis az íze)!

Akkor lássuk csak, hogyan alakult MagicOliver ügye:

Nem írta alá ugyanis a warningot, helyette a "hozzáfűzés" rovatba firkantott egy litániát, majd kérvényezett egy találkozót a Staff Captainnal, Luigival. Ebből egy másfél órás elbeszélgetés lett. Ott volt a Chief security, Ciroka, HR Roberto (támogatólag, ki is mondta, nem fog ilyen értelmetlen, nevetséges warningot aláírni) is. Luigi elkezdte a szónoklatot nem túl kedvesen, majd Oliver visszavágott ingerülten, végül mégis kifejthette véleményét. Kezdte az egyértelmű dolgokkal, védekezőleg: mindenki beszél drillen, vannak akik járkálnak, leülnek stb. Majd Luigi mondta, hogy akkor nézzük vissza a videót, hogyan "rendetlenkedik" rajta. Oliver mondta: Oké, legalább láthatjuk, ahogy a feleségeddel beszélgetek. (Erre Roberto a fejét fogta és majdnem felröhögött...) Végül "valahogy" mégsem nézték meg azt a videót... Aztán Luigi átváltott normál üzemmódba és kifejezetten megértő lett, mondta, hogy ez tényleg nem nagy dolog, de Oliver értse meg, hogy már vagy 10 jelentés van róla a rendszerben. Így elkezdték őket sorra venni. Oliver elismerte a két warningja (messes balhé- és a közös kabin party vétkességét, elismerte, nagy a szája és szeret kiállni mindenért) vétkességét, de a többi meglepő jelentést (ezt mindjárt részletezem) nonszensznek találta. Sőt, a főmufti előtt megemlítette, hogy rászálltak a szekusok, biztosan sokan féltékények rá. Tehát az ügyek:

-Kiderült, a tortás ügynél az ő neve volt feltűntetve elsőként (ami azért is érdekes, mert a szekusnak személyesen Millie az énekes csaj mondta, hogy ő hozta ki a tortát, vállal minden felelősséget), aztán egyik nap a - pizzériában (aminek mostanában lezárják a felét és nagy volt emiatt a sor...) megkérdezte, lehetne e hogy ők leülnek a másik oldalon a 2 táncos lánnyal (mivel a lányok 4 show után voltak éhen...), erre már ment a jelentés, hogy balhézott és kiakarta nyittatni az egész emeletet, vagy még arról is volt jelentés, hogy csak megkérdezte a szekusokat Incheonba, hogy nem szállhatnak e le a lányokkal és hívna taxit, mivel előtte jól elhúzták a próbájukat és lekésték a shuttle buszt, a következő 1 órával később ment és addig nem engedték le őket a hajóról, mert military zone... Ezt szintén úgy jelentették, hogy renitenskedett. Ezek után a buszon megkérte a sofőrt, hogy tegye már ki őket az első taxi megállónál, ne kelljen bebuszozniuk az ellenkező irányba, mivel szeretnének Szöulba bemenni és csomó időt már elvesztegettek, a buszos simán belement. Csak épp túl sokan voltak a buszon és valaki szólt, hogy szálljanak le páran, mert nem állhatnak, Oliver meg mondta a többieknek, ne ők szálljanak le... Na, erre is feljelentették, hogy megakadályozta és szembe szegült. De értitek!!!? A buszon! Ott nem volt szekus! Ergó, a Big Brother mindent lát! Vannak crew memberek, akik figyelnek és a Chiefnek köpnek ezek szerint! Aztán jött a plusz megmondás, hogyan is mennek itt a dolgok: kihangsúlyozta, hogy egyik nap a crew partyn a szekus végig egy helyben állt és kémlelt, de érdekes módon a hulla részeg officert "nem vette" észre, mert officer! Hogy lehet részeg, ha csak 2 db italt lehet inni manapság??? (Költői kérdés...) Erre Luigi a fejéhez kapott és ráparancsolt a muftira, azonnal csekkolja a kamerákat, mert ő bizony nem kivételezik az officerekkel sem! (Aha, az egész bárszigorítás egy officer miatt van...) Zárásképp még azt is megjegyezte, hogy nem ért egyet a Costa politikával, mi szerint szivassuk a crewt és nyaljuk az utasok fenekét! A crewt kéne elsősorban boldogabbá, elégedettebbé tenni, mert akkor szívesebben és jobban végeznék a munkát, ergó az utasok is elégedettebbek lennének! Végül nem is kapta meg a warningot, Luigi kifejtette, hogy ő nem akarja Olivert büntetni vagy leszállíttani, sőt örül, hogy ilyen jól elbeszélgettek és még a főmufti is mondta neki, hogy nem utálja, nem akarja szivatni, hanem csak a munkáját végzi... Na, így végződött. Véleményem szerint is jól tette, hogy megmondta a dolgokat és elég vér volt a pucájában, hogy mindent kimondjon. Annak ellenére, hogy tényleg szeret néha balhézni és nagy a szája, de mindig kiáll másokért is és egyenes jellem! Habár kicsit túl fényezte magát Luigi előtt, hogy ő a legjobb magican a Costánál és tömérdek ajánlatot utasított vissza, mert ő ezt a céget választotta...

Új cruise ismét. Próba-gyakorlás-készülődés a crew showra... Már most olyan vagyok, mint a felmosó rongy! Plakát-meghívók-ügyintézés-koordinálás... Szinte már várom, hogy túl legyek az egészen! :) Kipnek itt a barátnője, végre boldog! (De így is mindig akad persze problémája...) Nagy lelkesen szervezni akart egy kirándulást Jejun, aztán a lány csak kínai módra a duty freeba akart menni shoppingolni! Úgyhogy ugyanott kötöttek ki, ahol az utasok. Jajj, megérkezett Karesz és Julia - magyar artisták - a Serenára. (A Serena is nagyjából ugyanazon az útvonalon mozog, reméljük előbb utóbb leszünk egyszerre egy helyen!) Már vártam őket nagyon, mert hoztak otthonról pár dolgot. Mikor megkaptam a Jejun hagyott csomagomat, úgy örültem, mint kisgyerek a karácsonyfa alatt. :D Egyébként, ők fognak minket itt az Atlanticán helyettesíteni majd 6 hétig amíg nyaralunk, vagy inkább telelünk! Az előadások is most ezen a napon voltak, félházzal mentek. (Jobb ezen a napon dolgozni, mert akkor Fukun már teljesen szabadok vagyunk.) Valahogy a cruise közepén lévő napon mindig sokkal kevesebben jönnek be a showra, ráadásul tök kussban voltak. Oliver kamerázott, Antonioval beültek előre. Már meg sem lepődök, hogy most épp Antoniot fenyegették warninggal, hogyan merészelt a második sorba ülni, ami utas-prioritást élvez. (Pont akkor akadnak ki rá,mikor a színház fele üres! Ez most Ciro sara, hogy beköpte! Nem értem, itt mindenki akkor érzi mostanában jól magát, ha valaki alá tesz??? Mintha ez lenne most a divat, köpjünk be/jelentsünk fel valakit/warningot neki stb.!) De hogy jót is mondjak: Az új séf megreformálta a crew étlapot, nem csak sushival lep meg minket a messben, hanem sült garnélákkal is, ja és még valamilyen angol húsos pitét is készíttetett egyik nap! Este elköszöntünk a "drága" technikus főnöktől, Danieltől. Halleluja! Szerintem, a félhajó örömtáncot jár, de legalábbis az összes vele/alatta dolgozó ember, kivéve persze Ciro! Vagy ki tudja?! Ja, és a 10 évesnek látszó gyermek-animátor barátnője, max. ő siratja... Viszont Franceso, az utódja, igazi felüdülés. Pláne, ő is volt már crew president, így olyan dolgokban is extra támogató. Mondtam neki, míg haza megyek, addig lehetne újra walfares! :)

Eljött a nagy nap, Circus for the crew! Az este nagyon jól sikerült, előtte viszont baromira túlizgultam és túlpörgettem magam. Olyannyira, hogy a hulahopp utolsó 1 mp-ben kiment a térdem. :( Senki sem látta, rögtön utána black out volt, de megijedtem. A levegő számot gond nélkül nyomtam azért le. (A tissue annyira jó volt Andres tenorunk megható olasz áriájával és mert egy "spárga-egyensúlyozásból lezuhanós" új trükköt is bele tettem a szóló részembe az elején!) A lábam nem vészes, de sajnos nem ugrándozok egy darabig... Mennyire Murphy!!! Vagy csak Ciro hozta rám a bajt, annyit okoskodott, hogy bármi történhet, erre történt is. Pont velem... Ciki! (Azt azért nem hagyom, hogy megtudja!) De nem is csak én, Kip is bezuhant az első sorba! Mindannyian azt hittük szándékosan csinálta. Meg is jegyeztem, ilyen profi műesést még nem láttam tőle! Erre kiderül, nem direkt volt, fáj a bordája... Oli is ideges volt egész nap, mivel régóta nem dolgozott zsonglőrrel. Nevetséges, hogy magunknak csináljuk a stresszt! Most belegondoltam, mit érezhettek pl. Oli szülei Montecarloban, vagy a sportolók az Olimpián, amikor nagy tétje van a dolognak és nem csak a szokásos show előtti lámpaláz. (Itt persze nem volt tét, de ismerősök előtt amúgy is jobban izgulok mindig!) András is be volt sózva, pláne első számként. Baromi jó dalt választott (Billy Idol: Rebeld yell) és két versszak között még a közönséget is megszólította, megnyitotta a műsort. Kipen is láttam izgalmat, Magic Oliver inkább csak pörgött, mint a mérgezett egér, már megijedt, senki nem lesz az első sorban. (A crew nagy része az utolsó percben esett be, főképp a fontos emberek.) Szerintem egyedül a táncosokat nem hergelte fel annyira a dolog, mivel 13-an jártak egy 2 perces kán-kánt. Végül minden jól sikerült. Mindenki gratulált, odáig voltak! Beszédet is mondtam (ezer éve nem beszéltem mikrofonba, pláne nagy színpadon :D) és mivel fel kellett sorolnom a technikusokat (megköszöntem a munkájukat) aggódtam, ki ne hagyjak valakit. (Fejből mondtam, nem akartam papírral bénázni!) Végül jól beszéltem, nem remegett a hangom, de magamhoz képest zizi voltam. Kapitány ült az első sorban, mindenki ott volt, aki számít!

Show képek sorban, még Kip beesése is megvan!!!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

(Visszanézve a videót egyfelől baromi elégedett voltam, másfelől mérges lettem a kamerások amatőrségére! Annyira akartam használni a tenoros tissuet demónak, de a béna kamerások már megint csalódást okoztak. Mondja már meg valaki, miért hiszik azt, hogy az artistának a testrészeire kell zoomolni ezerrel egy szám közben???! (Tissuenál a lábam közére, hulahoopnál állandóan csak a lábfejem letszik, ahogy megy rajta a karika, az hogy közben mit csinál a testem, milyen pózban - ami a trükk lényege - semmi nem látszik....))

Oli vicce: Egy diktátor veszett el bennem :) (de pozitív értelemben, legalábbis remélem :D)

Utána kezdődött a buli, dínom-dánom, "terülj terülj asztalkám"! Séfünk kitett magáért, rengeteg sushi volt! Hoppá! A többi ételről fogalmam sincs, mert a sushinál elakadtam és nem is mentem tovább. :D (Hatalmas torta és fagylalt felhozatalt még láttam messziről.) Azért a szekusok alkottak valami "aranyosat": Elküldték Kipéket, mert a barátnője passengernek számít... Ez hallatlan, a többi hajón simán ott lehetett a látogató fél a crew részlegen, de azért is szemétség, mert a csaj is itt dolgozott pár éve!!! Ami mondjuk a Kip részéről volt butaság az az, hogy rögtön vérig sértődött (olyannyira, hogy egész éjjel állítólag nem aludt emiatt) és elment, ahelyett, hogy odalépett volna a 2 méterre lévő kapiányhoz vagy hotel dirihez. Azok nem igazán figyelték, mi történik. (Másnap aztán mentek Kiphez elnézést kérni...)

Másnap pihenés volt ezerrel. Dögrováson voltam és a lábamat is kíméltem. Andrásék mesélték, hogy miután mi leléptünk a partyról elmentek egy officer kabinjába C.P.-ni. (Afterpartyzni és vodkázni...) Naná, az officerek ezt magas szinten űzik és "valahogy" sosem buknak le. Pedig ők is több, mint 10-en voltak, állítólag minden Fuku nap ezt csinálják, Crescenzo pedig már a partyn annyira ki volt ütve, hogy a vak is látta, hogy nincs magánál... (A takarítónak is zsebre tejelnek, hogy eltüntesse másnap a nyomokat, és hogy az italokat honnan szerzik, ahhoz sem kell nagy logika...) Engem annyira nem izgat, mit művelnek és mennyit isznak, csak épp az felháborító, hogy másoknak meg minden kis banális dologhoz hatalmas feneket kerítenek. Mióta a crewért dolgozom, duplán bőszítenek a megkülönböztetések... (Meg persze, amikor a kaja behozatali ügyek voltak még az előző hajókon... Itt ugye -gyorsan lekopogom - ilyen gondjaim nincsenek! :D) Ja, amúgy már a bárban is újra adnak italokat, mert az új bartendereknek már "érdekes módon" nem szóltak, hogy szigorítás lenne. Naná, megint pénz beszél... (A korlátozással ugyanis vagy 1000 dollárt bukott a hajó NAPONTA!)

Még utolsó este együtt vacsiztunk Kippékkel, végre megismertük a barátnőjét. Aranyos, értelmes, szép és tényleg nagyon fiatal. Nekem a "Woody Allenes szitu" jut róla eszembe. Nagyon jól beszél angolul, kínai létére! Kipnek állandóan vigyorra állt a szája, de mondta, hogy ez az 5 nap iszonyú sebesen eltelt... Most pedig fogalmas sincs, meddig nem találkoznak megint. 

Túl vagyunk az izgalmakon, mindennek jó volt a visszhangja, állítólag megdícsért engem a vezetőség a meetingjükön, úgyhogy elégedett lehetek! A lábam is használható, 1 nap pihentetés után már futottam vele! Elkezdődött a visszaszámlálás: 1 hónap és otthon vagyunk!!!

Hosszab kihagyás után végre edzhettünk egy hatalmasat a színpadon. Lett is izomláz dögivel! Aztán még gymbe mentem egyenest. Ezalatt a pár óra alatt mondanom sem kell, hogy már égen földön kerestek. (Nagyon nehéz engem megtalálni a hajón, ha nem a kabinban vagyok akkor a színpadon vagy a gymben...) Már alig vártam, hogy túl legyünk a kínai ünnepségen, mert hihetetlen mennyit készülődtek rá, hány próbát tartottak és a roppant idegesítő ("pain in my ass") Daniel, azaz a Head-Technician mit össze csesztetett engem már mindennel. Hihetetlen az az ember, nem is csinál semmit, annyi volt a dolga, hogy küldjön technikusokat a próbákra, neki ott sem kellett lennie, mégis mit össze rinyált, hogy ezeket a plusz munkákat, neki senki nem fizeti meg, ő az utasokért dolgozik, nem a crewért bla bla bla... Közben állandóan játssza az agyát, mindenkinek az arcába vigyorog (majd fű alatt besúgósdit játszik és kavar) és minden csajt igyekszik közben letapizni, miközben fontoskodik és magyaráz! Október 1.-én hatalmas vihar volt nap közben, meglehetősen nagy hullámokkal!

A viharos tenger is csodaszép tud lenni...

Úgy edzettem a gymben, hogy folyamatosan körbe ugráltam a termet, mivel képtelenség volt egy helyben meglenni és természetesen, mindenki részeg ember módjára járt-kelt a hajón. Estére enyhült szerencsére, akkor volt a kínai nemzeti ünnepség és party. Különben, aki tényleg ezerrel mozgósította magát az az asszisztensem: Lián - volt. Minden egyes próbát végig ült, loholt egész nap, kinyomtatott vagy több száz meghívót, dekorált stb. Szerintem még túlzásba is vitte! :) Maga az est nekem csalódás volt, mert a műsorhoz semmi közöm nem volt és szerintem eléggé lapos volt. (Nem is értem mit próbáltak ezen annyit...) Aztán rögtön rányomták a diszkót, akkor amikor az emberek neki álltak enni. Erre okostojás Daniel megint engem teremtett le, hogy miért nem szóltam, hogy még kaja is lesz. Nos, szerintem az egyértelmű volt (fel sem tételeztem, hogy meghajol a kórus és már rá is nyomatják egyből a tuc-tuct), másrészt nem akarta felfogni, hogy hiába vagyok walfare vezető, konkrétan ezt az egészet nem én szerveztem, a francért nem az asszisztensemet zaklatja, aki kínai! (Amúgy a többieknek hiába foglaltam a helyet, senki nem jött időben, a táncosok csak a diszkóra estek be, MagicOliver hajat vágatott, András dettó...) A diszkó nagyon "disco" volt. Villogó vakító lámpák ezerrel - megint kevesen táncoltak - és zúzós zene... Nekem annyira nem jött be! Ennek ellenére, mindenki elégedett volt. Az est pozitívuma számomra, mint president, kaptam sutyiban pezsgőt. :D Ugyanis már több, mint egy hete a crew bár kifogyott belőle, én pedig a készülődés közben megemlítettem a brit F and B Managernek, hogy kár, mert én mást nem iszom, erre rögtön körbetelefonált és intézett nekem egy üveg pezsit fű alatt, ráadásul ingyen!

Kapiány beszéde, dekoráció, csapat...

• 
• 
• 
• 

Másnap Fukuban bicikliztünk, sajnos csak 4 óránk volt, de azt kiélveztük Olival. Friss levegő, napsütés, shopping! Mi hiányzott még? IDŐŐŐ!!! Az az, ami sosincs. Pláne, az ilyen 4 napos short cruisoknál, ahol összesen fél napot vagyunk kikötőben! A következő is 4-es, de legalább egy egész napot Incheonban állunk!!!

Utolsó nap elbúcsúztattuk szekus barátunkat - Gagant is - akivel ugyanis végül mégis kitolt a "Bastard" (= főmufti biztonsági), tudniillik annyira lepontozta bosszúból és féltékenységből (no meg szimpla szivatásból), hogy nem hosszabbítottak neki. (Kötelező 6 hónapja lejárt, de maradhatott volna még kettőt...) Megint egy jófej emberrel kevesebb! :( Aznap este tudtuk meg, hogy a crew báros mogorva pasi (akit senki nem bír, olyan undok), warningot kapott, mert állítólag sok piát kiadott valaki(k)nek. Így jön most a szigor, nincs több üveges bor vagy pezsgő! (Persze, a szabályzatban van egy véralkohol limit és hivatalosan nem lehet a látszólag ittas egyént kiszolgálni, csak épp ezt azért egyik hajón sem nagyon tartották még be.) Nos, pár nappal később kiderült, hogy többek között egy officer is teljesen részeg volt a kínai napi partyn, így most 2 italnál többet tényleg nem adnak ki egy kártyára. (2 db sör vagy egy koktél jár mindenkinek!) Röhej az persze, hogy nem derült ki, melyik officerről van szó, mert falaznak neki és eltussolták az ügyét, ő nem kapott semmit, a crew viszont szív... És konkrétan senki nem kapott megrovást sem!

Bye bye Gagan!

A hajós napokon semmi extra nem történt. Showk jók voltak, közönség is! Oli és András mostanában csak játszik: P.S. - csocsó - ping pong... Elvannak, mint az óvodában! Magic Oliver pedig a fellegekben lebeg, mert összejött a bomba-nőjével, Daniellával! (Enza azóta is forrong és Oliver-ellenes kampányt folytat...) Az officerek lekoptak, miután le lettek ejtve a táncoslányok által. (Úgy fest, ezek a lányok értelmesebbek és köszönik szépen nem kérnek a pökhendi mitugrász officerekből!) De azóta felszállt még két ismerős a Magicáról, az egyik egy igen normális pasi - a Maintaince Officer Gianluca - a másikra annyira nem emlékszünk, hogy mit is csinál.

Elkezdtük az olasz tanfolyamot! Buen pomeriggio!!! Io sono Anna. (= Kellemes délutánt, Anna vagyok!) Táncosok voltak, mi és még egy konyhás fiú (Min), aki annyira nehezen beszéli (még az angolt is, sőt ki sem tudta ejteni a sima "E" betűt), mert Mianmarból jött! Nem valami ismert ország :D! Pietro a tanár, eléggé lelkes volt és mindenki élvezte az órát.

3 napos bezártság után már nagyon vártuk, hogy kimehessünk! Duplán izgalmas volt, mert beterveztünk egy Szöul városlátogatást. A crewnak megint kirándulást szerveztem, azt kellett felügyelnem és elindítanom, így már jó korán kezdődött a napom, aztán az elsők között mi is elhagytuk Olival a fedélzetet. :D Hááát, lehetett volna írtó klassz és a képek arról is árulkodnak, de valójában egy baromi fárasztó és kimerítő nap volt. Már a shuttle busszal 45 percet zötyögtünk reggel, aztán vonatoztunk Kippel több, mint 1 órát a központba (Souel stationig) ott található a City Hall, a híresnek mondható (de valójában semmie extra) tv torony, de körülötte a dombon (amit túlöltözve, kizzadva, magas sarkon másztam meg) volt egy helyes ki park, szobrokkal, temple-lel, felvonóval és napraforgókkal. Meglehetősen nyűgös voltam, a térkép szerint ugyanis Szöulban minden utca sarkon van Sturbuck's (nem vagyok fanatikus, csak általában az az egyetlen kávézó, ahol megértik, mit kérek és még növényi tejük is akad), kivéve ebben a körzetben!!! (Vagy 5 kávézóban érdeklődtem, nem volt szója tej, végül pont egy névtelen kis sarki helyen, ahol már nem is feltételeztem, hogy lesz, na ott volt! Ezután már félig boldog lettem és megszűnt a nyűg! :D)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Metró-térkép

De visszavergődtünk a metróba (ami egyébként első blikkre hihetetlen bonyolultnak tűnt a sok vonal és átszállási lehetőség miatt - van hogy ugyanaz a járat két felé megy egy helyen és nem lehet tudni, merre fog menni, nincs ugyanis külön jelzés rá - de a nap végére már átláttunk a káoszon és jól kiismertük magunkat), siettünk ugyanis tovább a város túlfelébe, hogy találkozzunk a többiekkel a Hard Rock Caféban. Egyrészt Amynek (a vörös táncos csajszinak volt szülinapja, akit én csak Mortishának hívok az Adams Familyből), másrészt Magic Oliver már hónapok óta nyaggatott minket, hogy menjünk vele egyszer. Nem volt egyszerű megtalálni, mert egy hatalmas torony-pláza 5. emeletén van, de odaértünk elsőként. Fincsit ettünk: Oli óriási burgert én pedig egy isteni roston sült lazacot!

Utána még szétnéztünk a plázában, ami egy baromi puccos, drága bevásárló központ volt, vásároltam pár élelmiszert, aztán már rohantunk is vissza. Incehonban még bele botlottunk egy filmforgatásba és átcaptattunk a kínai negyeden. Röpke 2,5-3 órás utazás után estünk be hullán a hajóra, majd mentem az officeba...

A puccos pláza

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 
Ezek után még ünnepeltünk tovább a bárban, amiből lett is bonyodalom! Mire én lementem már mindenki ott ült a tortával. Tudtam, nem lehet oda elvileg kaját bevinni (hogy miért? Nem tudom, HÜLYESÉG, ráadásul a Magicán lehetett), így rá is kérdeztem, rendben van e. Azt mondta az egyik táncos, Ollie, hogy igen. Majd megjelent 4 szekus, köztük a "Bastard" vagyis a főnök is. Sasoltak minket folyamatosan és lesben vártak, mint vadász a bokorban. Én megjegyeztem, talán nem kéne meggyújtani a gyertyákat, mert az meg tűzvédelmi előírás. Hosszú perceken át nem történt semmi, mivel Amyre vártunk. Miután megjelent, csak meggyújtották. Erre a mufti lehívta telón az 5.szekust (nehogy már ő szóljon ránk), aki szolgálatban volt, hogy intézkedjen. Nem értem, ha az a lényeg, megakadályozzák a problémákat, miért nem figyelmeztetnek vagy szólnak ránk... (Ja, mert hogy nem akarnak...) Sunyi módon lapulnak,majd balhéznak. A főnök persze sosem csinál semmit személyesen, hanem mást ugraszt! A bónusz meglepi Amynek: Cleber transzvesztita showja volt... Erre inkább no komment, akármennyire is szeretjük Clebert... Bár, egyes emberek arckifejezése a bárban megért volna egy misét, ez volt az egyetlen alkalom, mikor sajnáltam, hogy a szekusok (pláne "Bastard") nem voltak ott...:D

                    

Másnap a show baromi jól ment, nagyon lelkes közönség volt és nagy siker, főleg a hula hoopnál, de minden számunknál sikonyáltak! Plusz boldogság volt, hogy a MESSBEN (!!!) vacsinál volt sushi. Ki is kaptam párat, eldobozoltam (egy baromi nagy tál licsivel egyetemben), majd boldogan a kabinomban fogyasztottam el show után! (Reméljük, a szekusok nem olvassák a blogot! :D) Kimerültem az utóbbi napokban, mind testileg mind agyilag. Kissé lerobbant az immunrendszerem is. Ideje lesz pihenni... Azonnal rendeltem masszázst a hét zárása képpen és elmentem korán aludni!

Titkos vacsim :D