Ez a cruise tulajdonképpen nyaralás lesz, mert nem dolgozunk ebben az 5 napban. A táncosok és a főnökség a többi showra koncentrál, nem akarják őket túlterhelni. Így is már az összeesés szélén vannak néha. Megnéztük őket természetesen! A Solid Gold jobb lett és Andrástól ájuldoztak a kínai tini lányok. Sok fiatal csaj volt a hajón akkor, akik sikonyáltak neki rendesen. Az új műsor: That's Dance, viszont annyira nem nagy szám és teljesen régies stílusú. Annál sokkal jobb volt a Destinations. Este azért volt nagy ünneplés, tortázás és crew bározás, mivel végre túl vannak a nagy hajtáson és a premiereken. Itt volt Andrea, az ázsiai részleg vezetője is a cégtől, ő meglepetten konstantálta, hogy minket bizony nem fogja látni a héten. A bárban ment a csocsó ezerrel, Oli és András nagyon rákapott mostanában! Az új táncos lányok körül pedig nyálcsorgatva dongnak az officerek, de még magic barátunk is szívrepesztve lohol a szilikoncsoda Daniela után... (Amitől Enza pedig nagyon maga alatt van, hiába nem jártak hivatalosan, de nem bírja elviselni, hogy Oliver már nem akar vele úgy együtt lenni és most egyéb problémák mellett túl sok neki, így erőteljesen gondolkodik rajta, hogy haza menjen... Egyébként meg az olasz zenész barátnői, akik tök hülyék - igazi féltékeny olasz gádzsik - nagyon adják alá a lovat, hogy milyen dolog az, hogy felszállt az új cast és Oliver már csajozik is, holott Oliver már előtte is kezdte terhesnek érezni ezt a viszonyt. Bár, elkövette azt a hibát, hogy előtte meglehetősen boyfriendként viselkedett... Szóval megy a drámázás ezerrel!)

The Dancer's Torta

 

Magyar fiúk 6 pizzával...

 

Megvan az új rekord, amivel teljesítettem a fél-maratont!!! 21-én (ez véletlenül alakult így) lefutottam 21 km-t 139 p alatt, nem is tudom már hány kalóriát elégetve. A bosszantó az az, hogy mikor leakartam fotózni a képernyőt a végén, véletlenül lenyomtam a reset gombot, így elveszett a teljesítményem. De a lényeg a lényeg, én tudom, hogy megcsináltam és élveztem is. Pláne, mivel elkezdtem egy új sorozatot, ami nagyon tetszik (Switched at Birth), szigorúan csak futópadon nézem, így most még többet futok...

Gyönyörű idő van mostanában, igazi vénasszonyok nyara. Összejött a crew-kirándulás az én vezényletemmel, oda mentünk tehát Fukuoka-nap. Meglátogattunk egy tipikus túrista helyet: Kyushut. Itt volt egy hatalmas temple (Dazaifu Tenmangu) nagy parkkal, múzeumokkal. A National Múzeum hatalmas, olyan mint egy kongresszusi központ és terminál keveréke. Volt egy részleg, ahol ki lehetett próbálni mindenfélét, miközben bemutatta a különböző ázsiai országok kultúráját, na ott eljátszottunk kicsit. A végén még egy "szokásosan ZÖLD" japán kertben voltunk. Jó volt kimozdulni és új helyeken járni! Este aztán crew party (Black and White party) volt ismét, lejött mindenki, aki számít. Nem volt rossz! (Az egyik táncos lány mondjuk eltörte a lábujját, amire egyáltalán nem emlékszik hogyan, Clebert pedig a party után véletlenül leforrázták, teljesen felhólyagosodott a karja, nagyon csúnya és fájdalmas szegénykémnek.) Az utolsó nap nagyon nyugisan telt, még travel talkozni sem kellett.

Temple és Múzeum

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Japán Kert

• 
• 
• 
• 

Végre, 26-án kimentünk Tienjinbe! Muszáj volt, tudniillik be kellett vásárolnom a kínai ünnepségre. Szerencsére kaptam 2 segítő kínai lányt és Oli is jött velünk. Egész nap taxiból ki-be, illetve egyik boltból a másikba loholtunk. Nehézkesen, de nagyjából sikerült megvenni mindent a dekorációhoz. Nem volt egyszerű! Alapjáraton a kínaiakkal semmi sem egyszerű. Ez a két lány sem ismeri Tienjint, ergó egész nap csak kérdezősködtek mi hol van. Maga ez a városrész, ahova mentünk, nagyon lepukkant, mocskos és büdös volt. Mintha a "Nyócker" lestrapáltabb részein barangoltunk volna. Bejártunk egy igazán "igazi" kínai piacot. (Végig ázott kutyaszag volt.) De láttunk egy történelmi házat ott, a lányok mondták, nagyon régi. Annyi kisállatot árultak (kutyusok, egerek, nyúlak, teknősök hatalmas mennyiségben), hogy ihaj! Remélem hobbyból és nem élelmiszer-feldolgozási célzattal... A kisállatok és magvakon, gyümölcsökön kívül nem sok használható árut láttunk. Az emberek mindenhol köpködnek, méghozzá úgy hogy, előtte jól felszívják a "muníciót" hozzá... Az is bosszantó, hogy a kínaiak képtelenek megtanulni normálisan angolul. Annyira kell figyelnem álllandóan, hogy megértsem az asszisztensemet is, Liánt vagy ezt a shoppos lányt Quinget, hogy duplán elfáradok! Folyton az volt Olival az érzésünk, mintha az összes kínai ember lassú felfogású lenne. Minden olyan nehézkesen haladt, az üzletek nagy részében mindig az volt végül a válasz, hogy épp nincs, vagy csak rendelésre lesz. Ilyenkor tényleg érződik, hogy más világ ez itt! Azért sikeresen zártuk a napot (vettünk 200 kis zászlót, matricákat, szalagot, lampiont, kínai tintát, ecsetet, megrendeltük a kung fu ruhákat és beszéltünk a jelmezkölcsönzővel is a tradicionális oroszlán-/sárkánykölcsönzéshez). És bár a várostól nem ájultunk el, azért jó, hogy láttunk végre valami újat ismét...

Tienjin Piac és környéke

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

(Még egy bosszantó dolog: A kínaiaktól egy eldöntendő kérdésre nem lehet igen vagy nem választ kapni. Mindig magyaráznak hozzá, a jó ég tudja mit, mert a 70%-át nem értem (hiába angolul) és a végeredményt is sokszor félreértem. Lehet, hogy én lettem fogyatékos, de non-szensz! Aztán ebből jönnek a problémák állandóan, de erről majd később.)

Azóta is rohangálok ezerrel, tök "busy" lettem. Különben Lián sokszor mondja, hogy ezzel vagy azzal nem is nekem kéne foglalkoznom, Roberto azért szépen mindig rám tukmál még plusz feladatokat, csak ne neki kelljen intézkednie. Na mindegy, egyelőre elvagyok! :D

Chejun is 7 ágra sütött a nap és végre bicikliztünk. Tök praktikus megoldás: 5-10 perc a centrum, élvezetes és taxin is spórolunk. Könnyű most nekünk, csak kikapom a fiókból a kulcsokat! :D Különben ez ügyben is intézkedtem, mert sokan több mint 1 hónapja birtokolták már bicaj-kulcsokat és eszük ágában sem volt visszahozni, holott nem is használták! (Másoknak meg nem jutott eddig.) Kitettem posztert, hívogattam a kabinokat és vártam egy hetet, semmi. Végül minden egyes kabinra kitettem egy kissé fenyegető cédulát, hogy juttassák vissza az irodába, plusz ezt megcsináltam a gitárokkal is. Nos, érdekes módon, másnap visszaszállingóztak a kulcsok, gitárok, Lián nagy meglepődésére és bevezettem új rendszert is. (Egy szigorúbbat, már a kölcsönzések tekintetében... :D)

Fukuba bementünk páran, aztán a vársoban is összefutottunk szinte mindenkivel hosszabb-rövidebb időre. A fiúk (András, Oli, Kip) elvoltak, így én nyakamba vettem a várost egyedül. "Anna-time"-ra fel! Elszöszöltem bő fél órát a táncos boltban, annyira jól felszerelt, minden van, még szuper csillogós borító a hula hoopjaimra is! (Az éppenséggel nagyon jó áron van és tekercsben, vagdosni sem kell legalább, de minden más szuper dolgok, nagyon drágák...) Aztán még nézelődtem ruha üzletekben, sétáltam, kávéztam és még két gitárt is vettem, persze a crewnak. (Most épp egy Japánban élő ausztrál gitárbolond pasi adott szakmai tanácsot melyikeket vegyem.) Szóval, lovely day volt!!! :D

Ajjaj, másnap elaludtam! Nem ébresztettt ugyanis az óra, pedig Oli állítja, hogy beprogramozta. Csakhogy nekem egy "welcome on board" a kapitánnyal- féle meetingen kellett volna lennem már reggel 9-kor, hogy engem is bemutassank az officerek után, mint president. (A kapitány bekonferált és meglepve konstantálta, hogy nem vagyok ott...) Persze, éppenséggel nem szakad le az ég, a képem ki volt téve és vetítve (nem is értem minek tulajdonítanak ennek ekkora jelentőséget)! Később hotel director és HR-s is mondta, hogy kár, hogy nem voltam, de nem probléma. (Mindig mindent túl szeretnek reagálni általában...)

Képzeljétek, szegény román sráccal, Mihai-jal mi történt: Anyukája hirtelen kórházba került szívproblémákkal, súlyos az állapota. Nincs senki más rokona, így mindenképp le kell szállnia. Elengedik, de a jegyét neki kell fizetni. (Még jó, hogy adtak neki 2 hetet, hogy visszajöhet!) Másnap már repült volna, de a repjegy kb. 2000 euró lenne Tienjinből, ráadásul csak az azutáni nap lett volna a gép. Fukuban száll le végül, onnan volt olcsóbb jegy. Maga alatt volt nagyon, ráadásul azt mesélte, hogy jó magasról tesznek a gondjára. Nem voltak segítőkészek, sem a cég, ahova tartoznak, sem a hajón a dolgozók. Állítólag kitették volna minden nélkül, bár én azt nem hiszem azért, mert a Costa nem hagyhatná csak úgy vízum nélkül Kínában... A főnök, Karen azt javasolta, ő vegye meg a jegyet, mert akkor tud olcsóbbat keresni. De a legnagyobb baja az volt, hogy nincs pénze. Hihetetlen, mennyire ki van szolgáltatva! Nem volt senki, aki otthonról kisegíthette volna, vagy internet, hogy intézkedjen. Sőt, milyen "érdekes" a sors! Ő volt az egyetlen az új castből, aki már első nap panaszkodott mindenre, nem szeretett a hajón lenni, sőt asszem ki sem szállt még sehol. Már első nap elromlott a crew kártyája, (azt mutatta, nincs a rendszerben, "disembarked"=már leszállt), ami azzal járt, hogy sem vásárolni-, sem netezni nem tudott vele. A lényeg, hogy végül haza tud menni, bát a fizuja nagy része el is ment a jegyére. Mi azért nagyon reméljük, hogy visszajön!

Mostanában bár nem sok időm volt relaxálni, de azért futtában igyekszem lefotózni a gyönyörű kilátásokat a deckről, ebből adnék most ízelítőt:

• 
• 
• 
• 
• 

Jön az új cast, így átvariálták a műsorrendet. Mi kezdtünk első este. Ráadásul közeleg az inspector, így beraktak mindenféle safety meetinget és drillt egymás után... Mindegy, már rég volt ilyesmi! A hajó tele van ismét, 2400 utas! Az állomások ugyanazok, most nem lesz sok újdonság, azt leszámítva, hogy sok crew member cserélődik. Táncosok mellett, Lily (cruise director aszisztens) és Linda (kár, épp hogy jóban lettünk) is leszáll...

Sok lett az intézni valóm, gyorsan híres lettem a hajón. És most már a fontos emberek (vezető managerek és officerek) is beszélgetnek velem. Ráadásul felbukkant a Magicás hajós orvos, ő is örömmel üdvözölt. De kell is szervezkednem sokat, nem csak abból áll, hogy ülök egy órát az irodában. Sebaj, ezt a két hónapot lenyomom, aztán ha visszajövünk, meglátom akkor is akarok e elnökölni. Azért rossz, hogy határok közé vagyok szorítva (bár, mint kiderült van pl. bizonyos pénzösszeg, amit kérdezés nélkül költhetek, de tehetek javaslatokat, mit is kéne épp nagyobb összegben vásárolni) és persze az is tény, hogy nem lehet 1000 embernek megfelelni, száz-féle program esélytelen... Így a sok nyüzsi után tele lett a fejem és nem is tudtam aludni vagy 3 napig. :( De aztán, lendületbe jöttem, neki álltam nyelvtanfolyamot szervezni (kínait és olaszt is), mennem kell majd gitárt venni és a partylistám is megvan!

Munka közben az irodámban :D

Elbeszélgettem egy 3rd officerrel is, most már tisztában vagyok, mit is csinálnak ők, azon kívül, hogy a lányokat kajtatják! No, és azzal, hogy mi zajlik a bridgen. Ez a srác éjjeli műszakos, mutatta fotón, hogy egyik nap vagy 100 halász hajót kellett kerülgetnie (mert ő joystickozza a hajót), tiszta videójáték! Volt egy érdekes története: a Costa Allegrián hajóztak 5 éve az Indiai-óceán kellős közepén, amikor tűz volt a hajón. Eloltották, de 3 napig egy helyben állt a hajó minden elektromosság nélkül. Nem volt szellőzés, 40 fok mindenütt és kaja sem volt, mivel a fagyasztott élelmiszereket nem tudták feldolgozni. Izgis lehetett az utasoknak!

Benyaltam valami vírust a héten, így 3 napig kínlódtam a hasammal, görcsöltem egész nap, még edzeni sem bírtam (enni sem nagyon). Volt egy kötelező crew party, amit muszáj volt megszerveznem (mivel 2 hetente kell lennie valami bulinak - ahol az indiaiak és filippínek kitombolhatják magukat - de a dolgom csak annyi volt vele, hogy hírdessem ki, csináljak posztert és találjak egy dj-t), ez nem volt semmi extra, csak a szokásos tumultos dancing night a bárban. Annyival azért feldobtam, hogy az animátorokat mozgósítottam pár szám erejéig, hogy csináljanak egy kis hangulatot!

Aztán Lindát is elbúcsúztattuk, együtt bároztunk egy egész kínai csapattal. Annyi csipszet, rákszirmot és alga-szeletet (Oliver, csak plasztiknak hívta) rágtak el fél óra alatt, hogy ihaj.

Megjött az új csapat és Cleber is visszatért!!! Juhééé! 2-vel többen vannak, tök aranyosak, sokkal nyitottabbak. 2-3 nap alatt már többet beszélgettem a lányok egy részével, mint az elmúlt 4 hónapban a másik teammel összesen. Sőőőt, a show-énekes fiú magyar!!! András! Nagyon örülünk neki, végre van kivel magyarul dumcsizni. (Majdnem mindenkinek első szerződés.) Az énekes csajszi, Millie, argentín (edzésmániás - mint én - ugyanazt a cardioprogramot nyomja és még meg sem jött, de már a gymben volt napi 2x), a lányok angolok, a fiúk között van egy román, Mihai és egy moldáv Alexander. Szegények nagyon szét vannak esve, mert egész nap gyakorolnak (volt, hogy reggel 5-ig), mivel itt van velük a cég egyik főnöke, Karen is! Volt is már próbánk és tech rununk is, mivel a Vision-nel debütálnak elsőként. Karen nekünk átállította a fényeket és egy-két apróságot, hogy jobban látszódjunk, meg ilyenek. Jól is tette, mert kiderült, többen azt hitték, teljesen új a finálé, mivel eddig nem is láttak minket... Jó, mi? Most viszont olyan magasra emelkedik alattam a színpad, hogy csak na! A shown mi is izgalomban voltunk, már-már átragadt ránk a premier láz, az hogy a főnökség nézi és még fel is veszik. A 2. show határozottan sokkal jobb volt. Baromira elfáradtunk, pláne a hasmars miatt gyengébb is voltam.

Különben előtte önhibámon kívül (mivel a színpadon tartottak próbán) nem voltam a megadott időben az irodában és a "kedves" Staff Captain (ő a kapitány-helyettes, akinek az idegesítő szőke felesége van, a pali pedig csak úgy tud kommunikálni, hogy közben lefolyik a székről a flegma tartásával) pont keresett, hogy befizesse a shuttle-buszra a feleségét. (Nőci addig verte a tamtamot, hogy ő Tienjinben legyen busz, hogy mehessen a fake-marketra, míg a férje erőteljesen felpártolta ezt az ügyet. Ami alapvetően nagyon is jó lenne,csak épp miért nem Tienjin centrumba megy a busz? Miért egy átlag zsibvásáros shopping aeriába, ami nem is a város még... Miért? Hát, A "szőkenő" miatt...) A lényeg a lényeg, felkapta a vizet, hogy nem vagyok ott és már be is panaszolt kör-email formájában a vezetőség tagjainál. Csak épp mindenki tudta addigra már, hogy épp duty-n voltam, mert ha hiszi ha nem, nekem is lehetnek az igazi munkámból eredő kötelezettségeim... (Csak aztán jópofát kellett öltenem és felvonulnom hozzá, közölni vele, hogy mindig ott vagyok amikor kell és rendben, kiírom ha nem tudok ott lenni, csak épp ezt nem tudhattam előre... Mellesleg, délután a kutya nem szokott bejönni, mert mindenki elfoglalt vagy alszik és esténként meg sokszor többet ott vagyok...)

3 nap gym nélkül és már elvonási tüneteim voltak, most újra rovom a kilométereket! :) Különben a nagy inspection tulajdonképp 1 napos volt, Chejun felszálltak, Fukun máris távoztak az ellenőrök. Oké, a vezetőségnek nagy stressz volt, mert A-Z-ig mindent átvizsgáltak a coast guardosok, akik nem is a Costától, hanem még feljebbről érkeztek. Talán most már nyugi lesz!

Chejun (múltkor nem volt semmi) most szép időnk volt, elvittük magunkkal Andrást. Nagyon örült, hogy kimozdulhat, mert aznap csak a táncosok voltak befogva a revü-show próbája miatt. Aztán megjelent Magic Oliver, aki aznap nagyon nem találta a helyét. Ki-be mászkált a kávézóból, összerendelt vagy 4 féle kaját, amiből semmit nem evett meg, gyakorlatilag megetette Andrást és Olit...

Hallo Kitty a toalett-kultúrában is tarol Koreában :D 

Fukun is igazi kellemes idő volt annak ellenére, hogy éjjel nagy vihar volt, mozgott a hajó rendesen, ami itt azért ritkán fordul elő. Elmentünk gitárt venni. Officer felettesem (aki "mintha" saját használatra rendelte volna) csak annyi utasítást adott, hogy akkusztikus legyen és közép-kategóriás. A nagy bizonytalanságban (lévén, hogy 100 féle gitár van) épp kiejtettem, hogy miért nem hoztunk magunkkal egy zenészt, amikor besétált a boltba az olasz duó férfi tagja. Ő aztán ki is próbálta, amelyiket én kinézet alapján preferáltam, a húrcsomag-választékban pedig segédkezet nyújtott. Nagy boldogan távoztunk, pedig nem is magunknak vettük, de örömömre Oli kedvet kapott a gitározáshoz, lesz rá 6-8 hónapja, kezdheti is ezzel a sráccal a tanulást. (A kabinban pengetett is egész délután, amíg nálunk volt.)

Aztán a szokásos kis netezős, kávézós, pékséges progit nyomtuk. Itt egy újabb csokorra való fotó Fukuból (emberek, pláza, Oli kedvenc péksége a japán nénivel és babájával, illetve városnézet a hajóról):

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az utolsó sea day nyugisan telt az officokba való rohangálásokat leszámítva (sokszor kell egyeztetnem a HR-sel és az adminisztratív officerrel - ő a gitárbolond amúgy)... Du. ment az edzés, Oli is tolta a fúkkal, Oliverrel és Andrással karöltve, sőt még Gagan is csatlakozott, most hogy már edzésprogramot írtam "Mignon-fan" barátunknak (alias Magicionnek). Aztán este eltűntek videójátékozni, én pedig beültem megnézni a topless showt, azaz a Blue Welvetet! Elég vicces, hogy simán bemehettem, most hogy Karen itt van, senki nem akart engem elzavarni... Nos, érdekes élmény volt! Jobb, mint amire számítottam! Mondjuk, nagy tánctudás nem kell hozzá és a fiúk tök feleslegesen vannak benne (mert alig táncolnak valamit), de vannak nagyon szépen megvilágított, ízlésesen szexi jelenetek. Szinte minden lány jól néz ki benne! (Pedig az új csapat tagjai sem épp topmodell alkatúak...) Néha mondjuk érdekesen vannak egy egy részhez kiválogatva (pont a 3 melltelen lányzó elől), de összességében nem rossz a műsor, a kosztümök és díszlet is jó. Azért sajnálom a lányokat, hogy mivel fizetős a show, kevesen vannak mindig, semmi hangulat nincs, és talán mert a férfiak mellett ott ül a feleségük, jó nagy csendben ülnek végig. Én mondjuk tutira tök zavarban lennék a saját férfi kollégáim előtt (pláne, hogy a mostani fiúk nem melegek, Clebert leszámítva persze) és a végén amikor nagy fénynél név szerint egyesével kell meghajolni és cicit villantani...

Így telt al az elmúlt 10 nap, mozgalmasan... :D

 

 

Undi 4 napos cruise vette kezdetét. Szürke idő és a 4 nap alatt össz-vissz egy fél napos (5 órás) kikötés van Fukun. Oli már csak úgy mondja, jönnek a "copy paste"- napok... Végre, megcsináltam a spa-s csajjal az interjút. Mesélt jókat, pl. hogyan verekedett össze egy csapat utassal pár éve, vagy hogyan pukizta le egy az egyben őt egy kínai pasas a minap a liftben. Az újdonság kedvéért, kitaláltuk, hogy felmegyünk csapatosan a pizzériába este. Jött Kip, majd Andres és később befutott az argentín házaspár - Sergio és Mirta - is. Bár én pizzát nem eszem, de kértem a noodle bárból noodle nélküli soupot. Ez a tipikus kínai tésztás leves, de nekem a bogrács-gulyáshoz hasonlít, tele volt csirke és marha hússal, illetve főtt zöldségekkel. Stílusosan, de amatőrösen pálcával ettem. Annyira csípős volt, hogy folyt utána az orrom rendesen, de fincsi volt! Andres (mivel nem beszél angolul, bár ez Kipet nem nagyon izgatta, előadta szép sorban neki is a mondókáit levegővétel nélkül, ahogy szokta :D) velem beszélgetett. Miután a többi spanyol ajkú is megjött, ment aztán a sztorizás, nekem pedig megindult a nyelvtudásom. Oli így kénytelen volt Kippel beszélgetni (vagyis Kipet hallgatni) egész idő alatt, talán ez majd meghozza a kedvét, hogy megtanuljon spanyolul, bár nekem is baromira kéne gyakorolnom! Még lementünk kicsit a bárba, Magic Oliver elmondta a legújabb szomorú fejleményeket: Nem lehetek az asszisztense, mert nincs benne a szerződésemben és netán, ha lesérülnék (annyira valószínű, hogy abba a 3x3 perces munkába, mialatt dobozokban fekszem, történik valami...), akkor nem lennék bebiztosítva, mert nem az én műsorom... (De jövőre elintézzük!)

Másnap Ciro behívatott az irodájába és megkérdezte, nincs e kedvem a crew walfare office presidentjének lennem, ami azt jelenti, hogy nekem kéne szervezkednem és intézkednem. (Mint például program-, kirándulás-, partyszervezés és a bicikli/DVD/könyvkölcsönzés...) Egyrészt, ez igen nekem való feladat, másrészt nem maradnánk ki semmiből és még biciklim is akkor lenne, amikor csak akarom... :D Fizetnek is érte havi 200 eurót.

Délután megnéztük az "Italian Concert"-et a színházban. (Viktor duo és Andres) Nagyon jó volt, a már hallott számok mellett, most végre újakat is kaptunk, komoly olasz áriákat és klasszikus darabokat. A színpad stílusos volt és az előadók is nagyon élvezték! A végeredmény: siker és taps!

Fukuban kellemes idő volt, megvettem a kalapot is... A Sturburcks'ban Oli frappéját kidekorálta a pincér csaj, rárajzolt minket a pohárra szívecskével együtt. Aranyos, nem?

Mostanában kicsit megint kommandóznom kell a banános-cukormentes-soya tejemmel, mert jött egy szecus csaj, aki szeret okoskodni... Igyekszem elkerülni a kapunál és lesem, mikor hol van. Oli azt mondta, valljam csak be, hogy hiányzott - mert olyan vagyok mint Pasquela kapitány - szeretem az actiont! Pedig nem igaz, nagyon is jól megvoltam csempészgetés nélkül! Pláne, hogy itt jóban vagyok a szekusokkal! (Még a főmuftival is, aki azt mondta milyen kedves tőlem, hogy elláttam edzés-programmal!) Ja, új kapitányunk van: Tihomir Muzic (aki nem olasz!!!) és egyáltalán nem láttuk még...

Áh! Megvan a hivatalos dátum: november 16-án megyünk haza és dec. 30-án szállunk vissza, pont szilveszterre!!!

Este lenyomtam két darab Tatarek Rezső-féle boxórát. Nézték is a gymbe, már megint mit művelek! :) Jött a chief engineer (alias Aerobic-barátom), hogy ezt is azonnal másoljam át neki. Amúgy happy vagyok nagyon, mert az amerikai Shaun T-s cardios programomnak le tudtam tölteni a legújabb verzióit. Hajrá Insanity Max!!! Baromi kemény, a topomból utána szabályosan ki kell csavarni a vizet! Oli is nyomott velem másfelet, mostanában nagyon fitt, mióta van a csoda-karkötője, minden nap leszámlálja a 10.000 lépését! :D Későn végeztünk, így lekéstük a vacsit, megint felmentünk a pizzériába. Andres és Kip is velünk tartott, rengeteget beszélgettünk. Ebből kb. másfél órát spanyolul, jól lefáradtam a nagy koncentrálásban, de legalább Andrest is meginterjúvoltam. Olinak megint Kip mesélt sokat, most a gyerekkoráról, illetve egyéb hajós tapasztalatairól (pl. hogyan törte el a könyökét előadás kezdete előtt és csinálta végig fájdalmasan, vagy másik alkalommal, amikor meg a zsiráf-biciklijét törte el és úgy kellett használnia 6 héten át), de sztorizgatott másokról is: pl. az a bohóc, aki a Soleil "O" műsorában felgyújtja magát, heti 4000 dollárt keres azzal, hogy 3 percig ég. (Mivel ő találta fel azt a spéci anyagot, amit magára ken...) És több, mint 10 éve dolgozik ott (pedig vagy 4x visszautasították előtte), tehát gondolhatjuk, milyen jól megszedte magát. Ő még együtt végzett Kippel a Ringling-es bohócakadémián, és bár összejárós barátok, ha a pasi felkéri egy haknira, jó alacsony gázsival szúrja ki a szemét... Hát, ilyenek ezek a pénzesek! (Erről jut eszembe egyik kedvenc idézetem apukámtól: Ha megakarsz valakit igazán ismerni, adj neki sok pénzt! Rögtön meglátod a valódi énjét!)

Másnap jót beszélgettem a HR-s pasival. Nagyon örül, hogy elvállalom a melót, mert ez a presidentkedés ő alá tartozik. Mesélte, ő is jogot végzett, de sosem praktizált. (Különben az olasz rendszerben ugyanúgy van a jogi egyetem és diplomaszerzés, illetve szakvizsga.) Több minden szóba került, még azt is el tudom képzelni most, hogy ha kiöregszem az artistaságból, akkor valami fontos pozícióban dolgozzak esetleg hajón. Talán, itt az ideje megtanulnom olaszul!!! (Azóta különben rájöttem, 50 évesen is lehet tök sok féle showt csinálni még, így lehet, nem öregszem ki, különben a hajós pozíciók túl sok stresszel járnak...)

Megint remekül állították össze az utolsó nap schedulejét: travel talk után show time, majd 3 óra szünet és még egy előadás. Nos, mint kiderült, semmi sem véletlen, minden mögött "Ciro-logika" áll. (Nem hülye mellesleg, csupán a pontokra megy.) Az utasoknak ugyanis utolsó este 9 előtt le kell adni, a cruise-pontozó kártyákat. Fontos, hogy korán legyen az első show és azt lássák (bevésődjön az élmény, mivel a mi műsorunk dobja fel a szavazatokat általában és a crew show azért szokott utolsó nap este 9-kor lenni, hogy ha nagyon nem tetszene nekik, már ne értékeljenek lefelé...) Klasszikus koncert pedig azért nem volt eddig színpadon, mert régebben állítólag a kínaiak nem értékelték az operát, így okos direktorunk kihagyta a műsorrendből. Most mégis berakta próbaképp és mivel igen sikeres volt (állva tapsoltak), lesz továbbra is.

Luánával, énekesnővel és az álom-(díszlet)autó :D

Képzeljétek, elromlott a wc. Központilag. Tele volt... Jó 24 órán keresztül. A légkondink sem megy... Kellemes légkör volt a kabinban! :D Erről eszembe jutott egyik "kedvenc" kempinges-cirkuszos sztorim: Valahol a Balatonon, 40 fokos nyári éjszaka... Kieresztett a budi a lakókocsiban. Másnap arra ébredtünk! Oli rám volt mérges, minek használtam, mikor már fullon volt, én pedig őrá, miért nem vitte ki még előző este, amikor 28x mondtam. Élvezetes volt takarítani, az egész mini fürdőszobát át kellett súrolni, miközben pedig egy idegesítő csajjal tárgyaltam telefonon egy hakniról. Annyira elegem volt, hogy csomó hülyeségbe bele egyeztem, csak le tudjam már tenni a telefont! :D Szerencsére, miután 3x reklamáltam, jött a "SuperMario" és megcsinálta! De a hajón mindig elromlik valami, most épp az egyik hajtómű, ezért jóval később értünk be Tienjinbe és csak este indultunk onnan el, gondolom addig szerelték...

A következő cruise nagyon jónak ígérkezik. Egyrész csak 1000 körüli az utaslétszám, így minden nap csak 1 show lesz. (Másrészt megyünk új városba, de erről majd később...) Este bent ültem az "irodámban" :), úgy elözönlöttek a crew memberek, mindenki kirándulásra akart befizetni... (Csak épp én még nem voltam ebbe igazán beavatva...) A sea day gyönyörű napsütötte volt, kint sütkéreztem délután, mint egy teknős béka. Azon elmélkedtem, mennyire boldog tudok lenni ilyenkor, nagyon becsüljük meg a jó pillanatokat, élvezzük a mát! Sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap, pláne manapság. Nem áll szándékomban politizálni, de az európai helyzet rettentően aggaszt, sőt az egész világban csak a rengeteg problémát mutatja a BBC... Közben jönnek a vészjóslatok folyamatosan, ez megrémiszt! Belegondoltam, régebben milyen apró cseprő problémákon fennakadtam, semmiségek! Hatalmas problémák vannak, ne elégedetlenkedjünk!

Este teljeskörű masszázst kaptam Wentől tetőtől talpig. Utána úgy aludtam, mint a bunda. Annyi kis pletyit megosztott velem közben! Hisz' a spas lányok sok kabinban megfordulnak. Barátnője, Chin-Chin, a chief-muftit masszírozta egyszer, aki úgy gondolta, neki az ingyen jár, de a csaj azért kiharcolta a jussát utána, másik barátnőjét a 19 éves kis nyikhaj officer legény használta ki (itt már szexuális kaland is volt, de megtehette, mert a kínai lányok sokszor nagyon naívak), aki csupán annyit válaszolt, amikor kérdőre vonták, hogy persze, én officer vagyok... Wen pedig teljesen rá van kattanva az HR officerre, aki pedig imádja a kínai lányokat/nőket nagy számban fogyasztani! Szóval, ilyen ez a hajós élet, mint tudjuk... De nem is gondoltam volna, hogy ha nincs ló jó a szamár alapon, a kínai lányokat is ennyire "használják" a hajón, holott ők általában férjet keresnek. Az még aranyos volt, hogy Wen megjegyezte, hogy azt irigyli tőlem nagyon, hogy kis, nőies arcom/fejem van. Ez azért vicces, mert Oli azzal szokott szekálni, hogy baromi nagy, kerek fejem van! Hajrá tepsifej!

Wen Lou

Hétfőn megérkeztünk Incheonba. Onnan mentünk el a crew-kirándulásra Szöulba. Bő másfél órát zötyögtünk a buszban, de nagyon szép időnk volt. A város hatalmas, tiszta rendezett, rengeteg bolttal, túristákkal. (Már-már röhejes, de 10 méterenként face-/natural- /skin food shop van, mind ugyanazt árulja: rengeteg arcápoló maszkot és krémet. Kávézók is 5 méterenként vannak!) Megnéztük az elnöki palotát, a hozzá tartozó pagodás kis épületekkel, templomokkal és múzeummal. Bár jóformán csak átvágtunk a múzeumon, nem volt idő rá. Ezek után elvittek minket és kitettek egy shoppingolós sétálóutcán és adtak másfél óra szabadidőt. Ez annyi volt, mint halottnak a csók! Ennyi volt a túra... Én azért örültem, hogy végre kimozdultunk és azért csak láttunk valamit (no és persze elmondhatom, hogy jártam a koreai fővárosban), de sokan fel voltak háborodva, hogy ennyi volt a túra. A pénz amúgy 10 dollár volt, szóval nem az vágta az embereket földhöz, hanem az, hogy eredetileg lett volna még 3 másik nézni való is a kirándulásban és tarthatott volna 2 órával tovább, de az okostojás szőke nő - aki már mindenkinek a bögyében van (ő a Staff captain felesége, amúgy pedig kézműves artistként van itt, ami persze csak egy kreált pozíció, mert bármelyik animátor tudná ezt csinálni) - kierőszakolta, hogy variálják meg a programot, mivel őfennsége shoppingolni akar...

Az elnöki palota környéke, múzeum, temple, pagodák

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Szöul városrészletek :)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Este kiderült, 3 utas meglógott. Persze, hogy elhúzódott az indulás. Nesze neked Incheon, ahogy átjön a hajó a kontinensre Koreába, mindig lesznek szökevények. Csak pont ezért nem jövünk gyakran... :(

Később a kínai Lindával beszélgettem a bárban, míg a fiúk playstationöztek. Érdekes, hogy ő is a kínai csípős kaját emelte ki - ahogyan Wen (a masszőröm) is - mint egyik legfontosabb Kínában tartó erőt! (Pedig Wen még tele is van pattanással, de azt mondta, akkor sem mondana le egyetlen falatról sem.) (Különben az utasok úgy esznek a hajón, mint a nyulak, 24 órán keresztül! Nem is vékonyak már. A crew-s kínaiakra visszatérve, Oli pedig nem érti, hogy az nekik a nagy kínai gasztrokúlti, hogy mindenre rányomják az üveges csípős lekvárukat???) Bár, Linda a legjobban a barátai miatt ragaszkodik a hazájához és szereti amúgy is Pekinget. Ő már sok helyen járt és élt is Európában, van rálátása. Ráadásul, nagyon nagy biztonságos érzetet nyújt neki Kína, még akkor is, ha a kormány elzárja a népet sok mindentől (első sorban a hírektől, facebooktól stb.)! Ja, amúgy Linda a Staff Captain személyi titkárnője (előtte "front desk"-es volt, ahol állandóan leüvöltötték az utasok a fejét, mindezt napi 11 órában), most azért sokkal jobb és nyugisabb pozícióban van! (Ő jár együtt a szecus haverunkkal - Gagannal - aki mellesleg James Bond filmben hiszi magát sokszor, annyira parázik a főnökétől. Képes állandóan a folyosót vizslatni esténként, ha ott a főnöke, nem mer kimenni. Azt érzi, mindig valaki kémkedik utána, vagy kihallgatja. Ha játszanak a saját kabinjában és Magic-Oliver kiejti a "kabin-party" vagy "alkohol" szót, már lohol a kukucskálóhoz kilesni, nem hallotta e meg valaki... Non szensz! :D Így, mostanában csak kódnyelven lehet vele bárhol kommunikálni, ami pláne nehéz, mivel indiai hadarós akcentusát sokszor nem értjük...)

Lindával

Kedden azért megejtettük show után a C.P.-t (azaz Cabin Partyt)! Nos gyerekek, legjobb példa következik a vonzás törvényére! Annyit parázott és koncentrált Gagan arra, hogy elkapják, hogy bekövetkezett! Igaz, az este folyamán megszaporodtunk és végül (csak másnap esett le nekem is) már 11-en voltunk!!! (Szauna volt a javából, hisz' még mindig légkondi nuku!) Szóval "kedves" szomszédunk feljelentett minket. Jó kolléga, mi? Ahelyett, hogy átkopogott volna, hogy zavarjuk és kussoljunk, rögtön kihívta a securityt... Jól megijedtünk, minden elől volt! Szerencsénkre a legjóindulatúbb biztonsági jött és kijelentette, hogy nincs a szobában alkohol. (Különben igazán nagy kakiban lettünk volna...) Le is fotózta a kólás, teás fémdobozokat a demonstrációhoz. Tehát "party is over" lett, pedig előtte igen jól szórakoztunk, nevetgéltünk és kiürítettük magic Oliver héliumos tankját, aki egyébként nagyon kedves tósztot mondott! Másnap reggel Lily ugrasztott, hogy azonnal menjek az irodájába. Behívtak ugyanis a hivatalos meetingre, kapitánnyal, staff captainnel, Ciroval, hotel directorral, HR Robertoval együtt és kineveztek az elnöki posztra! :D Tök jó fejek voltak, pláne a kapitány, és tökre támogatják az ötleteimet is, amiket előadtam... A fekete leves később jött, nevezetesen az, hogy az éjszakai akciónkért megkapjuk a warningot. A jelentést 4 emberre írták, de valaki (Valószínű a táncos Zara, akiről nem is tudom hogyan került hozzánk, mert nem szokott beszélgetni velünk sosem, erre éjjel átjött... Aztán másnap tudtam meg, hogy van valami "afférja" a főmuftival!!!) végül mégis köpött és mind a 11-en be lettünk rendelve a bizottság (kapitány, chief szekus, Hr-s, staff captain stb.) elé. Szerencsére az új kapitány (aki mellesleg horvát származású) - nagyon normális, humánus ember - nem szívózott, inkább csak elbeszélgetett velünk és megdorgált, hogy ejnye-bejnye. Olyan warningot kaptunk, mint a Magicán, ami egy figyelmeztetés és nincs pénzbünti. Gagan azért nagyobb kulimászban van, mivel ő is szekus, ráadásul megmásíttatta a jelentést (szegény kollégáját is bajba keverve), így jelenteni fogják a cégénél is, de reméljük ezzel a figyelmeztetéssel megússza a dolgot! Na, ennyit a C.P.-ről, el is mondhatom, hogy walfare elnökként máris szerveztem egy partyt a crewnak, csak épp nem a legális úton... :D Megjósoltam én, hogy izgalmas cruise lesz ez!

 

Természetesen a mérgezés még mindig tart Tienjinben, így ismét fenn ragadtunk a hajón. Egyszer sasszéztam át gyorsan a nyílt decken, miközben próbáltam nem lélegezni, de megálltam szót váltani Tatjanaékkal, akkor éreztem puskaporos szagot a levegőben, nem tudtam eldönteni, hogy csak képzeltem e. Bár, Kip is érezte állítólag! Jobb híjján nagy edzős napot tartottam, Oli csak kicsit, mert dől belőle a takony. Most online próbálunk beszerezni pár okiratot a tissuehoz, mert bekeményítették a safety ellenőrzést... Este masszázsra mentem a kis kínai csajszihoz, kabinra. Mesélt... Pl. hogy milyen is most a születés-szabályozás Kínában (régen szigorú volt, rengeteget kellett ugye fizetni 2. gyerek esetén, ma már, ha a szülők egykék, akkor lehet két gyerekük), neki sincs tesója és örülnek a szülei, hogy hajóra ment tapasztalni és világot látni. Elmesélte, hogy régen több embert masszírozott, aztán egy rossz indulatú munkatárs beköpte az előző managernél és balhé lett belőle. Különben, ezt baromira nem értjük. Hát, mi közük hozzá, hogy ki mit csinál a kabinjában? Hajat is csomóan vágnak 5 dollárokért, azt bezzeg nem kell sutyiba csinálni!? Említette még, hány féle nyílt szexuális ajánlatot kap a hajón különböző nációjú dolgozóktól. Itt neki nem annyira kifizetődő dolgozni, mert az utasok masszázst nem kérnek, az alap bér alacsony és csak az eladásokból tud százalékhoz jutni. 27 éves, mint én és nagyon vágyik már egy társra, csak nem talál. A sorsra bízza, hogy kínai vagy más országból jött párra leljen, de egy másik spa-s lány barátnője például, annyira rá van állva a hajtóvadászatra, hogy befogjon egy olasz vagy más európai pasast, hogy ezért jár állandóan a crew bárba! :D Ő azért szereti Kínát és tök mindegy neki, hogy hol fog majd élni később...

Hogy az izgalmakat fokozzuk, mert mindig jön valami izgis, most épp Japán felől a monszun, így eltörölték a 2 napos megállást, de legalább kikötöttünk. Fukuban elmentünk egy igazi japán teaházhoz (Shofuen Garden), ami maga a nyugalom szigete, kis japán kerttel (pont csak mi voltunk, de méreg erős zöld japán teát inni nem akartunk), aztán megnéztünk egy 1800-as évekből maradt villát (Hirao Sanzo Mountain Villa), ami inkább egy parasztházra emlékeztet. Oli ott majdnem belerohant egy hatalmas pókhálóba, szembe nézvén a nagy pókkal, majdnem szívinfarktust kapott az enyhe araknofóbiájával... Különben egész végig szemerkélt az eső, fülledt melegben és Olinak így esővel a kert jobban is tetszett. Majd átvágtunk egy dombon, fák között, ahol szó szerint felzabáltak engem a szúnyogok. Jobban ragadtak rám, mint a légypapírra! Annyira vakaróztam utána, hogy elment a kedvem a további sétafikálástól. Visszamentünk a centrumba, közben bele botlottunk egy érdekes ékszerboltba, ahol mindenféle állatos gyűrűk és nyakláncok voltak. A malac, mely az újjad körül csüng nagyon jópofa!

Fuku-séta

• 
• 
• 
• 
• 

Ékszerbolt

• 
• 
• 

Este ment a pánik a hajón, hogy micsoda nagy vihar lesz, bezárattak mindent, nem lehetett kimenni a deckre, aztán nem volt semmi extra, csak egy kis ringás. Az előző hajókon sokkal durvább voharok voltak!

Meglepetésünkre, másnap mégis kikötöttünk Jejun. Borult volt és esős, de később elállt. Itt is találtunk egy jópofa boltot, ami most nyílt. Tipikus "mindent lehet kapni"-féle dizájnos bolt! (Jópofa pendriveok, kábelek, hajcsatok, írószerek, dilis cuccok stb.) Magic Oliver ad hoc alapon befestettette a haját egy fodrász szalonban. Ősz hajszínt szeretne, de ehhez 4 óra kellett volna, amire nem jutott ideje. Így megálltak a felénél, ami egy világos barnás szőkés színnél van és nagyon kölyök feje lett tőle. Hosszú kihagyás után kávéztam a Sturbuck'sban, of course! :D Egész nap pörögtem, mint egy zizis, ami jót tett, mert a showban szárnyalltam ismét! Éjjel kabinpartyztunk az Olivernél, de no para, velünk bulizott Gagan, a szekus és kínai barátnője - a Guest Coordinator - Linda is... (A Linda persze felvett név, az eredeti kimondhatatlan. A csajszi amúgy Franciában tanult ösztöndíjjal és vágya, hogy egy bor-cégnél dolgozzon. Úgy látom az nagyon megy az ázsiaiaknál...!)

Sea day-Tienjin-Sea day: A hajón ragadt napok csupán edzéssel telnek no, és kis bározással.

Kiderült, nem egészen a légkondi rossz, hanem a cég spórol és nem nagyon működteti a crew szinteken. (Legalábbis a szerelő ezt mondta nekem az irodában...) Bár, ez igen érdekes, mert pár ember meg panaszkodott, hogy náluk hideg van... A mi kabinunk pedig, a manager-kabinok folyosóján van, nem gondoljuk, hogy csak ki van kapcsolva. De, ki tudja?! Tikkasztó hőség van esténként nálunk, már a hideg falra lapulva alszom. :) Egyébként, hozzánk került egy hűtő nagy örömömre, ugyanis Magic Oliver minden teketóriázás nélkül fogta az övét és áthozta, mivel ő úgysem használja...

Beszélgettem egyik este egy spanyol zenész házaspárral és kiderült, hogy ők pont akkor voltak a Costa Concordián, amikor bekövetkezett a tragédia. Rémisztő élményben volt részük, a férfi a vízbe ugrott és kiúszott a partig, a feleség pedig mentőcsónakkal menekült. Este történt sötétben, mindenük elveszett. Azóta mégis folytatják a hajózást, bár amikor vihar van, a csajsziban megindul az adrenalin. Hihetetlen ez a katasztrófa, hiszen a part mellett történt, nem is volt vihar. Ráadásul azt is mesélték, hogy a kapitány 2 órával később jelentette be a hangosbemondón, hogy gond van... Na, ezután érdekelni kezdett a téma, kérdezősködni kezdtem. Kiderült, Magic Martin (bűvész, akit a Magicán láttunk és mellesleg Oliver ügynöke is egyben) is ott volt, sőt épp színpadon állt, mivel pont az ő showja ment. Miután érzékelte, hogy dől a hajó, hanyatt-homlok elrohant, az asszisztens lányt benne hagyva a dobozban!!! Elbeszélések szerint, maga az ütközés alig volt érzékelhető, egy szikla vájta ki a hajó oldalát, de magasabb volt, mint a legalsó szint, így olyan nagy lyuk keletkezett, hogy a vízkirekesztő ajtók nem sokat értek. A crew memberek egy része időben érzékelte, hogy baj van, (belőlük lettek később a hősök és mentő legények), mivel a vezetőség nem akart pánikot kelteni, ők abban bíztak, kivezetik a hajót a stég mellé és akkor rendben mindenki ki fog tudni majd mászni. Felelősségre vonás volt, bár már az is durva, hogy a parti őrség 6 órával később jelent meg, pedig ott voltak pár méterre... Mennyiben hibás a kapitány? Tény, hogy aznap alkoholizált és ugyebár ő ad utasítást arra, hogyan és merre vezessék a hajót. (Szégyen szemre, ráadásul hazai olasz vizeken történt az eset.) A nonszensz sztori, hogy a kapitány "véletlenül" beleesett egy mentőcsónakba segédkezés közben és ezért hagyta el elsők között a süllyedő hajót... Az csak hab a tortán, hogy valami ruszki barátnője is a fedélzeten volt állítólag illegálisan. Ami kész röhej, hogy bár börtönre ítélték, jelenleg is csak házi őrizetben van és a cég az azonnali elbocsájtás miatt, fél millió eurót fizetett neki a szerződés idő előtti felbontása miatt. Jó kis megállapodása volt, mi?! A Costa egyébként 3000 eurós kárpótlásokat fizetett fejenként a dolgozóknak (Ez nem valami sok, pl. Magic Martinnak igen csekély az összeg a több ezer eurós dobozaihoz képest...), de legalább életfogytig dolgozhatnak a Costánál, már ha akarnak...

Ha már a kapitánynál tartunk, van még egy érdekesség, ami a tudomásomra jutott: Elvileg a kapitányi poszthoz hozzá tartozik, hogy tudjon vakbél-műtétet végrehajtani! Mivel az egy olyan szerv, ami rögtön kinyír, ha valami oknál fogva mérget enged a testedbe és ha épp vízen vagyunk, nincs rá garancia, hogy a beteg kórházba kerülne időben. Természetesen ez akkor fordul elő, ha a hajóorvos akadályoztatva van, vagy épp ő van rosszul.

Jejun kora reggel felmásztunk a kikötőnél lévő hegyre. Megnéztük a világító tornyot és egy buddhista templomot, ahol épp istentiszteletet tartottak. Később szépen kisütött a nap és kellemeset sétáltunk. Fukun nézelődtünk a nyár végi leárazások között és beleszerettem egy nyári kalapba, de szokás szerint nem vettem meg (még - ki tudja!?)... (Japánosan túl drága.) :( Csajok! Annyi csodálatos fürdőruha-költeményt árulnak, már-már komplett öltözetnek számítanak... Sajna, a nyárnak eléggé vége, már nem sok napsütést fogunk látni Ázsiában. Az internetezés most csak elszomorít, látom mi zajlik Európában, illetve olvasom a sok terjesztett rémhírt a bevándorlókkal kapcsolatban. A BBC is nyomatja állandóan. Remélem, a találgatásoknak a fele sem igaz, különben nagy bajok lesznek. Ilyenkor újfent rádöbbenek, most kell élvezni az életet amíg lehet és értékelni minden percet, amíg nincs különösképp nagy problémája az embernek. Itt a hajón - kiszakadva az otthoni minden napokból - még inkább lehet gond nélkül élni, na ez az, amit nem szabad elfelejteni!

Kikötő és hegyi séta

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Úúúúh képzeljétek, este Classic-Rock Nightot rendeztek a crewnak. Oltári buli volt! Az estet a Viktor-Tatjana-Andres trió kezdte, klasszikus koncerttel. Viktor akkora hegedű-virtuóz, jártak az ujjai ezerrel, ahogyan madárhangokat mívelt az egyik darabhoz. Andres többek között énekelt egy szexi tangót, majd nagy meglepetésünkre megjelent Sergio és Mirta (a bubble show-s, argentín-spanyol-artists pár) és roptak két tüzes, hamisítatlan tangót. Annyira jók voltak, teljesen meghazudtolták 50 feletti életkorukat! Sergio megmutatta milyen is egy argentín macsó. Ez után jött a többi zenész közösen: Poker Band (Amy Winehouseunkkal, akinek a koncert alatt kb. 4 féle frizurája volt, annyit igazgatta, de tényleg! :D), Gioseppe a szóló zongorista, két duó (spanyol, illetve az olasz házaspár) és bele csaptak a lecsóba. Lightos, klasszikus rockot játszottak, mindenki tombolt és élvezte. A táncolás viszont olyan nehezen kezdődött meg, mindenki olyan szégyenlős volt, vagy csak nem tudtak erre a zenére táncolni. Mi aztán a rock and rollnál kipördültünk (oké, némi segítséggel - crew offices barátunk kezdte becibálni végre az embereket a tánctérre - aminek nagyon örültem, mert én szívesen mentem volna már nagyon, csak én sem mertem egyedüli lányként felpattani...) és jó sok számot végig nyomtunk izzadásig. Érdekes, hogy max 10-en táncoltunk egész este (a szolíd Andres - akit még sosem láttunk bulizni - és táncos lábú Iván volt "A" best, Enza - Spa manager - Én: mi alkottuk a női felhoztalt, ja és természetesen Kip, pláne amikor ökörködős vadabb zene ment), a táncos lábú indiaiaknak valahogy ez a rock nem feküdt, filippíneknek még annyira sem... Aztán a végén ment a fényképkészítés ezerrel, olyan vicces, hogy az ilyen bulikban mindig jönnek az indiaiak fotózkodni (kínai túrista módjára) a szép európai lányokkal! :D Utána ezzel villognak vajon a facebookon??!

A csapatunk

A koncert

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A lényeg, hogy a crew nagyon értékel minden fajta megmozdulást és mi is beszéltünk egymás között, hogy kéne csinálnunk egy showt majd a crewnak valamikor. (Kip mondta is, hogy régen csináltak ilyesmiket!) Igazi tomboló közönség előtt igazán megéri fellépni és mindenkinek örömöt okozni. :D Na, meg is szervezem...

 

Kilátás a crew deckről egyik esti meghitt pillanatomban :)

Tienjin-day: edzés/napozás. Sea day1: edzés/napozás. Más nem is kell :). A sok pörgés után most kissé lemerültem, de sebaj, a jó kedvem megmaradt! Felnéztem a shopba napközben, úgy tolonganak és vásárolnak az utasok, mintha minden ingyen lenne! Megy a bolt rendesen! :D Na, megint egy kis kínai-japán kontraszt: Még 19 hét után is viccesnek találom, ahogyan a kínaiak lófrálnak a hajón (pláne az első napokban), úgy el vannak tévedve, hogy az nem igaz! Az rendben van, hogy nézelődnek, keresik a helyiségeket, na de hogy a liftben ne tudják, hogy fel vagy le, azért az túlzás, nem? Olaszul és angolul is bemondja a hang, 2 kijelzőn is mutatja nagy szám jegyekkel. Ők azért állandóan lejönnek az "A"-szintre (ami a 0. és utasoknak ott semmi keresnivalója) és ki is szállnak, mennek előre, mint a birkák, nem zavarja őket, hogy ott csupa zárt ajtó van, amire kínaiul is ki van téve: Crew Area!

Sajnos, az sem elhanyagolható információ, hogy a kínaiaknak nagyon büdös a szája. Nem is kell egy egész csapat hozzá, hogy rosszul legyél, elég már 2 ember a liftben vagy egy közös selfie! :(

Ezzel szemben pedig a japánok exta higiénikusak. Pont a héten mondtam Olinak, hogy hihetetlen mennyire igényesek és jó illatúak, 40 fokban sincs izzadságszag, tiszták és kellemesek a buszok is (nem ám, mint otthon a 9-es járat pl., hogy a 28-as villamosról ne is beszéljünk...), többször látni őket a mosdókban fogat/arcot mosni, sminkelni és illatosítani. (Sőt, ugye bizonyos helyeken még külön sminkszobák is vannak, amiről már írtam...) Oli még azt is megjegyezte, hogy valószínű, még a kocsijukat is lemossák minden áldott nap (ki érti, hogy van idejük mindenre), mert sosem látni még egy porszemet sem a szélvédőiken...

Ja, a koreaiakról sokat még nem írtam, legalábbis a strandolási szokásaikon kívül. Nos, nem is tudom. Nem annyira igényesek vagy mániásan udvariasak, mint a japánok, de a kínaiaktól azért nagyon messze vannak. Ott is tiszták a taxik, buszok és bár annyira nem elegánsak, de tisztességesen néznek ki és nincs igazán kövér ember ott sem. (Japánoknál egyáltalán nem látni, kínaiak között sok van!) 

Enza depije még nem múlt el, utálja a munkáját. Ő ugyanis dance-animátornak jött, itt viszont nem sok tánc jut neki. Van helyette viszont pecaboton gumicsirke-belógatás! :D Tanuja voltam! Szegény ott áll vigyorogva, tartja a csirkét, amit a kínaiak dobálnak szivacslabdával... (Azért nyilván vannak jobb programok is!) A maláj trió 40 fokban az üvegbúra alatt énekel a 9.szinten, olyankor is, amikor nincs ott utas (Thanx to Ciro!), már fogytak vagy 5 kg-ot! Zseniális Ciro barátunk egyébként olyan jól összeszervezte a programrendeket - szokásához híven - hogy betette egy időbe Andrest az operaénekest a main hallba 2 méterre a gyerekeknek bohóckodó animátoroktól!

Vacsinál Oliver nem bírta ki és beolvasott a konyhásoknak demonstráció kíséretében: Megfogta Enza gluténmentes kenyerét (amit a hajón sütnek neki külön) és 4x-5x levágta a pultra (meg sem repedt, olyan kőkemény volt), egyfolytában ecsetelte, hogy ezzel ablakot is be lehetne törni, majd felajánlotta szerencsétlen konyhásnak, hogy ha megeszi, fizet neki 1000 dollárt! Igaz, ami igaz, a kenyér ehetetlen, szerencsétlen Enza csak nyammog rajta órákig, de nem hiszem, hogy pont az a konyhás tehet róla, aki a kioktatást kapta. Hihetetlen, Oliverből, mennyire ki tud jönni a forradalmár, hogy kiálljon másokért, persze néha túlon-túl is felháborodik, de jót lehet rajta szórakozni, pláne miután lenyugszik. Egyébként azt mondja, ez spanyol dolog, szeretnek panaszkodni! :)

Jejuban reggel drill volt. Bombát is kerestünk (as usual...), majd a szokásos "mentőmellényes-ácsorgós" cucc. A vicc az, hogy volt 3 lista is (mi mindet aláírtuk biztos, ami biztos alapon, majd szóltak, azok a soron következő gyakorlatokra valók...), a mi csapatunknak nem volt supervisora (=felettes, aki ellenőrzi, hogy mindenki ott van e, azt nem tudjuk, hogyan lehetséges ez, éles helyzetben érdekes lenne...), ja és az is kiderült, Sergionak és az új kézműves nőnek ugyanazt a számot adták (na ez is fontos hiba, mert a számok a neveink helyett vannak, mivel vészhelyzetben nem lehetne megérteni más és más országokból jött emberek neveit...) Oliver szokásához híven, felháborodva megjegyezte, hogy na tessék, már megint nem tudják ezek az olasz officerek a dolgukat... Ennek ellenére nagyon jól elpoénkodtunk ott várakozás közben, folyt a könnyem a nevetéstől! Majd barlangolni mentünk 4-en: Oli, Oliver, Enza és én. Elkirándultunk a leghosszabb láva által vájt barlangba. Nagyon hideg volt és nyirkos, csöpögött a víz végig. Ingyenes volt a belépés, Oliver meg is jegyezte poénosan: azért nincs belépő ma, mert esik odalent... :D 1 km-t sétáltunk benne, hogy lássuk a megszilárdult láva-sziklát, majd újabb egy km-t vissza. Jó kaland volt. Oliver gördeszkáját is kipróbáltuk, majd az ő nagy örömére elmentünk a Mcdonalds'ba, ugyanis bűvész barátunk annyira rajong a Minyonokért (a sárga kis Gru-s figurákért), hogy inkább mindenkinek happy meal menüt vett, csak hogy meglegyen az összes figura! Én azért elegánsan sushi-roládot majszoltam (Koreaban kapható szushi-szendvics), de nem ott vettem, hanem vittem! :D

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Néha nagyon sajnálom, hogy nincs kezemben a kamera. Pl. amikor a kínai utast látom, ahogy ácsorog a medencében és fotózza magát 28x a selfie-stickkel vagy a "shownál", aminek vacsinál voltam tanuja: jött egy anya a gyerekével, ahogy keresztül mentek az éttermen mindketten lepotyogtatták a kaját a jól megpúpozott tányérjukról és közben észre sem vették. Jó kis szószos husik terültek el a kövezeten! Na - gondoltam - hány bamba utas fog vajon átkorcsolyázni rajta?! Az egyik pincér azonnal kirakta a feltűnő, sárga "Vigyázz, nedves a padló!"- táblát. Mondanom sem kell, annyit ért, mint halottnak a csók. Sőt, az okosok a táblát kerülgették ezerrel, de nem ám jobb oldalról (ahol kellett volna), hanem balról át a kajákon. Ezek után jött a takarító felmosni. Szóval képzeljetek el egy szűk átjárót, középen sárga figyelemfelhívó táblával, balra mellette emberünk seprűvel a kezében. Erre jön az okos kínai, merre megy át? Balról! Át emberen, majd csetlik-botlik, sliderezik a szószón métereket, végén persze még neki áll feljebb és jól meglepődik, hogy majd' eltaknyol. Ezt, nem egy, nem kettő ember játszotta el, legalább 4!!! (azaz NÉGY!) Mindössze abban a pár percben, amíg feltakarították. Na, no komment!

Aznap tudtuk meg, hogy Tienjinben pár órával, miután elhajóztunk, volt egy hatalmas robbanás. Sőt, állítólag a kikötőhöz közel. Valami vegyszerraktár robbant, de hatalmasat. Tv-ben és az interneten láttuk a videót, sokan meghaltak és még többen megsérültek. Sőt, azóta bemondták a hírekben, hogy még a mérgező gázoktól is félni kell. Nem ajánlatos kimenni az utcára védőruha és maszk nélkül! Remek! Ennek ellenére mi mégis ott kötünk ki! Hajrá Costa, mi mindent túl élünk! Már mindenki azon poénkodott, hogy a kapitányunk szereti az akciót: Vírus, robbanás, valami mindig kell...

A robbanásról egy videó:

11827716_10153155187342424_85975279_n.mp4

Péntek este hatalmasat buliztunk, mert Cleber barátunkat búcsúztattuk (elmegy 3 hétre, de aztán jön vissza újabb fél évre, Juhééé!), másrészt Gemmának (táncos) volt szülinapja. Fenn kezdtük a búcsút a pizzériában, majd buliztunk a többiekkel a bárban. Persze, másnap hót fáradtak voltunk, de egyszer belefér!

• 
• 
• 
• 
• 

Igen ám, azonban újabb party volt este, ugyanis az indiai nemzeti ünnepet tartották, amire nagyon készültek már a crew memberek. A kis színház termet lezárták nekünk, és ott tartották meg, rengetek étellel, itallal. Még alkoholt is felszolgáltak ingyen! Ami még meglepő volt, teljes műsorral készültek. Felléptek többen tánccal, énekkel (szecusok és egyéb indiai dolgozók), de énekelt Andres is vagy pl. a táncosok is készültek egy tánccal. Jóformán mindenki ott volt, többen mondtak beszédet (Gagan - a szecus haverunk, a főmufti chief, de még a kapitány is, akit egyébként majd szétvetett az unalom. Le volt csúszva a széken és olyan fapofával ült egész végig, majd' elaludt...) Óriási buli volt. Annyi energia volt jelen, széttáncolták a lábukat rengetegen. Nekem sok erőm nem volt sajnos, az előző nap miatt, az indiai tánc ráadásul nagyon ugrálós/izzasztó :D Valahogy csak tegnap esett le, hogy egyáltalán nincs indai nő az egész hajón. Érdekes, a többi kultúra résztvevői vagy nem akartak beállni nagyon vagy nem mertek. Azért a táncos lányok, no és Tatjana, illetve Kip ropta ezerrel. Nagyon viccesek voltak és vidámak, de korukat meghazudtolóan energikusak!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Utolsó nap pihenéssel és nagy edzéssel telt. A légkondi hiánya azonban egyre jelentősebb, meg lehet pusztulni már a kabinokban, sőt azt mondják a többiek, mi még örüljünk, mert ők 1 szinttel lejjebb vannak, ami kész katasztrófa. Nem értjük, hogy nem javítják meg. (A hajó egyéb részein persze azért működik...) Este megnéztük Olival a dancingelő officereket és hallgattuk kicsit az Amy Winehouse-féle bandát...:D (rendes nevük: Poker Band) Aztán átmentünk a Café Flórianba klasszikus zenéért, Tatjana és Viktor eljátszotta nekünk a magyar csárdást! Majd én még lementem a discoba Enzáékhoz. Szegényeknek azért rengeteg melója van: tanfolyam, táncóra, idiótaságok fenn a decken, travel talk, tombola. bye bye party és a nap végén még rázniuk kell magukat éjfélig a diszkóban. Persze a discoban max 10 ember lötyög rendszerint...

Na, következő Tienjinben szigorúan a hajón maradtunk, nem tettük ki a lábunkat még a deckre sem. Állítólag, veszélyes ciánkálid-mérgezés van a levegőben, bár azért 10 km-re vagyunk a robbanás helyszínétől. Meglepő módon, az utasokra ez nem volt hatással, ugyanúgy zajlott az utasfelvétel és disembarkation.

Múlt héten mindenféle tesztelés, ellenőrzés volt a színházban (állítólag ez évente van) és több év után megállapították, hogy a vas amire eddig fellógatta minden artista a tissuet, az nem biztonságos, mert nem emberekre van, maximum 250 kg-t bír... Lett is bonyodalom. Daniel betojt, hogy ő így nem akarja vállalni a felelősséget. Első körben, most át kell kötnünk középre a vas 2 szálára (vennünk kell újabb köteleket) háromszögesen. Attól tuti, biztosabb lesz, de a minősítést továbbra is tartják, hogy nem alkalmas személyek tartására. (Bár állítólag valami teszt szerint 500 kg-t is kibír...) Nos, mi nem aggódunk, hogy ha középre átkötjük az nem elég biztonságos, inkább attól tartunk, hogy még annak ellenére is inkább azt fogják mondani, ne csináljuk egyáltalán... Bár, akkor majd a hajó, vagy inkább a nagy "Genova", csak kitalál valamit!? (Reméljük!)

Na, már megint milyen hülyeséget láttam a vacsinál? Egy kínai nőci ezerrel töltötte a hideg vizet két rendes elektromos-csatlakozós vízforralóba, az étterem kellős közepén!!! (A dugó közbe lifegett ide-oda, bele-bele érve a jégbe...) A helyzet duplán komikus, lévén, hogy ott van mellette a másik, a forró vizes masina! Aztán, Gagan (szecus) pedig mesélte, hogy hajnali 6-kor, amikor még tök kihalt a hajó, egyszer csak belebotlott a grand barban egy utasba, aki épp villanyborotvával borotválkozott sétálgatás közben! Egy másik pedig a reggelinél úgy polcolta fel a tányért, hogy közben már a szája is tele volt zsemlékkel, gyűjtögetett... :D 

Jeju: bomba-tréning. A chief úgy kezdte, extra gyors meeting lesz. Ahhoz képest, majdnem másfél órás volt, ez volt eddig a leghosszabb dolog. Aztán esős trutyi idő odakint és kötelet sem találtunk... Kissé nyűgös voltam, el is mentem du. aludni. Este a főmufti, chief security (A rettenthetetlen Indiai) elkapott, hogy szívességet kérjen tőlem. Elkérte ugyanis a kardió programjaimat!

Vacsinál mindig történik valami, ezért érdekes a crew messben enni! Iván barátunkat nagyon béketűrő embernek ismertük meg, jó sokat lenyelt már itt a 6 hónap alatt. Most nála telt be a pohár, Lilyre a cruise dircetor asszisztensre akadt ki. El is rohant a HR irodába panaszt tenni, még nem tudjuk mi lett a végkifejlet. De nem csodáljuk, hogy elege van már azok fényében, ahány idióta feladatot rálőcsölnek a táncosokra. Most pl. több ezer lufit kellett felaggatniuk a hajóra, mert aug. 20-a a kínai Valentin-nap! 

Kötelet Fukuban sem találtunk, de átkötöztük középre azzal, amink van. Így már biztonságosabb jóval, a showt is csináltuk rendesen (kár, hogy így még 10 cm-rel lejjebb került az egész... lassan már nem is levegő-szám...), de még mindig várnak a cég leokézására... Egyébként képzeljétek, mi történt a hula hoopom kellős közepén előadás alatt: Drága kapitányunk neki állt dumálni a hangos bemondón, hogy a chief engineer hívja fel őt telefonon. Nos, jó mi? Ilyenkor leállt a zene, álltam a színpadon zavartan. Ráadásul közben a zeném tovább ment, így mikor folytattam, már szinte vége lett a számomnak... Mindegy, legalább pihentem! :D De, ilyen lököttséget! Nem is volt vészhelyzet vagy ilyesmi, mivel utána összefutottam a pasival, akit kerestek és épp a gymbe tartott nyugodtan. Ő mondta nekem, hogy "ja, bocsi", őt keresték...

Pár pillanat a showból :)

• 
• 
• 
• 
• 

Este karaoke volt a bárban, Kip is lejött velünk. Megtudta, hogy ő is novemberben megy haza, megküldték ugyanis a repjegyét. Azt mondta, nem érdekli, de annyiszor mondta el, hogy egyértelmű, baromira zokon vette, most mégsem tartják itt utolsó percig. (A megengedett max. idő ugyanis 8 hónap és biztosra vette, hogy meghosszabítják a szerződését. De közben ugye, állandóan arról beszélt, hogy elege van és már nem akar itt lenni.) Végül, megint a Coralloban bandáztunk, bár helyett. Laptopoztunk, ittunk, ettünk és Ciro simán elment mellettünk! Nem szólt semmit, (pedig passenger aeriának számít) igaz, olyankor éjjel már sosincsenek utasok... Mellesleg, Ciro egész héten normálisabb volt, mosolygott és még más emberekkel is szóba állt! Sőt, másnap - Kip 51. szülinapja volt - simán felengedett minket az étterembe vacsorázni!!! Lobster-nap lett, mindenki rendelt legalább két adag homárt. Mivel 2 falat az egész, szerencsére, bármelyik fogásból kérhettünk bármennyit, így végül jól is laktunk! 4-en voltunk: két Oliver, Kip és én. Élvezetes volt valami ízleteset, különlegeset enni, pláne úgy, hogy megadjuk a módját! A mellettünk lévő asztalnál kínai apuka lelkesen öntögette kb. 10 éves kisfia poharába a pezsgőt, aki már a 4. homárt fogyasztotta. Korán kezdi a jólétet! Aztán odajöttek hozzánk is fotózni. Ők voltak az utolsók, akik ott hagyták az éttermet, a többiek azzal viccelődtek, ez a család talán egész cruisera ide költözött... Az officerek is ott ettek, mindegyik olyan bús képpel jár, mintha temetésen lennének. Kapitányunk hozta a szokásos érdektelen arckifejezését, de azért körbe tapsoltatták magukat. Aztán még körbe jártunk a hajón, bele néztünk a crew showba, Magic Oliver sokkot kapott a hangtalan/fals Daniel "So le mio"-jától (igen, még mindig nyomja... ráadásul nagyon szeret tetszelegni mostanában a sztár-szerepben, travel talkon, mindenhol...), majd a Miss Costa Atlantica-választást néztük, itt most a női utasok versengtek színészkedéssel és hastánccal, Enza vezényletében. (Du. egyébként Olit megnyírta Enza egy szál ollóval, az eredmény nem lett rossz, szegény nagyon izgult! Jó, talán Oli izgult jobban...) :D Éjjel koccintottunk a bárban, Kip mindenkit meghívott egy italra. Ott ült velünk a Spa-s nő (akiről kiderült, Boszniából jött és nem olasz), akit 19 nap után jegyzett el olasz zenész (Poker Bandes) pasija, ezerrel dúl még náluk a love, mindketten abba akarják hagyni a hajózást és letelepedni, fészket rakni. Olinak (aki amúgy elég vacakul volt, mert megfázott) továbbra sem szimpi ez a nő, a hatalmasra tetovált szemöldökével, erőteljes sminkjével, műhajával (igen, meglehetősen közönséges, a stílusa rideg, a spa-s kínai lányok, úgy félnek tőle állandóan!), pláne, hogy neki nem szokott sose visszaköszönni. Különben az "álompár" azt gondolta régebben, hogy (Oli és én) testvérek vagyunk. Nem tudom, ez egy pozitív észrevétel lenne e (már egy cirinél is azt hitték) mondták, hogy hasonlóak a vonásaink... Én nem hiszem, hogy ez így van, de mindegy! Újabb 10 nap telt el gyerekek! :)

Mostanában nagyon frissen, korán ébredek és megyek ki a napozóra olvasni, kellemes! :) Általában teljesen egyedül vagyok és csak élvezem a szellőt, a hullámzás hangját, teljesen ki tudok kapcsolni. Egyik este megnéztem az ún. "Dance with the officers" programot. Nem nagy dolog, 2 percet lifegnek a tisztek pár utassal. Még Ciro is! Aztán az animátorok táncikálnak tovább természetesen, mutogatnak koreográfiákat. Az utasok eléggé élvezik, részt vesznek mindenben. Magic Oliverrel voltam, jól elszórakoztunk mindenen, aztán jött sok utas fotózkodni. Egyszer csak elkaptunk egy tündéri kislányt és mi fotózkodtunk vele :D! Az megint mosolyra késztetett, hogy az ún. Poker Band "játszik" az aulában és amikor leálltam fotózni őket, azonnal be/leállt a dobos pózolni és hozzá sem ért a dobhoz, vagy a gitáros a gitárhoz. Naná, csak paybackelnek állandóan. Akkor ennyi erőből akár 4 takarítót is be lehetne rakni zenész együttes címszó alatt! Erről még annó Sándor is nagy felháborodva mesélt! Nos, úgy tűnik tényleg van olyan banda, aki állandóan playbackel. A kis csaj (a hajmacerálós "Amy Winehouse") talán tényleg énekel igazából néha, de ezek után már abban sem vagyok biztos! Ezt követően levonultunk a diszkóba, megnéztük a felhozatalt: meglehetősen duci kínai tinik tömkelege és gyerekek, de ugyanakkor láttuk Cirot rázni 2 percig, sőőőőőt még mosolyogni is! Bár úgy vigyorog, mintha fizikai fájdalmat okozna neki! Aztán szóba elegyedtem a spa-managerrel, kiderült 8 éve Costázik, már mindegyik hajón volt és könyvet ír olaszul az itteni életről, kendőzetlenül! Őt is ki fogom kérdezni és remélem, az én könyvem előbb összeáll... :D Következő állomásként a casinoban nézelődtünk, mennyire játszanak az utasok (eléggé), majd belebotlottunk 'A' kapitányba (Pasquela Arenaba) személyesen és el is kaptuk egy fotó erejéig. Ahhoz képest, hogy állandóan szeret "angolul" (inkább "itinglishül", saját elnevezés az olaszok által vélt angol nyelvre) beszélni a hangosbemondón (pláne sok értelme nincs, lévén az utasok kínaiak...), élőben aztán még annyit sem tud. Nem értett semmit, amit mondtam neki, Oliver fordította olaszra. Persze csak arról kérdezett, én ki vagyok, mert még sosem látott itt, az Oliver ki és mi egy pár vagyunk e... Szóval, ez a kapitány nem néz showkat ezek szerint... Aztán lementünk még kicsit ökörködni a bárba az animátorokkal. Oli aznap teljesen el volt tűnve, beágyazta magát a kabinba, Trónok Harca-maratonozott...

A kapitánnyal

Életképek a hajós estéből:

• 
• 
• 
• 

Egyik sea day nagyon kellemesen telt. Kippel reggeliztem, igyekszem kicsit pátyolgatni (ami annyit tesz, hogy néha vele eszem és elhallgatom a mondandóit), eléggé maga alatt van, mióta a barátnője szakított vele. Nem volt forróság, szellős meleg volt. Így kint edzettünk a crew sundecken. Annyira jó kedvem volt, hogy csak hajtott előre. Sokkal többet erősítettem a tervezettnél, majd csináltuk a kardiós hiper programot, Oli, Stefano (animátor) és én. És meg egy kis gym, Oli nagyon szárnyal. Szuper erős már! :D

Elkezdtem a crew membereket fotózgatni az anyaggyűjtéshez. Tök zavarba jönnek, de készségesek és aranyosak. Az egyik "overallos" azért hozzá fűzte, írhatnék arról, hogy milyen pocsék, hogy a lépcsőn csöveznek állandóan, mert nincs máshol helyük gyülekezni. Bár nem értem, miért nem a crew barban csinálják (erre az volt a kifogás, hogy ők 4-kor kelnek), mert a crew bart használhatják este 7-kor is és épp most is, amikor a lépcsőn ücsörögnek! Bár tény, hogy ha beszélgetni szeretne az ember, arra nem a megfelelőbb hely a bár néha... Felmentem még megnézni a Maszkabált. Úgy volt, hogy kapok az animátoroktól én is egy karneválos kosztümöt, de elkapkodták az utasok mindet. A maszkok tök jók, árulják őket 6-8 választékban 6-15 dollárért (jó biznisz, mint minden, azóta azt is megtudtuk, hogy a cruise directorok és bizonyos vezetők százalékot kapnak az utasok shoppos vásárlásai után!!!), majd megpróbálok talán szerványolni egyet... Nagy cucc nem volt mondjuk, csak táncoltak az animátorok, az együttes imitálta saját magát, az utasok meg buliztak krepp papírokkal díszítve magukat. (Aki nem akart maszkot vagy ruhát felvenni.)

Másnap ismét korán izgatottan ébredtem, mert gyermeki örömmel vártam, hogy Jejun ismét beacheljünk! Sőt, jöttek a barátok is (nem csak az uncsi táncos lányok): Magic Oliver és animátor barátnője, Enza, másik két animátor fiú: Gus és Klaus, Kip és egy fiatal szecus srác, Gagan a kínai "desk"-es barátnőjével. Így aztán többet pancsoltunk, ugráltunk, ökörködtünk. Volt lazulás is, kagylógyűjtés és persze handstandok megfelelő háttérrel. Olit nagyon elbűvölték a tengeri csótányok (hatalmas példányok hemzsegtek a fekete szikláknál) és rákok. Spanyol Oliver nem volt hanyatt esve az elején a programtól, még a vízbe sem akart bele menni (naná, aki Mallorcán lakik, annak nem nagy cucc a tenger :D), de aztán a hülyéskedés a srácokkal mégis bevonzotta, miután mi már kilibegtük magunkat a vízben Enzával. Panaszkodott, hogy rosszul érzi magát a hajón, baromira zavarja, hogy nem beszél rendesen angolul, bár sok mindent megért. (Ja, azóta kiderült, hogy az ő "Si-Si"-jei is inkább "szó-szó"-k :D) Megnyugtattam, engem meg az zavar, hogy nem beszélek olaszul. Persze, az első hónapban van, majd megszokja és belerázódik. Az elején mindig nehéz akklimatizálódni, aztán jól érzi magát az ember! Pedig Magic Oliverrel hamar egymásra hangolódtak, már hetek (cruisok) óta jóformán az ő kabinjában lakik... Haza felé csodamód, beengedett a sofőr ötünket (5!!!) egy taxiba, mert megszánta a két srácot, látván nagyon nem volt másik kocsi. Kissé nyomorogva, de annál vidámabban repesztettünk haza, működő taxi órával! (=olcsóbb út)

Beach:

• 
• 
• 
• 

Fukuban shopping-napot tartottunk. Elmentünk az óriási Canal Citybe és célirányosan felkajtattam azt a 4 ruhaboltot, amit mérvadónak gondoltam. Jó leárazások voltak, fél óra alatt 4 ruhadarabbal lettem gazdagabb :). Bizonyos helyeken azért őrület, milyen árak vannak! Oli megfigyelése szerint, a japánok úgy vásárolnak, mintha a kínai piacon lennének. Az is vicces volt neki, hogy férfi méretben is létezik XS-es! Az emberek a városban sokan járnak esernyővel a nap alatt és sokan felhúzzák a karjukra a pót-ujjat leégés ellen. Ami vicces volt, az egy meleg japán kasszás a Berschkában. Hagyján, hogy 3x átszámolta a pénzt és a visszajárót (de óvodás módszerrel: 3x körbetapogatva, ja amúgy olyan érdekes, hogy a pénzváltóknál is 3x-4x behúzzák a leszámoló gépen az egy darab 50 euróst...), de olyan aprólékosan és lassan csinált több fordulóban mindent, hogy azt hittem, gyökeret eresztek! :) Első körben nem is tudom mit csinált, 2.: eltávolította a vállfákat, 3.: elvette a pénzt, 4-5-6.: átszámolta a pénzt, majd visszaadott ugyanilyen aprólékosan, ezek után jött még a riasztó leszedése, az összehajtogatás, bezacskózás, és még a zacskók leragasztása, amit szintén minden üzletben elvégeznek! Vidáman és feldobódva sétáltunk át a törzshelyünkre netezni, majd a hajóra vissza. Este show time volt, kaptunk új stage managert: Elvist. Most esett le nekem, hogy jó ideje nem használják a kivetítőket a mi shownk alatt, ami tök nagy baromság. Kip is mondta, hogy nem érti, mert hát kötelező lenne miatta, hogy lássák az Ő arcát, mimikáját... (Naná, hogy csak miatta lenne fontos! :D) Ezért sem tudtunk videót szerezni mostanában, mert így nem is rögzítik. Este bárban voltam Magic Oliverrel és Ivánnal, a többiek nem jöttek le, hiába ígérték, a csapat másik fele pedig csak nagyon későn jött. Ilyenkor egyébként nem a legjobb, mert tömve van a bár. Ezen a napon állítjuk ugyanis hátra az órát és a crew ünnepli kb., hogy eggyel tovább alhat/ihat... :D Így elég nagy zaj volt és tömeg. Ki is mentünk és leültünk az utastérbe. Na, mi történt ott? Láttuk Cirot mobilozni az utastérben!!! Oliver rá is kiáltott vicceskedve, ő meg persze úgy tett, mint aki nem érti, holott Oliver olaszul mondta neki... A spa-s kínai lányok azért eljöttek, megmutattam nekik laptopon a showt. Aranyosan meglepődtek és gratuláltak.

A cruise utolsó napján más érdemleges nem történt. Baromi korán keltem. Még mindig pörgök, mint valami Duracell nyuszi. Oliver is megjegyezte, mivel minden héten megnéz minket, hogy a hula hoopot most mintha turbó üzemmódban nyomtam volna. Be akartam ülni a Blue Welvet (topless) show próbájára, ahol úgysem pucérkodnak, hogy legalább a koreót lássam, de arról is kizavartak... Ebédnél megismerkedtem a maláj trió két tagjával, Yeannal és Chaóval, őket is meginterjúvoltam, aranyosak voltak nagyon. A csajszi nagyon szép, azt hittem velem egykorú, de kiderült, 35 éves és van már egy 20 éves gyereke! Nem semmi! Aztán travel talk és ezzel ismét vége egy cruisnak...

 

Én jókedvűen ébredtem Tienjinben, Oli annál kevésbé. Neki ugyanis reggel 8-kor el kellett mennie egy "face to face" ellenőrzésre a kínai hatóság emberei elé. Random szerűen ugyanis kiválasztottak kb. 80 embert. (Ez az, ami Kipnek minden egyes alkalommal van!) Lényegében egy útleveles pofavizit! Ráadásul bő két órát tartott, addig ott várakoztak szerencsétlenek. Remélem, én megúsztam, de ki tudja?! Lehet, többször lesz ilyen. Mentem edzeni a színpadra. Út közben megörültem egy ismerősnek a Magicaról, aki most szállt fel a napokban. Mindig jó érzés ismerős arcot látni, ráadásul olyat, aki mosolygós ember és látod, hogy ő is örül neked! :)

Tissueztunk, aztán sajnos, elkapták Clebert. Neki nem szabad :(. Értem én, hogy ha bármi történik, akkor az a stage-manager felelőssége és a szent cég (Genova) ezt nem hagyja jóvá... De ez tök kár, mert vele olyan jól lehetett együtt edzeni!

Oli a pókember

Ja, ezen az úton velünk utazik egy ellenőr, megint megy a puccparádé, meg a szabályok túlontúli betartása! (És a popónyalás felső fokon...)

Kimentem egyet sétálni, de olyan pára volt, mint egy dzsungelben, lélegezni sem bírtam, ráadásul rájöttem, a terminál körül tényleg semmi nincs.

Így megint maradt a cardio délutáni programnak. Dupla Insenityt nyomtam és csatlakozott hozzám egy olasz officer is. Bedurrant a vádlija rendesen, a végét már nem is bírta. Naná! Elsőre kinyírja az embert. Este lementem a bárba Cleberrel (brazil táncosfiú) és Luanával (énekesnő) egy "csajos" estére. Tök jól eldumáltunk, aztán csatlakoztak később többen is. Úgy alakult, hogy kb. mindenki meghívott engem egy italra... :D Oli is lejött végül 1 körül, azt mondta, már baromi melege volt a kabinban. Megjött a nagy párás meleg, a légkondi pedig nem valami jó a kabinokban. (Vagy csak nem is működik.) Jó este volt, aztán olyan heves csuklás jött rám, nem tudom ki emlegethetett otthon, de ilyen nem is tudom mikor volt utoljára. Legalább fél óráig tartott!

Másnap sea day természetesen. Kivonultunk napozni! Találtam magamnak egy nagyon klassz új törzshelyet. A crew beachen van egy lefestett pót-horgony elfektetve a hajó orrában, arra tök jó kifeküdni és ott kb. senki nem lát (se az officerek a hídról, se a gymben edzők a mögöttem lévő ablakokból :D), így jól lehet meditálni és pihenni...

 

Pénteken kikötöttünk Fukuakában, de nem tudom miért csak du. 1-kor, ráadásul már 6.30-kor indulás. Reggel pedig fel kellett vonulnunk Lily irodájába, kissé aggódtunk, mi a fenének, ráadásul kora reggel! Végül csak egy hülye aláírásról szólt az egész... Fukuban irtó jó meleg volt, sétáltunk, sushiztunk és nem csak nagy dinnyéket láttunk, hanem piramis és ajándék doboz alakúakat is! Lehet, azok tényleg rádióaktív görögdinnyék! :D Ja, és az áruk!!! Kb. 40.000 ft a doboz alakú dinnye!!!

A buszon még mindig viccesnek találom, ahogy nyekereg a sofőr a megállóknál, ugyanis mindig mond valamit egyesével a leszállóknak. Feltételezem, megköszöni, hogy bedobják a pénzt. Ami egyébként eléggé becsületkassza, mert semmi nem számolja, hogy mennyit dobsz be. Feltételezem, itt mindenki szépen kiszámolja a jegy árát, ami 190 Yen (1,40 euró). Ha már az áraknál tartunk... Bevásároltunk ezt-azt a drogériában (spray, deo stb., semmi extra) és úgy fizettünk 5000 yen felett (ami kb. 12.000 ft), hogy adómentesen vásároltunk, mivel külföldiek vagyunk. ... (A fahéj pl. baromi drága szerintem! 400 yen alatt (ami olyan 3 euró) nem is találtam sehol!) Szóval nem olcsó japán, de az jó dolog, hogy vásárolhatsz adómentesen, bár a blokkot meg a pecsétet általában beletűzik az útlevélbe. Én inkább a kilépő papíromhoz tűzettem, aztán simán levettem. Elvileg, ha így vásárolsz dolgokat, akkor azt nem bonthatod fel Japánban!

Kezdem magam sokkal jobban érezni, mert alakul a társaság. Az egyik animátor, Gus pl. magyar nagymamától, olasz nagypapától származik, brazil, de USA-ban él. Jó, mi? Az új animátorok amúgy legtöbben első szerződéssel vannak itt, még most szokják a hajós életet... 2 napja eléggé nehezen alszom el, nem tudom, mi van velem. Két dalszám zakatol az agyamban állandóan. Talán most csapódik le bennem a sok dokumentum film, amit az elmúlt időszakban néztem és a rengeteg befalt információ emésztetlen maradt még...

Következő reggel - most már sokadik alkalomra - törték ránk az ajtót. Olyan pofátlanul jönnek mindig a szerelők, egyet kopognak és már nyitnak is be, holott mi még alszunk. Úgy felmérgesített, mert ez már a 3. alkalom volt, ráadásul nem is kértük, hogy légkondit szereljenek. (Bezzeg a telefont 3 héten át vagy 4x jelentettük, hogy csinálják meg, na az nem volt sürgős, pedig Lily már minket szekírozott állandóan, miért nem vagyunk elérhetőek...) De nem is értem, ezt hogy képzelik. Lényegében ez a "lakásunk", ők meg pofátlanul behatolnak, még el is kellett őket Olinak küldeni, hogy később legyenek szívesek jönni, különben neki álltak volna szerelni. (Az ajtót annó simán úgy csinálták meg, hogy én ott közben aludtam...) Bosszantott, mert csak 5 után aludtam el és fellépős nap jött. Különben Cironak sikerült remekül összeillesztenie a napi rendet: travel talk után rögtön show. (Sőt most először a két show között több mint 2 óra szünet volt.) Hogy értsétek a lényeget, felvonulunk és elbúcsúzunk az emberektől, akik azt sem tudják, kik vagyunk, mivel még nem láttak. (Másik hajón nem kellett felvonulnunk ilyen esetben.) Kip persze kihagyta a travel talkot, mondván ő nem fog előre kimenni a "szent" bohóc-sminkjében, de jól letolták utána. Pedig speckó ebben igaza van... Illúzóromboló! A showk különben jól mentek, nem tudom mitől, mert olyan fáradt voltam a második előtt, hogy majd' elaludtam! Ahhoz képest szinte 100-as volt. El szerettem volna kérni videón, de ezt most pont nem rögzítették. :( Este elájultam már 11-kor és aludtam is 11 órát! Be kellett pótolnom az elmúlt 2 napot. Új erőre fel!!! :D

Kip nagyon maga alatt van, szakított vele a kínai bnője telefonon. (Állítólag még mindig szeretik egymást, de a lánynak a szülei annyira a kapcsolat ellen vannak, sosem egyeznének bele az esküvőbe. Így a lány pontot rakott a végére. Kip pedig nem csak szomorú, de mérges is, mert csak azért vállalta ezt a kínai szezont ismét, hogy ősztől tudjanak találkozgatni.)

Nagy mosást csináltunk, csak épp nem volt szárító egész délután. Ki is teregettünk a kabinban, erről muszáj mellékelnem egy panoráma fotót! :D Íme:

A légkondinkat azóta persze nem szerelték meg, de szerencsére nem vészes a helyzetünk. A kajáról annó még áradoztam, de mint várható volt, 2 hónap után meguntam! Pláne az ugyanolyan ízű halakat, egy ideje fel sem járunk a büfébe, megfelel a mess is. Ha kell lefőzetek magamnak 5 tojást, oszt' kész!

Elég durva, néha úgy érezzük magunkat, mintha az űrben lennénk, mert annyira kikerülünk az otthoni körforgásból. Ismerőseim, barátnőim sorba mennek férjhez vagy épp babáznak le "se perc" alatt. Otthon vagyok semmi, mire haza érek már van egy baba például... :D Hihetetlen!

Este lementem a bárba a többiekkel. Most egyelőre gyűjtöm az emberek sztorijait, életét és kultúráját. Szeretnék ugyanis majd egy egész külön fejezetet szentelni annak, hogy minél több crew membert bemutassak nektek, akik mind teljesen különböző munkákat űznek és különböző háttérrel rendelkeznek... Magic Olivér most nekem is tartott bűvészbemutatót, lecsekkoltam a pakliját pedig, teljesen általános normális kártyával csinálja, baromi jól! Ez mind "csak" technika és ügyesség, de megdöbbentő trükkök valóban! :D Ennek örömére meg is néztem másnap a du.-i showját, amit a gyerekeknek csinál. Az aznap egyébként videó vetítéssel vette kezdetét, ami lényegében arról szólt, hogy a Costa belekezdett a világ legnagyobb hajójának megépítésébe. Überelni akarja a Royalt... Szép és jó, de erről már mindenki tudott, azt hittük, kész a hajó és azért ez a sok cécó! Utána felmentünk Kippel reggelizni, meghallgattuk a bánatát, de volt egy-egy új jó sztorija is. Aztán visszafeküdtünk aludni kicsit. Du. edzés és gym "off course" :D Új rekord 18 km, 2 óra alatt!!! Muszáj volt abba hagynom, mert már éreztem, hogy mennem kéne vacsorázni és már nem fér bele, nincs is értelme még 3-at futni. (Talán késleltetni is szerettem volna még a bűvös 21-et...)

 

Este megnéztük mit művelnek az animátorok a kínai utasokkal. Nem is gondoltuk volna, hogy a kínaiak úgy tudnak/mernek viselkedni józanul, mint az európaiak tetemes alkoholt követően. Őrjöngtek a vicces férfi sztriptízen, hagytak magukból hülyét csinálni. Az egész "bohóc-entré"-szerű volt. Azért le a kalappal az animátorok előtt, hogy ezt a showt minden cruisban lenyomják, produkálják magukat, hergelik az embereket fáradhatatlanul napi 10 órában és még bulizni is kell nekik utána éjfélig tovább. Közben figyeltem a háttérben a zenekart (nem tudni, miért kell nekik már kezdés előtt fél órát ott ácsorogni a színpadon), és feltűnt, hogy az olasz énekesnő nem százas. Már amúgy is néztük, hogy furcsa, állandóan napszemüvegben van és zizeg. Hát, itt nyilvánosan nem bírt egy helyben állni. Folyamatosan a haját macerálta már-már kényszeresen, és azt gondolta, senki nem látja. Topogott a színpad közepén és szálanként szedegette szét a haját, vagy egyik oldalról pakolta át a fején a másikra... Érdekes!

A bárban pedig ott volt két kínai crew member (nem tudom pontosan mi a posztjuk), igazi "China-vagina"-k (by Sasha) = Igazi butalibaként viselkedő rihegő-röhögő (Oli szavaival élve: "könnyű célpontok", csak épp kinek kellenének-féle) nőcikék. Én még kínai lányokat nem is láttam így viselkedni. Másokat is inkább csak filmekben. De az egyik indiai szecus barátunknak látszólag nagyon is bejött, különösen az egyik leányzó...

Chejun fürödtünk a tengerben! Végre! :D Klassz strandra mentünk már kora reggel 6-an! Élveztük, baromi meleg volt. Vicces, hogy a koreaiak nyakig felöltözve "arab-style"-ban fürdenek. Kalap, 3 mentő mellény a gyerekeken (van akin még maszkosan sál is van, úgy parázik a naptól), beülnek a gumi-fánkba és csak ott libegnek a vízen. Úgy tűnt, úszni sem nagyon tudnak... (Ezt Kip is megerősítette, hogy valóban csak kevesen tudnak!) Az nem tudom mennyire kellemes, hogy a hideg víz után tapad rád az egész ruházat... Iván nagy lelkesen beásott két lányt a homokba, én meg segítettem betemetni őket. De már nagyon nem bírták a strapát, nem győzték kivárni, hogy még műalkotás is szülessen a testükön. Nagyon jó kis nap volt, békésen elüldögéltünk utána egy kávézóban. Oli benyomott egy "fancy" túrótortát a már egyszer említett Café Benében (itt vannak a hatalmas sütemények és fagylalt-különlegességek...) Mellesleg ez a nap volt a 7. évfordulónk, melyre a facebook figyelmeztetett, annyira nem néztünk naptárt mostanában vagy csak fel sem fogjuk már az idő múlását... (Mire nem jó a facebook, mi? :D ) Visszafelé ahogy lenni szokott, a taxi olcsóbb volt, mert bekapcsolt órával mentünk. Elég érdekes, hogy a kikötőből induló taxisok mindig baromira lehúzósak, közben meg a városban leintett autósok már nem.

Koreaiak strandolása:

 

Este megnéztük a Bubble showt ismét, de már a feleséggel együtt, aki homok-rajzolást csinál. Lényegében egy írásvetítőn alkot homokból képeket és az van kivetítve zenével. Érdekes volt, ilyet még én sem láttam. Aztán felmentem a spa-ba, hogy a manikűrös lány megmentse az egyik félig letört körmömet és elbeszélgettem az ott dolgozó két kis kínai csajjal. Az egyikőjük beszélt jól angolul, kedvesek voltak és fizetnem sem kellett. De a managerüktől baromira paráznak. (Ő az a magamutogató önjelölt szőke énekesnő a crew showban.) Panaszkodtak mennyi a munkájuk, kevés a pénz, és nagyon érdeklődtek az én munkám iránt. Aztán sajnálkoztak, hogy ők sosem tudják megnézni a műsort, így megígértem nekik, egyik nap megmutatom videón. Vacsinál pedig magic Oliver hihetetlen feldúlva baromi nagy balhét csapott, a pocsék a kaja miatt és elviharzott Ciroék irodájába. Immár 3.-ra ment panaszt benyújtani. (Nem mintha ezügyben a cruise directorék bármit is tudnának/akarnának tenni...) Érdekes, hogy pont ő van teljesen felháborodva, amikor ő is egy artist (legjobb poszt) és ugye kivételezett helyzetben van, ehet az utastérben (bár sosem eszik) és igen megmosolyogtató pláne másoknak, hogy pont ő hőbörög, amikor baromi jól keres, semmi gondja, még Enzát a szöszi animátor csajt is felszedte. Olyan nagy szónoklatot tartott, mint egy forradalmár. Szerinte a crew memberek jókedve és jóléte kéne, hogy elsődleges legyen a cégnek (pláne miután egyik hajnalban ugye konferenciát kaptunk az új "megahajó" készítéséról egyenesen a vállalat főnökétől), mert akkor fognak jól dolgozni az utasokért. Erre azért páran bólintottak a teremben, de mindenki tudta, hiába az egész, nem fog elérni semmit. Tudjuk, hogy a Costa nem igazán foglalkozik a dolgozók boldogságával, bár szerintem azért nem rossz. Én már teljesen máshogy látom és szerintem Oliver elkényesztetettségében nem is tudja értékelni a helyzetét. Mióta láttam a maldív-szigeteki modern rabszolga-kizsákmányolást, pláne nem is mondok semmit. De, az mondjuk szintén szép gondolat tőle, hogy nem csak magával törődik, mert mindenkinek akar jó ételt és nem elégszik meg azzal, hogy ő esetleg fenn ehetne. Engem a leginkább az bosszant, hogy internetet nem kapnak ingyen a melósok. (Egyáltalán nem magamra gondolok!) Azok, akik napi 11 órákat dolgoznak, semmi idejük kb. kimenni, (maximum a terminálba, ha épp ott van net, de sokszor nincs), így vagyonokat költenek el a fedélzeten, hogy kommunikálni tudjanak a gyerekeikkel, feleségükkel...

A nagy indulatok után aztán szerencsére lenyugodott, egy időre legalábbis... 

Másnap Fukuokában elmentünk a városi múzeumba. Néztünk egy kis történelmet és kultúrát! Mivel korán keltünk, megint klassz napunk volt, nem kellett kapkodni, mindenre jutott idő. Baromi kánikula van, de nem panaszkodhatom, hisz' ezt vártam!!! Este show time...

• 
• 
• 
• 
• 

 

Tienjinben jó meleg volt, edzettünk Olival a crew beachen, ott van egy korlát ugyanis, ahol lehet csimpaszkodni :) Meg is kapott kicsit a nap. Tatjana és Viktor is ott napozott, hihetetlen milyen cingár ez a pasi. Ráadásul teljesen vegán, gyakorlatilag csak gyümölcsön élés nyers salátán... (Amikor pedig már-már éhen halna, bevág egy baromi nagy tál fagylaltot!) Ezen nagyon filoztam, hogy hol a logika, mert ha tejterméket sem eszik, akkor miért fér bele néha mégis a fagyi, sőt állítólag már panaszkodott, hogy éhezik a messben és kezd rosszul lenni, szédelegni. Közben meg azt látom, hogy rengeteg féle saláta van, főtt zöldségek, amikből sosem szed... Akkor mit hiányol?! Ha totál vegán, akkor nem tudom, mit fogyaszt otthon, ami itt nincs, mert gyümölcs-zöldség rengeteg van... Oké, lehet szója/tofu pörkölteket vagy rántott gombákat vár... Engem ez igen foglalkoztatott és már a többiek rajtam röhögtek, hogy miért bosszant, ráadásul mivel román, így ha akarnék se tudnék vele kommunikálni.

A futási rekordom egyelőre 17 km, most nem tudom ezt mikor fogom tudni megfejelni, de innen már célszerű lenne a bűvös 21-et lenyomni végre :D

Fukuokában monszun-eső volt ismét, fenomenális amikor 2 uncsi sea day után végre kiszabadul az ember és zuhog... Pláne, hogy még drill is volt és ott ácsorogtünk 20 percet az esőben! Eláruljam mi az új rendszer lényege? Kb. annyi, hogy a kódnevek helyett annyit mondanak be: "All crew in position..." (Szóval eltörölték a vészhelyzetek fedőneveit, amit előtte jól belénk plántáltak. Illetve most valahogy 6 lépcsős az egész mentés, ami minket annyiban érint, hogy már az első riasztásra a helyünkre kell menni és ott várakozni. Ennyi!)

Este partyt tartottak a táncosok (Naimnak volt szülinapja pár napja ugyanis) a crew bárban, beöltözőset! (Épp, mint a Magicán! :D Ez az angol-módi... Sándor -akit sokszor emlegettünk mostanában, mert már őt is hiányoljuk - kultiválta volna, tuti szétszekálná néha őket!) De ezek a táncosok legalább tök jó és kreatív jelmezeket csiniáltak (Disney mese-karakterek volt a téma)! Akadt itt: Aladdin, Csingiling, Minnie Mouse, Wendy, kalózok, herceg, két darab 101 dalmata, Alíz fehér nyúla, Zeusz (aki először Herkulesnek mondta magát), Toy Storys cowgirl! Mi a beöltözésből megint kimaradtunk, egyrészt mert későn szóltak, másrészt nem tudom, hogy lett volna e jelmez-alapanyagunk... Mindegy, legalább volt egy kis buli, ivós-játék és egy kis társasági élet.

A következő Tienjinben korán felébredtem és elmentem reggelizni a messbe (ilyen még nem fordult elő...), ahol meglepődve konstantáltam, hogy mindenki ott volt. Persze, hiszen a legtöbb táncosnak van valami kötelezettsége ilyenkor. Azonban páran mondták, hogy kimennek, így úgy döntöttem velük tartok. Eltaxiztunk egy plázába. Ez az egyetlen dolog, ami 15-20 percre van a kikötőhöz, de lényegében csak egy bevásárlóközpont. Semmi nincs a környéken, ahol lehetne sétálni. Így jobb híjján csak körbe jártam a plázát egyedül, aztán csatlakoztam a többiekhez, akik ebédeltek és még maradtunk kicsit netezni. De persze Kínában alig jön be valami, nem hogy a facfebook, de még pl. a google sem! Skypolni nem volt kivel, mert korán volt, maradtak a hírek az origón és a life.hu-n :D A kínai taxisok hihetetlen, mekkora parasztok és szemérmetlenül lehúzósak. 40 yuannak kellett volna lennie a fuvardíjnak (mert annyit számlál a mutató igazából), mi azonban 100-at fizettünk, csak ekkor én még nem tudtam, hogy mi lenne a normális. A társaság talpraesettebb és felvilágosult fele ugyanis bevágódott egy kocsiba és el is húzták a csíkot, mi 3-an pedig próbáltunk találni másik autót. Az egyik sofőr terelgetett minket hosszú perceken át a kocsijához, egyfolytában magyarázott kínaiul és közölte, hogy 100 yuan a fuvardíj. Végül elegünk lett, láttuk, hogy simlis pasas, csak hogy két másikat is kérdeztünk és ugyanúgy 100-at mondtak. Így, mi ennyiért mentünk el, ahova a többiek 40-ért. Amúgy mondtuk a sofőrnek, kapcsolja be a taxiórát, nem volt hajlandó... A csajok nem akartak vitázni, én meg rájuk hagytam mindent, mivel ők már voltak. Visszafelé más lányokkal jöttem, de akkor is pechem volt, mert akármennyire szerettem volna a 4 utas egyike lenni, megint úgy alakult, hogy a kisebbik körbe kerültem :( (Mivel az sem mindegy, hogy 3 vagy 4 felé kell osztani a díjat...de legalább visszafelé már 50-et fizettünk, és akkor mesélték el nekem, hogy mi is a normális módi) Mindegy, lenyeltem a békát, legalább kimozdultam.

Baromi fáradt voltam egész héten, asszem' most lemerültek az elemeim...

26-án az eredetileg nem tervezett kikötés helyett a japán tájfun elkerülése végett, mégis kikötöttünk Chejun. Csak épp beraktak még egy drillt, meetinggel természetesen és kiderült, hogy már du. 1-kor indulás van. 1 kerek órám volt kimozdulni. Nagyon meleg volt, futólépésben berohantam a városba, hogy vegyek gyorsan protein csokit (lévén ez az egyetlen lehetőségem itt Ázsiában), mert megint kifogytam belőle, majd szétizzadva rohantam vissza. Aznap kifeküdtünk a crew beachre napozni és pihentem egész délután. Este megnéztük a Bubble-mant (Ő az új artist, egyébként Sergionak hívják, most jött meg még a felesége nélkül, így egyelőre fél showt csinált a táncosok és énekesek kiegészítésével) Hát, nem olyan rossz, de láttunk már jobbat. Nekem kicsit szülinapi bohóc-show szerű. A kínai gyerekeknek nagyon tetszett, de káosz volt, minden gyerek rohant előre, mindenki kiakarta pukkasztani a buborékokat és kissé maszatolósnak találtuk. Ronda nagy vödör a színpad elején, abba mártogatta a kezét, de állandóan csöpögött, folyt szét mindenfelé a szappanos víz. Kiváncsian várjuk milyen lesz a teljes show majd a feleséggel! A hajó baromira mozgott, nem egy kínai hányta el magát a folyosón és a nézőtéren. (Ami pozitívum, hogy a csaj egy zacsiba hányt, de Andres mesélte, az orra előtt valaki széthányta a cipőjét és örülhetett, hogy őrá nem fröccsent! :D)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    

Másnap Fukuakaban nagy meglepetésünkre végre hét ágra sütő nyári idő fogadott. Nem sok időnk volt, de azt végre élveztük. Az elég rossz, hogy nincsenek kiülős helyek a városban...:( Este voltak a showink, (amit már elakartam mesélni, hogyan hangzik kínaiul: Visions is Motion="TONKÁN SÜTŐŐŐŐ!", na ezt már nagyon megtanultuk :D) most először kissé mozgott a hajó. Másnap crew party volt, a "szokásos-hangos-diszkós"- féle. De alapvetően jó volt, táncoltam nagyot, Kip is rázta ezerrel, Tatjánával baromi viccesek voltak, de jó értelemben! Van egy új olasz animátor csaj (most épp őt hajtja Magic Oliver, amire Lily baromi féltékeny és próbál kavarni, ami azért vicces vagy épp szánalmas, mert Lilyt épp előtte lévő nap láttuk smárolni a kikötőben egy Serenás crew memberrel...) ő velem egykorú és tök jó fej, ja és csodamód olasz létére, beszél angolul. Ami pech, hogy mint animátor, napi 10 órát dolgozik, így vele nem olyan könnyű programot szervezni a késő esti crew báron kívül... Na, de ott voltunk egészen zárásig és még egy olyan animátor is gratulált nekem (egyáltalán már az is meglepett, hogy hozzám szól), akit eddig egy nagy meleg tahónak tartottam, mivel eddig köszönni sem nagyon szokott, lévén, hogy nő vagyok... A secusok is buliztak velünk ezerrel, ráadásul állandóan csajos fotókat akartak csinálni a hazamenetel előtt! Ki tudja, hány indiai fotón pózolok már? :D De, ha másért nem, hát ezért kell részt venni a crew partykon, végre megnyílnak és más arcukat is megmutatják az emberek.

Be akartam ülni a topless showra (ide nem engedik be a crewt), de gondoltam én, aki együtt dolgozom és öltözöm a lányokkal, csak beengednek, mivel a két énekes is bent van mindig egy-két animátor lánnyal. (Ők őrzik, hogy más ne jöhessen be, az utasok pedig ne fotózzanak.) Igen ám, de a kedves Ciro nem adott nekem engedélyt, azzal az idióta kifogással, hogy ha engem beenged, akkor a többi női zenészt is be kéne, akik már szintén jelezték, hogy megnéznék. Ekkora hülyeséget! Mivel én egy műsorban, öltözőben vagyok velük, mindegyik lányt láttam már félmesztelenül... A zenészek pedig az animátor lányokra is hivatkozhatnának, még úgy is, hogy "duty"-n vannak... Ráadásul felajánlottam, hogy beállnék Luana helyett ajtót őrizni. (Ja, a show énekes, aki bent van, ráadásul fiú, bár meleg...)

Mindegy, Ciro nem hazudtolta meg önmagát. Az "okostojásságát" és a hülye kifogásait, miközben itt sosem vonatkoznak ugyanazok a szabályok más pozícióban lévő személyekre...

 

"Jól" indult a hét (vagyis a cruise, mivel csütörtök van, de érdekes, hogy mennyire ráálltunk, hogy 5 napokban gondolkodunk hétfőtől péntekig, mintha hétvége nem is létezne és sosem tudjuk, milyen nap is van valójában), már reggel bemondták, a crewnak 17 helyett 13.30-ra hajón kell lenni, majd bekopogtak, hogy közöljék, ma nyithatjuk fel az ablakunk fedelét kapitányi utasításra, mert vihar lesz... Hát, ehhez képest 6 helyett 7-kor indultunk, ragyogó, gyönyörű napsütés volt egész nap és nyári meleg... (Hallottunk olyasmit, hogy előbbre tervezték az indulást, de aztán volt valami kavarás, az utasok fele nem is szállt fel... Konkrétan nem tudjuk, mi történt.) Mindenesetre, áldottuk a mázlinkat, hogy múltkor már megjártuk a falat. Mondjuk, nagy gondot nem okozott, mert hasznosan töltöttük a napot, méghozzá órákon át edzéssel a színpadon. Karikáztam, tissueztam és még 15 km-t futottam, ezalatt Oli zsonglőrözött, mászott sokat (megjegyzem, már egyre szebben mászik fel láb nélkül!) és még gymbe is jött. (Aranyosan, ezerrel koncentrálva futott 2 km-t, mivel még csak az ismerkedés fázisában van a futógéppel :D) Sőt, még az egyik bűvész dobozban is jártam (vagyis feküdtem, miközben kardok mentek át a lábam között), mert Oliver épp mutogatta a trükkjeit Andresnek és engem is érdekelt, pontosan hogyan is kell befeküdni abba a ládába, hogy eltűnjek! Meg is beszéltük, ha a táncosok cserélődnek majd szeptemberben, akkor szívesen leszek az egyik asszisztense. :) Este felmentünk meghallgatni Andrest, aki az említett "argentín tenor"- barátunk. Hihetetlen erős, több oktávos hangja van. Mikrofon sem kell neki és bezengi a hajót! Rajta kívül hallgattuk még Tatjanát, aki zongorán kísérte és Endrész Lacira hajazó hegedűs-, pánsípos Viktort is. Jók voltak!

A dupla - Fukuoka nap nagy reményekkel, mégis pocsékul indult, mert bőrig áztunk a monszun-eső miatt. Taxit próbáltunk fogni folyamatosan, de egyáltalán nem tudtunk... (ez a másik terminál, ahol néha kikötünk bosszantóan kiesik mindentől) Így, mikor végre hívtak nekünk az egyik benzinkútnál, csak bevitettük magunkat a centrumig, aztán sztornóztuk a többi tervünket. Ismét csak a plázában voltunk, de legalább sushiztunk, még jó, hogy volt némi váltó ruha nálam. Kicsit nyűglődtünk azon, mi legyen, megvárjuk e a többieket, akik későn jönnek csak be, de már sok cucc volt nálunk, plusz egész nap vizes volt a lábam a cipőmmel együtt. Igen ám, csak amikor kiléptünk a mallból, igazi fülledt nyári este volt, végre nem esett, akkor már szerettem volna benn maradni inkább. De végül visszamentünk az utolsó busszal 9 körül és már úgy festett, nincs az az isten, hogy még egyszer bevonszoljuk magunkat a városba, aztán persze magic barátunk meggyőzött. :D A pech ugyanis az volt, hogy a táncosoknak benyomtak késő estére egy showt, a hajó pedig este 11-kor átment a másik terminálhoz, így este 11 és éjjel 1 között se ki se be. Iván összekapta magát, gyakorlatilag a színpadról futott a kijárathoz :). Szóval, mégis belecsaptunk az éjszakába, elmentünk egy "irish" pubba. Nem rossz a hely, csak nagyon füstős, Japánban tudniillik nincs bevezetve a dohányzási tilalom a szórakozó- és italozó helyeken. Az árak nem épp pénztárca kímélőek, de nincs valami sok pub, és azért ez néha belefér. Elüldögéltünk 4-en egy darabig, a fiúk persze telefonoztak ezerrel én pedig csak elnézelődtem. Aztán odajött hozzám egy furcsa indiai csaj, aki csokival kínált, mondván, hogy fel akar engem vidítani... Pedig nem voltam szomorú (ilyen szerencsétlenül fest az az ember, aki nem az okostelefonjában matat???) csak néztem az embereket és próbáltam fotózni. Voltak nagyon szép japán lányok és rengeteg jóképű srác, de ami érdekes, nem nagyon vegyültek egymással. Sok európai jár ide mellesleg. Aztán Oliver elkezdett bűvészkedni az asztalnál, a végén már kis nézősereg gyűlt össze és hihetetlen nagy sikere volt. A japánok csak ámultak és felhőköltek minden trükkre. Így történt, hogy aztán egy francia lány és japán srác egész este velünk beszélgetett. Nagyon érdeklődőek voltak, mit csinálunk a hajón, milyen a hajós élet, én pedig a leányzót faggattam milyen a "japán módi", mivel már másfél éve él és dolgozik itt. Nagyon érdekeseket mesélt: pl. mennyire rasszisták a japánok! Pontosan! Meglepő, de igaz. Egész este nem nagyon nézegettek meg engem a japán pasasok, amire mondta is, ne csodálkozzak, nem nagyon akarnak fehér csajokat. Nem is szülne itt, mert nem csak a papírok (engedély, vízum, anyakönyvezés stb.) macerás, de a gyerek baromira hátrányba lenne vagy kiközösítve az iskolában/óvodában... A japán pasik egyébként elképesztően tartanak tőlünk, nőktől. De még a japán lányokkal is nehézkesen ismerkednek. Itt tabu a fiú-lány haverság, sőt ha társasággal mozdulnak ki, akkor még a párok is elszeparálódnak. Egyszer volt egy rövidebb kapcsolata japán fiúval, eléggé nehézkes volt, aztán volt, mikor próbált ismerkedni, odament egy fiúhoz és kezdeményezett, majd 2 órát várt a beszélgetés során, hogy a fiú lépjen valamit, de nem tette. (Erről egy dokumentum filmben is hallottuk, hogy a pasik totál rá vannak indulva a manga karakterekre, meg pornós dolgokra, de a hús-vér nőktől tartanak...) Most egyébként egy kollégájával volt, mások nyilván azt hiszik, hogy randi, mert egy fiú és lány nem ül be sörözni itt csak úgy. Egyébként Lucille, borokat árul, egy nagy cégnél dolgozik és már elég jól beszél (ír, olvas is) japánul. Azt is nehezen kezelik, hogy fontos pozícióban van. A japán férfiaknak ugyanis az a normális, ha a nő nem dolgozik, de ha mégis, akkor valami kisegítő vagy asszisztensi munkát csinál maximum. Ennek ellenére a japán nők is kezdenek európai vagy amerikai szokásokat felvenni (most indulna be a japán feminizmus?!) és ez nem is tetszik, vagyis összezavarja a pasikat... Alapjában véve még mindig udvariasnak találom őket, és az tetszik, hogy tekintettel vannak egymásra, de úgy fest, a felszín alatt tele vannak frusztrációval. Lucile elmondása alapján a nők is annyi szabályt követnek és tartják magukat korlátok között a hétköznapokban, hogy hétvégén előszeretettel részegednek le (könnyen, mivel nem is bírják az alkoholt). Azért persze nem lehet teljes konzekvenciát vonni minden egyes személyre. Aki velünk volt srác - Sigg - ő teljesen szimpi és nyitott volt, mikor kiderült, már elmúlt 40, leesett az állunk rendesen! Meghívta két kör italra a csapatot, aztán mikor már elmúlt 2, megindultunk az Infinity nevű klubba, és addig nyüsztöltek minket, még mi is velük tartottunk. Miután kicsengettük a 3000 yenes belépőt (kissé diszriminatív: nőknek 1000, férfiaknak 2000 oké, leiható), átvergődtünk a zsúfolásig tömött termen, ahol ezerrel szólt a diszkós-zúzós zene, szemvakító laserezés, dohányfüsttel keverve, bele-bele botlottunk ismerősökbe. (Többek között Lilybe - cruise director asszisztens - akiről megtudtuk, nem is Cirot boldogítja, hanem "Magic" Oliverrel osztja meg az ágyát héba-hóba...:D) Nos, azt hiszem, kemény 5 perc után Oli a fülembe súgta, hogy "na, én mentem" és sarkon is fordult. Gyorsan elvergődtem a többiekhez, kezükbe nyomtam az italjegyet és szóltam, hogy mi távozunk. Oliver legalább hozzánk csapott némi lóvét, ugyanis arról volt szó, ha megyünk, akkor ő fizet nekünk egy italt, ráadásul a belépővel már ki is fogyott a készpénz állományunk. Így 3-ra értünk vissza, majd az ágyba. Nem esett valami jól a másnapi fellépés, de megcsináltuk rendesen!

Irish Pub

Japán éjszaka

• 
• 
• 
• 
• 

Jaj, majd' elfelejtettem: egyik nap végre napoztunk a crew beachen, de nem is ez a lényeg, hanem utána Oli lenyomott velem egy extra kemény 50 perces Cardios videót (Insanity), tök jól bírta, még unszolnom sem kellett! Baromi büszke vagyok rá!!!

Íme a fennakadt szemű Ciro (directorunk) és Lily (asszisztense)

Új hét, már nem is tudom, hányadik cruise...

Káosz volt ismét, Tienjinbe a reggeli 10 helyett du. 13.30-kor érkeztünk meg, állítólag kikerültünk egy vihart. Aztán megvolt a tréning az új vészhelyzet-féle rendszerhez, hál'istennek, nem kaptunk extra kötelezettséget vagy "hajón-maradós" baromságot... Asszem, megvan az igazi ok, miszerint valójában azért nem megyünk Chejura, mert a kínai kormány azt nyomatja a tv-ben a népnek, hogy baromi veszélyes (Kína nem kultiválja, hogy a nép Koreába jár) és maguk a kínaiak nem akarnak menni, parázva a már nem is vészes vírustól, a Costa persze akarna, hiszen olcsó a kikötő... És mivel nem megy a hajó, az utasok követelik, legyen olcsóbb az út, mert csak 1 országos így a cruise. Így a Costa spórol és behozták szépen a pocsék, "5-ből 3 tengeri nap"-os utakat... Ennek ellenére a héten lenne az utolsó overnightos Fukuokás cruise, de most meg tájfun miatt nem megyünk arra, ergó mégis lesz Cheju. Na, erre varrjatok gombot! Mellesleg este fél11-kor még mindig ki voltunk kötve (6-kor lett volna indulás), hogy most mi folyik itt valójában, na azt már nem tudjuk... Mi csak edzettünk orrvérzésig, na jó, comblilulásig... Két táncos is csatlakozott hozzánk. Egyébként az  is kiemelendő a kínai utasokról. hogy szétvásárolják magukat a hajón (holott a márkás táskák és 15.000 dolláros gyűrűk nem épp pénztárcakímélőek, de az európaiakkal ellentétben a hajón való fogyasztásra irtózatosan sajnálják a pénzt. Nem rendelnek italokat (teás kulacsokkal mászkálnak állandóan), nem koktéloznak, nem fogyasztanak semmit, ami nem ingyen van. Így lett pl. ingyenes a pizzéria is, holott a többi hajón  fizetős... :D

Szóval, két nappal később kikötöttünk Chejun, sajnos arra az estére tették a shownkat. Nagyon szép, napos idő volt, végre lehetett volna menni strandra. Besétáltunk a városba, jött velünk egyik biztonsági őr. Elég vicces, hogy egy Mumbaiból jött indiai van felháborodva, hogy milyen koszosak, köpködősek és igénytelenek a kínaiak, sőt sokszor látja a nyilvános medencébe vizelés is rendben van náluk. Ő most 7 hónapja van itt, lassan leszáll, ez volt az első alkalom, hogy kimehetett Chejun és tekintettel, hogy bevásárol hazamenetel előtt, így kapott 3 órás kimenőt... Azt mesélte, hogy ilyenkor mennyire honvágya van, de ha otthon van, akkor annyira nincs oda a hazájáért. Rengeteg a nagyon nagyon szegény és a hihetetlenül gazdag ember. Ő már katolikus, eszik tehenet is, több hajós cégnél dolgozott már, így van rálátása dolgokra. Kicsit elbóklásztam, boltozgattam. Kipróbáltam vagy 10-féle körömlakkot, vettem is 4-et (épp extra hosszúra megnőtt a körmöm, Juhééé! Vagy csak nem edzek eleget és nem töri le a karika??! :D)...

Az előadások jók voltak, meglepődtünk, hogy telt ház volt, hisz' előtte estek vissza az emberek a kirándulásból. (Mivel az utasok nem kapnak koreás vízumot, ők csak csoportosan busszal mehetnek ki, ergó éjjel ők le sem szállhatnak!) Show után összeszedtük magunkat és elmentünk még éjfélkor a városba. Mindenki jött, még Kip is! Akkora nagy durranás nem volt, szokás szerint mindenki a telefonjába süllyedt, nem volt rossz a hely, nagy italválasztékkal, kis kellemes pubocska, de táncolni nincs hely, beszélgetni sem lehet igazán, mert hangos a zene, amit klippek kísértek a képernyőn. Végül 2 után angolosan távoztunk, állítólag utána indult be a buli... Másnap csak kimentünk netezni, benn állt a Serena nevű hajó délután, de nekünk úgysincs rajta ismerősünk. Este megnéztük az utolsó Destination nevű showt, mert elviszik a kosztümöket és kellékeket másik hajóra, helyette egy spanyol házaspár jön majd és buborék show lesz valami homok-animation-nel. Hogy az mi pontosan, egyelőre dunsztom sincs...

Cheju overnight

Kezd a szó szoros értelmében honvágyam lenni. Persze, hogy hiányzik a családom és a barátok jó ideje és gyakran álmodom velük. Még olyan ismerősökről is, akiket esetleg már hosszú évek óta nem láttam. No, de most konkrétan Budapest hiányzik maga. Azon kapom magam gyakran, hogy arról ábrándozom, milyen jó lenne sétálni egyet a belvárosban, az oktogon környékére képzelem magam (végig sétálni az Andrássyn vagy a Duna parton), vagy a téli Vörösmarty-térre, esetleg a Városligetbe... Érdekes, hogy mostanában olyan könnyen kerülök pár másodpercre egyfajta meditatív állapotba, mint utoljára gyerekkoromban pl. az iskolai órákon a monoton tanári hang hatására. De ez jóóó! Valóban vannak a hajós életnek "mellékhatásai": pl. sokkal intenzívebben álmodom, vagy több időm van elgondolkodni az élet nagy kérdéseiről és a folyamatos hiány könnyebben elfeledteti az esetleges rossz emlékeket, hajlamosabbá válok bárkinek bármit megbocsájtani, így a távolból... Amikor az ember viszont 4 napig folyamatosan a hajón van, már szinte szomjazik a kinti sétára, levegőre és napsütésre, annyira lehet neki örülni. Talán ezért 3x akkora csalódást okoz az esetlegesen zuhogó eső, mint mondjuk normál körülmények között... Majd egy másik alkalommal még folytatom a filozofálgatást...

Ismét mentünk Jejura és elkirándultam 3-asban két darab Olivérrel! :) Gyönyörű napunk volt, hét ágra sütött a nap. Eljutottunk a Maze - azaz óriási Labirintus - parkba, mely tele volt kis cuki szobrocskákkal: nem csak a tipikus Jeju-manókkal, hanem szexuális formákkal, állatkákkal is, de még "Gangnem"-haver is kifigyelt a bokorból. 3 nagy útvesztőben kóvályogtunk, ezután a múzeumban nézelődtünk, ahol Minotasaurus történetét követhettük végig, majd régi kirakós játékokat, nem csak hagyományos, hanem girbe-gurba szabálytalan darabos puzzle-ket (köztük egy 24.000 darabost!!! az kéne nekem, egy darabig ellennék...) és társasokat (egyik kedvencem: Ki nevet a végén? 1910-ből), rubik kockákat láthattunk, végül pedig vicces és érdekes képeket, grafikákat sasoltunk. Volt ott hologrammos, kacifántos, egyszerre két különböző dolgot ábrázoló, megtévesztő, vagy épp egyik nézetből mást láttató kép. Ezt követően mentünk a híres láva-barlanghoz, de pechünkre zárva volt. Kiderült, ünnep nap... A taxissal most nem volt olyan szerencsénk, mint legutóbb, ez egy lehúzós fajta volt... No, de ez van. Még beültünk egy új, fancy kávézóba. Na, ott árulják az óriás sütiket (ami már feltűnt magic Oliver posztolásában, vajon hol talált ekkora tornyos palacsintát), persze borsos árakon is kínálják. Koreai pénzünk már nem volt, mivel a pénzváltó is zárva volt aznap, így Oli végül nem (még nem) kóstolta meg az 1600 Kcal-s csodát. Míg ott neteztünk, egyre hangosabban szólt a koreai reklám, a légkondi már-már jégkorszakot csinált a helyiségben, lehet hogy így akartak már minket kiűzni a nem túl rózsás fogyasztásunk miatt??? :D Ezek után lenyomtuk a két előadást. Kipnek rémisztő narancs-rózsaszín alapozója volt most (mivel ez a gyors-verziós sminkje)... A héten egyébként céges cruise volt, valami kínai sör-cégé. Megtudtuk, voltak magyar modell-hostessek is, viszont nem sokat voltunk fenn, így nem találkoztunk velük. Ezek az utasok egyébként abszolút nem voltak valami kedves, mosolygós emberek... Persze ők is úgy rohanták le az étkezdét, mint a sáskák! :D

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Képzeljétek, bevezettek egy új dolgot a hajón. A munkaórákat mostantól úgy mérik, hogy a crew-kártyát be kell klikkelni mindig. Kip baromira paprikás hangulatba volt ettől, csak mondta mondta nekünk a magáét, hogy ez nekünk mekkora baromság, mivel 2x1 órát dolgozunk és más cégeknél ez már van egy ideje, de neki akkor sem kellett. Végül már mondtam neki, hogy igaza van, de pont ezért nem nagy dolog, gondoljon bele, másoknak tényleg macerás, hogy egy nap minden pihenő előtt és után rohanni kell a monitorhoz és észben tartani... Jó, mint kiderült, minden meeting, travel talk és próba is "duty" óránknak számít. (Abból még lehet is hátrányunk, hogy mi a tech runokon nem veszünk részt és mivel a rendszerben mostantól minden benne lesz, így lehet, hogy oda kell majd mennünk lehúzni a kártyát, ami akkor bosszúságos, ha már kint lennénk épp...)

Másnap Fukuoka volt, ott is szerencsére sütött és meleg volt végre. Ki is ültünk a pláza teraszára netezni. Egy bizonyos interjú-sorozat vagy 50 epizódját kivégeztük, most új riport-műsorokat töltünk, no meg egy kis magyar mesét (Éjen A Mézga Család!), mert a sok, rettenetesen szomorú és megríkató "On the Spot" után elkel némi vidámság is! Mást nagyon nem csináltunk aznap, de vettünk kóstolóba matcha teás, zöld taknyot (én hívom így az egyik zselés szerű japán édességet), elég finomnak találtam, gumicukor-szerű! :)

A cruise utolsó napján semmit nem csináltunk a travel talkon kívül, még mindig taknyolódom, köhögök kicsit és még a hasam is fájt aznap, így begubóztam a kabinba.

No, de aztán másnap megindultunk Tienjinből 6-an (Ivánnal, Oliverrel, zenészekkel) a kínai nagy falhoz! Több mint 2 órát zötyögtünk a taxiban az autópályán. Nem egyszer kaptuk fel a fejünket a kínaiak autóvezetési szokásain. Náluk nem okoz gondot, ha sztrádán tolatnak vagy fordított irányban haladnak a leállósávban, esetleg megáll kisbusszal a család az út közepén picknickezni... De a kamionok is úgy ralliznak, mintha sportautók lennének. Persze láttunk balesetet is, illetve már csak az összetört roncsot, ami a szalagkorlátnak ütközött. Azért mi szerencsésen megérkeztünk. Megmásztuk a nagy falat, rengeteg kisebb-magasabb lépcsőn át, rohamtempóban, mivel alig több, mint egy órácskánk volt ott lenni. (Már estére éreztük az izmainkat, a másnap ránk törő izomlázról ne is beszéljünk! :D) Persze a fal mindenhol ugyanolyan, egy idő után már felesleges is tovább menni, de Andres (argentín tenorunk) olyan izgatott volt, mint egy kis gyerek. Csak rohant előre, tán még a lépcsőt is megcsókolta, mivel már rengetegszer álmodott arról, hogy láthatja a híres Falat! Én 12 évvel ezelőtt már megcsodálhattam egy másik szakaszát, azonban nem álltam rajta kézen! Na, ezt most természetesen pótoltam! :) Ehhez meg kellett találnom a megfelelő beállítást, mert sajnos sok a coca-colás napernyős, vicket-vackot áruló stand, ami baromi illúzióromboló tud lenni a fotókon... Jó kis kirándulás volt ez a szép környéken, hegyek között. Kert, szökőkút, mini fal és labirintus mellett még hotel és konferencia terem is tartozik itt a falhoz! A végén lévő kijáratnál pedig kis piac fogadott bennünket, jó intenzív mangó illattal. Volt ott mindenféle mag és szárított gyümölcs nagy választékban...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egy újabb wc-s hozzáfűzni valóm van még: Mivel Kínában ritkán megyünk ki, mindig feltűnik és meglepetést okoz, de jól meg is mutatja a két ország közötti különbséget a japán ("fancy", fűtött, zenés, ultra tiszta) és a kínai (földi, büdös, sehol nincs papír) budik állapota.

Jejun reggel le kellett hoznunk a számokat a tech runon, mivel levideózták a próbát fehér fénynél a majdan következő tánckarnak. Húúú, de vacak érzés még mindig reggel 9-kor bemelegíteni, ilyen csak a hétvégi cirkusznapokon van... Kip nagyon kikelt magából, mert kb. 6-8 ember beült a színházterembe és nem zavarták ki őket. Ő pedig erre baromi háklis, nem tűri, hogy bárki nézze őt próbán. (Attól retteg ugyanis, hogy mivel nem csinál ilyenkor sok mindent, az utasok azt hiszik majd, hogy nem is érdemes megnézni. Ja, hát drága barátunk egója még mindig a felhők felett szárnyal, mivel ezek szerint ő úgy gondolja, hogy csakis őérte ülnek be...) Egyfelől igaza van, atekintetben, hogy miért ne kérhetnénk mi művészek zárt ajtókat próbához (én sem szeretem, ha valami újat gyakorlok és még bénázok közben pedig sasolnak), de kissé túlreagálta, mert nem csak a stageseknek hőbörgött, hanem Cirohoz is berontott az irodájába ingerülten, pont egy meeting kellős közepén! Egyébként vicces, hogy Genova (tudjátok, A COMPANY :D) hozott ilyen rendelkezést, hogy nem lehet kiutasítani az utasokat a színházból semmikor. Biztosan, valami főmufti okostóni itt volt a hajón, aztán látta, hogy kiküldenek egy embert, akinek esetleg nem tetszik ez és rögtön intézkedett, hogy a szent kínai utasokat nehogy már inzultálják! (Mondom, itt extra magas szinten keresik az utasok kegyeit...) Ami kész röhej, mert ennyi erővel akkor, ha a kedves utas betéved a kulisszák mögé vagy pl. a konyhára, akkor ott is nyugodtan ténfereghetnek ameddig kedvük tartja??? Másfelől pedig, reméljük a Kip hisztériája nem üt vissza, mivel mi nem szoktunk részt venni ezeken a próbákon (ő is kihagyja sokszor), most csak a videó miatt kérték, hogy ott legyünk, de a Ciroék szerintem azt hiszik, hogy mindig ott vagyunk... Aztán este pedig rendesen 2 előadás.

Másnap drill és meeting ismét, de gyorsan lement legalább. Fukuokában esett ezerrel, pláza- és gourmet túrát tartottam, bementem az összes előkelő pláza food store részlegére. Annyira érdekes és gusztusos ételkülönlegességeket láttam. Persze, nagy marketing praktikák tömkelegét ontják a vásárlókra (megfelelő elrendezés, illat, színek stb.) már az embernek folyik a nyála mire kettőt pislog. Az, hogy mindent megkóstoljak az ugye a diétámba nem fér bele, így az édességeket Oli teszteli, sushikra, halakra, fűszerekre, magokra és egészséges dolgokra mindig kapható vagyok. No, de egyelőre még a "mindent a szemnek" - módszert követem, majd haza igyekszem vinni különlegességeket. Pl. ún. milk-jamet, az vajon milyen lehet?! De örömmel fedeztem fel az európai ínyencségeket is (bajor káposzta, eredeti dijoni mustár stb.), ami szintén mindig meglep, hogy itt Japánban nem igazán van fogyókúrás polc. Nincsenek is nagyon cukormentes termékek, vagy édesítők, úgy látom itt nem fenyeget a diabétesz... Őszintén szólva a baromi puccos márkaboltok abszolút nem érdekeltek, a gyerekosztályon azonban kicsit elidőztem, oltáriak a gyermekeknek való tradícionális kimonók és japán papucsok! :D Amíg én az étel- és könyves üzleteket róttam, fotóztam, Oli a saját szükségleteit elégítette ki a technikai boltokban.

Shopping, Baba-ruha, Gasztró, 6 lieteres borok...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Du. még lefutottam 13 km-t! Közben megint rám jött a hasmars, az nem volt valami kellemes... Este részt vettünk az első itteni crew partynkon. Luana és Kleber (a csapat két brazíl tagja) felsikoltott, hogy ott vagyok és Iván is ünnepeltetett engem kicsit a táncparketten, hogy na végre eljöttem! Tök jól esett és persze az is, hogy végre szocializálódtam kicsit. Lehet, hogy én is lassabban oldódok már fel vénségemre... :D Kiderült két táncos lány is volt már Budapesten. Az egyik ebből az új-zélandi lány, mekkora királyság már, ő aztán tényleg a világ másik felén él hozzánk képest! Sokat táncoltam (Oli is ott volt, mielőtt kérdeznétek, de nem táncolt...), jó páran felkértek, köztük egy totál dinka officer, aki minden lányt megforgatott és pezsgőt is hozott serényen. Az élvezetet fokozta, hogy eléggé mozgott a hajó, így néha a mindenki megborult kissé... Az is érdekesség volt, hogy a secusok velünk buliztak civil ruhában, na ilyen sosem fordult elő az előző két hajón, de mint már említettem, itt lazábbak! Még kabin-inspection is volt másnap reggel és bár az almát gyorsan eldugtam (egy tálka a fenti büféből elől maradt!), nem igazán néztek semmit, csak megkérdezték, minden működik e. :)

Este kicsit összeültünk páran kitárgyalni a dolgokat: (Iván, Oliver, és mi, majd később csatlakozott Tatjana és Andres is, így összejött a nagy falas csapat!)

- Elképesztő utas-sztori: Van egy kézműves nőci a hajón, tőle jönnek a helyzetjelentések, miszerint mennyire udvariatlanok és nem tudnak viselkedni. Azon persze nem lepődünk meg, hogy nála is tolonganak, lökdösődnek és kiveszik egymás kezéből a szereket, de ők úgy értelmezik az ügyeskedést, hogy az ORRSZŐR nyírása is belefér két szabás között. (nem számít, hogy szegény tanárnő saját ollóját veszik ehhez igénybe...) :D

- Aztán Oliver sokat panaszkodott (igen heves még a maga 23 évével, és hogy első alkalommal van hajón), hogy mennyire nem bírja a hülye szabályokat és elvárja, hogy minden megindokoljanak. Pl. miért kell neki több embertől külön engedélyt kérni ahhoz, hogy megmutathassa a SAJÁT bűvészdobozát a barátjának, Andresnek. (Naná, nevetséges, de én megindokoltam neki, hogy azért, mert hivatalosan, aki nem artist, az nem mehet fel a backstagere, sőt a stagere sem... Persze az utasok néha simán felmennek magukat fotózkodni...) Vagy mit játsza neki az eszét a táncoslány-production manager, miszerint senki nem lehet ott hátul, aki nem szerepel az adott showban, ugyanis Claire folyton ott téblábol, amikor a Magic show van, de ha a mi shownk után Oliver hátra téved, a csajszi magából kikelve zavarja el...

- Tatjananak pedig elvették az inspectionkor a "házi páleszét" (nem tudom hogyan találták meg), de még ő volt felháborodva emiatt. (Mondtam, inkább örülne, hogy itt nem kapott semmit, másik hajón már repült volna haza!)

- Jaj, és persze csúcstémaként, Kip is szóba került. Kiderült, nem csak én nem tudom sokszor figyelemmel követni, hanem a többieknél is van egy automata "agykikapcs"- gomb, amivel csak bólogatnak az utolsó szónál (Ivánnal nagyon egyet értettünk, hogy szabályosan néha lefáradunk, mivel ott hagyni sem lehet, vagy leállítani, hiszen annyira beszél, hogy még az sem zavarja, ha közben potyog a szájából a vacsora), mivel minden cruisenál a sztorijait is menetrendszerűen újra meséli mindenkinek: Kína nap=a kínai hatóságokkal való problémái, Cheju nap= tesztjeiről szól, hogy mennyire morcos épp, ha csak A- -t kapott (ami az "ötös alának" felel meg...), de ezek után még fél órás magyarázatot kapunk ehhez, hogy miért csak ezt érte el, hol nem talált netet és mennyire nem tudta, hogy mikor kell pontosan leadnia stb., Fukuoka nap= mikor fog repülni, hol talált már ehhez lehetőséget, de hiába, mert nem megy oda mégsem a hajó, Sea day1= Mit tudott meg a Costáról és a hajókról és hogy már mi megy itt 2 éve, Sea day2= naná, hogy az Ő showjáról szól! (Igen, a Visions in Motions neki szimplán "MY SHOW", erre no komment...)