Tienjinben ismét busszal zötyögtünk a városig, de legalább nem csinált a busz extra 3 kört. Ja, mert múltkor nem említettem, hogy érdekes módon, mikor elindultunk a végállomásról, 3x (de tényleg háromszor) érkeztünk meg ugyanabba a megállóba. Kezdtem azt hinni, hogy vicces kedvében volt a sofőr... Velünk tartott Marco, Sabrina és Millie is (akivel egyébként tényleg nagyon jóban lettünk az utóbbi időben)! Igazi nyári meleg volt már, sétáltam is egy nagyot mezítláb a parkban (főképp azért, mert a szandál feltörte a lábam...). Hazaúton a taxis akkorát köpött ki, hogy csak pillogtunk, még a hátsó ablakra is csurrant-cseppent valami a szélben! Majd gyors alvás (úgy kidőltem, még a drill alatti szirénát is átaludtam, na az a nem semmi), edzés és elmentünk megnézni a Magic Showt. Múlt héten ugyanis a bűvészné kiposztolta, mekkora sikere volt vadiúj előadásuknak. Khmmm.... vadiúj??? Tudjátok, mi volt új? Az egyik varázsládát nem letakarták, hanem füsttel töltötték meg (jó 1 évbe telt ugyanis, hogy kicseréljék az elromlott alkatrészt, amit az egyik technikus barmolt szét tavaly) és a szabadulós Houdini-mutatvány végén nem csak Daniellát, hanem még Amyt is előszedték a fináléban. (Ami egyébként - szerintem - pont lelövi a poént, mert így kiderül, hogy 3 ember volt egyszerre benne és azért tudták olyan bravúrosan megoldani a helycserét! No, persze a kínaiak úgysem figyelnek ennyire.) Szóval, nem akarok rosszmájú lenni, de ha a számaimba, (pl. a hula hoopba) bele teszek valami új 3 másodperces trükköt, akkor már villoghatok, hogy vadiúj a produkcióm??? Hozzáteszem, nem is a mágusunk híresztelt ilyesmit, hanem hőn szeretett "asszisztense"... Csak aztán kissé bajban érzem magam, mikor a véleményemet kérdezik, mert én nem szeretek hazudni és úgy gondolom, hogy barátok között szokás őszintén válaszolni (persze nem bántóan)... Különben is, tudjuk, hogy jó a show, rengetegszer láttuk már és magic O. egy nagyon jó bűvész! De múltkor megjegyeztem neki, hogy nem a legjobb ötlet fekete nadrághoz és pólóhoz, hófehér - nagy betűs, márkás feliratú - alsógatyát húzni (pláne hónaljig :D), mert egész műsor alatt szemet szúr vagy próbáljon már inni egy-egy kortyot a takarásban, mert látszik, hogy annyira száraz a szája, hogy vattát köp! (Legalábbis annyit nyújtogatja a nyelvét, mint egy kutya, amit privát életben sosem csinál!) Ugyanez a helyzet a lányok fehér "tutyijával" is a piros és fekete ruháikhoz... (Oké, balett gyakorló hivatalosan.) Nem értjük, miért nem bírnak felvenni magas sarkút, mikor a normál showkat azokban táncolják végig, szóval, még csak nem is olyan két bal lábasak, mint én!!! (Tök vicces, mert ez a balettcipős totyogásuk és futkosásaik Olit aztán abszolút nem hagyják hidegen, sőt kifejezetten idegesítik! Nem hiába, ő hozzá lett szoktatva színpadi tökéletességhez a szülei által...)

Részlet a Bűvész Showból:

A héten céges csoportok is voltak, ami azzal járt, hogy jobb és fiatalosabb közönségre számíthattunk, másrészt viszont konferenciákkal foglalt színházteremmel. Így sea dayen kiszorultunk onnan, de megoldottam, mert egész délután kézen állásokat gyakoroltam. Mivel tenorunk is aznap be volt fogva rendesen, a nyelvóráknak is lőttek, (main hallozásunkat egy másik estére tolták) így tényleg baromi sok időt töltöttem aznap konditeremben.

Humoros volt, mert megjelent a ribi-lány, hogy popsi és intimtorna jellegű gyakorlatokat végezzen súlyokkal, mást nem is csinált. Normál körülmények között nem tűnne fel, de mióta tudjuk, milyen bevállalós a csajszi, így "érdekesnek" találtam! :D Aztán megjelent két kínai nőci kiöltözve egyenesen a meetingükről, gondolom. Tényleg csinosan voltak felöltözve, no de rikító szoba papucsban! (Azt hihetitek, hogy megint túlzok, de nem, sőt ismét említést tehetnék a körömgombáról...) Hát naná, hogy muszáj volt nekik mezítláb kipróbálni a futó- és taposó gépet, holott az az utas gymben is van. Ezúttal nem bírtam sokáig szemlélni és már 2 perc után kizavartam őket, már csak a fertőzésveszély miatt is! :D :D :D Az előadás napján meg pont melegítettem (hozzáteszem, oltári nagy vihar volt) mikor egy tök idős pár evickélt be bottal (!), alig bírtak menni - főképp hogy ezerrel dülöngélt a hajó - de a tatát ez sem akadályozta meg, hogy felvergődjön egy masinára (majd' leesve róla), míg kedves neje rángatta ezerrel a haspadot... Valaki magyarázza már el nekem, miért akarja minden idős kínai utas ennek a padnak a láb-beakasztós részét ráncigálni!!!!!!?????? Újfent tombol egy kis vírus a hajón, gyomorproblémákat (puffadás, görcs, hasmenés, hányinger, hányás stb.) okozva sokaknak. Na, minket sem került el, holott én már tényleg alig eszem a crew-étkezdében. Kizárásos alapon tehát, grill csirke vagy saláta okozhatta. Legalább 8 emberről tudunk, aki átesett rajta és bár nagyon zavaró volt 3 napig, de mondhatjuk mi a lightosabb verziót kaptuk. Nem úgy mint Hanna, aki szegény pont most hányta szét magát, mikor látogatója van. (Különben, nem csak az ő anyukája jött el e cruisera, hanem Megan családja és fiúja is, akik mesélték, ugyanúgy molesztálják őket az utasok - fotózgatnak és hasonlók - nem akarják megérteni, hogy ők is utasok szimplán, akik nyaralnának...) Na, de a szennyezett élelmiszer (vagy ivóvíz) megint olyan dolog, amiről mindenki csak hallgat. Senki nem jelenti és senki nem foglalkozik vele... Én elmondtam azért az egyik konyhásnak! Persze, nem hiszem, hogy ők tehetnek róla, az olcsó étel alapanyagok, amikkel feltankolunk Kínában, nyilván a leggagyibb minőségű...

Jeju reggel tört rám szédülés és hányinger, így eléggé megijedtem (akkor még nem tudtam a járványról, azt hittem, csak velem nem stimmel napok óta valami), hogy nem fogok tudni kimenni. Végül 2 kólával megoldottam, a vérnyomásom is helyre állt és megindultunk. Még korán volt, így sajnos beszorultunk az utasok közé és az idióta (hasznos lenne számomra, ha az "Idióta" szónak lenne legalább 10 szinonimája, mert rendszeresen tudnám őket használni a blogomban... :D) - ezúttal koreai - hivatalnokok (épp mint tienjini kollégáik) nem engedtek minket külön folyosóra, minek hatására lekéstük a buszt! Mázlinkra, egyik taxis - némi felárért, persze - belement, hogy 5-en üljünk be, mert még így is jobban jártunk, mintha két kocsival mentünk volna. Legalább hamar odaértünk az Arborétumba, ami már tudhatjátok, az egyik kedvenc helyem a szigeten. Kip és Marko először elment a számítógépes múzeumba, mi pedig Millievel sétáltunk egy nagyot. A végén találtunk egy nagyon édes kis kölyök kutyust, volt vagy 5 dkg! (A kávézóban volt egy páré, nem az erdőben találtuk! :D Ugyanis akkor tuti, nem hagytuk volna ott.)

 

Klassz idő volt, megkapott picit bennünket a nap a teraszos netezés alatt, majd jártam még egy kört a fák között, felcaptattam egészen a dombtetőre és erdei szamócát is szedtem. Mondanom sem kell, utána hallgathattam Kiptől, hogy ez mennyire veszélyes és tuti mérgező... (Millie is evett, semmi bajunk nem lett...) Haza felé még gyalogoltunk egy hatalmasat, nagy bevásárlást tartottunk több üzletben és kissé elodáztuk a visszaindulást. (Ti. a város teljesen másik felén voltunk, ráadásul nem számoltunk a hétköznapi 4 órai csúcsforgalommal.) Gondoltuk, 1 óra bőven elég, hisz' max. 20 perc taxival. Kip mégis rávett minket, szálljunk buszra, holott pontosan tudtuk, hogy a szerpentines útvonala miatt legalább 45 perc még dugó nélkül is. Természetesen, rádöbbent ő is, így 4-5 megálló után leszálltunk és kocsiba ültünk. (Komolyan mondom, aznap a létező összes piros lámpát kifogtuk! Éljen az ázsiai közlekedés!!! Ha már itt tartunk, megjegyzem Japánban a túlzott óvatosság jegyében, nagyon hülyén vannak beállítva a jelzőlámpák. Kereszteződéseknél nem úgy van, mint Európában, itt vagy minden irányban zöld a gyalogosnak, vagy minden irányba piros. Nincs olyan sem, hogy a kanyarodó autóknak szabad menni egyszerre a zebrán átkelő gyalogosokkal. Ennek hatásaként tényleg nagyon hosszú mindenhol a várakozási idő, ezért is tart a 10 perces út 30 percig busszal, ráadásul minden megálláskor még a motort is leállítják!)

Íme egy újabb bosszantó eset: az egyik táncos fiú lógása! Képzeljétek el, megsérült nem rég egy hullámvasúton. Hogy mije fáj és mennyire, azt nem tudhatjuk, de roppant érdekes, hogy csak úgy kihagyja a showkat 10 napon át, ráadásul sutyiban, mivel jóban van a főnök libával, aki eltusolja az egészet. Közben bulizik, crew bározik és kirándulgat. (Hivatalosan ugyanis, ha "day off"-on lenne, akkor nem mehetne se ki, se a bárba... Nem beszélve arról, hogy 2 cruiset, nem is lehet kihagyni, már rég haza küldték volna!) Nekünk pl. leordította a Magicán a cruise director a fejünket, hogy miért ment le Oli aznap bározni, mikor a bokája lesérült. Közben, mi nem is kértünk day off-ot, mivel még triplára dagadt lábbal is csinálta a showt... Normális esetben, nem érdekelne, ki mit csinál, csak épp (nem először fordult elő!!!) minket senki nem tájékoztatott, hogy a fiú nem lesz ott, ami annyiban érint minket, hogy be kell várnunk őt a tangós jelenet után, mielőtt kivonulunk. Na, mi vártuk, csak nem jött... Ezért izgatta tehát fel magát Oli is, én pedig azért, mert ez az "A" béna kifogás, ami miatt azokon az idegtépő, felesleges próbákon meg kell jelennünk állandóan. (Tudjátok, nehogy összeütközzünk!!!) No, de nem baj, elraktározzuk és ha kell, majd felhasználjuk! Sajnos, csak így lehet érvényt szerezni talán az igazunknak...

Egyik reggel meglepett bennünket a cabin-inspection, vagyis az ellenőrző bizottság. Gondot nem okoztak mondjuk, mert amúgy is indulásban voltunk és ezen a hajón legalább engedélyt kérnek, hogy bejöhetnek e (nem mint a Favolosán, ahol kvázi rád törték az ajtót akkor is, ha aludtál vagy épp egy szál bugyiban voltál! Lásd: Márta - magyar hegedűs csajszi - esete az undok nőcivel...), de azért az új kabinos főnök (így 11 hónap után...) megállapította, hogy a hűtőnk veszélyes helyen van, mert le tud esni a szekrényről. Hát, ha akkora kilengés lenne, hogy leesne az már veszett ügy lenne, mert azt jelentené, süllyed a hajó...

Fukun sikerült bicajhoz jutnunk megint, de az egyik annyira tragacs volt, hogy csak egyedül mentem, Oli pedig a fiúkkal tartott. Benéztem a rég nem látott Snoopy boltba, meg vagyok veszve újabban egy nagy plüss változatért, kértem is gyereknapra, visszamenőleg! :D (Nem is nehéz belezúgni itt Japánban és Koreában, mert a csapból is ő folyik, Moomin társa mellett. Tokióban még Snoopy Múzeum is található!)

A japán árak viszont roppant bicskanyitogatóak. Néztem klassz bikiniket, (bugyi + melltartó plusz egy kendő-ruha a strandra), tehát kvázi 3 darab rongy (és nem gucciról beszélünk) 152 euró átváltva... Na, itt untam meg a nézelődést! Viszont aznap duplán ért kellemes csalódás! Először is, mikor 3 lépcsőfokon emeltem át a bicajomat, egy botos nénike akart nekem segíteni (persze, nem hagytam), majd mikor szétszakadt a papírszatyrom és kipotyogott belőle minden, mire felegyenesedtem már mellettem állt egy csajszi szatyorral a kezében! Na, azért ilyet nem igazán tapasztalok Magyarországon... További szerencsém volt, hogy a biciklis őr nem büntetett meg, de azért közölte, hogy nem szabályosan parkoltam a biciklivel. (Ezzel azért nem értek egyet, mert a vonalon belül voltam, nem láncoltam rá semmilyen korlátra - okulva András esetéből, akinek levágták és elszállították egyszer, ugye -, csak épp nem illesztettem bele a pénzes tartóba, mivel már egyáltalán nem volt hely.) Különben nagyon sokan ugyanúgy hagyták ott, ahogy én, sőt az emberek simán leteszik mindenféle biztonsági lánc nélkül az utcán bárhova, kivéve, ahol ott a 'tilos tábla'. Maradjunk annyiban, kicsit túlszabályozzák ezt a bicikliparkolást, mert amint látható, sokan nem is tartják be. (Pedig japánok!!!) Utolsó nap kissé tele lett a hócipőm! Nem voltam jó hangulatban eleve, így aztán ott is hagytam az ingerszegény, sötét színpadot. (Miután vagy 5x földhöz vágtam a karikáimat... :D Én is emberből vagyok, na! Sőt, akkor még nem tudtam, hogy ez az állapotom csak fokozódni fog... De majd erről, később!) Legalább lazacból még jutott nekünk dögivel, bár jó hamar felmentem a deckre, mert ezerrel sütött a nap. A délutáni angoltól aztán jobb lett a kedvem is (nem is hittem, hogy ennyire élvezetes dolog tanítani) és elvonszoltam magam kondiba, bár nem volt lelki erőm túlzottan. Lefutottam egy 10-est - kínlódva - mivel még a hasam sem volt jó teljesen, aztán mennünk kellett fellépni. Marco (aki tényleg "mom"-nak, azaz anyunak szólít már nyilvánosan is... Ja, Olinak meg szinte minden nap meg kell jegyeznie, hogy "You are f***ing big!" :D De ezt most inkább nem fordítom le!) is eljött most megnézni és csinált pár fotót is!

 

Ez volt az első igen pozitív main hallos élményem, ugyanis tök udvarias utasok jöttek oda fotózkodni és a kezembe nyomtak két irtó aranyos kislányt is. Egyikőjük nagyon kiakarta próbálni a kézenállós botokat, fel is állt rájuk nagy bátran! Mialatt pedig Olinak asszisztáltam, alig bírtam levenni a szemem egy nagyon édi kis kopasz "Buddha" babáról! Az anyja ölében iszogatta kis koktélnak kinéző fehér lötyijét, miközben mosollyal az arcán minden mozdulat nélkül figyelte a nagy zsonglőrt! :D

Aztán este lementünk bárba, rám fért egy pohár bor! Annyira kirúgtam a hámból, hogy megspékeltem zero colával is. (Hmmm... Boros kóla!!! Nem is tudom ittam e ilyet valaha, max. talán egy egyetemi buliban... :D :D :D) Oliver ismét előadta a cuki "mini pumpás" trükkjét, ezúttal Olinak, akinek szintén nagyon tetszett. Millievel traccspartiztunk végig és még Kip is a jobbik formáját hozta. Különben, elég nagy nyugi volt, alig volt 10 ember, sőt a zene sem üvöltött a fülünkbe!

Oliver kezében a mini varázspumpa :D

 

Tienjin reggel egy másik hajónak köszönhetően, megint ment a töketlenkedés a port részéről, így elhúzódott a kapunyitás. Most is többen mentünk busszal a már ismert környékre, viszont - beazonosítva GPS-sel - láttuk, hogy bár 45 percig utazunk, alig haladunk pár kilométert, mert maga a belváros a látnivalókkal még irtózatosan messze van! Legalább, megállapodtunk az angolul beszélő kisbuszossal (aki a Falhoz szállított el minket anno), hogy barátibb áron elvisz arra valamikor. A szokásos program mellett, csajos-terápiás shoppingot tartottunk Millievel egy frissen felfedezett plázában, ahol még "H und M" és Costa Coffee is akad! (Egészen meglepő, mikor ismerős márkára bukkan az ember Ázsiában! Mikor valaki sokáig van távol az otthonától, nagyon jól eső érzés tölti el egy ismerős/megszokott dolog látványa!) Miért kellett a terápia? Mert előtte kisebb agyvérzést kaptam a bankban:

Nem nagy dolog, csak már a " Pénzváltás Kínában" c. batyum is megtelt, ti. a terminál váltója állandóan zárva tart, tojnak ránk, hajós dolgozókra! További pech, hogy kis bódék, mint az európai városokban (Budapesten szinte minden 100 méteren találni) vagy mint a bevásárlóközpontokban, egyáltalán nincsenek. Marad tehát a "bankba járás", ahol meg rosszul is számítják! Egyébként, egy nagy bankban, miért csak egy ablaknál lehet eurót váltani, miközben a többinél unatkoznak és vihorásznak az ügyintézők??? Sikerült ráadásul egy olyan lassú nőcit kifognom, aki fél álomba vakarászva, fogalmam sincs, milyen ügyletet bonyolított 20 papírral az ölében, miközben a kliense 10.-re pötyögte be legalább a pin kódot. Elegem lett! Kisétáltam! A nap többi része már szerencsére zökkenőmentesen alakult és a terminálban sem fogadtak egyéb meglepetések.

No, de aztán másnap újra elkapott a harctéri idegbaj! Kellett hozzá a táncos főnök, aki mint kiderült, ismét hülyét csinál a csapatból, de ezúttal úgy, hogy az én képembe hazudott. Ráadásul, az összes show próbáját eltörölte, kivéve a mienkét. (Ami a legkönnyebb a táncosoknak!) Az ígérete pedig, hogy kivételesen délután csináljuk majd, pont semmit nem ért. Kiírta a szokásos délelőtti időpontra. Több sem kellett, elmentem a cruise dirihez és kitálaltam. No, de egyik kutya, másik eb, nem igazán akartak megérteni vagy segíteni, még annak ellenére sem, hogy "a liba" millió szabályt szeg meg és nem tesz eleget kötelességeinek: nem bukkan fel a crew shownál, amikor ott a helye, nem ellenőrzi a lányok dutyját, nem tájékoztat időben (minket ugye még az utolsó utáni pillanatban: show alatt sem :D!), de amit a lógós sráccal művelt, az aztán viszi a prímet. Hőn szeretett direktorunk pedig, aki képes volt simán kirúgatni Mariot, mivel zavarta a köreit, ezzel érdekes módon, már nem foglalkozik. Ráadásul, tipikus kínai módra, ha "feketéről" beszélek, ő "fehér" választ ad, illetve nevetséges magyarázatokkal jön, mintha most lennék először hajón! Régebb óta dolgozom itt, mint ő! Végül annyit megígért, hogy a lehető legkorábbi időpontra teteti, hogy előbb végezzünk. Ezek után hírzárlat volt, de még előzőleg írtam egy jelentést is az ügynökünknek, hogy továbbítsa a táncosok "fő-fő"-főnökének Genovába... (De hát, már azt is tudjuk, hogy milyen "A company"! Tudjátok, az a cég, aki minket, fellépőket alkalmaz...) Rögtön itt a roppant logikus, legújabb húzásuk: A magyar párt - akik minket fognak ismét helyettesíteni - már felszállítják jövő héten. Vagyis mind a 4-en itt leszünk 20 napon keresztül és mi csináljuk a Visiont, ők pedig a saját műsorukat matinéban. Ilyen is csak itt fordulhat elő, hogy hasonló artisták, hasonló zsánerekkel, párhuzamosan dolgozzanak... Naná, hogy valójában arról van szó, valaki hibázott (ismét) és mivel nekik is, nekünk is alá van írva szerződés, így dolgoztatnak akár egyszerre! Holott oly' egyszerű volna megváltoztatni (mint ahogy volt már rá példa, nem is egyszer) a dátumot, szíves örömest haza repülnénk már!!!

Valószínű, hogy már szikrákat szórtam aznap, mert aztán két futó gép fagyott le alattam. Tényleg! Másoknak működött előttem is és utánam is! Jó, mi?

A frusztrációm megkoronázásaként, még a tejforraló csodamasinám is felmondta a héten szolgálatot!!! (Már napok óta olyan volt, mint egy pöfékelő, végét járó Trabant... Kissé túlhasználtam volna??? Mindenesetre, nagyon elszomorít!!!)

Este Andrest búcsúztattuk el a szokásos crew báros stílusban:

Pechjére, utolsó Jejus napjára beraktak neki mindenféle hülyeséget: tanfolyamot és orvosi kontrollt. Orvosi kontrollt, leszállás előtt 1 nappal!!! MINEK? Rendszerint ennek a felszállást követően kellene megtörténnie, de pl. nekünk itt még egyszer sem volt 11 hónap alatt! Ő meg 30 napra jött összesen... Érdekes módon, Kip és Oliver is rajta volt a listán.

Különben meglehetősen pocsék idő volt, a strandos terveknek így is - úgy is lőttek. Annyira nem sajnáltam, mert nem voltam valami fitt. Totál kómásan hát felültem egy városi buszra egyedül és elmentem oda messzebbre, ahonnan múltkor próbáltunk haza vergődni. Itt van az az ún. Lotte Mart nevű bolt, ahol a csudi jó szuperfood-őrleményeket lehet beszerezni, sőt még arra az áfonyás mandulára is rábukkantam, amit már a tavalyi Szöul óta kajtatok! Elvoltam, mint a befőtt. Nagy bágyadtan a 2x egy órás buszozás sem zavart, pedig visszafelé úgy vezetett a sofőr, hogy majd' leestem a székről minden kanyarnál.

Késő este aztán tök véletlenül megtudtuk (tényleg véletlenül, mert pont hívtam O.-t más ügyben), hogy átrakták a próbát reggel 9.30.-ra! ("Because of Anna"!!! Vagyis, a liba kiemelte, hogy miattam!) Így nem volt képünk - többiekre való tekintettel - kihagyni, pedig elhatároztuk Kippel együtt, hogy ignoráljuk majd az egészet...

Csodák csodájára, időben ("csak" 15 perces időhúzással) elkezdtük másnap és mehettünk szétnézni Nagasakiban.

Csoportosan ellátogattunk az Atombomba-Múzeumba, ami nem bizonyult lélekfelemelő kiruccanásnak. Bevallom őszintén, nem is bírtam sokáig és 10 perc után kijöttem. Napok óta rossz passzban voltam, kialvatlansággal fűszerezve, így már volt egy sanda gyanúm, hogy talán nem ez lesz a legjobb program számomra a sok kiállított, megrázó, sőt egyenesen megríkató fotóval.

Az ún. Béke Park (Peace Park) és emlékhely viszont szépen van megcsinálva, ott láthattuk a becsapódási epicentrumot is:

 

Annál inkább jól esett viszont sétálni. Maga a város elég picike, cuki régi stílusú villamosokkal, apró megállókkal és hegyekkel a távolban. A kikötői rész sem rossz és vannak nagyon bájos részek, de azért azt nem mondanám, hogy lehengerlően csodaszép.

Nagasakis Fotóalbum: 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az idő borult volt és párás. Lejártuk a lábunkat (a cipőválasztásomat aznap elbaltáztam, legszívesebben elhajítottam volna!), ugyanis egészen a hajóig gyalogoltunk vissza Olival, mialatt a többiek étterembe voltak. Az előadások jók voltak, lelkes közönséggel, még jó, hogy sikerült magam összeszedni. Ez már a 3. nap volt ugyanis, hogy nem nagyon aludtam éjjel. Aznap aztán úgy elájultam, hogy csak másnap délután tértem magamhoz, de legalább újra élő embernek éreztem magam! Úgy két óra hosszára, ugyanis azután ismét elaludtam. Nálam jobban már csak Oli volt meglepve azon, hogy így kinyúltam. (Azzal nyaggatott vicceskedve, hogy na, te mitől lettél ilyen "lusta nőőő"??? :D Persze, könnyű neki, ő nem is tudja néha, miket művelek éjjelente, miközben ő édesdeden alszik! Randalírozom és csatát folytatok az inszomnia ellen...) Estére azért összeszedtem magam és egy nagytakarítást követően (hónapok után sikerült egy porszívót szerványolnom) felmentem edzeni. Ez az a nap, mikor rendszerint az utas-kondiba megyünk, így sosem maradunk esemény nélkül. Most Olinak sikerült elképednie. Mesélte is nekem értetlen arckifejezéssel: " Nem értem! Itt szenvedek ezzel a géppel 100 kg súllyal, erre jönnek ezek a nők sorjában kipróbálni. Hogy képzelik, hogy menni fog nekik, mikor nyögök és ömlik rólam a víz!!!? Különben, úgy sem tudták megmozdítani, hogy teljes súlyukkal rácsimpaszkodtak a kapaszkodókra... " :D

Este ismét bár és pizzéria volt műsoron a csapat jobbik felével: Millie, Marco, Oliver, Daniella, Amy, Kip és jómagam. Elbeszélgettünk ismét a nyelvi- és akcentusbéli különbségekről, humorizáltunk kicsit Marcon (miszerint neki 100x el lehet mesélni bármit és mindig meglepődik, épp mint apukám... Legjobb példa, első itt töltött hónapja alatt, minden áldott nap megkérdezte, hány éves vagyok és minden egyes alkalommal sokkot kapott! :D), aztán Amy és Daniella megint csak kivesézte az undok táncos lányokat, valamint Olivernek is muszáj volt dühöngenie egy sort a kínai pincérlányon, csak úgy szokásához híven. Marco meg is jegyezte, jobb ha ingerült bűvészünk nem jön ide fel, mert csak ideges lesz. Ő nem is tudja, hogy Magic O. tavaly általában volt ilyen, mindenen felkapta a vizet és meg kellett mondania a frankót, míg aztán a szerelem el nem vette az eszét és kicsit le nem csillapította vérmérsékletét! :D Végül, jó hangulatban sikerült zárnom ezt a meglehetősen idegesítő ciklust, innen már csak felfelé vezet út! :D

Még 22 nap van hátra!!! 

05.30-06.08.

 

Tienjinben minden jól alakult, sőt megvolt a legolcsóbb taxizásunk hazafelé, mert hogy női sofőrünk hasra ütéses árak helyett, becsületesen használta az órát. Andrásnak meséltem (vele aztán sokat hadakoztunk anno a taxis bűnözőkkel :D Millie nemes egyszerűséggel kijelentette, ezek ugyanolyan tolvajok, mint akik kilopják a zsebedből a mobilt!), kérdezte meglepve: "csak nem??? Kupon-nap volt!?" (Hozzáteszem, így került 42 RNB-be, azaz kb. 6 dollárba. Mi 50-ről szoktunk vitázni és max. 60-at fogadunk még el. Nem úgy, télen mínusz 10 fokban, ott még 70-80-ért is bepattantunk, sajnos. Ők szem rebbenés nélkül 100-at akarnak, mikor pedig 50-et mondunk, rávágják, hogy rendben, jó lesz az 50 dollár!!! Ismétlem a valós 6 dolláros utat 50-ért!!! Mi már tapasztalt rókák vagyunk, de képzelem, mit művelnek a turistákkal... Legutóbb még olyat is kitalált az egyik "eszes", hogy mivel 4-en vagyunk és csak 1 kocsival akarunk utazni, így drágább árat számolna fel! Noooormális???)

Visszafelé most semmi nem volt a terminálban, azaz egy lélek sem. Ami kész röhej, hogy múltkor rám rivallt az őr, hogy kiakarom kerülni a röntgen masinát, most meg egyáltalán semmi ellenőrzés, mivel az utasok már beszálltak. Ez akkor most hogy van??? Hihetetlen! A kínai kormánynak is annyi esze van, mint a Costának...

Jejun ismét hamar kivetett az ágy, mentem is rögvest a városba. Majd később Olival, Sabrinával és Kippel ismét neki vágtunk a busszal, ezúttal Őz-lesőbe (Roe Deer Observatory) mentünk. Ez is egy erdei park, ahol lehet túrázni és őzikéket etetni. Nagyot sétáltunk, ezúttal hegynek fel-le, táskával a hátunkon. Hazaúton még el is aludtam Oli vállán. Nagyon szuper nap lett így és a "no gym" szabály is érvénybe lépett! (10 nap után sikerült beiktatnom ugyanis egy pihenő napot, mert előző nap még az ágyból való kikelés is nehezemre esett, de ez sem gátolt meg, hogy lenyomjak jó pár órát a 'haknis fellépés' előtt!)

A héten sokadik hőbörgésem után, meggyőztem Fabiot a stage-managert - aki teljes egyet értésben van velünk - beszéljen már a hülye libával (=A táncos főnökkel, aki egy idióta! Ugyanis kiderült, már a production feje, Karen is elküldte az emailt, hogy ha minden rendben van, akkor most már elég 2 cruiseonként próbálni és nem minden 5. napon. Csak hogy, ez a nőszemély élvezi rabolni mások idejét és energiáit, mert ő csak nézőként ül a NAGY fenekén és előszeretettel osztja az észt utána, mivel szegényeknek - akik azért néha meg megérdemlik, mert bár dühöngenek a háta mögött, de soha semmiért nem nyitják ki a szájukat, ami számomra tán még dühítőbb - még megbeszélés is van minden egyes tech run után. Ráadásul, az sem zavarja, hogy a saját idejét vesztegeti, szinte sosem megy ki!!! Érthetetlen! Mikor aztán a héten rákérdeztem, miért is erőlteti a próbát, mikor nekem a nagyfőnök, Andrea személyesen mondta legutóbb, hogy nem lesz állandóan, akkor - komolyan mondom - villogó szemekkel, zárt fogsorán keresztül préselve ki a szavakat közölte, hogy ezúttal elmarad és júniustól már az új szisztéma lesz... Remek, csak már májusra volt ez beígérve, mi meg megyünk lassan haza! Ráadásul, azért maradhat most el, mert nagy drill lesz aznap, én pedig azt szeretném, ha minden 2. elmaradna és végre egyszer kimehetnék Fukuokában is kora reggel, hogy végre ott is kirándulhassunk néha!), vegy észre magát és ne szórakozzon mindenkivel! (Utolsó hozzáfűzésem, hogy arra bezzeg van esze, hogy minden áldott nap vedeljen - nem is keveset - a bárban és állítólag annyi pénzt elkölt a hajón, hogy azért sem akar nagyon kimenni...)

Úgy fest, jól bewoodooztam (vagy a pozitív erőmmel szuggeráltam) magunknak, ugyanis Fuku-reggel bejelentették, hogy technikai problémák miatt, elmarad a drill!!! (Sosem fordult még ilyesmi elő!) Mondanom sem kell, örömmámorban rohantunk ki és azonnal megterveztük, hogy elmegyünk a régóta vágyott Nanzo-inba, a hatalmas, alvó Buddhához! Minden olyan gyorsan történt, nem volt vesztegetni való időnk, így csak Marco tartott velünk, hisz' rögvest hívott, hová készülünk. Jött is nagy boldogan, így pár perccel később már úton voltunk az állomás felé! Különben, a japán vonatok óramű pontosak, kényelmesek és természetesen, tiszták. Kiderült, nincs is messze a hely, röpke 20 perc alatt megérkeztünk a gyönyörű, dimbes-dombos, erdővel körül vett, kis faluba. Nagyon bájos hely: gyönyörű környezet, friss, tiszta, illatos levegő, vízesések, rengeteg kisebb-nagyobb szobor, teknősök, halak, turisták és végül, a lélegzetállító, óriás-szobor! Eddigi legklasszabb kimozdulásunk volt!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Délután egy kis pihi és előadás, majd éjfélkor lenéztünk a diszkóban tartott "Secret Party"-ra, ami olyan titkos volt, hogy kb. senki sem tudott róla, így jóformán üres volt az egész terem. Meglepetésre számítottunk, de semmi nem jött. (Oké, volt torta. Hűha!) "Okostojás" HR-esünk vezényletével szerveződött, ugyanis szeret mostanában intézkedni, sőt még DJ-szerepben is tetszelegni, de sajnos ezek az esték egyre gyatrábbak!!!

Show előtti selfie! Haladnom kell a korral... :D

Ildikóéknak sikerült csellós mestert találni, nem is volt vészesen sokba! Nagy teher ment le a vállukról, de nem maradtak akció nélkül, köszönve az új hotel dirinek, aki új intézkedésként átszervezte a programokat, dupla műszakot adva nekik, no meg a többi zenésznek, énekesnek. Nem is értem, hogy ezt hogy teheti meg! Mióta pedig parancsba adta, hogy 1 után mehetünk csak ebédelni, így lekésünk a lazacról. (Szerintem, direkt csinálta!) Persze, nem most jöttem le a falvédőről, majd beszélek a szakáccsal, őrizzen meg nekem egy adagot! :D :D :D

Sushi és lazac séfeink (Photo: Giampi Oggi)

Azért nem panaszkodhatunk, ugyanis most hallottuk, mi folyik a másik hajón, a Fortunán. Most jött át Ázsiába és legutóbb Jejun egyszerre dokkoltunk! Vannak ismerősök a fedélzeten: tavaly megismert buborékos Sergioék, Gustavo, az animátor és egy táncos lány is, még a Magicáról. Szóval, náluk minden nap éjfélkor zár a bár, eltörölték az összes crew-bulit és ami a leghajmeresztőbb, hogy az ottani hotel-igazgató utasítása szerint, mindannyian kötelesek őt "Uram"-nak szólítani!!! (Tehát ,"Good Morning, Sir!" és hasonlók... Mi ez, katonaság???) Nálunk ehhez képest még elég nyugis a hangulat mostanában és épp megállapítottuk Olival, hogy sokkal kevesebb embert utálunk, mint amennyit kedvelünk! És ez nagyon jóóó!!! :D (Na, nem mintha olyan rengeteget tudnék valóban utálni, de az "idióta-irritálóból" azért mindig akad egy pár... Lásd: hülye liba most, a safety-főnökök 2 hónapja vagy a tavalyi "Bastard", azaz a biztonsági mufti stb.)

Utasaink is alkotnak szokásukhoz híven. Nagypapa lejön a gymbe kicsit húzogatni az eszközöket, közben 40 év körüli fiacskája pizsama alsóban, bőrdzsekiben és természetesen, a hozzá illő papucsban próbál felüléseket nyomatni a haspadon, megjegyzem sikertelenül! :D Arra is rájöttem (már több példa adódott), hogyha egy kínai vendég véletlenül azt hiszi, hogy tud angolul, az mégsem fedi a valóságot. Én legalábbis nem tudtam zöld ágra vergődni egy sráccal, aki leszólított a folyosón és mindenféléről kérdezgetett, de szemmel láthatóan a válasz nem jutott el hozzá egyszer sem... No sebaj! Ami még vicces, hogy ők csak ordibálva és vitatkozva tudnak kommunikálni, de mikor angolul beszélnek akkor valamiért suttognak! Ki érti ezt?

Utasok! "Ide vele azonnal!!!"

A cruise utolsó estéje ismét bárban, baráti körben zajlott, igen vegyes társaságban! Két argentin: Millie és Andres, két magyar: én és Ildikó, két spanyol Adrian (Ildi másik fele) és bűvész Oliver, a két olasz: zenész Pietro és Marco, no meg persze a tagadhatatlan amerikai: Kip. A diskurzus jóformán végig latinul folyt, de mikor Oliver előkapta pakliját és komplett bemutatót tartott az igen csak felrázta a hangulatot, pláne mivel sokaknak még minden új volt, de engem is meglepett két olyan trükkel, melyekről azóta is ámulva agyalok, hogy a fenében csinálta, ráadásul az orrom előtt... (Én még a kezeit is láttam mögüle, mert mellette ültem!)

Tienjinben igen kellemes meglepetés ért minket. Ugyanis Terryvel (a kínaiul beszélő, maláj zenész-énekes fiú) mentünk, városi busszal. 2 yuanból, (7 yuan= 1 euró) kb. 45 perc alatt bent találtuk magunkat a városban. Az hagyján, hogy a változatosság gyönyörködtet, de rendes utcákon, kávézók és üzletek között voltunk, sőt még egy nagy parkot is láttunk út közben. Mostantól nem csak egy plázára korlátozódik a Kína-napunk! Jeee! Basszus, hogy eddig erre nem jöttünk rá! Tanulság: sosem szabad hinni a hurrogó embereknek ("messze-messze a város... Nincs itt semmi...") és mindig alaposan kell körbe kérdezni!!! (Mondjuk az elég kitolás a hajósokkal, hogy semmi információ/tour inform, se útmutató, még egy fránya térkép sincs nekünk a terminálba kirakva...)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Másnap "navigation-day" (azaz tengeri nap) = edzés-edzés-edzés, majd nyelvóra és fellépés (mármint a "mini").

Vártuk már, hogy eljöjjön a Jeju-nap és ismét nyakunkba vegyük a szigetet. Meg sem álltunk ez alkalommal az ún. Stone-Parkig! Igaz, kissé későn indultunk, így eléggé futtában tudtuk megszemlélni a helyet, de azért jó kis kaland volt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Újabb pletyim számotokra, még pedig a kis teperős, "inkompetens" cruise dirinkről: Kiderült, az első blikkre angyal arcúnak tűnő nőcike nem csak kirúgatta Mariot - miközben a kapitánnyal kavart - hanem még annál is megfelelőbb embernek, azaz egy igazi céges nagyfejesnek tárta szét lábait, és ennek köszönheti előléptetését. Persze, ez nem meglepő, értik ezek a kínaiak is a csíziót... :D (Már amelyik!)

Ezer éve nem írtam szekusokról, ami azt jelenti, hogy jó a helyzet. Sőt, már-már édeni állapot! Biztosan emlékeztek, anno mennyi gondom volt a többi hajón tenyérbemászó stílusuk, no meg a kellemetlenkedéseik miatt. Most azonban a jelenlegi főnök egy hihetetlenül szimpatikus pasi, tök jóban vagyunk, nem kell csempészkednem sem. (Én rendelem neki a proteint!) Még mondta is egyik nap, mennyire nem bírja az új hotel dirit és staff captaint ő sem, és véleménye szerint, akkor jó fej a vezetőség, ha minél kevesebb olasz tölti be a fontosabb pozíciókat! (Na, igen, már én is rájöttem!) De másoknak sincs gondja, épp most hozott be Marco egy vízforralót, ami különben a tiltó lista csúcsán van! Aztán, jött egy új filippin csajszi, ő az első biztonsági, aki kifejezetten szép! Itt van még a rafkós "barátunk", akit nagyon nem bírtam a Favolosán. Na, mióta felszállt a 100 kg-os brazil, fotós barátnője is, (akivel tök meglepő módon, azóta együtt lehet) pláne jó a kedve, de előtte sem volt semmi gáz, leszámítva, hogy állandóan olyan fejet vág, mintha büdös lenne! Tehát, a brigád 90%-a most jóindulatú és mosolygós személyekből áll. (No, és 'Jancsikáról' se feledkezzünk meg, aki mindig úgy suttog, hogy megint nem értettem, mit motyogott nekem legutóbb!) Itt amúgy meg az a tendencia, hogy ha filippinek akkor tuti kedvesek, ha indiaiak akkor csak, ha szerencsénk van!

Kapitányunk középen és a biztonságiak egy része

(Jobbról a második, "Jancsika" :D)

Kaptunk új cruise diri asszisztenst is, Tatjana személyében. Orosz nőci, de perfekt beszél olaszul. Egyelőre szimpatikus, de nem sokat láttuk.

Lássuk ismét a technikusi bandát, ezúttal nem a röhejes, hanem tenyérbemászó oldalukról. "Sfej" technikusvezetőnk, Daniel elkezdte hozni formáját, 3 embert ordítva le: Marcot, Milliet (aki még el is sírta magát az idegtől, holott nem az a "nebántsvirág"-típus, mint tudjuk) és nem rég magic Olivert. Mindhárom esetben a világosító és hangtechnikus bénázása volt a kiinduló pont, ami az előadókra ütött vissza. Mily érdekes, hogy Millie tavaly is itt volt végig és az előddel semmi problémája nem akadt, míg a félig süket, utas-taperoló "Lajcsi" (nem tudom miért, engem a Disneys Balu kapitány báros majmára emlékeztet, innen adtam neki nevet :D), akivel folyamatosan harcban állnak, úgy korrigálná a problémát, hogy felszólította az énekeseket, ragasszák a mikroportokat teljesen a szájuk mellé, kvázi az ajkuk sarkába. Ilyen eszement nevetséges ötletet!!! Bűvészünk pedig átvariálta showját, ami azzal járt, hogy fényeket és zenéket kellett állítani (azaz csupán tenniük kellett volna a dolgukat), ami nem tetszett a fiúknak (láthatjátok egyértelműen, mennyire nem szeretnek ezek dolgozni) és mentek árulkodni. (Még egy megjegyzés stílusukhoz, a másik esetnél Millie pont meghallotta Lajcsi hőbörgését miközben őt "hülye P"-nak titulálta!!! Vagy elfelejtette, hogy Millie éppenséggel tud olaszul vagy még arra sem vette a fáradtságot, hogy disztingváljon...) Erre jött Dani, aki közölte Oliverrel, jobb ha nem variál. Több sem kellett spanyol temperamentumú barátunknak (aki nem ismer sem istent, sem embert, ha a saját műsoráról van szó) és jól beolvasott nekik. (Tök igaza van! Ha ő 50 x akar változtatni, azt is megteheti. A színházi dolgozók pedig alkalmazkodjanak és végezzék feladatukat.) De mivel Dani sem a munkaszeretetéről híres, igen csak elengedte magát. Oliver pedig meg sem állt a cruise director irodáig panaszt tenni és ha már ott volt, mellékesen feljelentette fényes Andreát (Ne tévesszen titeket meg, 'Andrea' az olaszoknál férfi név!), aki egyik nap ugyanis komoly kihágásnak számító hibát vétett: beengedett egy utas csajszit a pult mögé és hogy lenyűgözze még az ő kénye-kedve szerint nyomkodta a lámpákat is!!!

A technikusi banda:

Különben Olivernek már tele van a puttonya, mostanában megint kiveri a balhékat és hangot ad elégedetlenkedéseinek, mint anno, Daniella előtti korszakában. (Hozzá teszem, általában jogosan. Kivéve, mikor más csatáját igyekszik megvívni...) Lefotózta a mosodában hagyott olajos overallokat (mert hogy a HR-es meeting ellenére sem változott semmi természetesen), majd benyújtotta bizonyítékként, megelégelte a kopácsolást és addig reklamált míg kapott egy új kabint a másik oldalon. Na, ez Kipet piszkálta fel, mivel évek óta könyörög francia ágyas szobáért de mindig azt mondják, nincs elég. Erre Olivernek meg csak úgy adnak másikat, de persze Kip nem költözhet be az előzőbe, mert azt pedig céges embereknek tartják fenn. E kifogás megint csak sántít, mivel a látogatók rend szerint utas-lakosztályt szoktak kapni...

Fukun a drill és hosszú próba miatt (ja, megint volt, mert az egyik táncos elment nyaralni) nem volt sok időnk odakint, viszont szereztem magamnak biciklit! Így betekertem a városba nagy bevásárlást tartani (alig bírtam haza tekerni a sok cuccal :D) és kávézni! Ki kellett használnom, hogy bicajom van, mert így bárhova el lehet jutni és alaposan feltankoltam a piacon. (Míg busszal 40 percet kell számolni, várakozás és piros lámpák miatt, addig bicajjal 10 perc a központ, nem beszélve a sok gyaloglásról, ha több helyre akarok beugrani!!!)

Elég röhejes számomra, hogy a japánok bár ridegen tartják gyermekeiket - Ha sír, hadd sírjon! Elesett, majd felkel! (És tényleg, minden könny nélkül felpattan!) Hideg van, sebaj, nem kell túlöltöztetni! - bezzeg, ha egy halvány napsugár megjelenik az égen, akkor van az "úúúristen"! (Pláne, az idős emberek, akik rögvest ernyőt ragadnak.) Legutóbb, mikor olyan nagyon nyárias időben kirándultunk, kis babák úgy be voltak bugyolálva kengurukba, hogy ki sem látszott belőlük semmi a pöttöm lábacskáikon kívül. Plusz érdekesség, hogy kis babát még sosem láttam babakocsiban (abba ugyanis a cirkuszi kosztümbe bújtatott kutyáikat helyezik, ugye), mert mindig inkább magukra kötik a csecsemőt! Ennek is biztosan hagyománya van itt!

Megunhatatlan téma még az udvariaskodásuk. A kasszánál múltkor - túlzás nélkül - 15x hajolt meg egymásnak a vásárló és a kasszás! Mintha azon versenyeztek volna, kié lesz az utolsó "szó" azaz hajlás! :D

Megnéztük idén is a "szenzációs" crew showt. Már biztosan írtam erről, de most összefoglalom ismét mi is ez. Az egész lényege az lenne (legalábbis szerintem), hogy tehetséges dolgozókon keresztül bemutatják, mennyire sokoldalúak vagyunk (mi, mint Costa) és természetesen azt, hogy az utasokért vagyunk. Másfelől, így reflektor fénybe (no meg némi keresetkiegészítéshez) kerülhet heti egy estére olyan is, aki pl. éjjel-nappal takarít. (Talán említettem, hogy a Favolosán mennyire meglepett mindenkit egy arany torkú, filippin mosogatófiú!) Igen ám, de nem ez történik, sajnos! Eleve olyanok jelentkezhetnek, akiknek abban az időben nincs műszak (Ugye nem lehet 45 percre elengedni senkit, holott ez lényegesen leszűkíti a kört!) és így olyanok csinálják a showt, akik ráérnek és hajlandók lejáratni magukat bármit elvállalva. (Plusz berakják még az entertainmenteseket, főképp animátorokat, ami jó a cégnek, hisz' nekik munkaköri kötelességükből kifolyólag nem jár extra pénz!) Végeredmény egy borzasztóan lapos előadás, az emberek mégis imádják, de hogy miért, az számunkra örök rejtély marad! Lehet, ugyanazért, mint a tv-s tehetségkutatókat: az emberek elhiszik, bárkiből lehet sztár, akár belőlük is. (Bár szerintem aki értelmes, az mégis csak a tehetségekre kíváncsi.) Mégis mikor 6 db felnőtt ugrál harisnyában és pelenkában óvodások módjára, az számomra egyszerűen nem vicces, a közönség mégis tapsol és sikonyál, vagy amikor egy teljesen hallás és hang nélküli ember próbál énekelni komolyan, nekünk előadóknak, pláne nem szórakoztató. (Ilyenekből csinálják a röhögésre szánt összeválogatásokat talent showkban...) Ezúttal Fabio, a stage managerünk nyomatta a "Sole Mio"-t, de még ez is jobb volt, mint a tavalyi "Sfej Daniel" előadásában, ő ugyanis elvitte a prímet! Annyira gyatra volt, hogy még egy kínai vendég is megelégelte, majd felpattant a színpadra, kikapta kezéből a mikrofont és százszor jobban folytatta a számot! (Úgy fest, fő techinknek megérte, hogy 20 extra dollárért hülyét csináljon magából...) Ja, és belökik Milliet (a profit), hogy nyissa meg énekével az estet, hogy az emberek elhiggyék, valami jót fognak látni... :D (Ő is szívességi munkát végezve ezzel természetesen...) De a vezetőség miért hagyja ezt, az itt a kérdés! 850 munkás van a hajón!!! Ebből biztosan akad legalább 10 tehetséges énekes! Mint ahogy van is, mert halljuk néha a bárban karaokizni őket... Aztán ott a kötelező indiai tánc is, melyre mindig beválasztják a legbotlábúbb és legesetlenebb figurákat (erre meg a pelenkás fiúk, akik szeretnek táncolni és még tudnának is, nekik meg bohóckodni kell), vagy a dél-amerikai tánc, amit nyugdíjas mozgású és 0 koordinációval rendelkező lányokkal csináltatnak... Na, de nem is sorolom tovább!

Mivel messze ültünk, a képek nem sikerültek jól, így jobb híján rólunk kaptok egyet, amint élvezzük a showt!

Utolsó este felmentünk pizzériába: Marco, Millie, Bűvész O. + barátnője és Kip. Szappanoperába illő pletykák tömkelegét hallottam: ki kivel mennyiért (Úgy fest, az egyik lány - a legártatlanabbnak kinéző, de mint tudjuk, "alamuszi nyuszi nagyot ugrik" - nem győzi hangoztatni, hogy jó pénzért bárkit, bármilyen felállásban bevállal...) kavar, ki utál kit (szobatársak egymást), hogyan osztja a "hülye liba" (alias táncos főnök) hasra ütésre a dutykat (=táncon és shown kívüli kötelezettségeket) nem ám vetésforgó van (ahogy kéne), hanem 'kiket kedvel'- alapú rendszer... Pl. Amy - mióta jóban van vele - 3 hete szabad zsinórban!) Vacsi közben aztán megjelent Magic O. egyik fiatal rajongója, egy kínai gyerkőc, aki meglepően jól beszél angolul és még udvarias is! Mondta is nagy lelkesen, mennyire lenyűgözte a Magic show és Oliver előszeretettel tartott neki helyben privát bemutatót. Így hát odasereglett több gyerek, körbe vették és tátott szájjal bámulták egész este. Persze nagyon élvezte, megjegyzem hihetetlen aranyosan bánt velük (Sőt, azt is mondta, ezt az okos kis srácot még haza is vinné, annyira megkedvelte!), jóformán meg sem bírta enni a pizzáját, annyira belemerült az óvóbácsi szerepébe. Aztán mikor bemutatott minket, Kip azonnal átvette a szót (nehogy már ne kerüljön reflektor fénybe) és felpattant, hogy lefotózzák a gyerek szülei (khmmm... nem is őt akarta a gyerek, hanem a varázslót),végül rám mutatva megszólalt: Anna pedig az akrobata az én műsoromban! ("IN MY SHOW!") Meg sem rezdültem, de Millienek kiült arcára a döbbenet. Mondtam is neki: "Persze, persze, mi "rekvizitek" vagyunk az Ő showjában, Kip "csak" Kip, már megszoktam!" Erre aztán még jobban elképedt, azt hitte ugyanis, nyelvbotlás volt csupán, de ő behúzott volna neki a helyemben! :D

No, de "Isten nem ver bottal", nőtt is egy hatalmas pattanás a homlokán, újabb dilemmákat okozva neki: nyomja vagy ne nyomja? Úhhh, most még utcai alapozót is vehet!!! No, mert hát költeni azt nem szeret! Oké, mindenkinek vannak prioritásai, de pláne egy artistának - aki a testéből él, nem az egészsége kéne - hogy legyen a legfontosabb? Ugyanis még nem említettem, olyan durva sérve van, mellyel rengetegszer szenved. (Állítólag, néha éjszakákat virraszt át a fájdalomtól és már régóta műtétre lenne szüksége. A hagyományos operációval azonban nem tudna dolgozni hónapokig, amit nem tehet meg, a szünet pedig nem elég rá.) Igen ám, de nincs betegbiztosítása! Ezzel szemben Olit múltkor órákon keresztül azzal traktálta, mennyit fog nyáron áldozni hobbyjára, a repülésre. Drága Olim akarata ellenére olyannyira szakavatottá vált e témában, hogy akár le is vizsgázhatna. Nos, szájmenéses barátunk többek között azzal büszkélkedett, hogy 1800 dollárt fog kiadni egy órás menetre (valami felettébb ritka géppel, mert azzal menőzhet még más pilóták előtt is), de a felnyitás nélküli drágább műtétre (amivel jelentősen megrövidülne a lábadozása) már sajnálja a pénzt... No komment!

Az este folyamán aztán történtek még röhejes, tipikus "kínai dolgok"! :D Kezdjük a pincér lányokkal, akik természetesen, nem értenek angolul (bár azt hiszik, igen). Első körben rosszul írták fel a rendelést (ez tavaly - mikor még sokszor feljártunk ide vacsizni, mert ingyenes volt - szinte állandóan előfordult), majd mikor hozták vissza a képes igazolványokat (azzal kell ugyanis fizetnünk a hajón) sosem tudták kié! Rendben van, hogy az ázsiaiaknak mi tűnünk egyformának, de mikor nekem nyújtogatta Kip ID-ját (nekem, aki amúgy meg nem is rendelt, ergo mit fizetnék) azért az mégis csak túlzás, nem??? :D A kis csaj nem értette, miért nem veszem el, majd ránézett a képre és tovább tartotta felém, végül már neki szegeztem a kérdést: "Most komolyan azt hiszed, hogy ez az enyém???" Nem tudom, megértette e, végül kikaptam a kezéből és elég látványosan átnyújtottam a tulajdonosának. A csajszi szeme sem rebbent... Neki nem volt humoros!!! Aztán megjelent egy - feltételezem ittasabb - pasas, aki szinte megragadott minket Daniellával "egy fotó erejéig", miközben igen alaposan kezdte markolászni a hátsónkat... Most mondjam, hogy legalább a fényképre engedélyt kért, ugyanis jó pár utas már azzal sem foglalkozott, hogy mutogasson, szimplán az arcunkba tolta a telefont. De ezt szó szerint kell ám érteni! Képzeljétek el, hogy mentek az asztal felé és valaki beugrik az intimzónátokba és úgy vakuzik a szemedbe, hogy az orrod már hozzá ér a fémhez! (Marco még mondta is, ilyen lehet a celebek élete, csak épp 0-24 órában mindenhol... Máris nem annyira csábító!)

Köszönet több utastéri képért hajós fotósunknak, Giampi Ogginak!

Szóval, kicsit kezdünk már besokallni, egyre kevesebb türelmem jut az utasokra, jobb is, ha inkább kerülöm őket. A stílusukhoz, mentalitásukhoz és neveletlenségükhöz egyszerűen nem tudunk mi európaiak hozzászokni! (Mikor a szék sorok között bukdácsoltunk át meg sem moccantak. El nem húznák a lábukat, 1 mm-t nem mennek arrébb, hogy más élőlény is beférjen esetleg...

No, de megkezdődött a visszaszámlálás!!! Egy hónap és megyünk haza!!!

 

05.20.-05.30.

XII. Karantén - az új HR-es - Mi a rengetegben - káosz - "A" company

Folyt. köv.: Pár nappal később...

Még mindig ágyban. Véget ért a torokfájás, kezdődik az orrfújás. Másodpercenként. A köhögés változatlan, sőt inkább rosszabb. Néha azt hiszem, megőrülök. Hajnali 4-től ugatok. Alvás nuku. Idegbaj a köbön. Kiolvastam két könyvet, lefordítottam 5 oldal beszámolót, megnéztem egy tucat filmet és egy teljes dr. house évadot. Eredmény? Elfogyott a Sinecod, így még kevesebbet alszom. Kipihentek az izmaim, jobban megy a spanyol, állandóan begörcsöl a lábfejem, kiokosodtam a Tescoból (A 'Tesco Titok'-nak köszönhetően! Érdekes és ha ez mind igaz, akkor be nem teszem a lábamat többé oda) és visszajöttek börtön emlékeim, amiből a szakdolgozatot írtam, a BV ügyészségi gyakorlatomnak köszönhetően. 100.-ra is rádöbbentem, nem akarok joggal foglalkozni! (Szalai Vivien: Magyar Börtön Pokol, ami a nevével ellentétben nem annyira durva, lényegében Stohl börtön-naplója...)

Tienjin-terminal:

 

Következő cruison tehát még mindig ramatyul voltam és behívtak egy orvosi kontrollra is a kínai karanténos hatóság elé. (Úgy látszik, rendszeresen végeznek beteg-ellenőrzést, ahol szúrópróba-szerűen ellenőrzik az elmúlt cruise pácienseinek egy részét, nehogy valami misztikus kórságot cipeljünk be az országba.) Figyelmezettek minket, akármit kérdeznek, tagadjunk. Nincs lázunk, se torokfájásunk, sőt a dokinő szerint a legjobb az lenne, ha azt mondanánk, hogy allergiával küszködünk. Mindannyian! Aha, tök logikus, hogy majd' megfulladok a szárazköhögéstől, de csak allergiás vagyok a "fogalmam sincs" mire. Végül, tényleg előadtam, hogy jól vagyok, csak egy kis megfázás, de azért vettek mintát a torkomból. (Legalább kiderül, ha tényleg komoly a baj.) Szerencsére, utána simán elengedtek és kimentünk. Ezúttal Millie és még Kip is csatlakozott hozzánk, ugyanis nagy örömére az elmúlt 2 hónapban változtattak a rendszeren és végre kiteheti a lábát Tienjinben. (Biztosan jó párszor említettem, mennyi baja volt, hogy amerikaiként itt őt sosem engedték ki. Elvégre, mi százezerszer hallgattuk végig ezt a - egyébként jogos és tényleg nevetséges - lemezt.) Később megebédeltünk a büfében, míg szedtem a kaját, már láttam, ahogy Kip ezerrel magyaráz Andresnek az asztalnál, csak úgy szokásához híven. Elnevettem magam, ti. Andres nem beszél angolul! (Tényleg csak pár szót ért...) Bár Kipet ez szemmel láthatólag abszolút nem zavarja, csak darálta a szokásos történeteit, mert végre talált valakit, akinek még újat tud mondani! Ezek után el tudom képzelni, hogy magában a falnak is magyaráz a kabinban, vagy épp nem és pont emiatt telítődik meg olyannyira, hogy csak ontja boldog-boldogtalannak...

(Nem bántásból, de igaz, már többször élcelődtem, mennyit tud beszélni "rádió üzemmódban". Így pedig még az érdekes sztorik is unalmasak, pláne ha nap, mint nap hallod őket, nem beszélve a panasz-áradatairól, amiket fejből fúj az egész személyzet. Teszi mindezt anélkül, hogy észrevenné magát. Pedig a hallgató sokszor kikapcsol és felölti az érdektelen ábrázatot. Neki ez sem szembetűnő! Vagy amikor az oroszoknak tart kis előadást, akikről köztudott, hogy nem perfektül értik a nyelvet, le sem esik neki, hogy gőzük nincs, miről beszél. Erről pedig eszembe jutott, hogy velünk sokat van, és még én is néha visszakérdezek, vagy megismételtetem a viszonylag jó angol tudásom mellett, mert néha annyira hadar vagy annyit beszél egyszerre, hogy elvesztem a fonalat. (Sőt, azt szeretem, ha nem kell figyelnem, mert Oli tőmondatban összegez. :D) Na, így jutottam el ahhoz a gondolatmenethez, hogy az amerikaiak és angolok nagy része, akik soha életükben nem tanultak idegen nyelvet, tényleg el sem tudják képzelni, milyen külföldivel más nyelven beszélni??? Nekem annyira egyértelmű, amikor Greg vagy Marco nem érti, amit mondok és akkor jobban artikulálok, egyszerűbben magyarázok vagy körbe írom a nem értett szót... De ez Kipnek a személyisége miatt nem tűnik fel vagy azért, mert amerikai? Mondjuk Amy sem veszi észre abszolút, mikor egy szavát sem fogjuk fel...)

Ha már az idegen nyelvekről van szó, mennyire érdekes az is, hogy nem elég a nyelvet csak úgy tanulni, muszáj ismernünk az adott nemzet kultúráját és szokásait is ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk. Lássuk pl. a japánt! Kínomban ugyanis már japán nyelvleckéket töltögettem. A dolog pikantériája, hogy az első leckében elhangzottak szerint, a magyaroknak könnyebb megtanulni a grammatikai rendszer és nyelvi logikai hasonlóságok miatt! Ez meghozta a kedvem, amit aztán az egyik fejezet le is lohasztott (nézzétek meg, csak a poén kedvéért!!!):

https://www.youtube.com/watch?v=j6S9OARjKw0 

Ez bemutatja, hogy a japánok milyen sajátosan gondolkodnak, a már említett kényszeres, túlzott udvariaskodás mentén, ami pl. az üzleti életben különböző nációkkal már komoly félreértésekhez is vezethet. De már magam is tapasztaltam azt a példát, ami a videóban elhangzik, hogy kerestem valamit a boltban, ők pedig fordítottan válaszoltak és amit igennek véltem, az gyakorlatilag nemet jelentett. Az meg milyen nevetséges, hogy annyira nem képesek nemet mondani, hogy inkább órákig keresgélnek a polcokon olyat is, amiről tudják, hogy nincs, csak hogy magadtól jöjj rá...

Jejun bomba-keresőset játszottunk, majd visszaballagtam az orvoshoz, hogy adjon valamit, mert már Olivér sem tud meglenni mellettem, annyit köhögök. Ellenőrizte a tüdőmet, szerencsére, az tiszta és minden a torkomból jön. Adott valami drogot, (oké, kodein, de tényleg morfin-származék) és figyelmeztetett, hogy mivel "kiütős-féle", show előtt semmiképp ne alkalmazzam. Igaz, elbágyasztott, de ennek ellenére hatalmasat sétáltunk Olival. Véletlenül (azaz össze-vissza buszozás eredményeként - mert Jejun a buszok táblái csak koreaiul vannak feltüntetve, még a terminálnál is, ahol sok külföldi megfordul, sőt csak azok utaznak be onnan, szóval nonszensz! Legalább a megállók neveit leírnák latin betűkkel... A buszvezetők pedig tök bénák! Sokszor úgy fest még a saját vonalukat sem ismerik! Ráadásul, a nekünk szóló járatok óránként járnak és mostanában a hajó 11-kor átáll egyik partszakaszról a másikra, mire kijutunk - pár perc híján - pont lekéssük a járatot.) elkeveredtünk a Samseonghyeol nevű történelmi emlék-kertbe.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A legenda szerint, itt bújt elő a földből 3 ősi isten, akiktől a koreaiak származnak. (Oli szerint ufók voltak! :D) Klassz, erdős park volt, leheveredtünk napozni is. Később aztán visszasétáltunk a már ismerős centrumba, elrángattuk magic O-t és Kipet, hogy üljenek fel velünk a parton lévő kalózos hajóhintára. Mentünk is egy menetet, tökre élveztem. (Tudjátok, ez már nekem való, igazán nagy hinta. :D) Mi ültünk 4-en a hajó egyik végében, 3 koreai iskolás lány a másikon. Sacc per kb. 12-13 évesek lehettek, bár ha csak a kis pufók arcukat nézzük, akkor 2-3 évesnek is elmennek. :D Az egyikőjük annyira visítozott középen és szemmel láthatóan nem esett jól neki, hogy azt találgattuk, vajon mikor fog leokádni minket. Egy ponton - mikor a társa betapasztotta a kezével az ő száját - tényleg megijedtünk, hogy a hányós viccek igazzá válnak és beterít minket a kulimász. Mázlinkra, kibírta. Boldogan és elszállva (amihez tán a gyógyszeremnek is köze volt... :D) tértünk vissza és még szundiztam is délután. Csomagom is jött, újabb szénhidrátmentes, extra ízletes nasikkal lettem gazdagabb!!! (Akit érdekel, kóstolja bátran: ChocoRite -os mogyoróvajas tejcsokoládé, illetve pisztáciás protein szelet és ThinkThin fehércsokis fehérjeszelet. De a bio, teljesen koffein- és savmentes kávéutánzatot is ajánlom a Teeccino -tól!) Este Magic-Oliverrel spanyoloztam, javította a fordításom, meglepődött, mennyire jó lett. Aztán kimentem kicsit szocializálódni a kajáldába, beszélgettünk a spanyol brigáddal. Kezdem meggyőzni Olit is, hogy kezdjen el tanulni, majd én megtanítom! :D

Fuku reggel végre sokkal jobban voltam, tényleg hatott ez a kodeines cucc! Felszakadozott minden, ugatás helyett olyan jó "dohányos", recsegőssé változott a kehülésem, de már nem éget legalább! Tech run után kirongyoltunk a parkba, mert hét ágra sütött a nap! Nagyon jó kis feltöltődés volt, még a fűbe is bele feküdtem, csak úgy natúran. Megdögönyöztem egy kis kutyulit is, pont úgy nézett ki, mint az én kis Johncikám kutyababa korában! :)

Este traffic-light partyt szerveztek a legénységnek, melynek lényege, hogy ha pirosat veszel fel, azt jelenti párkapcsolatban vagy (azaz tilos rád hajtani), ha sárgát, akkor hivatalosan nem keresgélsz, de megadod az esélyt, ha pedig zöldben virítasz, akkor hajrá! Nos, gondoltam senki sem vállalja be a zöldet, holott tudjuk, hogy itt a hajón mindig minden megtörténhet. De jót kacagtam, hogy Kip véresen komoly dilemmába került ezáltal (mintha tényleg minden épkézláb nő csak arra várna, hogy ő szabad legyen - holott azt sem tudják szerintem, hogy neki van valakije) és azon merengett, hogy piros pólót kell felvennie, de szívesen bekenné a száját zöld rúzzsal. Megcsinálná, már csak a poén kedvéért, viszont hosszasan részletezte, mennyire szívesen flörtölne, csak hát deréktól lefelé azért tilos őt tapizni. (Rájöttünk, lehet hogy azért is ragaszkodik a piroshoz - mert ugye Jejun, a bárban tényleg fel akart szedni valakit múltkor - hogy arra foghassa, ha senki nem hajt rá!) Végül, mi nem is mentünk el, mert nem volt kedvünk a szokásos unalmas crew partyhoz, pláne úgy, hogy akikkel jóban vagyunk, azok is kihagyták. (Jól is tettük, másnap mondta Kip - végül zöld rúzs nélkül ment - hogy egyáltalán nem volt izgi és csak tengett-lengett, ahogy szokott. )

Az utolsó nap igazán érdekes meetinget tartogatott: Az új HR-es összehívta a táncosokat és artistákat. Kiinduló téma a mosoda volt. (Előzménye: Bűvész Oliver kiverte a balhét, mert Daniellának már a sokadik ruhája lett olajos a mosást követően és nem ő az egyetlen. Amúgy is nevetséges az alap helyzet, hogy 3 mosógép és 2 szárító van 900 emberre, de hab a tortán, hogy a műszakiak is ott mossák a motorolajjal borított overalljukat, amit nem is szabad, mert ott van a "nagyüzemi" mosoda ingyenes egyenruha és costás munkaruha tisztítással.) Persze, megoldás egyelőre nem született, sőt az lett belőle, hogy fél óráig csak mindenki az ezzel kapcsolatos panaszait sorolta. A pasi "érdekes" figura, azt mondta, azért szervezte a beszélgetést, hogy bátorítson minket, ne hallgassuk el a gondokat, az irodája nyitva, próbál megoldást találni bármire. (Aha, hiszem, ha látom!) Azonban baromira lekezelő volt, számomra az jött le, csak a saját fenekét félti és pont letojja a személyzetet. Tudniillik, előjött aztán sok dolog, pl. tisztelet és tiszteletlenség kérdése, a "Marco ok nélküli leordítása Staff Captain által"- ügy kapcsán. HR-esünk mégis az officert védte. Ekkor szólaltam fel először, jogászként - nem igazán tetszett neki - hogy, ha kiírnak egy idő-limitet és mi azon belül megyünk, akkor nem jogos a felháborodás, pláne miután a port manninges lányok megjegyezték, hogy ők 10-kor is mentek, de nagyon hosszú sor volt és délben is mentek, akkor meg be volt zárva a rendelő... Mondtam, amennyiben kora délutánra készen kell lennie a papíroknak, akkor talán korábbi időponttal zárják le a lehetséges látogatási időt! A stílus egy dolog, az attitűd is és elfogadom, hogy emberek vagyunk, mindenkinek lehet rossz napja, de miért ne kérhetne elnézést egy kapitány helyettes egy show-énekestől? Ez nem katonaság vagy börtön tudtommal, ahol lemondunk a jogaink egy részéről... :D Azonban ez a pali semmivel nem értett egyet, vagy nem akarta megérteni a mi érveléseinket, lesöpört mindent, nem is oda illő sztorikkal jött, állandóan félbeszakított mondatonként. Szabályosan leizzadtam, úgy felhúzott! Én ugyanis felhoztam aztán az 1 hónappal ezelőtti drillt, amikor 150 emberrel toltak ki, mert nem mondták meg az időpontot, plusz a Ffej tiszt a képembe hazudott stb., biztosan emlékeztek! Erre meg olyan idétlen körválaszokat adott és irreleváns szavakon/tényeken lovagolt, hogy ennyi erőből azt is magyarázhatta volna, hogy miért kék az ég! (A végén még azzal foglalkozott, hogy az én welfare-elnökségem tavaly illegális volt, mivel nem Costa-dolgozó vagyok hivatalosan!) Na, mindegy! Ezzel a találkozóval csupán adtunk egy pofont a kakinak... Sajnálatos, mert egy 'emberi erőforrások' szónokának a dolgozókkal kellene törődni és nem a vezetőségnek nyalni... Egyetlen esete volt, amit szórakoztatónak találtam, miszerint a másik hajón állandóan panaszkodtak neki a táncoslányok, hogy hadd egyenek a petty messben (vagyis a tisztek ebédlőjében), mert a normálisban túl zsíros az étel. Ő pedig azt mondta nekik, hogy ha egész éjjel sört vedelnek és csipszet zabálnak (és tényleg így szokták az angol táncosok), ne nyavalyogjanak diétára hivatkozva!

Később agyzsibbasztó, magasabb röptű spanyol órát tartott nekem Andres, majd elmentem konditerembe 10 nap kihagyás után. Hát nem voltam valami fitt, csak 8 km ment a futó gépen. Sebaj, gondoltam, legalább már 70%-os vagyok. Persze, még tökre be vagyok rekedve és egész nap köszörülöm a torkom, ami néha poénos, mert ahányszor áll előttem valaki, mindig azt hiszi, hogy ez egy jelzés, mire ajtót nyit vagy maga elé enged! Múltkor az egyik filippin nem győzött elnézést kérni, holott tök normális dolog, hogy ment előttem és nem látott az ajtónál. Nem is tudom, felfogta e szegény, hogy nem megfeddésből krákogtam! :D

Este lementünk bárba is, ahol szintén egy ideje nem voltam. Ildikó (kiderült, van egy artista rokona, akit ismerünk) és párja, tenor-Andres, illetve két olasz zenész ült velünk, ezúttal rendkívül jól szórakoztunk. Mentek a sztorizgatások, kölcsönös Costa-élmény megosztások. Innen emelek ki párat ezúttal:

• Atlanticai rém: Tavaly pletykálták, hogy szellem van a hajón, de mivel nem hittem el, nem is foglalkoztam vele különösen. Még Oliver magyarázott valamit egy szekusok által készített fényképről, de nem fogtam fel akkor, hogy ő látta azt. (Azt ugyan nem tudom, mit látott rajta, de állítólag valami paranormálisat.) A fáma szerint az egyik 8.-on lévő kabinban történtek furcsaságok, különös zajok, telefonok stb. Felvettek egy szobaszervízes rendelést is az ominózus szobából, benne azonban nem lakott senki. (Híváskor kiíródik a szám!) Ami viszont igaz, hogy a takarítónő látni vélt valamit, amitől úgy megijedt, hogy az orvosnál kötött ki és le kellett szedálni, majd egy hét múlva el is húzta a csíkot. Na, ez a része már újdonság volt számomra!

• "Baj van a részeg tengerésszel...": Ildiék meséltek egy -kedvenc hajónkon, a Favolosán történt - incidenst, az egyik korcsolyásról és a napágyakról. A srác ugyanis (mivel orosz, cseppet sem meglepő) annyira részeges volt, hogy minden este úgy kellett betámogatni a szobájába. Mindenki tudta ezt a vezetőség közül, de mivel annyira jól szerepelt a showban, igyekeztek szemet hunyni felette. Igen ám, csak épp egyik este annyira kirúgott a hámból, hogy a crew-napozón (hajó orrában lévő kifekvős rész) elkezdett randalírozni és sorban tengerbe vetette a napágyakat. Az irányítóteremből (azaz a bridgeről) már villogtak rá ezerrel, de csak nem hagyta abba. Természetesen, ezek után menesztették. De volt ott részeg utas is, aki gondolt egyet és a zene hallgatás közben a bár kellős közepén ledobta ruházatát, sőt volt kápolnában szexelő animátor is, aki mikor rajta kapták, hanyatt homlok rohanni kezdett, hátra hagyva nőt és ruhát.

• Ami viszont velük esett meg, az cseppet sem vicces: Csinálták a norvég szezont a Neo Romanticán, ahol a vendégek meglehetősen odavannak a klasszikus zenéért. Ez szép és jó, mert hatalmas sikerük volt, csak épp visszaütött rájuk, ugyanis minden áldott nap koncert-szerűen 5 és fél órát játszottak - 8 hónapon át, pihenő nélkül - sokszor úgy, hogy még követelték tőlük a ráadást is. (Ezzel szemben a többi zenész kb. 3-at, akiket még néha ki is fütyültek!) Köszönet gyanánt, plusz műszakot és színpadi koncertet sóztak rájuk (ami egyébként messze verte az összes színháztermi előadást a vendégek pontozása alapján), extra pénz vagy bármi honorárium nélkül és mikor hulla fáradtan 4 hónap után megkörnyékezték a cruise direktort, hogy legalább egy szusznyi szünetet adjon, vagy csökkentse a munkaidőt, ezt a választ kapták: "Haza lehet menni, ha nem tetszik valami!" FELHÁBORÍTÓ!
• Ami pedig a közös összekötő cég eljárásait és segítő szándékait illeti (tudniillik az "entertainmentesek" - előadók, fellépők, zenészek, artisták - mind egy ügynökségen keresztül dolgoznak és az van leszerződve a Costával, így örülhet az ember, ha a cég és közötte nincs további ügynök(ség), de sajnos általában van), az már tényleg bicskanyitogató, de ebbe most nem megyek bele részletesen, mert csak felhúznám magam. Lényeg, hogy az sem volt hajlandó intézkedni nekik, sőt azóta csak rosszabb a helyzet, de erről majd később. (A megvezetésről és pénzlehúzásokról nem is beszélve...) 

Másnap új "hét" vette kezdetét, elhatároztuk beljebb megyünk Tienjinben, mert már nagyon unjuk a közeli plázát. Pechünkre, rossz napot választottunk, mert egész nap szakadt az eső. Ezen a részen amúgy voltunk már egyszer tavaly, hát nem vágott minket hanyatt, de legalább kimozdultunk. (Bár Oli ugyanúgy ült a Starbuck'sban végig, szóval neki édes mindegy volt, hova mentünk! :D) Én sétáltam azért egyet a nyamvadt időjárás ellenére, de hiába, mert ezúttal sem találtam semmi érdekeset. Ugyanazokba a boltokba tértem be, mint legutóbb és most is fotóztam nyelvnyújtó babát anyukámnak, csak hogy emlékezzen rám, Pannikára! :D A taxit ezúttal a maláj trió tárgyalta le kínaiul és órával utaztunk, így nem volt vészes a tarifa és még vissza is jött értünk a sofőr, bár hirtelen egy másik autóba pattantunk be, ugyanis egyikünk sem emlékezett az arcra. Marco realizálta aztán a festékkopás alapján, hogy ez egy másik kocsi, így hamar észbe kaptunk!

Hogy mi fogadott minket a terminálban, no az ismét megér egy misét. KÁOSZ! Utasok százai lógtak ki a kapun, amit le is zártak és csak pár másodperc erejéig nyitottak meg minden egyes alkalommal, na de akkor aztán, mint marhák zúdultak befelé. (A kínaiak úgy nyomták egymást, mintha katasztrófa-helyzet lenne, egyszerűen nem normálisak. Nem tudom elhinni, hogy felnőtt emberekben ennyire nincs logika, mert hát hova a fenébe sietnek??? Megint azt tudom mondani, mint múltkor: A hajó nem megy el nélkülük!) Nagy nehezen elértük, hogy az ajtót kinyissák nekünk külön, de utána megint csak ott találtuk magunkat a tömegnyomor közepén. Hiába villogtattunk dolgozói kártyát, rá sem bagóztak, csak ordibáltak, álljunk a sorba. Mondtunk mindenfélét, mutogattuk, hogy elkésünk, dolgoznunk kell stb., nem érdekelte őket. Így álldogáltunk a szerpentinben elrendezett korlátok között (eközben nyomtak elölről, hátulról, berontottak, szítták az orrukat, köptek, leköhögtek...fokozzam még?) mikor megláttuk, hogy Kip (akinek tényleg előbb kellett visszaérni a bevándorlásiak miatt) nyomakodik előre pár méterre tőlünk, átbújva a korlát alatt behatol a külön folyosóra egy másik dolgozóval együtt. Mondanom sem kell, mikor elértünk ahhoz a szakaszhoz, megpróbáltuk mi is, de úgy rám rivallt az őr, hogy majd' betojtam. Megint lejátszottuk ugyanazt beszélgetést, majd visszaálltunk míg Millie magyarázkodott egy utasnak, aki értett angolul, hogy engedjen előre. Nagy nehezen utat adott, ekkor megindult az őr, azt hittem gáz lesz, de ehelyett felborította az előttünk lévőket (ki tudja, miért segített mégis nagy nehezen) és eltolt minket a röntgen gépig. Nagyon bánom, hogy nem videóztam le, mert nonszensz, hogy nem létesítenek külön bejáratot a legénységnek. Így is már plusz 1 órával előbb jövünk, hogy egyáltalán bejussunk! Az utánunk érkezőknek már nem volt segítsége, szegények az állatcsordával kerültek be.

Az azt követő napon edzés-maraton, main hallos fellépés és ezúttal angol óra volt a program, amit én tartottam Andresnek. (Így én fárasztottam le őt.) Az esti jelenésünk jól sikerült, nagyon tapsoltak.

Jejun hamar kidobott az ágy, tök izgatottan ébredtem, mert kirándulni mentünk. Felpattantunk a múltkor felfedezett túrabuszra és meg sem álltunk a Saryeoni Erdőig. Ott aztán csináltunk egy nagy gyalogtúrát a madárfüttyös rengetegben. Láttunk legelésző őzet és sok-sok zöldet. Oli Tarzan módjára kapaszkodott fel egy liánra, én meglovagoltam pár gombát, piknikeztünk és hallgattuk a természet zajait, a csordogáló vizet, hancúrozó madárkát, susogásokat, no meg persze néha a rendetlenkedő koreai gyerekeket, mert elég sok család járt ott aznap. (Nem is kell ragoznom, a fotó magáért beszél!)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Fukun csak a városba mentünk most, ennek ellenére a vége egy hatalmas séta lett. Tettünk vagy 3 óriási kört, ami már felért egy kardióval, le is izzadtam, mert nagyon meleg volt. Jól kitárgyaltuk Andressel spanyolul a hajós pletyiket, japán kultúrát és az élet nagy kérdéseit. Ezek után felpörögve tértem vissza és jó kedvvel, kicsattanó energiával nyomattam az előadásokat.

Este lementem a bárba Millievel, egész jól elvoltunk. Elmesélte, hogy milyen undokak a csapattársai, még show alatt is megjegyzéseket tesznek, összeröhögnek a háta mögött és az általuk jobban ismert Phoebet emlegetik. (Nem számít, hogy ő volt az aki helyettesíteni jött csak.) Megosztott pár történetet hajós lovagjairól is. Érdekes helyzet, mert együtt volt az előző első-tiszttel, majd miután megérkezett annak utódja, azzal is rögtön összejöttek. Mi még poénkodtunk is Olival, hogy a srác átadja posztját, amivel talán nő is jár. És tényleg! Ráadásul a két srác jó barát... A tűzről pattant énekesnőnket ez nem zavarja, azt mondja, hát ez van, de az előző pasi jól átverte, mert természetesen párkapcsolatban él otthon. Állítólag, a kettes számú macsó legalább szingli! Ez idő alatt Oli megkapta Tinától az utolsó masszázst (előző nap én is kaptam), mivel a csajszi átszáll.

Meg kell jegyeznem, "érdekes" figurák az oroszok. Állandóan unottak és rossz kedvűek, kivéve persze mikor isznak és ez lassan általános jellemzőként mondható el minden orosz/ukrán személyről, akiket hajózásaink során ismertünk meg. Arra is kezdünk rájönni, hogy e táncos házaspár nem csak azért nem tud soha semmiről, mert az angolok kirekesztik őket (Ők szeparálódnak el mindig mindenkitől...), ugyanis állandóan azt mondják, nekik nem szólt senki (pl. a biztonsági gyakorlatról vagy próbakezedésekről stb.). Éppenséggel, én már vagy 10x elmagyaráztam nekik, hogy az ilyen dolgok ki vannak írva a táblára és az ő felelősségük, hogy minden este megnézzék, ezt úgy szájba rágják a tanfolyamokon, hogy még külön tesztkérdés is! De már többen panaszkodtak arra is, hogy miket művelnek ittasan. Legutóbb pl. a srác csinálta a fesztivált, hogy azonnal adjanak neki egy kártyát, mert még inni akar, az övén viszont nincs már lóvé! Majd találomra felkapta az egyik lányét - rejtély miért nem a feleségéét használta (talán már azt is lenullázták) - ami senkinek nem volt szimpatikus, végül Kip adta neki a sajátját, hogy akkor vegyen egy sört. Ő pedig hálából vette is a legdrágább fajtát, holott előtte az 50 centest tolta...

Képzeljétek el, szegény Ildinek megsérült a csellója az egyik fantörpikusan hozzáértő munkásnak köszönhetően, aki több száz eurós kárt okozott így. Az ügynökség természetesen mossa kezeit és nem akar segíteni, lévén hogy egy meglehetősen drága, egyedi készítésű hangszerről van szó. Igen ám, de a vétlen károkozásért is helyt kellene állnia a hajós cégnek, mint munkáltatónak. Ráadásul a dolog több sebből vérzik, ugyanis egy nem kompetens személy állítgatta a mikrofonjukat (az esett végül rá és törte meg a csellót több helyen, ami nem csak esztétikailag zavaró, hanem az a része véd a nedvesség ellen), ugyanis a vétkes media manager még csak nem is technikus... Remélem, nem adják fel, persze halál idegesek szegények, de véleményem szerint nincs az a jogrendszer, ami ellenük ítélne, csak jussanak el a megfelelő személyhez. A vicc az, hogy pont Daniel (head tech., akit legkevésbé a jóindulatáról ismerünk) az egyetlen, aki próbál némi segítséget adni, akkor elképzelhetitek, mennyire rossz a helyzet...

Mivel nem létezhet beszámoló Kip-es sztori nélkül:

Utolsó nap sikerült megtudnunk, hogy 1/4 részben indián származású, de ez nem elég ahhoz, hogy a rájuk vonatkozó kedvezményeket megkapja. Majd azt is kifejtette, hogy ha ő edzeni járna, akkor már nem élne, annyira fáradt lenne egy-egy hajós szezon után. Pedig lehet jót tenne neki, mert mint tudjuk a mozgás stresszoldó és így túl sok ideje jut lehetséges problémákon gondolkodni. (Égető gondja, amit minden cruise záró napjára tartogat: mosson vagy ne mosson?! Fontos tudni, hogy neki egyszerűen muszáj mosnia minden show után, mert vagy nincs elég ruhája vagy ez a mániája... Tisztára, mint "Sheldon Cooper" - még kinézetre is - a Big Bang Theory c. sorozatból.) Különben, minden kikötéskor elsőként rohan ki, mint akit puskából lőttek. De tényleg! Aztán csak unatkozik a tabletje előtt, nézelődik (mármint a kávézóban szerte szét), egy teával gubbaszt órákon át. Nincs mit csinálnia, mert vagy az emailjeit ellenőrizgeti 5 percenként (nem facebookozik, nem olvas cikkeket és sosem skypol!), hátha megküldik neki élete állásajánlatát vagy térképeket sasol a repüléseihez.

Ergo, ha nem velünk jön programra vagy kirándulásra, akkor nem is tud mit kezdeni magával, hisz' boltba sem jár és magára nem költ.

Az elmúlt 1 hónapban végre normális hotel-direktorunk volt, hát nem leszállt máris!? Küldtek egy újat, akinek ez az első munkája e pozícióban, tehát mindent betartat a nagy könyv szerint. Első dolgaként, már fel is jelentett minket a közös lazac-ebéd után, mivel fél 1-kor ültünk le enni és szabály szerint csak 1 után mehetünk mi fel, elvileg azért, hogy ne akkor legyünk ott, mikor a legzsúfoltabb az étterem. Ja, csak éppenséggel egyáltalán nem volt sok utas (hülyék is lennénk tumultusba menni) és rengeteg üres asztal volt körülöttünk. Láttuk ám, hogy sasol minket a muki, de nem volt benne annyi tökösség, hogy oda jöjjön és ránk szóljon. Annyira nem értem, ezt a sok csatornás kommunikációt (felhívja a cruise dirit, aki szól az asszisztensének, aki ránk szól...), ahelyett hogy elintézné szemtől szembe!

A tenger-nap ezúttal gyorsan elszállt a közös ebéddel, gyakorlással/edzéssel, spanyol/angol órával és még este felmentünk meghallgatni Ildiék zenélését Andres énekével, majd kicsit lenéztünk velük bárba is. Ott Pietro (másik olasz banda tagja) bohóckodott ezerrel, előadva víz fröccsentéssel álcázott "mindenkit letüsszentős" átverését, aztán kiderült, Spanyolországban a "csocsó" azt jelenti, mint angolul a pussy (azaz női szervünk becézése) és milyen viccesen jön ki, mikor a mit sem sejtő magyarok megkérdezik egy sör mellett a spanyoloktól: Do you like csocsó? Nos, kedves honfitársaim, a külföldieknek halvány lila gőzük sincs arról, mit hívunk mi csocsónak!!!

Szóval, érik az a botránykönyv, Gyerekek! De csak akkor adhatom ki, ha már nem szándékozom tovább hajón dolgozni :D, no meg nem ártana minimum angolra fordítani...

 

05.09.-19.

 

Visszaértünk Tienjinbe - ahol mint minden első alkalommal - ezúttal sem lehetett elhagyni a hajót, így maradt programnak a színpad és konditerem.

Másnap, április 30.-án elérkezett a 29. szülinapom. Oli, aki aznap meg is nyiratkozott (Végre talált ugyanis "fodrászt", mert az előző filippin barátunk - aki hajat vágott - leszállt. Az új tűzoltó srác is bevált, kollégájától pedig kaptam egy nagy rekesz ice tea-t a neves alkalomból, aminek Oli felettébb örült, mivel jóformán csak azt issza a bárban! :D), már délután meglepett a kabinban egy-két aprósággal, aztán este kiöltözve felmentünk, ez volt a spanyol trió utolsó estéje, így őket hallgattuk egy kicsit, aztán Ilával és Alessandroval beszélgettünk (IT officer), miközben megismerkedtünk a hajós orvossal és feleségével, aki 3 hétig van itt látogatóban. Kedvesek voltak, mármint a feleség. (A doki kicsit mogorva, bát lehet csak az a baja, hogy nem beszél angolul.) Aztán a boltban kötöttünk ki, ahol óriási problémám akadt (:D), nem bírtam választani 3 napszemcsiből. (Jó pár nappal később sikerült!) Az egyik teremben, ahol Sabrináék zenélnek, baromi komoly ábrázatú szalontáncosokat láttunk aznap (volt profi cipőjük, szoknyájuk és lerítt, hogy értenek hozzá), ugyanakkor viccesek voltak, mert a kínai utasok, ha csoportban vannak, 10-ből 9x vitatkoznak, még tánc közben is!

Este 11-kor volt tortázás (no, én nem ettem belőle) lent az ebédlőben, ahova elsősorban a jó ismerősöket hívtuk meg: Ilát (énekes csajszi), Salvyt (tenor), Sabrinát (új szöszi olasz énekesnő, akit ugye pár nappal ezelőtt ünnepeltünk), Greget-Olgát, a 2 bolgár ladyt: Marinát és Albenát, Kipet, Marcot, Olivert, Daniellát és Amyt, akik hozták a többieket (a 2 meleg srác kivételével, de szokásukhoz híven, a bárban tojtak ránk, nem is velünk ültek, pedig jó szülinaposhoz méltóan, megvendégeltem őket 2 üveg pezsgővel), majd csatlakoztak hozzánk a később végzők: a maláj trió (Ddon, Terry és Joey) és Tina, a masszőr lány. Akik számítanak, azok velünk voltak, készült sok fotó, kaptam egy-két apróságot és jó kívánságot. Gyerekek, bele léptem a 30. évembe, azaz még van 365 napom, mielőtt depresszióba esek! :D (Áhhh, nem hiszem, hogy fogok, mert az már meg volt nálam a 27.-nél! Amikor még a lépcsőn is legurultam a sokktól, hogy már ott járok... Hi hi hi!)

Jejun borzalmas állapotban ébredtem, szuper fáradtan fejfájósan. Nem is értettem miért, hisz' nem ittam le magam a sárga földig! (Később kiderült, bujkált bennem valami nyavalya.) Azért kimentünk és mivel a buszt lekéstük, megindultunk gyalog. Csodálatos, már-már nyári meleg volt. Egyszer csak megállt egy taxi mellettünk és kikiáltott belőle Ila, hogy tartsunk velük (IT Alessandroval) kirándulni. 1 perccel később már úton voltunk ECO-Landbe és bármilyen bágyadt voltam, örültem, hogy így spontán alakultak az események.(A taxiba végig nevettünk, ahogy Alessandro, igazi olasz stílusban, fennhangon vitatkozott a magát hülyének tettető, egy szót nem értő sofőrrel, akinek esze ágában sem volt bekapcsolni az órát. Végül talpra esett officerünk, aki "nem egy hülye turista", kijelentette, hívni fogja a rendőrséget. A lényeg a lényeg, végül be lett kapcsolva a mérő és nem meglepő módon, a töredékét mutatta érkezéskor, mint amennyit kért volna!) Szóval, nagy boldogan szálltunk ki, igazán meglepett, hogy (anélkül, hogy terveznem kellett volna) egy szupi helyen kötöttünk ki. Eco Land egy nagy erdő, amelyben mini vonattal lehet közlekedni tisztások és állomások között sok gyerek programmal, csónakázási lehetőséggel, kalóz hajóval, picknickező helyekkel, levendula kerttel, kis tavakkal, teázókkal, virágokkal, pónikkal fűszerezve, de még őzet is láttunk! Igazi családi hely. Ila csinált ismét vagy 1000 képet, aminek a felét fel is tette Facebookra rögvest! :D Kialakítottak egy másfél km-es erdős gyalogtúrát is benne, amit bánatomra kihagytunk, mert azt hittük, nem jutna rá idő. (De jutott volna! Sőt, Oli kíváncsi lett volna az állítólagos kígyókra! Mondjuk, én kevésbé... :D)

 

Miután visszaértünk, szerencsére már nem volt fellépés (Áh, majd' elfelejtettem írni, hogy ismét a sea dayre került a mini showzás és mivel a szülinapomra esett, utána az olasz zongorista ott helyben lejátszotta nekem a "Boldog Szülinapot" számot és felköszöntött mindenki előtt, a kínai tolmáccsal, - aki konferál minket - és Lounával, a cruise asszisztenssel egyetemben!), így nyugodtan elájulhattam délután. Aznap érkezett vissza argentin tenor barátunk, Andres! Igeeeen! És bár csak 1 hónapra jött helyettesíteni - mivel Salvy idő előtt lelépett - mégis csak örömhír és a spanyolomat is újra gyakorolhatom.

Andres és a bolgár ladyk:

(Különben pár napja lázas fordításba kezdtem: saját beszámolóimat igyekszem latinóra konvertálni... :D Nem haladok valami gyorsan, de csak fejlődik majd a nyelvtudásom! Nem megfeledkezve, a szintén spanyol nyelven folyó dr. House maratonjaimról!)

Fukun kipihenten, de újabb tech runos idegbajjal indult a nap, ti. egyszerűen nem vagyok képes elfogadni, hogy a saját kollégám szívat minket és rajtunk kívül egy csomó embert, beleértve az egész technikusi brigádot, holott nem lenne szükségszerű, lenne ezer másik megoldás, mikor tartsuk meg azt a fránya próbát... (Mivel Millie - a "kávé függő, fitness őrült" énekesnőnk - is visszatért aznap, így persze megértem, hogy kell próba, de miért nem délután??? Különben örülünk, hogy vissza jött! Nem mintha Phoebevel különösebb problémám lett volna, de ő volt az egyetlen jó barátnője az undok táncos-főnök nőnek... Most aztán magára maradt, talán felteszi a kedvesebb ábrázatát!?) A végeredmény: ellopják a napunkat, mert mostantól 3.30-ra kell Japánban hajón lenni! Így 1-kor szálltunk le (mivel pár táncos drillen volt, majd Millie szórakozott a beszállós ügyintézéseivel) és még be is kellett jutni a városközpontba, no meg vissza... Sőt, pechünkre ünnep lehetett, mert tömve voltak a buszok nyugdíjasokkal, akik úgy totyorásztak, órákig tartott a le- és felszállás mindenütt. Ráadásul, a sok öreg nénike és bácsika, mind a terminál felé eső kongresszusi központba tartott (Eközben mi tűkön ülve vártunk, hogy mozogjanak, induljunk már és most először a túlon túl udvariaskodó-, minden szabályt betartó-, türelmes japánok is kihúzták nálam a gyufát, mert 5x annyi ideig tart még fizetnek, előre engedgetik egymást, ráérnek, a sofőr minden körülmények között lassít, akkor is, ha lélek sincs az úton, nem beszélve a hosszú piros lámpákról, amik előtt javában a sárgában megáll. Hab a tortán, hogy az utolsó 3 megállónál már csak ketten voltunk és a vezető ugyanúgy mondta monoton hangon japánul a szokásos kántálásait... MINEK??? Roppant idegesítő amúgy is, hát még ha az ember késésben van.) és érthetetlen módon, csak egyetlen járat megy a kikötő irányába. (Meglepő, de van még 3 buszjárat, ami bevisz a centrumba, de visszafelé nem jár! Nos, ez örök rejtély marad...)

Egy átlagos japán buszsofőr:

Szerencsére, a 8 perces késésünkből nem lett probléma, de elég pipa voltam, hogy az egész kint töltött idő kapkodásból állt, a show előtt viszont meg több, mint 3 óránk volt unatkozni. Abban fáradtam el. (Na jó, a 2. műsorra előjött gyengeség és fejfájás is közre játszhatott.) Annak ellenére, hogy vacsinál még viháncoltam Millievel, Andressel és Marcoval (Érdekes, a héten először ettem a kajáldában és nagy meglepetésemre, isteni főtt rákok voltak, az új szakácsnak köszönhetően! Annyira tele volt a hűtőm wrappal, lazaccal és sushival, hogy kabinban ettem állandóan, de nem is szokott hiányozni a zajos ebédlő, no meg a nyitvatartáshoz való alkalmazkodás... Még Milliet is ugratták Oliverék, hogy mit keres erre, mert ő sem arról híres, hogy ott eszik... Ki is van akadva szegény, mert nem működik a hűtője. Amekkora tragédia lenne ez nekem, ugyanakkora neki is!), késő este rám tört az eszeveszett torokgyulladás és végül taccsra vágott. Na, ezek után jött a kényszerpihenő! (Ekkor még nem sejtettem, hogy 10 napos lesz!)

Tienjinben ragyogó idő volt és bár alig éltem, muszáj volt leszállni! Mondhatni "éteri" könnyedséggel jutottunk ki: megkerülhettük a tömeget, kihagyhattuk az átvilágítást és még a taxisokkal is hamar zöld ágra vergődtünk. Röhögtek rajtunk az összeg hallatán, míg az egyik társuk rávágta, hogy elvisz. Nem sok változás van, de a plázában nyílt új üzlet, a szupermarket pedig még mindig viszi nálam a pálmát. Az internet jól működött, a kávézóban volt minden, amire vágytunk! Oltári mázlinkra, még egy fehér embert is elkaptam a boltban, aki átváltott nekünk 50 eurót, ti. sehol egy bank vagy pénzváltó hetedhét határon, a kikötői pedig (mint sokszor) zárva volt. Itt bezzeg nincs egy "mamma", mint Shanghaiban, aki pénzzel/telefonkártyákkal bizniszel... Lehetne itt gazdagodni! (Aki érzi magába a kihívást, jöjjön Tienjinbe, tanuljon meg kínaiul és angolul, máris kezdheti a munkát... :D)

Ezt követően nyomtam az ágyat egész héten. Kénytelen voltam a rendelőt meglátogatni, mivel még kisebb lázam is lett. (Nekem, akinek 5-10 évente szokott felmenni a hőmérséklete! Különben ez egy remek vírus, ami sorra szedi áldozatait a hajón!) A "Vision"-öket természetesen 2 nappal később lenyomtam, de nem tett jót. Majd' megfulladtam másnap hajnalban a köhögéstől. Persze, kimentem (különben már fejbe lőttem volna magam a kabinban fekvéstől), ahol jobban is éreztem magam. Jejun tréning is volt, megint csak az derült ki, hogy a sok buta hajós dolgozó egyáltalán nincs tisztában a dolgával (kezdve a legeslegelemibb információkkal), így már kezdtem megsajnálni szerencsétlen Markót, a tréner tisztet. Kénytelen lesz bekeményíteni.

Este kiderült, magyar van a fedélzeten! Képzeljétek el, a bolgár ladyk helyett jött duó, női csellós tagja, Ildikó magyar, párja pedig spanyol és zongorista! Juhéé! Nekik is a Favolosa volt az első Costás hajójuk! :)

Fukun "nagy drill" is volt, visszatért a horvát kapitány, Tihomir Music is. Ezúttal ő is körbejárt a gyakorlat közben és random kérdésekkel bombázta áldozatait. Az én kérdésem ez volt: "Áh, Anna! Hogy vagy?" Korrekt válaszom: Köszönöm, jól! :D És azzal tovább ment. Oli is csak annyit kapott a másik állomáson (ja, mert hát még mindig teljesen különböző csónakban és pozícióban vagyunk), "Hogy ti még mindig itt vagytok?" Különben most Oli is PDA-zik, azaz sceneli a legénység kártyáit, így ellenőrizve a létszámot. Én, név szerint, koordinátor vagyok (ez volt Kip régebbi "állása", amitől baromi fontosnak érezte magát), elárulom ez éppenséggel semmit nem jelent, nem csinálok ugyanis SEMMIT! :) (Elviekben az alám tartozók ott létét kéne jelentenem a csapat-főnöknek, aki ott áll mellettem és mivel van két szeme, épp annyira látja, ki hiányzik, mint én...) Ezután a csudi jó program után, bementünk 7-en a városba. Néha még mindig meglepődök, hogy Kip tényleg képes buszon, metrón, kávézón át, aluljárókon, utcán menve lankadatlanul - 1 tized másodperc megállás nélkül - folyamatosan beszélni. Az sem zavarja, ha valaki feladja és elfordul, mert akkor ő is vált és magyaráz tovább másnak! :D No, de a lényeg, elmentünk a versenyautós sushi-étterembe, amiért sokan odavannak. (Még a sushit nem kultiváló magic Oliver is, aki ráadásul Daniella nélkül jött! Igaz, rákot és "burger-sushit" nyomatott...) Nos, elég jó pofa, hogy kis autók hozzák ki sebesen az orrod elé a rendelésedet és várni sem kell, mert nagyon gyorsan megy minden: Beütöd a monitoron és pár perc múlva szó szerint befarol eléd az étel! Ugyanakkor, maga az étterem - egy magas épület ablaktalan 4. emeletén, egyesével, fal felé ültetve (ami eléggé megszokott Japánban) - nem vágott hanyatt. A kínálat jó volt, a sushi friss volt és az elmaradhatatlan matcha tea is korlátlanul fogyasztható. Buli volt, jól éreztük magunkat így csapatosan kimozdulva!

Újabb csokorra való újság/történés/baromság a Costánál:

• 'Jancsika' (paraszt bajszú szekus gyerek) továbbra is küldözgeti fáradhatatlanul üzeneteit és előszeretettel kommentálja a képeimet, amit nem győzök eltüntetni... Látnotok kéne, milyen egy szerencsétlen pasas és közben ő az egyik biztonsági emberünk! Egyszer rá akart szólni Magic O.-ra, mert nem viselte a névkitűzőjét: Oliver ment elől, Jancsika utána, szólongatta félhangon (úgy suttog állandóan ugyanis, mintha valaki fojtogatná): - Ollive'! Ollive'! O. meg sem fordult. Erre Jancsika tapsolgatott 2x, 3x, miután arra sem kapott reakciót, feladta! Elképzeltük az arcát, ahogy a végén rá legyint. Különben, Oliver nem tiszteletlenségből negligálta, csak épp úgy gondolja, ha nonstop Daniellának írogat (épp úgy, ahogy nekem), akkor legalább tanuljon meg köszönni neki, a pasijának is (bosszantja, hogy ennyit irkál a barátnőjének...) Van benne valami! Amynek is küldözget mindenfélét, aki már nem egyszer hajtotta el a búsba, mert másik idegesítő szokása, hogy képes bámulni az embert 1 cm közelségből, mozdulatlanul, minden szó nélkül. Legutóbb (amit én észre sem vettem), jött csekkolni a konditermet, majd kiszúrt a terem másik felén és Oli szavaival élve "oda vágtatott" hozzám, 5 perc vizslatás után feladta, hogy szóba elegyedjen velem (nyilván nem fogok leállni), de sokáig észre sem vettem, mikor pedig konstatáltam, hogy bámul, egy "hi"-jal elintézve elfordultam és csináltam tovább... Amikor megszólít, na azok ám a mókás szituk igazán, főképp mert általában egy kukkot sem értek. Oli néha ott van és várom, hogy kisegít majd, hogy mit motyog "hinglishül", de ő meg úgy van vele (mint a másik Oliver), nem hozzá beszél, sőt még csak rá sem szokott nézni, akkor mit foglalkozzon vele... :D :D :D (Egyfelől arról kérdezget, hova menjen, mintha én lennék a tour guide-ja... Látja a faces képeinket, aztán másnap felkeres engem, pedig már odaadtam neki minden infót. Másfelől az aerobic mutatványaimat skubizza és kommentálja...)
• Csökkentették a hajós wifi percdíjait! Igen ám, csak belassították a szervert! Rafináltak, mi? Tehát, az eredmény ugyanaz: kevesebb percdíjjal többet vagy felkapcsolódva... No komment!
• Néha a zuhanyozóban nincs meleg víz, nem tudni miért és mitől függ. Kip szenzációs ötlete erre, miután feltételezte, hogy csak nála (TERMÉSZETESEN :D) áll fenn e probléma, hogy az új kapitány így spórolja meg a bónuszát. Ez még tőle is eszementül hangzott, főleg a "redneckes" (=falusias amerikai tájszólás) nyávogásával, amit néha vesz elő a tarsolyából...
• Drága fiam, Marco sem maradhat ki az eszeveszett listáról. Miután egyik éjszaka, kellő alkoholnak köszönhetően, sikeres hódításról tett tanúbizonyságot, másnap kitört rajta a frász. Kiütése lett a szája felett ugyanis. (Nem állítjuk, hogy a csajtól kapta el, hisz' a hivatalos orvosi álláspont szerint, ez a vírus lappang sok mindenkiben és az immunrendszer állapotától függően, pláne stressz hatására képes előbújni bármikor. Van, akinek havonta, van akinek életében egyszer...) Ez ugye azért a legtöbbször kellemetlenül érinti az embert és igyekszünk takargatni. Ő is megpróbálta eltüntetni, bajszot és körszakállat növesztett. (Különben tök jól állt neki!) "Kedves" kollégái mégis ugratták érte és kinevették, minek hatására hangosan magyarázta (de úgy, hogy már az egész ebédlő zengett tőle), hogy CSAK AZÉRT VAN SZAKÁLLAM, MERT HERPESZEM VAN!!! Lényegében egész héten ezt harsogta! (Minek is dugdosta, ha reklámozta???) Így már az egész legénység tisztában volt vele, hogy a show-énekesnek bizony herpesze van... Oh, Marco... Azért mi még szeretünk... :D
• Megtudtuk, Daniella sem a japánok alkotta mesterséges szupernő-széria leghibátlanabb darabja! Eddig ugyanis csak az istennői, tökéletes testű, PERFECTen zárkózott személyiségéről hallhattunk. Úgy fest azonban, magic O. is kezdi levetni rózsaszín szemüvegét és elismeri, ő is csak egy hús-vér lánnyal él együtt! :D Én már rég rácsodálkoztam, hogy az olyannyira rendmániás Olivernél - akinél szó szerint glédában áll minden, még a tárgyai között is mm pontosságú távolságot mér és nem bírja elviselni, ha bármi elöl van - mekkora rendetlenség van, mióta Daniella beköltözött hozzá. Persze, nem tettem szóvá, viszont most ő panaszkodott arról, hogy szív-szerelme mindent elhagy és a fontos dolgokat (kabinkulcs, útlevél, hajós személyi stb.) rendszeresen elfelejti magával vinni. Aztán mikor ezekből adódóan gondja akad, vérig sértődik, ha Oliver nem rohan azonnal a segítségére.
• Pénzes infó, legyen név nélkül: Egyik táncoslány felkiáltott a minap, 17 euró! Ennyi van összesen a bankszámláján, azaz ennyit tudott megtakarítani az előző 6 havi hajós munka után úgy, hogy nem igazán vett "semmit"... Lehet gondolkodni, megérte e. Probléma nem is a fizetéssel van, hanem aki ilyen szinten elszórja a pénzt, annak szerintem nem sok értelme van itt dolgozni, hisz' ennek az életnek pont a spórolás és félre tevés lenne az értelme! Persze, hallottunk már sok hajósról, aki szinte felél mindent, depressziós lesz, megutálja a hajót, de mégsem hagyja abba!
• Hónapok óta, végre ismét működnek a színháztermi kivetítők. Ami szuper, csak épp a kameraman nem szégyell mindenféle "bravúrt" bevetni és össze vissza váltogatja a képeket, ráközelítéseket. Magic O. miután megnézte az előadást nem győzte hangoztatni, hogy mennyire amatőr munka és pl. amikor a hulahoop trükköket nyomatom, két dolgot lát a képernyőn premier plánban: hol az arcomat, hol a lábam közét... Na már most, ilyenkor egyikre sem kíváncsi, mert egyáltalán nem látszik, mit csinálok a karikával, sőt a karika nem is kerül a látószögbe... Tudom, ilyenek általában a Costa-kamerások, rettentő profik...

• No, meg a technikusok... Andres mesélte, micsoda fennakadások voltak a beállításainál: Salvatore igen csak vakargatta a fejét, hogy mit hogyan kéne összekötni, ami meglehetősen nehéznek bizonyult lévén, hogy egy kábel és egy számítógép hevert mindössze előtte! Később pedig nem értette, miért nincs hang, mire Andres kisegítette és roppant profi módon feltolta a "volume" (azaz a hangerő) .. Ráadásul, még a head tech. Danielt is le kellett állítania, aki nem átallott őt piszkálni, hogy nem lettek készen időre. Mondta is neki, na álljon meg a menet, ő énekelni jött, nem szerelni... Aztán ott van ugye Salvo, a "pult alatt bugyikban matató" szuperszonikus hangtechnikusunk. Mióta ő van, állandóan gondok vannak a show hangosításával és a mikrofonokkal. Most, hogy Millie visszatért, ő még fenéken is billenti. Különben a poén, hogy fél fülére süket. Jó, mi? Mint egy fél lábú táncos a karban. Ha már a hangosítokról volt szó, meg kell említenem még a csapat egyik szintén nagy tehetségű tagját, aki megpróbált megtanulni bukfencezni... Ti el tudjátok képzelni, hogy létezik a földön olyan 30 év alatti fiatalember, aki nem tud egy szimpla bukfencet megcsinálni még 20. nekifutásra sem??? Sajnos, nem voltam tanúja, de Oli majd megszakadt a röhögéstől, mikor mesélte. Őt, mint "Mr. Acrobatot" (:D) is felkérték, hogy szóljon hozzá, mivel már mindent megpróbáltak. Végül csak levideózták a szerencsétlenkedését. (Pár nappal ezután hallottuk, 2 nap gyakorlást követően, sikeresen bukfencezett egyet!)

• Az előző cruise-os fellépés első pillanatában, mikor beléptünk a színpadra, éreztem, hogy Andersek nézik a showt, ugyanis jellegzetes parfümé csapta meg az orromat. Ismervén a bűzös kínaiakat, tudtam, hogy csakis ismerősök ülhetnek a nézőtéren. Óli is jól meglepődött, hogy a színházon átcsap a jó illat, de persze az is elképzelhető, hogy Anders hajlamos kissé túlfújni magát. Ha, már itt tartunk! Régebben azt hittem, nem lehet valakin túl sok parfüm (pláne, ha a magyar hónaljszagú BKV-ra gondolok -tisztelet mindig a kivételeknek!), de mióta lejár az egyik román szerelő a crew-gymbe, azóta megváltozott erről a véleményem. Ő ugyanis már annyit visel magán, hogy ha összetalálkozok vele edzésen, akkor még másnap reggel is az orromban érzem a kölnijét, pedig higgyétek el, nem megyek túl közel hozzá! :D (Pláne, hogy félelmetesen masszív "Fekete Laci" - figura, aki Olit idézve, "parasztversenyeken" indulhatna. Ő is sokáig csak szó nélkül vizslatott, már-már zavarba ejtően és ezt baromira utálom. Nem értem, miért nem lehet az általános illemkód szerint, belépni, köszönni, netán egy mosolyt megereszteni, oszt' kész!)
• Aztán megint egy kis Marco: Elvarázsolt haverunk azóta újra becsajozott. Sikerült neki összegabalyodnia egy fiatal kínai leányzóval, aki a bátyjával jött egy útra. Olasz macsónk nagyon boldog volt, csak arról beszélt a héten, mekkora szerelembe esett (világ legszebb ázsiai nője, fenékig ér a haja, 29 éves, de 19-nek néz ki... bla bla bla), még több problémát és tépelődést okozva így magának... Hihetetlen, hogy tényleg ilyenek az olasz pasik! Most a másik oldalról van szerencsém látni, az amorozó szemszögből! :D Képes lenne 5 nap után feleségül venni a csajt! (Szóval, az olaszok tényleg 1 hét alatt belétek esnek - mint vak ló a gödörbe -, megkérik a kezeteket, lehet, sőt úgy fest, komolyan is gondolják, csak épp ne lepődjetek meg, ha 3 hét után már, mással tervezik az esküvőt...) Nem is lenne nehéz dolga, mert a kínai lányok meg előszeretettel vetik magukat oda az európaiaknak, csak épp a család nem szokta támogatni a dolgot... Nos, nem elképzelhetetlen, hogy még látja majd, mivel pekingi és tehetős, akármikor eljöhet utazni egy körre!
• Különben, szegénynek leordította a fejét a Staff Captain, elég undorító fenyegető hangnemben, pedig nem is csinált semmi rosszat. Ki volt írva, hogy orvosi kontroll 10-16 óráig! Mivel 15.30-ig lehetett kint lenni, pontban akkor ment el. (Naná, nem hülye, én is úgy tettem volna! Pláne, hogy reggel 10-kor megnézte és kilométeres sor állt...) És emiatt! Holott sem a kintről jövő orvosnak, sem a hajós brigádnak nem volt ellene kifogása, ő mégis megfenyegette, hogy ha ennyire tojik mindenre, majd fekete listára teszi és akkor nem szállhat le, meg mit képzel magáról, ő csak egy énekes, majd tesz róla hogy kirúgják! Hihetetlen, ezek a vezető pozícióban lévő olasz Sfejek tényleg ettől érzik jól magukat, ha fitogtathatják az erejüket, holott egy szikrányit sincs igazuk. Ha ki van írva, hogy adott időig lehet menni és te azon belül mész a 2 perces vizsgálatra, akkor jogilag is, meg mindenféle szempontból helyesen jártál el... Mondtam is neki, ne aggódjon, ha baja lesz belőle, menjen csak egyenesen a kapitányhoz és mesélje el, mi történt!
• Megtudtuk, hogy a hajókon tilos elénekelni a Titanic film híres betétszámát, a "Hart will go on"-t. Akármennyire szép, pánikot okozhat vagy csak szimplán rossz ómen!
• Újabb trend vette kezdetét, mostanában az "időben értesítés" a másnapi drillről, esetleg fizetésről, előzőleg éjfél körül kerül kiragasztásra. Praktikus, mi? Már megint nem tudják, hogy szórakozzanak az emberrel...
• Végezetül, megtanítok nektek egy jó kis kínai mondatot: "FÁNKÁNÁ CSULÁJ!" (fonetikusan leírva), mely azt jelenti: "Kártyát elő(készíteni)"! Ezt szajkózzák ugyanis az utasoknak folyamatosan a kapunál, mi pedig ezzel szoktunk poénkodni!

Eredetileg 3 cruise eseményeiről terveztem e beszámolót, de aztán arra jutottam, hogy most zárom soraimat, ne legyen túl tömény, mert lesz itt még hajmeresztő céges dolog, humoros kolléga, ajánlás és kaland! (Jelentem, azóta meggyógyultam, de a történet majd innen folytatódik! :D)

04.29.-05.08.

A 17.-ével induló cruise csudi jó volt mind az időbeosztás mind a munkarend -elosztás tekintetében. Igaz, Shanghaiban (baromi nagy lelkűen) mindössze plusz fél óra állt rendelkezésünkre a 3 órával későbbi indulás ellenére.

Aquárium-látogatással indítottunk, ezúttal Kip és Ila (olasz énekes csajszi) tartott velünk, a szuper napsütésben! Vasárnap = rengeteg ember... 2x még az is előfordult, Olikám lemaradt a metróról és be kellett várnunk. Az aquárium maga nem valami nagy durranás, szép volt, jó volt (pl. a medúza-részleg az UV fényekkel), de Oli szavaival élve, kissé igénytelen. Túlzottan lehasználták már a kínaiak, nem renoválják, pedig egy alapos takarítás és festés ráférne... Bő óra alatt bejártuk, maradt még időnk kicsit lazulni! Kip ezúttal szimplán rossz passzban volt, mert berágott a fél éve nem látott barátnőjére, aki ebben az elmúlt 2 hónapban is „képtelen” volt őt meglátogatni, így megint szakítófélben vannak, már ha ezt egyáltalán kapcsolatnak lehet nevezni! Nem ítélkezem, csak ha úgy jársz valakivel (akivel 20 év korkülönbség mellett még kulturális eltérés is van) 3 éve, hogy ebből 5-7 napokat találkoztok évente (annak ellenére, hogy előtte együtt töltöttek 8 hónapot ténylegesen, Kip 1 személyes ágyán osztozva) akkor az mi? Ila dilemmáit is végig hallgattuk ám, ugyanis összejött - az azóta leszállt - sport-animátorral és meglehetősen pocsék neki, pár heti ismertség után, távkapcsolatban élni (naná, mindenkinek nehéz), pláne hogy Stefano azóta másik hajón van. Ismerve őt, nem sok jót jóslok szegény csajszinak, aki azóta is nagy hűségesen epekedik utána, a fiú viszont még azt sem mozdítja elő, hogy Ila kimehessen hozzá látogatóként... Visszaúton Amyékkel is összetalálkoztunk, akik nagy boldogan várost néztek. Haza érkezésünk után úgy elaludtunk, mint a bunda, este 8-kor tértem magamhoz. Talán olyannyira kimerültem végre, hogy most majd jól alszom! :D

Jejun kivételesen 15-23 óráig álltunk és este mindenki szabad volt, mert matinét csináltak. Mire kimentünk, túl voltam a konditermen is, így nyugodt szívvel élvezhettem az egész délutánt. Elbuszoztunk az Arborétumba (ahol dec. 29.-én már jártunk, beszállásunk előtt)! Ahogy sejtettük, tavasszal csodálatos! A zöld különböző árnyalataiban pompáznak a fák, nyílnak a virágok... Marco volt csak velünk, mert az "okos barátaink" – félreértések és egyéb komplikációk miatt – nem voltak a megbeszélt helyen. (Sőt, aztán ők tök máshol lyukadtak ki, de sebaj, mert jól érezték magukat!) Mi is! Nagyot sétáltunk, gyönyörködtünk az erdőben, ahol sok koreai túrázott ezerrel, majd kiültünk egy kávézó teraszára. Utána mentünk a bárba a többiekhez. A klassz koktélos hely zárva volt hétfőn, így a mellette lévő, nívósabb étterembe ültünk be. A fiúk hatalmas, négyszögletű pizzát nyomtak, én egy kamikazet ittam, de meg sem próbáltam az angol lányokkal felvenni a versenyt, hisz’ Amy pl. 5 koktélt döntött le sorjában (természetesen kiöltözve: bő glott gatyában melltartóval és magas sarkú favágós bakanccsal :D), de magic O. nem igazán engedte Daniellát rendelgetni az overnightos „incidens” óta. (A „rosszul lett” egy nagyon enyhe kifejezés az akkori állapotára...) A lényeg, minden szuper volt! :D

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ezek után a felfrissülős, gőzkieresztős napok után még az elhúzódó tech run sem érdekelt másnap. Boldog voltam, hogy legalább délután Fukuzhatunk (az aznapi drill listán sem voltunk rajta, ÉLJEN!) és csak 1 showt kellett csinálni! Járkáltunk kicsit (ki ide, ki oda :D, Oli nagy boldogan mutatta a frissen vett szupermanes - extra szárazon tartó - sport pólóját), majd a tavas parkban ültünk le, ahova később Amy is csatlakozott. Mennyivel jobb egy napsütötte teraszon internetezni, mint egy sötét lyukban! Különben én nem értem a többieket! Állandóan csak „étterembe” (általában Burger Kingbe vagy McDonald’sban), illetve plázákba rohannak, a kínai „fake-marketről” (=hamisítványokat áruló piacok, amik egyébként - majd rájönnek - Tienjinben bőven vannak, tehát felesleges a Shanghai-időt ilyesmire pazarolni, SZERINTEM) nem is beszélve, mert nem érdekli őket más. (Most károg magic Oliver, hogy már csak 1-2 Shanghai van hátra és alig látott valamit, holott a kb. 10 alkalomból mindössze 2x szállt le egyáltalán a hajóról! Lustaság! Na, mindegy, ő baja!)

Egyik este fent edzettem, hát újabb fejcsóválásra kaptam okot: Amit a kínai utasok művelnek a konditeremben, azt tényleg látnotok kellene! (Mehetne a "Bitte Lächen" c. régi videós műsorba!) Kezdjük a felhozatallal! Képzeljetek el, pár nyugdíjas mamókát - csakis papucs+szoknya szerelésben :D - akik pár pohár bor után (legalábbis úgy néznek ki) betévednek egy klub házba. Hozzák a kis teás termoszukat, leheverednek, majd "rossz gyerek"-módra mindent kipróbálnak, természetesen rosszul! Hosszú percekig rángatják a haspad láb-beakasztós részét (egyértelműen fogalmuk sincs, mi az), majd karozó/vállazó gépeken - nagy súlyra állítva - keservesen huzigálják a fogantyúkat, miután -erejük híján - hagyják visszazuhanni az egészet. Ezt megcsinálják nem egyszer, nem kétszer, hanem minimum 20x!!! Közben pedig vihorásznak. Komolyan mondom, hihetetlenek! Most már értjük, miért vannak állandóan leamortizálódva ezek a gépek. Nem beszélve arról, hogy simán lesérülhetnénk. A "fitness-instructor" (tudjátok, az edző gyerek, aki inkább egy házalóhoz hasonlít, mert csak a vacak termékeket kell árulnia) ott sincs, vagy ha igen, akkor körbe néz és hagyja őket viháncolni. (Pedig kínai, szót értene velük!) Végül már rájuk pirítottam, pláne, hogy annyira hosszadalmasan bámultak kardiózás közben, mintha ufót látnának (jobban figyeltek, mint előadás alatt) és már nem bírtam elviselni a folyamatosan lecsattanó súly zaját... Na, nem túlzottan érdekelte őket, így a spa managernek is megemlítettem... (Elképzeltem pár személyi/teremedző ismerősömet, szerintem ők sokkot kaptak volna! :D)

Egy másik alkalommal pedig az uramat (:D) találta meg egy nőci és felkérte, hogy reklámozzon neki valamilyen terméket. Oli segítőkésznek bizonyult, kamera előtt elmondta (teljes mellbőséggel :D), hogy ettől a tuti csodaszertől dagad majd az izom, bár fogalma sincs, mit kellett ajánlgatnia...

21.-én ismét késtünk, annak ellenére, hogy este még azt az információt adták, hogy nagyon korán érkezünk. (Még órát is állítottunk reggel 7-re és onnantól fél óránként ellenőriztem, hol vagyunk...) Mikor már kezdtem kétségbe esni (Oli persze ezalatt végig aludt :D), hogy semmi nem lesz, délre kikötöttünk és egy órával később (szokásos emigrációs papír-szarakodás után) kijutottunk. Most részletezhetném az "okos costás" - szekus intézkedéseket, hogy minden egyes alkalommal variálnak valamit (holott a legelsőnél jól működött), hogy beterelnek minket - mint marhákat a karámba - egy mini helységbe, levegő nélkül várakozni, vagy hogy a vezetők sem tudnak soha semmit megmondani stb., de már szóra sem érdemes! Csak a környékre mentünk, Beoyang - külvárosba, de legalább időnk az volt bőven. Sétáltunk, szupermarketben voltunk, illetve Kipnek köszönhetően parkban csónakáztunk, mert ő annyira szeretett volna.

Este kaptuk a rossz hírt (rejtély miért), nincs Jeju, sea day lesz. Pfuj! Már csak meghallom, hogy "sea day", elmegy a kedvem az élettől, annyira unalmas!!!

10 és fél óra alvás után riadtam fel, mert "valaki" elhúzta a függönyt és utat adott a fénynek! (Hölgyeim és uraim, Olivér előbb kelt, mint én, ez történelmi pillanat! :D) Én nem tudom, mi lelt, de úgy elájultam, mint akit fejbe vertek, viszont nagyon jól esett!!! Az ebédet lekéstük (mondjuk nekem nem gond, mert rendszerint ágyban reggelizek saját kosztot), nem számoltunk óraállítással, Olinak tehát be kellett érnie a kabin-főztömmel: meleg kókusz- és earl greyes szója tejben (ezt múltkor szerványoltuk Japánban, muszáj volt megkóstolni :D) kevert földimogyoró ízű protein por, zabpehellyel és mézzel, púpozott kanál mogyoróvajjal megbolondítva! :D Majd jó házi asszony módjára (csak hogy ne unatkozzak) nagytakarításba kezdtem, mert már nagyon ráfért a szobára (drága stewardunk csak ott tisztogat, ahol a papok táncolnak, sőt szinte mindig akkor toppan be, mikor épp megjövünk valahonnan/ledőlünk délután. Vicces, mert előző emberünk, Rogel viszont vagy radarral rendelkezett - vagy kém-cuccal - mert ahogy kiakasztottuk a "Please, make up the room"-cédulát - 2 perc múlva ott termett... Tényleg! Néha el sem tudtuk képzelni, hogy/honnan került elő! :D ), tehát: port töröltem, felmostam, fürdőt suvickoltam, zoknit varrtam, falat sikáltam, hűtőt kipucoltam, áztattam és mostam. Már csak a főzés maradt ki, de az elég komplikált lenne a kabinban. Vagy mégsem??? :D

Hogy nézne ki egy recept a hajón? Íme: Csempéssz be egy elektromos csodafazekat! (Ha találtál rá megoldást, oszd meg másokkal is!) Tömd ki a melltartódat tojással, dugj a zsebedbe tetszés szerint zöldségeket! Rejts el 2 dl olajat a samponos flakonban! Csórj a messből sót, borsot, oliva olajat, szója szószt! (megjegyzés: kiürült vitaminos dobozkák kiválóak) Raktár-feltöltéskor támadj meg egy "jó" crew membert és kérj fél kg húst! Na jó, viccet félretéve, a lényeg, semmi sem lehetetlen, hallottuk hírét már nem egyszer, hogy valaki főz sutyiban! (A jó öreg Junenál - filippin tűzoltó-főnök - is jártam egyszer, mikor épp 3-an ülték körbe a mini, tisztességesen terített asztalkát, különleges spagettit kanalazva. Hozzáteszem, a szoba ragyogott a tisztaságtól! Nem úgy, mint egyik kapitány által mutatott intő fotókon a Magicán, ahol hónapos csirkecombok, megharapdált romlott torták és hasonlók kerültek elő személyzeti kabinok ágyaiból...)

Eszközök akadnak, csak cselezd ki a szekusokat!

Pihenő napot terveztem, edzés lett belőle. Miután végeztem, loholtunk a main hallba. Elámultunk, ahogy a kínai utasok transzban illegetik magukat a latin zenére, mely úgy fest, mint az indiaiak népi tánca az ég felé mutogatva vagy a betépett hippik kántálása... Na, ebbe az idilli állapotukba rontunk mi be fellépni! Mire felfogják, mi történik, már végzünk! :D

Este Mário (amerikai cruise diri helyettes, aki még kiképzés alatt áll) panaszolta el az 1,5 hónap alatt felgyülemlett feszültségét, mivel a drága főnöke, Huiming csak szivatta és papírmunkákkal borította be, ráadásul semmi értelmeset nem csinálhatott. Látja, minden nyilvánvalóan csak az üzletről szól, nem bírja ép ésszel a Costa style-t és azt is elárulta, hogy bizony rengeteget panaszkodnak az utasok, amikor kimarad egy-egy megálló! Egyszer még tettlegesen is neki estek emiatt... Végül, küldött egy terjedelmes panaszlevelet a főnökségnek! Tudjátok, mi lett belőle? Másnap leszállították, azaz úgy kirúgták, hogy lába sem érte a földet. Képesek voltak Fukuból hazareptetni Shanghaiba (ott él), ahelyett, hogy 2 nap múlva kitehették volna ott... Mi lehet a háttérben? Nem tudhatjuk biztosan, de Huiming nyilván kigolyózta, mert tisztában van vele, hogy csak hatalmas mázlijának köszönheti direktori kinevezését, nem pedig a hozzáértésének.

Fukun esett az eső, ennek ellenére begyalogoltunk a városba, sőt még a piacra is kimentem, az egyetlen ázsiai helyre, ahol normális áron jutok avokádóhoz... Biztos, ami biztos, felszerelkeztem magokkal és főtt gesztenyével is, ha már ott voltam. Később jobb híján, a Tully kávézóban és a Parco mallban (ide sokat jártunk télen) töltöttük az időt. Nagy bánatomra, anyukám ekkor közölte velem, hogy drága kiskutyám, Johnny elpusztult.

(12 éves volt, szívbeteg, de egyébként fitt volt, derült égből villámcsapásként ért. Szerencsére, csak elaludt és nem szenvedett!) 2 hónappal ezelőtt történt, csak nem tudta, hogyan mondja el. Naná, hogy ezek után sírós lett a napom. A showkat igyekeztem 100%-osan csinálni. (A hoopom, ami miatt a mai napig izgulni szoktam, tényleg hiba mentes volt!!!) Tehát minden jól sikerült, de nagyon kimerültem, minek utána aludni nem tudtam. Nagy nehezen, 2 db pirulával sikerült 4 órát pihennem, de másnap reggel korán felébredtem, így kimentünk. Tudniillik, a cruise 4. napján azért kikötöttünk Jejun. (Hát, a vendégek nem tudom, mennyire élvezik e szuperszonikus megoldást, vagyis azt, hogy csupán 8-12-ig voltunk ott...) Legalább, 7 ágra sütött a nap és kimozdultunk. E menetrend egyetlen előnye, hogy elsőként tudtunk enni (mivel az utasok még akkor kezdtek visszaszállingózni), a szakács előttünk bontotta meg a fél méteres, egybensült lazacot! (Kip is ott volt - hol máshol is lenne - már egyszerűen nem bírom nézni, ahogy eszik. Lehet, hogy túl sok időt tölt velünk mostanában, vagy csak nem volt hozzá cérnám a női napok beköszöntötte miatt, de komolyan mondom, nem tanították meg enni. Pláne, hogy rágás közben is folyamatosan magyaráz, szünet NÉLKÜL, közben potyog ki a kaja, napjában minimum 1x leköp, magát is leeszi és mindig az ujjával tologatja a falatot a villára... Ja, a villát pedig mindig úgy hozzáveri a fogához...! No komment!) Utána aztán irány az ágy, szundi a travel talkig. Így délután olyan volt számomra, mintha egy újabb nap vette volna kezdetét.

Travel talk előtt - Backstage

És már 3.-ra fordult kudarcba a "pihenő-nap" tervem, mégis jól tettem, hogy elhúztam edzeni. Minek fussak többet alapon, 12 km-nél leálltam (túl könnyen megy mostanában) majd erősítettem (has és popsi - amit utálok), végén nyújtás. Függőség vagy sem, jól esett. (Már azonban esedékes lesz a szigorúan edzés-mentes 24 óra beiktatása, de mint láthatjátok, nekem az esik nehezemre, hogy NE menjek edzeni.)

Nagyon sok ember cserélődik mostanában, de kell is a vérfrissítés! Oh, ami a legszuperebb, Paolo - a hírhedt safety officer - leszállt! Állítólag nyugdíjba ment, így bízhatunk benne, hogy többet nem látjuk. Az üzenőfalra azért kiírt egy nyálas szöveget, miben megköszönte a legénység munkáját... Mi meg köszönjük, hogy elhúzta a csíkot! :D

Eljött az utolsó 4 napos, de spéci cruise: Shanghai - Jeju -Incheon - Sea! Majd jön Tienjin, mellyel visszaállunk a régi, 5 napos rendszerbe, 2 tengeri nappal... :(

Így, búcsút vettünk Shanghaitól: Az úti célunkat felül írta az időjárás, de a többiekkel való reggeli találkozás is kudarcba fulladt (Marco - wc dugulás, Kip - türelmetlenség, Oliver - lustaság stb.), így végül ismét csak a környéken maradtunk. Annyira azért nem bántuk. Semmi érdekes nem történt azon kívül, hogy újabb stratégiát alkalmazva, 2 tortillát is becsempésztem a kapucnimba! :D Nem nehéz itt behozni semmit, csak találékonynak kell lenni. De a tejekért, joghurtokért, dzsúszokért már nem is szólnak. (Ismétlem, csak itt. Ez az egy előnye van ennek a járatnak, no meg a szuper kabin. Nem tudom, emlékeztek e, de a Magicán pl. minden belépéskor még motoztak is és kilépéskor is csekkolták a 3 cm³-es retikülömet...) Érthetetlen, miért paráznak néhányan, ha a maláj barátném rendszeresen whiskyt is dugdos a pólója alatt... Mario is elámult utolsó estéjén, honnan szedtem az avokádót... (Ha mérges kis malac lennék, mondhatnám, hogy KUSS LEGYEN, HOZTAM! :D) Amikor viszont előtte mondtam, hogy sushi van a hűtőmben (pont letojta, de miért is foglalkozna vele, nem szekus) Kip akadékoskodni kezdett, hogy ÚHHH, ilyet mondtam a "főnökünk" előtt! Erről jut eszembe az irritáló szabálykövető-mániája (amely szabályok ellen ezerrel lamentál), mert eminens módon olyat is betart, amire lehet, hogy 3 éve még igen, de ma már rá sem bagóznak, főképp itt Ázsiában: Pl. a nappali farmerviselet (miért lenne fontos, ha az utasok még pizsamában/hálóingben is flangálnak a main hallban) vagy a show előtti 1 órás készenlét. (Senkit nem érdekel, mikor megyünk oda!!! Ő van ott egyedül és csak néz ki a fejéből! Tudhatjátok már, mivel óriási feneket kerít a sminkelésnek, amiből elvesz magától így 1 teljes órát, hetente hallgathatom:"THE PROBLEM IS my make-up and the rule, YOU KNOW it is a pity that I need to come back so much earlier... Brühühü! Látjátok, így rúg vissza rám az is, ha ő mániákusan betart valamit! :D)

Jejun is esett, így csak a (City Hall) városháza környékén voltunk netezni a többiekkel, amit én meg is untam hamar és elmentem körbe nézni. A bárokon és üzleteken kívül semmi nincs arra, így napközben eléggé unalmas. Így miután kivásároltam magam online, aznap először a fél év alatt, jóval korábban visszamentem a hajóra, mint a kötelező. Inkább elmentem a gymbe, mint hogy egy helyben ücsörögjek kint. Szerencsénkre, a showt is aznap kellett csinálnunk és csak 1-et! Este végre Olit is felcsábítottam a 2.-emeletre (ez a főbb, szórakoztató deck, itt találhatók a bárok nagy része, casino stb.), de mire díszbe öltözve felért, már késő volt, így alig voltak emberek és a zenészek nagyja is már végzett. Az utasok azért e héten is alkottak! Volt egy önjelölt versenytáncos, aki sörhasa ellenére úgy felvette a latin ritmust, hogy lesöpört mindenkit a parkettről. Ez azért is meglepő, mert a kínai férfiak nem szoktak soha táncolni. Mindig csak nők nőkkel. Az is igaz, hogy ők viszont képesek 50-en 50 felé lépni, 50 különböző ritmusban! :D Legutóbb annyian fotóztak fenn, hogy már kezdtem magam zavarban érezni (nem lennék jó celeb), mivel még nem is láttak fellépni, tehát azt sem tudhatták ki vagyok és mit csinálok. (Titok, de még a névkitűzőm sem volt rajtam! :D)  

Kettőt jobbra kettőt balra...

Este Marco, Ila és Salvy (tenor) meghívott minket az olasz zenész csaj, Sabrina szülinapjára. akivel igaz, egy mondatot sem beszéltünk még azelőtt, de online már az ismerősének jelölt egy hete... :D (Különben mindig jót szoktam derülni, amikor valaki Facebook-barátnak jelöl, de a való életben még köszönni sem szokott.) Legalább most megismerkedtünk az ünnepelttel és beszélgettünk is vele. A tortázás, ami általában negyed órás program szokott lenni, ezúttal jó sokáig tartott (nem úgy, mint az angoloknál... bár a mostani cast meg sem hívott minket már 2x), elég sokan lettünk (főképp olaszok) és még kitettek mindenféle rágcsálni valót is. Mire a csapat levonult a crew bárba, mi már nagyon kifáradtunk, (elvégre fellépés után voltunk és már 1 óra volt ekkor), így azt a részét már kihagytuk. Másnap Incheonban tehát, szabadok voltunk! Tavaly 3x kötöttünk ki itt, de mivel mindig bevonatoztunk Szöulba, így gondoltuk, most itt nézünk körbe. Lehet, ez volt a hiba. Ahol a transzfer-busz kirakott minket, ott a két bevásárló központon kívül semmi sem volt. Mivel sem térkép, sem terv, sem igazán készpénzünk nem volt, így elfuseráltuk ezt a napunkat. A boltozással sok időt elhúztunk (nézelődés, kisállatbolt, termék-tanulmányozásaim a szupermarketben stb.), utána sok lett a cuccunk, aztán elgyalogoltunk egy park felé, de szép virágokon kívül ott sem találtunk sok mindent, mert inkább egy sportpálya -telep és nem "városliget" volt .

Incheon - Pet shop :)

Ráadásul, vártuk a többieket, de csak Oliver és Daniella jött ki végül, ők meg kitalálták, hogy csak plázáznak. Kip már előbb megtalált minket, ő azért nyüzsgött és meggyőzött, menjünk el egy ír pubba, amit a neten talált. Elmetróztunk az ottani city hallig, ami egy hatalmas megálló volt, azt hittük, jó lesz. Nem beszélve arról, hogy még föld alatti, nyitott, nyilvános tánctermek is voltak kialakítva a metrónál! Ilyet sem láttunk még sehol. Rendes tükörrel, balett korláttal! Egyik mezőn brakesek, a másikon sztepp táncos, a harmadikon tini lányok riszáltak.

Metró - tánctér

Még a turista infónál is azt mondták, hogy rengeteg bár és beülős hely található odafent. Gyerekek, SEMMI nem volt azon a környéken! Taxiba ültünk, megmutattuk a címet, a térképet, egyszerűen elvesztünk. Tettünk egy hatalmas kört feleslegesen, végül visszavitetttük magunkat a kiinduló ponthoz. Oli csak röhögött, megivott egy 3%-os alkohol tartalmú üdítőt a kocsiban, én is ittam egy vodkás dzsúszt előtte, így elmondhattuk, hogy jó buli volt ez az üres járat! :D Mikor kiszálltunk, Kip azon nyomban vett egy sört az első kis abc-ben, csak hogy ki ne maradjon az ivásból... Különben ő fizette ki a fuvardíjat, mondván, hogy az ő hibája, de azt megígértette velünk, hogy a bűvész párosnak azt mondjuk, hogy megtaláltuk a bárt és bánhatják, hogy nem tartottak velünk... Utólag Kip is azt mondta, mivel Incheon lényegében Szöul külvárosa, nincs valódi központja, tehát jobban jártunk volna, ha bementünk volna. 

Hát, nem tudjuk mikor lesz megint alkalmunk, de máskor úgy teszünk! Az is rosszul jött ki, (ja, Olga visszatért!!!) hogy a többieknek próbák is voltak, így kb. azért sem mentek ki nagyon, mert lefáradtak. Marco viszont magának okozott komplikációkat. (Amennyi esze van, képes volt a safety trainernek megemlíteni egyik nap, hogy ő bizony sosincs rajta egy listán sem. Mondanom sem kell, most ő volt az egyetlen az egész osztályunkról, aki felkerült az aznapi Incheon-drillre. Én azt tanácsoltam neki, hagyja ki, semmit nem számít. Lehet, hogy ez az egy lehetősége van, hogy eljusson Szöulba. Egyet értett a tanácsommal, de még a lógás lehetőségét is elrontotta! Ugyanis - ostoba módon - beszélgetett a bárban a tréner tiszttel és szóba hozta a másnapi drillt. Ezek után ciki lett volna, ha kihagyja, hisz' nem állíthatta volna, hogy nem tudott róla...) Este még crew party volt és kivételesen az utastérben lévő, diszkóban szervezték meg. A témája pedig: egyenruha-csere! Én is felkészültem, a masszőr csajszitól szerványoltam spa-s rucit. (Ez egy kimonó-szerű tunika, amit ők bő fekete nadrággal hordanak, de én szexisebbre vettem és necc harisnyát húztam alá.)
Meglepetésemre, az összes táncoslány férfi ruhába öltözött: legtöbben Costás-szerelős overallba (mint pl. Daniella is), Megan - bajszot is festve - a pizzasütő kötényben, Amy officer zakóban feszített, kapitány sapkával (az jelmez volt) és volt még, aki medencés fiús- vagy épp bár pincéres uniformist öltött magára. Magic O. felvette a takarítójának az ingjét, Marco és Oli pedig maradt Marco és Oli. :D Mindez annyira jól hangzik, a buli azonban még sem volt valami fenomenális. Alig maradtunk másfél órát, mert a zene nem volt jó, és hiába szervezték a diszkóban mindenféle hangulatfénnyel, dj-vel, most sem táncoltak sokan, sőt még meglepőbb módon, csomóan el sem jöttek! Mint már többször említettem, hogy az angol lányokkal nem igazán pendülök egy húron, a jobb ismerőseim közül pedig senki nem jött le, így pár számot végig ugráltam a spa-managerrel és pár kínai kollégával, aztán lehuppantam én is a többiek közé. (Gondolom már nem kell bemutatnom társaságunk punnyadó tagjait, akik fel sem kelnek a kanapéról Olival az élen. Ehhez jön még magic O., Daniella, Marco. Az anti-tánc brigád...) A zene viszont üvöltött, így a beszélgetés nem igazán volt opció, de még így is végig hallgattam Marco legújabb "ágyba dönthető"-nek vélt célpontjait, sőt állandóan pontoznom kellett, mekkora esélyt látok rá, hogy az adott nővel összejön! (Látva a stratégiáit és töketlenkedéseit, ha őszinte akarok lenni, szinte semmit!) Már-már kijelenthetem, hogy életvezetési tanácsadójává nőttem ki magam, hisz' a szülinapon is úgy beszélt, mintha minimum az anyja (vagy a főnöke?) lennék, aki mindig megmondja, mikor mit tegyen. :D Erre kedvesen azt felelte, hogy akkor már inkább, mint egy jó nővér! :D Bár, még így is mindenen tépelődik, és ha valamire azt válaszolom, hogy nem tudhatom, döntse el ő, mégis az ő dolga, akkor óriási bizonytalanság ül ki az arcára. Szóval, ilyen fontos pozíciókhoz jutok rendszerint, istápolhatom a hajó elveszett báránykáit... :)

04.17.-04.28.

 

 

 

Hűvös, ködös tengeri nap. Plédbe burkolózva sétáltam egy kört a fedélzeten, míg találtam új törzs helyet. (Fizetős étterem része, de nappal nem használják.)

Csak, hogy a vendégekről meséljek kicsit! Két utas vágódott be a liftbe egy szál fürdőruhában, a nő lábkörmein 10 cm vastag gombaréteg csücsült, a pasiét gondolom, nem láthattam, mert sport cipőbe bújtatta annak ellenére, hogy csurgott róla a medencevíz, közben folyamatosan szítta az orrát. (Na, ezért nem úszkálunk itt...) Egy másik alkalommal: 9 emeletet kellett utaznom úgy, hogy minden áldott szinten megálltunk és egy bácsika emeletenként elgondolkodott, kiszálljon e. Miután arra jutott, hogy ne, lelkesen nyomkodta a falat (pontosabban az ajtózáró jelét, ami mellett van az igazi gomb) míg az ajtó automatikusan be nem csukódott, ő pedig örömmel nyugtázta minden alkalommal, hogy jól csinálta! :D Ezalatt pedig egy nénike (csillogó kínai arany tutyiban, az ő szemükben elegánsnak mondható cicomázott ruhával, kendőkkel) folyamatosan böfögött... (Először azt akartam írni, hogy "büfizett", de az nem adná vissza a valóságot. :D)

Nekem, mint európainak (pláne az előző hajós-vendéges tapasztalatokkal a hátam mögött) még mindig meglepő, ahogy a kínaiak viselkednek, azaz NEM viselkednek. Egyik alkalommal pl. egy csapat "lady" gondolt egyet és felvonult énekelni a színpadra. Szerencsétlen Fabio (stage manager) nem győzte őket lehajtani, de a fülük botját sem mozdították, holott még kínaiul is mondta nekik, hogy nem szabad, nem beszélve a feljárókon lévő, leszalagozott tiltó táblás figyelmeztetésről... Fabio már halál ideges volt, azok pedig tovább kornyikáltak. Hátulról nézve a monitoron, igen humoros volt! Végül Mario, aki jól beszéli a nyelvüket, oldotta meg a helyzetet, valami humorral fűszerezve, mert csak nagy közös "Óóó"-kat és "Áh!"-kat hallottunk, míg végül 1 tag híján lesétáltak...

A crew gymbe is állandóan bejönnek (ott is hatalmas kínai felirattal van kitéve a tilos jelzés, nem tudnak olvasni???), legutóbb az imént említett kórustagokból 2 nőci kezdett mögöttem ugrabugrálni a kardio programomat követve, egyszer pedig egy pasas esett át rajtam miközben fekvőtámaszt nyomtam...

Travel talkon - mint mindig -Kip csinálta a műsort. Ugyanis hiperaktív, rossz gyerek módjára, nem bír állni negyed órát anélkül, hogy ne molesztálna valakit. Többiek mit szólnak? Egyesek vevők rá, mások rá se bagóznak, páran pedig baromira unják. Nem lenne gond, hogy szórakoztatni próbál, csak hát teljesen ugyanazt csinálja már 1 éve, kajlálkodik, ahogy nagyapám mondaná. (Lépcsőn ugrál, pacsikat kér, táncoslányok vállát kopogtatja, aztán elszalad stb.) Aznapi problémája: fodrászhoz KELL mennie (van neki egy "pont úgy nyírja a haját, ahogy kell"-féle bácsija Shanghaiban), mert akkor még egyszer el tud menni még április végén! Utána nincs több Shanghai! Hol a gond? Ott, hogy akkor nem tud velünk jönni az aquáriumba. (Végül mi sem oda mentünk.) A magyarázata viszont roppant humoros: Azért fontos hajat vágatnia haladéktalanul, mivel kopaszodik...

Este masszázs! Juhúúú! Megkaptam az élvezetes fájdalom-adagomat! :D

Április 9.-én csodálatosan alakult a napunk. Időben kijutottunk, köszönhetően annak, hogy annyira tartottak az esetleges ködtől, hogy inkább megérkeztünk már éjjel és kora reggel megkezdődött a leszállás. (Lám, ilyet is tudnak a bridgen! Egyszer az életben előre gondolkodtak...) Vonat is jött rögtön, Daniella-Oliver párost elkalauzoltuk a tornyokig, mi pedig elkísértük Marcot az ó-negyedbe. Míg ő bejárta a híres kertet, Oli skypolt, én pár mosolygós Buddha-babát vettem ismét, illetve olyasmi fehér kínai rucit, amit tavaly óta kajtattam! Az állandó kamu óra-árusok most sem kíméltek minket és a szombat miatt tömve voltak az utcák. Elképesztő kombináció: toll és zokni! Egyik elszánt zug-árus kínálgatta ezerrel! :D Marcot ezúttal dicséretben részesítettem, mert egyszer sem késett el találka helyről és sem a szuvenír boltban, sem a kávézóban nem vacilált sokat. (Igaz, 1 másodperc alatt eldöntöttem helyette, melyik mágnest vegye és meg is fogadta "anyuci" tanácsát! :D) Persze, ezúttal is énekelgetett úton-útfélen és egy vidámparki, transzformeres baromság mellett már nem tudott csak úgy elmenni, fizetett is érte 30 yuant! Pechünkre, menet idő az nem volt, így meg kellett várnunk, hogy kijátssza magát. :D Ekkor már a Futball Stadion melletti Lu Xun Parkban voltunk! Szokásos tavaszi idill, virágokkal és tóval! Gondolom, egyértelmű számotokra - mióta az Atlanticán hajózom - másra sem vágyom, csak természetre, parkokra, napsütésre, no meg IDŐre! (Dombon ülő fűcsomóvá szeretnék válni! :D) 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hogy bemutassam Marcot, mellékelek pár beszélgetést:

- Láttam a tvben a showtokat! - mondja büszkén.

- Visiont?

- Igen.

- A legutóbbit?

- Igen!

Fél perc csönd. Majd hozzáteszi: - A másik cast volt rajta és Oli zsonglőrözik. (Ergó, se nem Vision, se nem az utolsó, hanem a tavalyi, amit én szerveztem a crewnak...)

Aztán, egyik este kérdeztük tőle: Ismered az "italian went to Malta"-videót youtuberól? (Aki nem ismeri, sürgősen nézze meg!) Marco bőszen, fülig érő szájjal bólogat és már mondja is, mi tetszett neki Máltán. (Ohhh, yeah, I LIKE! Nice casinos, discos!!!) Felkacagtunk: szóval te vagy a főszereplője???! (Persze fogalma sem volt, mit kérdeztem pontosan, mire leesett neki végül...) És valóban Róla (is) szól!

Vagy a stadionnál kérdeztük tőle: "Na, bejutottál?" -Igen, még fotóztam is!

Pár órával később ebéd közben megszólal: Kár, hogy a stadionba nem tudtam bemenni, de legalább a stickemet bedugtam és lefotóztam...

Tehát, az Italian style: A "Sí-sí-sí!" tulajdonképpen szó-szó-szó, azaz "halvány lila gőzöm sincs, miről van szó"-t jelent sokszor.

Este felmentem vele a deck 2-re, felavattam az új ruhát! Sikerem volt, az egyik új manager azt hitte, én vagyok a cruise director! :) (A kettő persze nem függ össze! :D) Tök kihalt volt a hajó, 10-kor már az utasok nagyja aludt... Hallgattuk a spanyol triot (akármilyen lökött tyúk az énekesnő - Macaréna - el kell ismerni, csodálatos hangja van), az olasz duót (ők voltak már a Favolosán is és végre kiderült Ila, a csajszi is tud énekelni, nem csak dísznek van :D), végig jártuk a programokat, melyek elég gyengék most. (A nem igazán lelkes animátorokkal...)

Jejun felpattantunk a buszra, irány a sport stadion, cseresznyefa-fesztivál. Lekéstük. Mostanra a fák nagyja elvirágzott, bár még potyognak a szirmok, romantikus idillt festve így. Játszótereken ücsörögtünk, szabad téri kondi gépeket teszteltünk, majd hangyákat bámultunk! Oli végre megízlelte a Sakura (így van japánul a cherrybloom) frappét, majd a helyi piacon nézelődtünk, ahol nem engedtek 2 db banánt venni, csak hatalmas fürtöket... (Jó mi? Koreában a szupermarketekben az a rossz, hogy csak dobozzal/ládákkal lehet gyümölcsöt venni, de arra nem számítottam, hogy még a piacon sem mérnek egyesével!) A cipőt viszont sikerült kicserélni! :D

Este káosz alakult ki a terminálban. Direkt korábban indultunk, hogy zökkenőmentes legyen minden, erre tessék, majd' eltiprott a kínai csürhe. (Az utasok, miután szétvásárolják magukat, a kikötőben vehetik át szerzeményeiket.) Nos, az átvevő stand valamiért késett aznap és harci helyzet alakult ki. Megakadt az emberáradat és csak duzzadt a tömeg. Senkit nem engedtek át a lépcsőkön, mi pedig beszorultunk közéjük. Mentünk hát a lifthez, ahol pánikszerűen nyomultak az emberek (érthetetlen, mire fel a nagy sietség, a hajó nem hagyja ott őket) mindezt úgy, hogy tudhatjátok már, a kínaiak mennyire gorombák, udvariatlanok és fogalmuk sincs a józan ész diktálta viselkedésről. (Tanulság: ha egyszer vészhelyzet lesz a hajón, nagy ívben elkerülöm az utasokat!) Szóval, mivel pici vagyok, féltem, hogy átgázolnak rajtam. Végre bejutottunk a liftbe (szerencsémre, Greg tolt maga előtt, Oli pedig kicsit elsodródott), de amint kinyílt az ajtó a földszinten, ismét ott találtuk magunkat a sokaságban, üvegajtók zárva, Oli - nagy idegességében - rángatta, mint egy dúvad. Mikor elértük a kijáratot - nem megelepő módon - újabb idióta, logikátlan és veszélyes lépés jött a Costa részéről: A szekusok lezárták a kimenetelt, az orrunk előtt és utasítottak, hogy használjuk a másik ajtót! (Azt, amin áradt a "bivalycsorda"...) Na, hát no komment! (A budapesti diszkó-katasztrófa jutott eszembe, ugyanis simán elfajulhatott volna. Állítólag egy tolószékben ülőt fel is borítottak!)

Fukuoka-Ohiro Park: 

Fukun csudi jó Anna-napot töltöttem! Bicikliztem és az Ohiro parkban napoztam (itt található talán az egyetlen kávézó a városban, melynek van kiülős terasza). Úgy csevegtem anyukámmal, mintha ott lett volna velem! :D Még hintáztam is egyet. Roppantul bosszant különben, hogy a mai világban egyszerűen nincsenek jó hinták! Mindegyiket ultra biztonságos - dedósra csinálják, 0 kilengési szöggel... (Illetve, egy helyet tudok, ahol létezik egy nagy szárú, magasra repítős: Balaton-Aliga Club strandján!!! :D) Hétfő lévén nem volt zsúfoltság. A park csodálatos, tele tulipánnal, kisbabával, felöltöztetett (és pelenkázott) kutyával...

Az oda vezető út lila - habos-babos virágú fákkal szegélyezve, tó partján - szintén gyönyörű, nem győztem fotózni. Oli ezalatt shoppingolni ment Greggel a hatalmas Canal Citybe (Fukus Westend :D), de végül üres kézzel tértek haza.

A show alatt mozgott a hajó, de nagyjából zavartalanul dolgoztunk. Sajna, a közönség pocsék volt, sokan csak tátott szájjal aludtak... :D Műsort nézett viszont a két safetys, Marko (aki nem győzött dicsérni utána) és Paolo (aki persze még a finálénál sem tapsolt, de jó hír, hogy 2 hét múlva leszáll!!! Na, azt meg kell ünnepelni!) is. Este jött "china-Tina" kezelésbe vette Olit, én pedig lementem bulizni. Meglepően jól elvoltam Amyvel, aztán még táncoltam is a lányokkal. Nem volt egy nagy "ereszd el a hajam-party", de pár pletykával gazdagabb lettem:

Pl. Paolo (aki nem csak, hogy safetys, de házas és állandóan a kislányával jön) kabin-partyzott, alkoholizált és rámászott Amyre, aki viccesen azt mondta, az officer úrnak többet kellene ajánlania egy port-manning -mentességnél, hogy bármit is kezdjen vele! :D (Na, ha én ott lettem volna, tuti dokumentáltam volna.)

Aztán, hogy két táncos (legyen most név nélkül) szakítottak egy hete. Ez azért érdekes, mert 4 napja posztoltak facen, szívecskében ülős, közös fotót... Sosem értem a párhuzamosan zajló, kettős (valóság és facebook) életeket (holott a fiú 6 hónapot várt a lányra előző szezonban, mégis koslat a "Dívának" titulált 2m magas másik csaj után...aki pedig egy officerrel hál... Amy pedig olyan üzeneteit mutatta, melyben a szóban forgó srác vágyakozik épp akkor őrá! Mindezek ellenére, jó páran úgy véljük, hogy ez a srác bizony a fiúkhoz vonzódik!)

Mostanság megint nem alszom rendesen és túl korán ébredek. A cruise utolsó napján is eléggé nyúzott voltam. Felmentünk sushit és lazacot majszolni, aztán leheveredett közénk Daniel is (a nem épp közkedvelt head tech., aki ebben a szezonban - csodával határos módon - még nem tört borsot az orrunk alá!) és fontoskodott egy sort, mivel égető szükségét érezte, hogy feljelentse az új zenész lányt, aki Markoval (az eléggé fontos személyű, tréner tiszttel) ebédelt... A zenészek hivatalosan nem ehetnek utastérben, de tényleg több év Costa munkával a háta mögött képes meglepődni, hogy officerrel bárki felmehet bárhova, sőt... (Ha jó emberrel hetyegsz, nincs határ az előnyök élvezetében!) Végülis, nem tudom, valójában miért zavarta, de hőzöngött rendesen, hogy nem fair az ő embereivel szemben és mi lesz, ha így minden zenész majd felbukkan??? Mi lesz, nem a te gondod! -mondtam neki, tulajdonképp' semmi köze hozzá... De elég vicces, hogy az embereire hivatkozott (mármint az alá tartozó technikusi brigádra), akik nagyját nem is kedveli, csak cseszteti és pl. mikor szóba került Greg múlt heti szülinapja, azt sem tudta, ki az a Greg... (Pedig hát a táncosokkal nap mint nap találkozik és már több, mint 1 hónapja itt van az új csapat... Minden bizonnyal csak a lányokat jegyzi meg!)

Mióta múltkor felmentem, azóta kedvet kaptam többször kiöltözni és bandákat hallgatni esténkén, legtöbször Marcoval az oldalamon, aki már roppant felkészültem skubizza a fiatalabb utasokat, ugyanis a zsebében kártyák vannak, különböző kínaira fordított mondatokkal: "Én vagyok a show-énekes.", "Hogy hívnak?", "Nagyon szép vagy!", "Melyik a kabinod?" stb. És higyjétek el, ahhoz hogy egy csaj horogra akadjon, itt ennyi épp elég! Láttunk már több példát, de legdurvábban Salvo (hangtechnikus) nyomja, akinek a keze nem egyszer matat női szoknyák alatt, ráadásul show közben! Feltételezzük ennek következménye, hogy nem egyszer rontja el a hangot/technikát, melyre már több büntetést kapott. Legutóbb Magic O. nagy hangon dühöngött vele a beadott hibás zene miatt... (Mondanom sem kell, a technikusnak állt feljebb, pedig Oliver már le is fotózta egyszer, mit művel a keverő pult alatt! Ha ez kiderülne, úgy rúgnák ki, mint a huzat...)

Különben Pennel, aki egy nagyon bájos kínai pincér csajszi, jól elcseverészek és táncikálok a main hallba, mivel ő mindig oda van esténként beosztva. Végre találtam még egy lányt, aki jó fej is és még angolul is jól beszél. 

(Csak az angol lányokat nem érti! :D Jajj, ehhez van egy sztorim: Daniella és Amy - a két baromi akcentusos csaj, akiket még a perfekt Oli is nehezen ért meg - beszélget az asztalnál. A pisztácia héjról volt szó, de nem is az a lényeg, hanem ahogy mekegtek egymásnak tök humoros volt, mert Daniella nem fogta fel, mit mond az Amy, majd kioktatta őt, hogy az adott szót nem U-val, hanem Á-val kell ejteni, Oli meg elkezdett nevetni, hogy ezek még egymás beszédét sem fogják fel...:D)

Újabb Shanghaiunk úszott el köd miatt és csak 3 alkalmunk maradt. Igyekszünk majd kihasználni. A nap pozitívuma viszont, kialudtam magam és sokat gyakoroltunk. Elindulni végül csak másnap délután tudtunk, bő 1 napos késéssel. Így összesen 3 napra ragadtunk a hajón (Shanghai környékén még a hajós net sem működik rendesen, ráadásul kikötöttünk végül és lehetett volna egy teljes délutánunk - nem beszélve az utána lévő napról - csak épp a kínai hatóság nem engedte a crewt leszállni...), eléggé uncsi volt (ilyenkor még mosni sem lehet és a zuhanyzóban langyos a víz, annyira spórolnak, mert a cég ingyen akar üríteni később a tengeren, nehogy már a kikötőben kelljen fizetnie érte...), ráadásul muszáj lett volna pihenő napot tartani, mivel úgy ébredtem fel, mint akin átment az úthenger, azonban amíg tengeren vagyunk edzeni kell, máskülönben bediliznék. Délelőtt azért lustiztunk, ki sem láttunk a Modern Family epizódjaiból... Később fenn üldögéltem, mikor megtalált egy fura utas. Folyamatosan karattyolt, nem zavarta, hogy egy kukkot sem értek és leült hozzám. Minden szívbaj nélkül bele bámult a laptopomba, selfieket csinált (vagy 10-et) és egyre jobban bepofátlankodott az intim zónámba. Mikor puszilgatni kezdett, elhajtottam a fenébe, aztán neki állt zongorázni!

Színpadon ért minket a jó hír: Jejura megyünk és Overnight lesz!!! Elújságoltam Magic O.-nak, aki olyan örömtáncot járt, hogy hihetetlen! Tényleg! Olyan őszinte, gyermeki lelkesedést képzeljetek el (ezt hiányoltuk belőle idén :D), mint a filmekben: felkapott a levegőbe, cigánykereket hányt és legnagyobb meglepetésemre, még egy flikket is ugrott! Kérdeztem, miért nem csinálja a műsorában ezt, de azt felelte, hogy áhhh, normál körülmények között fél tőle... Miért ekkora hír ez? Mert overnightkor kint lehet lenni ameddig csak akarunk (mármint másnap délig, mert akkor indul tovább a hajó), viszont mint tudjátok, mióta felépült ez a fránya terminál (ami a crewnak abszolút rossz, mert a sok macera - csekking, világítás és a sok utas - meghosszítja a ki/bejutást) minden komplikált. Ráadásul, este 11-től reggel 5-ig zárva, így aközött "se ki - se be"! (Öreg vagyok én már ahhoz, hogy reggel 5-ig bulizzak, de jól esett volna mondjuk 2-ig...) Aztán ott vannak a szerencsétlen portmanningesek, (nekik ugyanis no party, mert PM éjfélig tart...) vagy azok a zenészek, akik 11 után végeznek, illetve a többi személyzet, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy reggelig fent legyenek. (Szokásos Costa Style: Sok zenész este 7-től játszott az üres hajón! Vagy a pincérlány barátnőm műszakja 6-kor kezdődött - ami miatt nem mert velünk eljönni délután i - és azt sem tudta, mit is fog csinálni, ha egyszer utasok nincsenek...) Végül csak 4 lány (Megan, Hanna, Daniella és az énekesnő Phoebe), bűvész Oliver, 'szórakozott' Marco és - kapaszkodjatok meg - Kip maradt kint! De erről majd később! 

Szóval, délután elkirándultunk a Spirited Gardenbe, ami egy világszerte elismert, egy személy alkotta gyönyörűséges kert. Az időzítés nem volt mondjuk tökéletes a közlekedési dugó szempontjából (péntek du.), de sikeresen megjártuk. Marco egész úton poénkodott, hogy a taxi-sofőrt gazdaggá tettük. Tény és való, 1 óra volt az út oda, még egyszer annyi vissza. (Sőt rájöttünk, odafelé kerülő úton ment, visszafelé a rövidebben pedig lépésben haladtunk... De nem volt vészes az a 2 x 30 euró.) Mindeközben Kipet és Marcot hallgattuk egész úton, de ezúttal egész szórakoztató volt, tudniillik egyikőjük sem százas! :D Viszont amit az énekes barátunk hadovált a kocsiban két énekfoszlány között, na az megér egy misét. Össze-vissza beszélt, továbbra sem tudta sokszor követni a fonalat, (amiből aztán már Kip csinált vicceket folyamatosan), ráadásul állandó témája volt a nő hiány ("fucking" szó elhangzott kb. 100x! Ki tudja a sofőr miket gondolhatott... A bomba és a police szó dettó...), az olasz módi és az, hogy nem csak Kip lányát, de őt magát is elvenné egy vegasi életért cserébe... :D És hogy mit kezdjünk a néha rátörő közlési ingereivel (nem igazán értjük amikor nagy hévvel mond egy kötőszót, amit aztán nem követ semmi csak a nagy csönd...) és dallamaival, azt nem tudjuk! A kikötőben sikerült rájönnie, hogy elhagyta a crew pass-át (hajós személyi igazolvány) jó kis gondokat okozva magának. Hogy hagyta el - a nyakláncos csiptetője ellenér e- az rejtély, de nem lepett meg minket, amikor az esti kimenetkor a bűvészünk elővarázsolta a terminálból! (Persze, addigra már megkezdte az intézkedést... Ne higgyétek ám, hogy ezt egyszerűen kicserélik 1p alatt és csak a mostani biztonsági főnök jóindulatának köszönhető, hogy egyáltalán aznap foglalkoztak vele és kiengedték utána újból! Így tudott később becsatlakozni.)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Tehát, folytatódott a tökéletes nap, esti barbecueval. Jó pofa étterembe mentünk, ahol magunk sütögethettük a különböző húsokat (az kár, hogy csak zsíros, disznó- és marhafélék voltak) és egyéb fogásokat. Én a garnéláknál maradtam, gombákkal, salátákkal és savanyúságokkal, Oli valami rántott cuccot nyomatott mangó pudingokkal, Kip pedig miután rájött, hogy egyik fogás sem tesz jót a vérnyomásának, inkább tojt a diétára és végül magába tömött mindenféle bacont, meg egyéb koleszterin-bombát, amit még jól rá is égetett a sütőre, nehogy összeszedjen valami fertőzést. Kissé túlöltözöttek voltunk a helyhez, jól elbénáztam a rákokkal kézzel-lábbal, nehogy rám csöppenjen valami és Kip rotyogó sütögetésétől is tartottam, holott ő is elegánsba nyomta (mintha travel talkon lenne :D), mert hát "sose lehet tudni" - alapon (utalva arra, kit szed fel az este...), kijelentette, kezd szex-hiánya lenni, így 6-8 hónap után... Azért értitek, micsoda kirúgás a hámból-ra készült itt!:D Zaba - alkohol - nők...

Ezek után mentünk az 'Island Stone' nevű koktél bárba, ahol jártunk egyszer a tavalyi overnighton. Itt mi már "csupán" 2 koktél erejéig (nem túl sokáig) maradhattunk, mivel igyekeztünk visszaérni. Oli epres láva - élvezetet ivott, én pedig nagy nehezen a diétás mojitóra voksoltam, amit kénytelen voltam saját magam ízesiteni. (Gond egy szál sem, mindenre fel vagyok készülve, ilyen helyzetekre van nálam stívia mellett, kókusz vagy meggy aroma is... :D)

Hajón aztán irány a crew bár, (mivel igyekeztek a fedélzeten ragadt személyzetet is kárpótolni) buli!!! Amy már nagyon várt, mivel ő sem mehetett ki, igyekezett hát kitombolni magát itt. 2 másik táncos fiú: Scott és Daniel, illetve az általában undok (minden lányt gyűlölő) csapatfőnök, Fern volt még ott (Greg olaszokkal ment kaszinózni szintén reggelig), majd nagy örömömre megjelentek újdonsült barátnőim: Thin (maláj csajszi) és Pen (pincérlány) is. (Sajnos, tiszavirág életű barátságunk lett, mert váratlanul másnap átrakták őt a Viktoriára, úgy kellett neki kutyafuttában összepakolnia és becuccolnia hotelbe Jejun... Utána írt emailt, hogy még elköszönni sem tudott, olyan hirtelen történt minden. Ahhh, kár!!!) A bárban megint ment a passzivitás jó darabig (csak Amy "robotozott" egy filippínnel a parketten, ami tök vicces volt. Őt egyszerűen látnotok kellene élőben, akkora jelenség... Röviden: őt hívtam Mortishának, de igazából nagy vörös gyönyörű -RENGETEG - haja van, bárki megirigyelné, mindehhez viszont elég férfias, robosztus jelenség. Szintén ő az, akiről már megjegyeztük, hogy szó szerint úgy öltözködik minden nap, hogy felveszi az első dolgot, ami a kezébe kerül... :D De mindent össze-vissza! Legyen az sport cipő, melegítő felső, elegánssal keverve, hatalmas talpú és magas sarkú, favágó stílusú bakancs flitteres ruhával vagy ép olyan cipő, mely úgy néz ki mint valami futurisztikus űrlábbeli szinén hatalmas sarokkal...) aztán a crew messes srác kirángatott engem is és onnantól kezdtek felbátorodni többen. Mikor már nem is számítottam rá, betoppant Oli is. (Ja, mert hát 11 körül ígérte, mindjárt jön, ehhez képest elmúlt 1 mire letolta a popóját!)

Majd' elfelejtettem leírni, a shownk elmaradt. Fura! Az okostojás cruise diri, Huiming ezt hagyta ki a köd és éjszakai kikötés miatt. Érdekes, mert eddig ez volt az egyetlen műsor, ami soha semmilyen körülmények között nem maradhatott el... Úgy látszik, ezt sem tudja ! (Pedig, amikor az utasok pontoznak a végén, Vision kapja mindig a legnagyobb pontszámot...) Előnye, hogy travel talkozni sem kellett, sőt Kip még main hallozást sem csinált! Szabad volt, mint a madár, bár természetesen fel volt háborodva. :D Másnap hallottuk, ki hogyan élte túl reggelig.

Két csajnak megártott a túl sok koktél (onnantól kezdve csak szenvedtek), mindenki jól kifáradt, de 4-ig diszkóban voltak, így nem kellett sokat az utcán kóborolniuk, sőt szerencséjükre a McDonald's (vagy ahogy a koreaiak mondják: Mc'DONALDO :D! Tök funny, nekik ImartO-juk van és az 5 angolul: "FÁJVÓ"...) nyitva volt már hajnalban is! Marco és Kip csajozási kísérlete talán örökre rejtély marad, mert mindkettőjüknek teljesen eltérő verziója van az éjszakai történésekről. (Szerepel benne egy szép és egy ronda amerikai lány, angolul tudó koreai lányok, akik valószínűleg a klub alkalmazottjai voltak és csak itatják a vendégeket, sőt Marcoéban még prostik is szóba jöttek...) És természetesen egymásra mutogatnak, miért nem jött össze semmi. Persze, mindannyian úgy festettek, mint a mosott SZ..., köztük még a hajón bulizottak is. Vagyis, jóból is megárt a sok!!! :D

Hallottuk hírét, 7.4-es földrengés volt Japánban azon a szigetrészen, ahol Fukuoka is van! (Az epicentrum egyáltalán nincs onnan messze!) A két erősebb utórengés pont aznap volt, mikor ott kellett volna lennünk, bár igaz, hogy este történt. Ijesztő, de sajnos Japánban ez benne van a pakliban. Utolsó nap viszont (mikor a shownk lehetett volna) hatalmas vihar volt, nem is tudtuk volna fellépni. Létezik, hogy ennyi (pozitív) "véletlen" ért minket a héten???

Nos Fukuoka az 1. pontban található, a Földrengés epicentruma pedig az 5.-ben...

 

03.09.-03.16.

 

Hogyan lesz a legjobb napból a legrosszabb is egyben??? Íme:

31.-én reggel megtudtuk, eltörölték a port manningünket! Hatalmas öröm, fülig ért a szám. Próba után nyakunkba vettük Fukut: Eltekertünk a Nishi-parkba, mely rogyásig van cseresznyefával. Igaz, elkapott minket egy-egy rövidebb zápor, de oda se neki! Élettel teli, nyüzsgő helyre érkeztünk, igazi idillbe:

Képgyűjtemény a Nishi parkból:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

            Csodás kilátás, picknickező családok, gitározó fiatalok... Orrunkat és lelkünket megtöltötte a tavasz. Mutatványos majom, pálcára tűzdelt grill fogások, "takony"-édességek, kimonós nőcik, de mindenekelőtt, lazuló japánok töltötték meg a ligetet! Cipő nélkül békésen henyéltek és falatoztak a fűben. Kutyusok rohangáltak, szaglásztak körbe-körbe. Nagypapa lufizott vidáman az unokáival, míg egyszer csak ő be nem, a lufi pedig ki nem PUKKANT! :D Felkacagott az egész család. Lám, a japánok is emberek!!!

Óriásit sétáltunk, tekertünk, mégis majd' kicsattantunk az energiától. A show szinte tökéletes volt aznap, élvezettel nyomtuk le mindkét előadást. Este bárba voltunk Greggel, majd Kip és 2 lány is csatlakozott. Boldogan, jól eső fáradtsággal tértem nyugovóra. (Csak hogy költői legyek... :D) Hajnali 5-kor aztán kezdődött a fekete leves. Arra ébredtem, hogy valami nagyon nem stimmel, borzalmas hányingerem volt. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de nem volt időm sokat gondolkodni, mert ami kikivánkozott, az már ott volt a felszínen. (Az elfogyasztott kis pezsgőt nem okolhattam, a grillezett polipra gyanakodhattam, amit a parkban ettem...) Bíztam benne, hogy már jó lesz, de a java még utána jött. Képzeljétek el, 8x (igen, sajnos NYOLCSZOR) dobtam ki a taccsot 3 órán belül, 20 perces megszakításokkal. (Azt hittem, elájulok, mivel már az 5.-nél négykézláb kúsztam erőtlenül.) Borzalmas volt, enni-inni, sem felkelni nem bírtam. Láztól kiütve aludtam egész nap. Végül elvergődtem az orvoshoz, ahol rögtön belém nyomtak infúziót, majd egy adag rizst és protein szeletet sikeresen magamba erőltettem. Kiderült, Daniella is hasonlón esett át pár nappal ezelőtt, de én még mindig a polipot okoltam.

Utána lévő nap már sokkal, de sokkal jobban lettem, készültem is ki. Korán keltem (nem csoda, előzőleg vagy 20 órát aludtam összesen), visszaírattam magam a dokival "on duty" kategóriába és felmentem az étterembe. Elteázgatva beszélgettem. Újabb sorsokat ismertem meg, pl. az egyik csajszi úgy dolgozik 7 éve, hogy a férje közben másik hajón van, gyerek pedig otthon a nagyszülőknél. Számomra ez elképzelhetetlen, pláne hogy lehet ennyire aljas a cég, hogy még egy házaspárt sem tud egy hajóra tenni, mintha nekik nem lenne teljesen mindegy, melyik pincér, melyik hajón van! Kezd nagyon megtelni a bögyöm a Costával ám! Muszáj lesz kiadnom egy leleplező könyvet, "Igazság a Costáról" címmel... :D

Eközben ismét ködben ragadt a hajó, végül 2-től fél 4-ig lehetett kint lenni. Mi Beoyangba azért elmentünk boltozni és Starbuck'solni, ahol nagy örömmel befaltam egy wrapot a kényszerdiéta után, sőt még 10 perc napozásra is tellett.

A könyv ötletemet tovább fokozta két újabb esztelenség a héten:

Jejun - hogy hogy nem - berendeltek minket ún. "partial drillre" (ami ugyanúgy a vészhelyzet-próba, csak nem mindenki csinálja), melynek megadott időpontja: "DÉLUTÁN, várj a jelzésre!" - órakor volt... Aha, az ilyet imádjuk! 1.45.-től (kikötéstől) malmoztunk 4-ig, mire megszólalt a hang a falon: Crew Alert, Crew Alert! Az egész olyan volt, mint egy szimulációnak a szimulációja. Senki nem csinált rendesen semmit, nem voltak tenyér-scan szerkentyűk (amivel ellenőrzik a létszámot) sem használatban, minek eredménye: félreértések tömkelege, rossz listák aláírása, plusz munka és idegbaj Marconak (jobb fej kiképző tiszt), plusz a részt vevők többszörös leoltása (pedig mindenki tudja, hogy az utált főnök, Paolo és az egyik görög vezető kolléga közti téves kommunikáció okozta a hibát)... Én eközben hányingerek között szédelegtem a sorban. (Nem tudni miért, kora hajnal óta megint rosszul voltam, de legalább nem okádtam.) Majd Marco neki állt kikérdezni pár embert, hogy kitöltse az időt. (Ami abból adódott, hogy hiába pittyegtetőkkel 5p alatt lecsekkolható, hogy ki van ott, de ezúttal csináljuk inkább manuálisan, ami 30 perc!) Különben őt is meg tudom érteni, hogy mérges, mivel a 10 megkérdezett ember közül egy SEM bírt válaszolni! Mindezt úgy, hogy kezünkbe safety booklet, amiből lehet puskázni... A pálmát az egyik IQ bajnok-crew member vitte el, aki a "Mi a hangjele a tűzesetnek? c. kérdésre, azt felelte: 1000! (Jó válasz: 2 hosszú sípszó után 10 mp csengetés) Értitek? Akkor nála az sem meglepő, ha a születési idejére bediktálja a címét... Nyilván, még a kérdés sem jutott el az agyáig. Sokan tehát, az egész kiképzésből nem értenek egy mukkot sem, csak bemagolják a tesztválaszokat. (Az első hajónkon, még nekem sem jutott el a tudatomig sok minden, a kiképzők érthetetlen akcentusából és hajózási szakzsargonból kifolyólag. De könyörgöm, nekem nem volt semmi kötelességem akkor, így nem izgatott. Azóta nagyon kikupálódtam! :D) Adott a kérdés akkor, hogy az előző officer (tudjátok, a román, aki 3x vett hülyére miközben játszotta az eszét), hogy engedte át ezeket a vizsgán??? Ennyit ért a munkája, semmit! Mikor anyuéknak mesélem, felháborodva kérdezik, tőlük függ akkor a hajó biztonsága? Nos, IGEN! Ergo, ha süllyed a hajó, akkor magunkra maradtunk és ha nincs szerencsénk, meghalunk... Ezért fog mindenki csak magával törődni valós helyzetben! (Még a kapitány is ugye magát mentette a Concordián, elsőként lécelt le...) De a fejétől bűzlik a hal! Nem veszi észre a vezetőség, hogy a 4 naponta lévő gyakorlatok ellenére sincs változás? Nem egyértelmű, hogy azt kell tréningeltetni, aki nem tudja a dolgát (pl. a mentőcsónak-kezelők, akiknek szemmel láthatóan halvány gőzük sincs arról, mit hogyan, de ez nem gátolja meg őket abba, hogy a drill alatt hülye gyerek módra piros-pacsit játszanak...)??? Vagy, ha állandóan szivatják a crewt szabad idejükben, akkor tojni is fognak mindenre...

Baromi nehéz ezek fényében nyugodtnak, türelmesnek maradni (jó kedélyről nem is beszélve) mikor minden áldott cruise alatt van egy (sőt inkább több) őrjítő baromság. Ismét alig maradt pár óránk így Jejun. :( Sétálni akartam és nézelődni. Étvágyam aznap megint nem volt, gyenge voltam, mint a harmat. Azért jó is történt, sikerült megvennem egy "utolsó pár"szuper nike futócipőt, rendkívül baráti áron! (Azóta kicsinek bizonyult, cserére szorul :( )Végül pedig skypolni is tudtam - az azóta kismamává vedlett - egyik kedves barátnőmmel! Ez volt az én első baba-látogatásom! :D

Utolsó pillanatban estünk be a hajóra, ti. nehezen fogtunk taxit, szombat este lévén. A main hallozást megcsináltuk, majd beájultam az ágyba! Éjjel 2-kor mire ébredtem? Olivér átcsörtetett rajtam, mint egy dúvad, szaladt okádni... Summa summárum, elkapta a nyavalyámat. A gondunk viszont tetéződött, mivel ekkor már show-nap volt. Végig "buliztam" vele az éjszakát reggel 8-kor pedig hívtam a cruise asszisztenst, hogy cseréljék át a showkat, legyen Vision másnap. (Elég egyértelmű és kézenfekvő, mondjuk ki, EGYSZERŰ megoldás...) Loona mondta, rendben! Nyugodtabban feküdtem vissza, de már 10-kor csörgött a vekker, mert hát (most lenne pár trágár jelzőm ide) tréningre kellett mennünk. (Kezd bizonyossá válni, hogy Paolo minket szivat, mivel Kipnek köszönhetően fel kellett szabadítania, így jobb híjján erőt fitogtat. Persze, azzal takarózott, hogy most már nincs szükség ránk, mert elég embere van, azonban crew officer-David elárulta mielőtt leszállt, mindig is megvolt a minimum létszám...) Oli nem jött, sőt a földön fetrengve jajgatott, hogy ő bizony meg fog halni, míg el nem zavartam az orvoshoz. (Gondolom, nem kell mondanom, hogy a férfiak mennyivel jobban tudnak szenvedni??? Pedig ő "csak" 3x búvárkodott a wcben...) Kiderült, bűvész Oli is megjárta aznap a rendelőt, ég a láztól, ja és ő is épp készül meghalni. Paolo nagyot humorizált azon, hogy mindkét Oliver klotyón van, majd azt is felajánlotta, hogy fellép velem... Tényleg, talán jót tenne neki, ha végre ő is bele látna a mi munkánkba! Már nincs is értelme leírnom, mennyire felesleges meeting volt ez is, ugyanaz hangzott el, mint egy hete és megint csak azért kellett ott lennem, hogy játszam az utast... Közben majd' lefolytam a székről, míg Loona kijelentése - miszerint a cruise diri nem hajlandó megcserélni a showt! - észhez nem térített. Köpni nyelni nem tudtam, annyi bírtam felelni: meglátjuk! (Mondja a vak is...) Saját esetemből kiindulva, sejthettem, aznap semmi esély rá, hogy fellépjen, nem beszélve arról, hogy ez így, tényleg veszélyes, mert nem lesz ereje. Ezúttal úgy isten igazából dühös lettem és lecsörtettem a rendelőbe.

Nagy meglepetésemre, Oli már nem volt ott! Másik orvost kapott. Egy idiótát! Nem, inkább IDIÓÓÓÓTÁT!!! Aki nem hogy kezelést nem adott, de jóformán kijelentette, semmi baja, csak rosszat evett, menjen dolgozni, estére jól lesz. Szegénykém hiába mondta, hogy nekem ugyanez volt 2 napja és infúzióval kezeltek, mellesleg ő akrobata, emelgetnie kell, kötélre másznia és fejjel lefele tartania, miközben jártányi ereje sincs, végül nagy kelletlenül kiírták "day off"-ra. Majd adott neki egy injekciót görcsoldásra. (Noooormális???Nem is görcsölt, hanem hányingere volt.) Ráadásul, olyan sítlusban faggatta, mint egy bűnözőt, kivel volt, hol volt, mit evett, mikor kezdődött. Azt is legalább 3x kérdezte meg, hányszor hányt és hab a tortán, hogy Oli vezetéknevét sem tudta leírni a papírra, miközben kezében volt az igazolványa. Z helyett 2x írt Y-t... Nagy bölcsen végül, a McDonald's-os sajtburgerre fogta a problémát és mivel nem találta lázasnak, kijelentette, ez független tőlem. (Ja, csak én este mentem el, Oli pedig reggel. Megjegyzem, nekem mindössze 37.4-os hőemelkedésem volt és már nem voltam magamnál, míg Olinak estére 38.5 fok lett...) Közben ott a másik Oliver is lázasan, aki szintén Daniellától kapta el, plusz Megan - másik csaj - átesett rajta utánam lévő nap és ez mind dokumentálva van az orvosi naplóban... Komolyan mondom, hülyék gyülekezete! És akkor még nem is beszéltem az undok nővérekről! Tapasztalhattam az egyik férfiápoló emberszeretetét, (aki bekötötte nekem a tűt) mivel csak annyit bírt nagy bunkón kérdezni, hogy biztos vagyok e benne, hogy nem terhesség??? Nos, remélem Oli biztosította, hogy ő sem terhes! Aztán ott a másik kimért/kifent nőci (úgy áll a szája állandóan, mint egy popsi lyuk :D), aki akkor is átküld a másik folyosón lévő bejárathoz, ha ott esel össze, mert nem mindegy, melyik ajtón mész be ugyanabba a helyiségbe... Oli is levonta a konklúziót: ezeknek inkább halálsoron lévő kivégzéseken kéne dolgozniuk, akkora empátia szorult beléjük!!!

Újfent láthatjátok, hogy a bugyuta előírásokat vakon követik, papírmunka mindenek felett, de ami lényeges és számít, ott teljes a káosz. Nagy az isten állatkertje, mondhatnám. Ezúttal elszomorító, mint humoros...

A rendelős herce-hurca után visszafeküdtünk aludni - aprócska öröm, hogy a tech runt kihagytuk :D - majd kimentem Fukun levegőzni, hogy felpörgessem magam estére. Kávéztam és bár kóla ellenes vagyok, most lehúztam egy kis üveggel. Sétálgattam, fotózgattam, vettem egy két apróságot. Igazából, tök jól elvoltam egyedül.

Hamar visszamentem, hogy próbáljak a tissuen. Seperc alatt kitaláltam, mit fogok csinálni - jó csak 2,5 perc kell - de a tangós zenét kitölteni kézenállásokkal és kaucsukkal úgy, hogy én sem voltam erőm teljében, na az kemény diónak bizonyult! Már csak elméletben vettem át, mert nem akartam lefáradni. Nem csoda így, teljes izgalomban voltam és nem is tudom, az idegesség miatt jártam e wcr-re vagy még a vírus miatt. Persze, túléltem és megoldottam a helyzet hozta szituációt. Gyakorlatilag, ez volt az első szóló tissuem, bár nem nevezném teljes számnak... Oli ott lézengett show alatt, jó asszisztensként segédkezett, meg is dícsért. (Nem szokott túl gyakran!) Tetszett neki, amit alkottam. :) Nem mondom, sikerült elfárasztanom magam! Estére farkas éhes lettem, nagy örömmel tömtem a fejem grillezett tonhallal, avokádóval, sárgadinnyével! :D Juhúúú, már nem lettem rosszul!!!

Sea dayen ezúttal örömmel fogadtam a jól megérdemelt pihenést! Tettem is érte, hogy jól érezzem magam. Most, hogy ismét süt a nap, leültem a medencénél, ahol grillezett lazacot és hatalmas malacot sütögettek a szakácsok. Sőt, kifogtam azt az időpontot, amikor már tömeg sem volt fenn. Felrángattam Olit is, hogy kiüljünk a szabad ég alá. Termosz - dzseki - pléd - Nők Lapja, nem is kell más! (No és a laptop írni e beszámolót! :D)

Shanghaiban a borult idő ellenére tartottuk magunkat a Century Parkos tervünköz. Jól tettük, mert nagyon szuperül éreztük magunkat. Greg, Kip, Oli és én sétafikáltunk egy hatalmasat. Miután megkerültük a hatalmas tavat, virágokat szagoltunk és Greg is irigykedve meglegeltette a szemét a horgászokon, illetve a halakon már nagyon megéheztünk és célba vettük a kijáratot. Csak épp akkor értünk el egy mini vidámparkhoz, ahol Kip 5 éves gyerek módjára extázisba került és muszáj volt neki felülnie valamire. Képes volt sorba állni a körhintához (érdekesség, most tanultam spanyolul a körhintát - 'Tio Vivo' - ami szó szerint fordítva = "él a nagybácsi", totál logikátlan) és menni egyet selfie-stickkel a kezében. (Le sem tagadhatja, hogy ő Kip Reynolds from Las Vegas....) A poén az, hogy pont előtte a metrón olvastam fel egy vicces cikket az őrült selfiezős divatról és azok majmolóiról. Nem is sejtettem, hogy pont az 51 éves Kipnél van stick, amit nem szégyell elővenni és legalább 500 képet készíteni. Értem én, hogy néha praktikus, de ha másokkal vagy, akkor minek önmagadat fotózni... Folyamatosan!!! Kipnek aztán haza felé, nem meglepő módon, szó szerint idézve "all kind of issues" (=mindenféle probléma) -ja akadt! :D A gondjait mindössze az okozta, hogy bénázott a jegyautómatánál, mert tele volt a keze két táskával és egy teával. (Csak egy kérdésem merült fel, miért tartja a pénztárcát az övtáskában, azt meg a hátizsákban?! De ez rejtély marad egyelőre...) Alig hogy Oli átvette tőle a poharat, varázsütésre megoldódtak a gondjai. Legalább 5 percre! (Különben azon nevettem Magic O.-val, hogy amikor elszédelgett lázasan reggelizni Kip akkor is valami teljesen irreleváns dolgáról magyarázott neki, és nekem is megállás nélkül panaszkodott a meeting alatt, miközben kialvatlanul azon aggódtam, mi lesz Olival és hogy csináljam a showt nélküle... Egyértelműen fel sem merül benne, hogy másnak is lehet nehézsége, netalán igazi gondja...) Különben, spanyol Oliver újra jó fej mostanában, felhív minket, Oli felől érdeklődik, (miközben ő is rosszul van), gratulált a szereplésemhez is, illetve értesít minket hasznos infókról. Nem úgy, mint amerikai barátunk, aki bár 24 órán keresztül tudja lökni a sódert, csak a számunkra jelentős dolgokat "felejti el" megemlíteni! Mint például, hogy itt van az egyik Costás nagyfőnök, akivel baromira próbáltunk egy hete kapcsolatba lépni és ezt ő is tudta...

Egy csokorra való fotó a Sentury Parkból:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Este beültem a Divat- és Bűvész Showra. Istenem, hogy ezen a gagyi Fashion Shown még mindig meg tudok lepődni, mennyire felesleges és bugyuta... (Pláne, most hogy a kivetítők sem működnek. Elhiszitek, hogy egy 1500 fős hatalmas színház térben mutogatnak gyűrüket és karkötőket??? Még a ridikülök valamelyest látszanak...) A csapat új production főnöknője olyan tekintettel vonaglik a kifutón, nehogy már mosolyogjon! A szőke Emmát Oliver elnevezte Dívának, annyira fenn hordja az orrát. Legalább a csajok fele, plusz a a fiúk aranyosak és természetesek.

Fashion Show:

6.-a: Jeju-nap (szakadt az eső, kint semmi érdekes nem történt):

Main hallozás előtt ránk csörögtek, hol vagyunk már... Gyanús volt, mert eddig le sem tojtak ezügyben, tettük a dolgunkat, sosem késtünk. Akkor láttuk, hogy Rivieri itt van (na, ő a Costa Asia entertainment feje, az ő fejéből pattant ki a main hallozás is tavaly...), jött megnézni. Mivel bóhocunkat megnézte előző este, láthatta az egyértelmű fejetlenséget, ami miatt 3 hónapja replikálunk...

Mily érdekes, hirtelen minden megvalósult: Bekonferáltak, lekerítettek, még 2 animátort is odaállítottak! (Korábbi válasz: animátorok szünetelnek pont.) Aztán meghívott minket egy italra és felvilágosítottam sok mindenről. Rendesnek bizonyult, azt mondta, ha innentől kezdve bármi van, neki írjunk. (pl. a gyűlölt port manninggel kapcsolatban is, amiről nem is tudott! De biztosított, hogy nem lesz. Ha már itt tartunk, meg kéne köszönnünk a drága ügynökünknek, annyira törte kezét-lábát értünk, hogy még egy vacak emailt sem bírt küldeni, pedig állítólag, jól ismerik egymást...)

Újabb bicskanyitogató szivatásos sztori (tudjátok, A nagy könyvbe illő :D):

Fukuban ismét listán voltunk, ismét időpont meghatározás nélkül! (Normál esetben el szokták kezdeni az ilyesmiket leszállítás után.) 9.30-kor érkeztünk, délbe keltünk (az mondjuk felettébb jól esett) és semmi. Aztán Oliver hívott, hogy "drága" Paolo teli vigyorral azt mondta neki, lehet csak 4 körül lesz, de Oliver azt hitte viccel. Micsoda??? Eleve mi az hogy LEHET? Felkutattam ezt a Pfejet! Az alábbi beszélgetés zajlott le:

- Elnézést a zavarásért, megkérdezhetem, mikor lesz a drill?

- Nem tudom, lehet 4 vagy 5 vagy 6. (Sunyi, fülig vigyor kíséretében)

- Akkor 4 előtt semmi képp? (Addig is lenne 3 óránk, ami több, mint a semmi...)

- Azt nem mondtam. Lehet 2 vagy 3 is. De a kapitánytól függ nem tőlem!

Aha, persze. Nem eszik azt olyan forrón! Elmentem a bridgere, hatalmas mázlim volt, szembe jött a kapitány, épp készült kimenni (nem drillezni)! Sőt, ő szólított le, én hirtelen nem is voltam biztos benne, hogy ő az. Elmondtam, mi járatban vagyok, tök segítőkész volt és kedves, igazából jól elbeszélgettünk. Elkerekedett a szeme neki is, azt mondta ez a safety officer reszortja, de felajánlotta, hogy nézzünk utána együtt. (Azt láthatjátok, Paolot sikeresen lebuktattam, mert a kapitány tudja most, hogy valamit sunyizott!) Elmentünk tehát a safety irodába, de csak Marco volt ott. Ő viszont kerek perec megmondta, hogy 4.30.! 5 perccel később már kint voltunk Olival a buszmegállóban! :D Az eső szakadt egész nap, így attól nem voltam pipa, hogy vissza kell előbb mennünk, sőt győzelmi mámorban úsztam, hogy kicsit sikerült kijátszani ezt az aljas főnököt, aki arra utazik, hogy ott gubbasszunk a hajón. Azonban 100 emberrel kitolt rendesen, nem is értem, ezt hogy teheti meg, vagy hogy ez legális e egyáltalán. Tudniillik a pincéreknek pl. du. 2-4 között van pihenő ideje, így többnyire alszanak. Nyilván nem fognak úgy lefeküdni, ha bármelyik percben megszólalhat a sziréna...

Ami meglepetésként ért még minket, hogy ez egy kórházas gyakorlat volt. Szó szerint hullát kellett játszanunk 90 percen keresztül. Harci díszbe öltözött (maszkok, amibe alig kapnak levegőt, overall stb.) tűzoltó crew memberek cígöltek minket ki a színházból (ide oda verve a testrészeimet közben, mert még én is nehéznek bizonyultam nekik) nem túl óvatosan, aztán a baromi kényelmetlen hullaszállító ágyon utaztam el a rendelőig, míg végül a "kedves férfinővér" beverte a fejemet (elnézést kért) is és lefektetett a kőre... (Értem én, hogy szimulálunk, de már arra gondoltam, tényleg ki akarnak nyírni :D) Furcsa mód, jól szórakoztam különben, pláne szétröhögtem magam a többieken, pl. ahogy Oli mozdulatlanul feküdt egy kanapé háttámláján keresztbe, már néha szükségét éreztem ellenőrizni, hogy valójában él e még... :D Kip is beleadott mindent a színészkedésbe, pláne, hogy őt sebesültnek és nem hullának minősítették! Magic O.-nak volt esze, szimplán kihagyta, majd kap érte egy warningot. Az meg kit érdekel? Csak épp minden bizonnyal rajta lesz a következő listán, így felesleges kihagyni, pláne amikor odakint pocsék az idő...

Este mivel későn indult a hajó, egy előadás volt. Legalább bele adhattunk apait-anyait Rivieri tiszteletére... (Erre kiderült, hogy már reggel leszállt...) Utána pedig nagy partyzás vette kezdetét: Greg szülinapját ünnepeltük. Intéztem neki tortát, adtunk közösen ajándékot (háti zsákot és masszázst a spaban), a bárban pedig ő maga osztogatta bőkezűen az italokat. Természetesen, lent a szokásos műsor ment: mindenki körben ül, kezében telefon, üvölt a zene, pár táncos rázza magát és énekel, Oliver unatkozik/bűvészkedik vagy épp kártyát dobál, Daniella+Amy önti magába a pezsgőt martinivel, Oli szintén nyomkod, ezúttal valami "szenzációs" játékot, Kip pedig csak Kip (esztelenül táncol és bohóckodik)... Én? Nézek körbe, ki mit művel és mit keresek itt???! Greg alaposan felöntött a garatra, elvégre betöltötte a 35-öt és még a felesége sincs mellette, közben egy kis unszolásra Oli megindult Marcoval csocsózni, én meg ott hagytam a tingli-tangli angol lányokat. Átültem a maláj trió női tagjával, aki egyébként egy igazi tűzről pattant, mindig jó kedvű, kissé őrült nőszemély, de a jókedve ragadós! Hihetetlenül jól tartja magát, mivel 42 éves, de 30-nak sem néz ki! Szóval, vele ökörködtem végig, néha pedig a fel-felbukkanó, nekünk udvarolni próbálkozó új arcokon és officereken humorizáltunk. Éppenséggel az egy frissen felszállt, idős (60 körüli) zenész első látásra szerelembe esése irányomba még kedvesnek is mondható! :) A csajszi táskájából még 2 üveg zug-whisky is előkerült. Nem elég, hogy becsempészte a fedélzetre, de nyugodt szívvel öntögette a bárban a kamera alatt, még Olit is megvendégelve, aki jól meglepődött először, honnan került Jim Beam a kezébe. Végül a táncparketten kötöttünk ki és roptuk éjjel 2-ig. Lényegében, igen jó este volt!

Az őrült maláj énekes csajszival, Teohval

(03.31.-04.08.)   

Mivel nem mehettünk ki 20.-án, edzős napot tartottunk. Egy rossz mozdulat a tissuen és meghúztam a derekam. Ilyen még nem fordult elő! Nem is éreztem azonnal, folytattuk a gyakorlást, majd miután befejeztük, szúrni kezdett és ráeszméltem, nem tudok előre hajolni. Nyögdécseltem, mint egy vénasszony, sőt még lélegezni is nehézkes volt. Bíztam benne, hogy elmúlik, de később rosszabbodott. Érdekes módon, hátra hajolni teljesen jól megy azóta is, hanyatt fekve vagy futás közben pedig el is tudom felejteni. Valószínűleg, hirtelen megnyúlt és összeugrott az izom. :(

Másnap reggel kitápászkodtam nagy nehezen, mert hát bizonyos mozdulatoktól ordítani tudtam volna, majd felmentem az utas-konditerembe. Annyira más élmény volt, nem is értem, miért nem használtam eddig. Úgy lehet futni pont a nagy ablak mellett, hogy rálátni a tengerre és rengeteg napfényt kapsz az arcodba. Az orrom előtti tv-n mondjuk idióta, tingli-tangli kínai mesefilm ment. Színészek voltak beöltözve állatoknak (disznó, majom, oroszlán), istennek, Buddháknak, mire rájöttem, hogy a story az égben játszódik, az állatok pedig a kínai horoszkóp jegyei. Tele volt karate/kung-fu elemekkel. Különben rengeteg fura stílusú, kosztümös, szét sminkelt szereplős, old school kínai filmeket adnak állandóan. Megy mind a 20 csatornán, tehetségkutatók tömkelegével. (Ezeken és a híreken kívül asszem' mást nem is adnak.)

Du. 2-kor kötöttünk ki Jejun. Jól jött ki, mert este 8-ig kint maradhattunk, ráadásul a main hallban sem léptem fel. Hatalmasat sétáltunk Olival. Átmentünk egy gazdag halpiacon (friss tenger gyümölcsei, sokuk még élve: ezüst halak, ráják, rákok, kagylók), helyi árusokkal és kofákkal teli utcácskákon is. Tulajdonképpen, egy cseresznyefákkal teli ligetet kerestünk, de helyette találtunk egy erődöt cuki kerttel.

Halpiac

Mikor visszaértünk, nagy örömünkre egyik kedves konyhás elrakott egy hatalmas tányér sushit. Pont aznap reklamált Kip, hogy mostanában hiába megy fel az utastérbe, sosem talál... Apropó Kip és a kaja! Nekem panaszkodott múltkor, hogy mindig lekési a bekészített show utáni vacsit. (Ti. 10-10.30.-ig mi szereplők kapunk külön, majd 10.30.-tól kicserélik late dinnerre, ami rendszerint "gagyi" kajákból, szendvicsek és pörköltös fogásokból áll rizzsel. Persze, az ostobaság, hogy nem hagyják kint tovább, amiket nekünk tesznek ki, hisz' rendszerint a fele megmarad.) Legutóbb gondoltam, jó fej leszek és kimertem, hogy jusson neki mire 11 körül befut. (Addig tollászkodik! Számomra is rejtély, hogy miért tart 1 óráig lesminkelnie...) Ja, és a vérnyomás diétája nagyon szigorú, nem eszik ám akármit. Szóval, rácsörögtem, hogy várjuk. Miután leült, nagy csalódottság ült ki az arcára, azt sem mondta, bakfitty! Én távoztam, később Oli mesélte, hogy annak a bizonyos ábrázatnak az oka az volt, hogy valami spéci fogásra számított. Mégis mit gondolt??? Abból raktam el, amit felszolgáltak...

Mondanom sem kell, következő alkalommal nem vettem neki, aztán crew partyn hallgathattam a felháborodását, hogy szó szerint - "LITERELLY (kedvenc szójárása a "problem", "issue", "you know" után) NOTHING" - a semmit edte, miközben az animátorok ott falták a lazacot az orra előtt, az Ő VACSORÁJÁT!!!! Hát így járt. Ezek szerint, a szokásosnál is később esett be... Mondtam neki, ha szólt volna, segítettünk volna. Még azok után is, hogy köszönés helyett inkább elégedetlenkedett a múltkor... (Majdnem kibukott belőlem, hogy én bizony még a hűtőmet is tele pakoltam lazaccal. Miért is ne tenném? Ami megmarad, azt kidobják!) De azt is 10x mondtam neki legalább, hogy jelezze a konyhán és tuti félre rakják. De gyerekek, ez a pali hihetetlen! Minden bajára kb. 5 megoldással szoktam előállni, de neki soha nem jó semmi és az már roppant bosszantó, hogy csak a gondra fókuszál, nem pedig a megoldásra. Oli kijelentette, én vagyok a hülye, mert állandóan meghallgatom és még segíteni is próbálok, pedig az ilyen emberen nem lehet. Ő a "fűnyírós vicc" két lábon járva! (Múltkor pl. képes volt azt mondani, hogy bárcsak találnának valamilyen orvosi okot, ami miatt nem jöhet vissza jövőre... Saját magának kíván rosszat? Hogy lehet ilyet remélni? Aztán, ha tényleg bajt hoz magára, majd csodálkozik és valóban lesz gondja...) De, azért azt el kell mondanom, hogy mindennek ellenére jó szívű és ha kérünk tőle valamit, akkor mindig segítőkész. Szóval, azért szó sincs arról, hogy ne kedvelnénk!

A bárban...

Este kezelésbe vett a masszőr és az oroszoktól is kaptam egy hát alá való tűpárnát. Nem kellemes érzés ráfeküdni, de ők esküsznek rá. Magamra nyomtam pár Flector tapaszt is. Következő reggel a derekam jobb fele jelentős javulást mutatott, azonban a balt rosszabbnak éreztem. Meg is ijedtem, mi lesz, hogyan fogok fellépni. Elvánszorogtam az orvoshoz - ami már megérte, mert kaptam a nővértől 5 doboz női cuccot és vattát ingyen, lejárt szavatosság miatt! :D - aki adott egy koktél-szurit a popómba. Nagyon fájt, mert izomba nyomta. Ahha, az a titka a szernek, hogy annyira hasogat majd a fenekem, hogy nem érzek semmi mást!!! Tablettákat is adott, megígérte, hogy ez a nagy kombó estére hatni fog, de őszinte véleménye szerint, nem kéne aznap dolgoznom... Ezek után elsántikáltam próbára. Sántikáltam, mert olyan bombasztikus izomlázat kaptam a jobbik fenék-comb területemre. Kipróbálgattuk mit, hogyan és közben megnyugtattak, hogy egy óra múlva elmúlik a szuri miatti lüktetés és kifejti hatását a szer. Show előtt még kinesio tapet is felhelyeztünk, hála a youtubeon talált útmutatásnak (tudjátok, azok a színes tapadós, gyógyszermentes szalagok, amik megfelelően felhelyezve átvezetik a terhelést más helyre)! Fuku volt különben, így azért kimentünk feltöltődni. A felpróbált cuccoknak hűlt helyét találtam, de shoppingoltam egyet s mást! :D Jó kis du. volt, bizakodva mentem vissza, bekaptam a tablettát és korán elindultam melegíteni. Hős voltam! Túléltem minimális változtatásokkal és apróbb fájdalmakkal. A 2. előadás kevésbé volt kellemetlen, a végére viszont jól elfáradtam. (Csak estére ütött volna be a sok fájdalomcsillapító, vagy jót tett neki a munka?!) Utána tortázás - mert egyik táncos lánynak szülinapja volt - majd crew party. Igaz, egy helyben ültem egész este és kicsit aggódtam, hogy másnap duplán beüt majd a fájdalom, de azért jól éreztem magam és szerencsére nem lett rosszabb később sem. Pihentem azért másnap és azóta is kezelgetem-kenegetem. Sea day volt, a sok lustulás után azért lazán letoltam 17 km-t a futópadon. Többen mondogatták, nem jó ötlet, de egyszerűen jól esett és olyan klasszul bemelegedett, hogy óvatosan tudtam lazítgatni. Szerintem, csak így fog javulni! Míg én a futógépen hullámvasútoztam (mivel vihar volt) azalatt az esti showban Olga elesett és kiment a bokája. Vitték Shanghaiban röntgenre épp úgy, mint Olit annak idején. Különben fel-alá járkált (vagyis bicegett), nem dagadt fel annyira, de az orvosi papír szerint, 1 hónapig nem táncolhat. Jól bepöccent a hazaküldés gondolatától. (Bár sejtette, hogy 3-4 hétig tényleg nem fog tudni ugra-bugrálni, pláne magas sarkúban.) Én azt tanácsoltam, ha a csapat hajlandó neki falazni (csinálja az egyéb munkaköröket,közben benne van a showban anélkül, hogy nagyon táncolna és csak balett cipőt vesz fel), akkor 4 nap múlva mondja azt az orvosnak, hogy jól van, mert tőle függ a disembarkolás. (Senki nem lehet ugyanis 4 napnál tovább betegállományban, biztonsági előírások miatt. Ennek kivételesen van értelme, pl. egy törött lábbal, hogy mentenéd magad, ha süllyed a hajó...)

Mi ezalatt, laza boltozós napot tartottunk, elég hűvös volt. Beutaztunk megint a tornyokig és ott néztünk körbe a Brand plázában. Kettesben voltunk, nem kellett várni senkire, olyan békés nap volt! :D Du. megnéztem először a welcome táncot, amit a táncosok csinálnak matróz ruhában. Baromi egyszerű, integetős koreográfia, bármelyik animátor meg tudja csinálni (mint ahogy csinálják is utána együtt a táncosokkal), azaz felesleges extra munka a többieknek.

Visszatért Loona (tavalyi cruise assist.), akit szerettünk. Elvileg csak egy hónapra jött, hogy tanítsa Mariot, aki azonban be van tojva. Félti az állását, tudniillik már be lett neki ígérve, hogy pick-pack cruise directort csinálnak belőle, mivel amerikai, de olasz útlevele van és még kínaiul is beszél, viszont ez az első szerződése és nagyon nem tudja még, mit kell csinálni. (Shanghaiban él, elvileg, a hajós munka miatt költözött át a város másik felére, hogy a családja közel legyen a kikötőhöz.) Kiváncsi leszek, hogy alakul majd a lelkesedése... :D

Az ellenőrzés még mindig tart... Ilyenkor nem tárolhatunk az öltözőben sok mindent, még egy stiftes dezodort sem, mert az aztán baromi veszélyes! Mitől más ott, mint a kabinomban?

Magic Oliver is kapott port manninget, sőt PAX drillt is. Mint tudjuk, allűrjei aztán vannak. Pl. mindenre felháborodik és támadásba lendül (nem számít senki, barát vagy ellenség), aztán mikor koppan, mert nem tud intézkedni (ez feltehetőleg bántja az egoját) úgy viselkedik, mintha nagyon is rendben lenne az egész kezdettől fogva. Jelen esetben, rohant a safety officerhez reklamálni, hogy ő nem csinálhatja az utasgyakorlatot, mivel akkor készül a showjára (gyenge lábakon álló indok, ott van az egész napja), majd miután nem jutott vele semmire, többieknek már úgy tálalta, hogy "Áááá, semmi gond, mivel a színházba osztották be mutogatni, ahol eleve ott van ő olyankor, kibír 10 percet..."

Másnap reggel megtudtuk, Olgát még aznap repülőre ültetik és egyelőre haza küldik. Nem voltak valami happyk!

Csak hogy egy cruise se legyen zökkenőmentes: Jejun késett a hajó. Ezalatt hatalmas tömeg verbuválódott már a kijáratnál, nyomorogva izzadtunk bicajjal a kezünkben, 2 óra helyett 4 volt mire kivergődtünk a terminálból. (Tavaly említettem már, milyen pech ez a terminál, hogy beüzemelték. Előtte kisétáltunk a hajóról és kész, csak egy kapun kellett kimenni. Most fel-le lépcsőzni, átvilágítás, passport ellenőrzés stb. van, ami bicajjal baromi macerás.) Ennek ellenére én tök nyugis voltam, jó kedvűen vágtam neki bringázni, míg rá nem jöttem, hogy tekerés közben igen kellemetlen pózba kerül a derekam. :( Emiatt és a meglehetősen hideg szél miatt, csak eltekertem a boltig, illetve a centrumig, nem vettem tehát nyakamba a várost. Skypoltunk viszont Andrással, aki bezzeg már jönne vissza nagyon! A spanyol trió rohant a hajóra, mert kezdődött a munkaidejük. Elég morcosak voltak, hogy 6-tól játszanak, holott nincsenek is utasok este 9-ig!!! (Jó, mi?) Mikor felmentünk 8.50-kor, hogy Oli zsonglőrözzön (én ismét ellóghattam) még mindig nem volt szinte egy lélek sem. Bölcs cruise directorunk erre azt mondta, várjunk még 5 percet! Mit gondoltok, mi történt 5 perc alatt? Semmi. Kb. 6 embernek lépett fel, de legalább helye az most volt! :D (Még jó, hogy eszembe se jutott erőltetni aznap, hogy csináljam! :D)

Plusz egy örömforrás: Megérkezett a szállítmányom! (Nagyon vártam, mert ezúttal másik cég kézbesítette és komplikációk támadtak, miért nem tudnak elérni telefonon... 5 emailt váltottam a CJ Korean Express-sel, mire felfogták, ne telefonáljanak, csak hozzák.) Miért éri meg rendelni azon kívül, hogy beszerzem a táplálékom? Mert baromi jó érzés csomagot kapni, pláne itt a hajón, mintha jönne a Mikulás! (És tényleg, mert csokit is hoz! :D)

Vacsi közben berontott Kip és közölte, hogy mivel port manninget adtak neki, felmondott. Aztán eltűnt estig, míg be nem állított hozzánk, hogy kibeszéljen magából MINDENT. Ismerjük már jól, gondoltam, csak dühöng egy sort és lenyugszik, de meglepetésemre nem ez történt!

Másnap reggel ugyanis tényleg nem jött drillre, sem tech runra. Táncosok nehezteltek is rá, tiszteletlen primadonnának nevezték. (Szegény! Pedig sok baromságot lenyelt az elmúlt 8 év alatt. Egyszerűen, betelt nála a pohár.) Engem aztán nem zavart, hogy kihagyja a próbát, csak az új cast még sosem csinálta úgy. Egész nap a madár se látta, így bizonytalanság volt. (Én biztos voltam benne, hogy a showt megcsinálja, mert minden hibájával együtt, jó szívű embernek ismertük meg és nem szúrna ki 16 kollégával csak hogy bosszút álljon. Lehet nélküle csinálni műsort természetesen, de rá kell készülni.) Aztán kiderült minden: Maradnia kell 2 hétig minimum, mert annyi a felmondási idő. (Ellenkező esetben büntetést fizetne.) Szóval, csak azután távozhat önköltségen. A cég egyelőre nyugalomra intve megígérte (pontosabban az entertainment ázsiai főnöke), hogy utána néz a dolgoknak. Bár ő elküldte a felmondólevelet Genovának, minden elégedetlenségének hangot adva, tüzetesen felsorolva. Meglátjuk, mi lesz ebből...

Fellépés előtti alkotásom, Szandibandi barátnőmtől kapott hajdísszel 

Show utáni nap fáradtan és fájdalmakkal ébredtem. Még vacakol a fránya derekam. Lustálkodtunk egészen a "travel talkozás"-ig, azaz 4-ig. (Cruise fénypontja! He-he, mindenki utálja!) Mivel a back stage-ben baromi hideg van, a színpadon viszont meleg és reflektorfény, mindig lecsapódik rajtunk a víz. Oli rendszeresen szétizzad a fél óra alatt és bánatosan konstantálja, hogy moshatja az ingét. Legutóbb gyermekded felfedezéssel, hót komolyan hozzám fordult és megjegyezte: Tudom már, miért izzadok annyira! Túl közel van a ruha! Olyan jóizűen felkacagtam, hogy kicsordult a könnyem és rászóltam, ne akassza fel a zakóját a közelembe, mert akkor hozzám lesz közel és még én is megizzadok! Ha egész nap a kabinban punnyadok (pláne úgy, hogy előző nap meg nem mehettem ki), estére megbolondulok. (Oli szerint, sárkánnyá változom.) Így erőt vettem magamon és elvánszorogtam a futópadig. Már meg sem lep, amikor egy utas lazán magyaráz nekem kínaiul hosszú perceken keresztül, figyelmen kívül hagyva, hogy egy szavát sem értem. Én tökéletes mosollyal válaszolok magyarul!

Most derült ki számomra, hogy nem csak mi nem értjük az indiaiakat, de ők sem értik egymást. Nincs is nagyon közös nyelvük, ugyanis annyi eltérő változatuk van, hogy legtöbben angolul kommunikálnak egymással. Elvis (ő a stage manager, akit most hallottam először hindiül a liftben, különben mindig olaszul vagy angolul kommunikál) mesélte, hogy a lánya nem is beszél az angolon kívül mást és mivel náluk minden angolul van, a többség nagyon is jól tud, bár a déli területről származók igen sajátos akcentussal törik! Mondtam, nekem pont úgy tűnt, hogy képtelenek megtanulni rendesen, mert egy szavukat sem értem legtöbbjüknek (2 kivétel costás történetem alatt ő és a mostani chief security) és írásban is azt tapasztaltuk, hogy össze-vissza, hallás után írkálnak. Erről jut eszembe, van egy szekus egy ideje (mi csak Jancsikának hívjuk, mert egy magas cingár gyerek, igazi paraszt bajusszal), aki állandóan idézeteket és bölcsességeket küldözget nekem Costa mobile-on (kvázi hajós facebook :D) és még az sem zavarja, hogy sohasem válaszolok neki. Egyszer bókolt, hogy mennyire tetszett neki az aerobic mutatványom (feltételezem, a showra gondolt :D :D) arra írtam neki egy köszönömöt, de ő azóta is szorgalmasan pötyög nekünk. Poén viszont, hogy a folyosón még köszönni sem szokott, csak nagy kerek szemekkel bámulni... Tehát, perfektek az indiaiak angolból, csak épp maguk között. Mondhatjuk, hogy a maguknak kifejlesztett HINGLISHt használják???

Szóval, nagyon vártam már a húsvét hétfőt, mert végre kiszabadulhattam. Ezúttal a Shanghai Pearl Tower csúcsa volt a cél. Kip és Marco tartott velünk (pár táncos lány pedig elment a temple-be). A 2. gömbig mentünk fel (még van egy pici 351 méteren, űrkapszula néven), egész pontosan 263 méteres magasságba. A toronyban van étterem, történelmi múzeum (az jó nagy, megnéztük), air walkingos, azaz átlátszó padlós kilátó (259 m), játékterem, 5D mozi, sőt még hullámvasút is. Marco felült Kippel, de eléggé kicsi, gyerekeknek való és csupán 20 mp-es az élvezet. Utána maradt még kis időnk lazulni egyet a napsütésben. Már nyílnak a cseresznyevirágok (még a Sturbuck's is cherrybloom lattével és cheescak-kel csalogat), hivatalosan is beköszöntött a tavasz! 

Shanghai madártávlatból :)

Az egyik boltban több gyümölcsöt kóstolhattam! Tudtátok, hogy legalább 7 féle mangó létezik??? Aztán megízleltem 3 olyan gyümit, melyről eddig nem is hallottam, de isteni, mézédes finomságok: tüskés annóna, durián, jackfruit. (Amit még ki kellene próbálni: duku, szalokka pálma, kiwano és karambola...) Lehet utánuk nézni... :D

Utólag is kellemes húsvétolást kívánok minden kedves ismerősömnek, esetleg ismeretlen olvasómnak! Itt nem csináltak nagy ügyet, tojt is ránk a Nyuszi! Bár volt állítólag festett tojás - lemaradtunk róla - amit bűvész Oliver koszosnak vélt, míg fel nem világosították a konyhások, hogy friss, csak épp ünnepi köntösbe bújt!

Ui: Azóta úgy áll a helyzet, hogy a jó öreg Kip marad. (Miért is nem lep meg?!) De ez már egy másik történet...

Elvittük az oroszokat sushizni. A csajszi épp aznap kezdte a húsvét előtti nagy böjtöt, így semmi állati eredetűt, illetve alkoholt sem fogyaszthat 40 napig. Szegény így nem evett valami sokat, még a hal is tilos ugye. A fiúk bezzeg tömték magukat, Greg nem spórolt a wasabival (már csak sör hiányzott neki a teljes ellazuláshoz, de jó táncosként show előtt nem szabad, holott azt tudjuk, hogy az orosz-módi 12 doboznál kezdődik, amit már egyik este be is bizonyított), Oli - aki egy mg-ot sem bír lenyelni belőle (mármint a csípős dolgokból) - csak pillogott és hűledezett! Kip és az elvarázsolt Marco is csatlakozott hozzánk, aki csak énekelgetett és le volt lassúlva, néha olybá tűnt, mintha egy másik dimenzióban élne. Mire mi befejeztük, neki akkor jutott eszébe rendelni, de hiába figyelmeztettük legalább 3x, hogy le kell írnia a rendelést, ő csak nyugodtan várta a pincért. Asszem' végül fel is adta és nem rendelt. De ezt sem tudta, mit kérjen, amit kihoztak az az övé e vagy épp éhes e...

(Emlékeztek Favolosás párosunkra, Sashara és Elenára, akiknél 10 doboz sör után indult a móka? Legalább az előadás előtti 2 nap nem ittak abszolút. A munkájuk pedig hibátlan volt és nagyon profi. Annak idején Oxana is arról számolt be, hogy a sportolói életmódjának szükséges kelléke volt a vodka és a bor. És akkor az orosz artistákat még sorra sem vettük...)

Oroszokkal általában úgy járunk, hogy a fiú beszél jobban angolul, a lány pedig kevésbé. Sőt, néha előszeretettel beszélnek hozzánk orosz szavakkal, hátha megértjük. (Pár szót - "sapka", "saslik" és "kur.a" - tényleg.) Azt is látom, hogy az orosz nőknél fontosabb a családalapítás, házasság, mint akár nálunk vagy Nyugat-Európában. De pl. Marco barátnője (akit 3 hónapja ismer) is feldobta már az esküvő témát, sőt szó szerint el akarja vetetni magát, nyilván azért, hogy majd Marco eltartja a hajóról. Ő azonban, mint mindenben, roppant bizonytalan. Olga hiába magyarázza neki, hogy ez a lány nem komplett és csak ki akarja használni, melyre a srác bőszen bólogat, a végeredmény ugyanaz: nem tudja mit tegyen és másnap kezdik a témázást előlről, mi pedig csak bölcsen hallgatunk! Erre mondjuk, hogy olaszok...? Mert hát az olasz észjárást (= azaz a logika teljes hiányát) már nyomon követhettétek Costa történeteink során! :D 

Akármennyire igyekszem a jó dolgokra koncentrálni (megesik már, hogy csak a nap vége felé kapom fel a vizet :D) azért mindig adódik valami bosszúság: pl.150 ember közé passzírozódás kötelezően vagy a safety officer diktátort megszégyenítő fejmosása... De ezekről a fincsiségekről később. 

Oli új háttérképe, ami úgy készült, hogy nem tudtam, hogy követ :)

Wonderful Shanghai ismét!16.-án reggel megindultunk 4-en, plusz a 2 ukrán zenész ladyt is elirányítottunk a felhőkarcolókhoz. Majd ketté váltunk, mert Olga manikűröshöz készült, mi Olival pedig elmentünk a másik híres templomba, a JINGAN TEMPLEbe, melynek több mint 1760 éves múltja van és a buddhista Kína egyik kiemelt szent helye, hatalmas ezüst és arany szobraival. Szép aranyozott díszítések, faragott motívumok, hatalmas oszlopok. Ki volt állítva egy bazi nagy jade kő is! Ezután lesétáltuk a teljes Nanjing Roadot (kínai Andrássy út) a másik irányból. Gyönyörű idő volt, láttunk mindenféle luxus boltot, gazdag, de stílustalan kínaival (hogy ezek a márkák már milyen gusztustalan cipőket és csicsás karórákat dobnak piacra az bámulatos!!!), akik ugyanúgy pukkantanak vagy köpnek az utcán :D, szép épületeket, kis bódékat (pl. egyedi nyalóka készítővel, ékszerekkel, maszkokkal, buddhista csecsebecsékkel), míg be nem értünk a People Squerre. Kívülről megszemléltük a Shanghai Múzeum épületét (beszaladtam pisilni, amihez mindenféle biztonsági ellenőrzéseken át vezetett csak az út), végül még leültünk egy kicsit a parkba napozni. Utána találkoztunk Olgáékkal, hogy együtt jöjjünk haza boldogan.

Íme a Jingan Temple képei:

• 
• 
• 
• 
• 

Válogatott utcaképek a Nanjing Roadról:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egyik nap elbeszélgettünk egy fülöp-szigeteki pasival, aki 14 éve dolgozik a Costánál és szinte mindig mosolyog. Kiderült, 40 éves (30-ra tippeltük) és így éli a családi életét első perctől kezdve, hogy 8 hónapokat távol van és csak az év többi részét tölti otthon. Szerintem, ez baromi nehéz, de ez a természetes számukra. Hogy mi a titka a kiegyensúlyozottságának és jó kedélyének? Azt mondta, egyszerűen elfogadja és jól áll hozzá. Nem mellesleg, ő szeret utazni és látni (mivel már az összes hajón volt, naná hogy körbe járta teljesen a Földet), így nem csak a terminálba lohol ki netezni, hanem körbe is néz. Az ő munkabeosztása lehetővé is teszi, mert van szabad 4 órája. Tök aranyos volt, mert még aznap este hozott nekünk sutyi-mangót, mivel hozzá fér az élelmiszerraktárhoz is. Arról is írtam régebben már, hogy a filippínek vallásossága és korai házasodása ellenére ők sem vetik meg a hajózás szabados elveit és előnyeit. (Tisztelet a kivételnek!)

Aztán beszélgettem egy indonéz fiúval is a gymben, aki szintén már tőzsgyökeres hajós. Nincs még családja (ő 30), sőt mivel hagyománypárti és csak indonéz lányt keres maga mellé, a hajón nem is valószínű, hogy párra lel. Különben azt mesélte, hogy az ő népe nem olyan, mint a filippínek. Ők sosem hagynák el hónapokra a családjukat, roppant tradícionálisak és bár nem tartja magukat optimistáknak, de a kínaiaknál meglehetősen nyugodtabbak és kevésbé vitatkozósak. A mosodában dolgozik és arra vár, hogy managerré léptessék elő. Tényleg milyen érdekes ennyi különböző emberrel beszélgetni! Mindenki tud érdekeset mondani. Nagy probléma azért általában a közös nyelv hiánya. Hiába az angol tudás, egyszerűen lehetetlen sokakat megérteni. Valahogy az ázsiaiak nagy általánosságban (indiaiak, kínaiak pláne, és érdekes módon a filippín nők) képtelenek elfogadható kiejtéssel beszélni. De mit várjunk tőlük, ha még az olaszok is bénák... Többségük csak parasztosan tud beszélni vagy "italiangolul". ("KÁLM DÁÁÁÁN", ez lenne a Calm Down! by Safety Officer= "SZÉFETI", aztán a kapitányok "TEMPERATÚRÁJA", mint hőmérséklet, vagy ugye a legviccesebb, amiről már 1 évvel ezelőtt szóltam: FÁSKINDÓRE=fire screen door...) :D Aztán ha véletlenül valaki jól beszél, csak felkapom a fejem. Gondolom, ők azok, akik iskolában vagy rendes tanfolyamokon tanultak, amit utában megfelelő helyen (angol nyelvterületen) gyakorolhattak. Talán, mégsem elég a felvett (azaz rád ragadt) nyelvtudás... (Írás-olvasásról meg ne is beszéljünk!)

Megnéztük a showkat. A csapat fele nem rossz, nekem ez az énekesnő jobban tetszik, viszont a srác András nyomába sem ér. (Ráadásul szegénykém 2x bele férne mindegyik kosztümébe...) A héten már Daniella is visszatért, valószínűleg Oliver jól teletömte a fejét előítélettel, mert már első napján "Hú, de hosszú lesz ez a szezon"-féle hozzáállással, fejcsóválva szemlélte társait vacsora közben. Mégis mit várt? Hogy első percben majd mindenki az ő kegyeit fogja keresni?

Szóval, másnap Jejun boat drill volt. 150 ember felsorakozik a folyosón mentőmellénnyel a nyakában. (Mi vagyunk az utasok.) Az officerek dirigálnak, mire a terelők (pl. Oli is) passzíroznak minket a falhoz, akár a heringeket és irányítgatnak. Képzelhetitek, mennyire kellemes nyomorogni a tömegben fél órán keresztül, miközben hátulról lökik a fejed (a mellény kilóg előre hátra, mintha nyakmerevítőt viselnél) előtted meg az arcodban van a másik haja... Gyerekek, nekem a végére már fóbiám lett a mellénytől, semmi másra nem tudtam gondolni, csak hogy le akarom venni és elhajítani a francba! Tehát, a fejtágítások és bizonyos szituációk eljátszása után (pl. pánikoló ember, aki elszalad - ezt szívesen demonstráltam volna, tuti hogy én a kabinomig szaladok! :D Pláne, hogy a szerencsétlen irányítók tutyi-mutyisan, zavarukban ímmel-ámmal cselekedtek... Amúgy sem volt semmi köze a valósághoz, mert egy kínainak aztán mondhatod, hogy "KÁLM DÁÁÁÁN"! meg itt az atlanticai utasok nem fogják kérdezni angolul, hogy hol a gyerekük! Nem! Majd karattyolnak indulatosan kínaiul és fellöknek mindenkit, aki az útjukba áll...) megindultunk a csónakokhoz. "Megy a gőzös"-t játszva levonatoztunk a 0.-ra (csak egyszer löktek fel és egyszer léptek a sarkamra úgy, hogy leesett a cipő a lábamról) és vártunk. (Jó tudni, hogy legalább 15 percig tart mire leengedik a csónakot!) Aztán beszálltunk egyesével, a büdös motor-szagú tenderbe, ami közben fel-alá ringott a vizen, mint a veszedelem. Kifelé menet még egy sorban állás, hogy aláírjuk a listát egyesével, mert hát itt nem lehet használni a csipogtatós rendszert. Miért is lehetne? Ahhoz képest nyugodtan viseltük ezt a 80 perces herce-hurcát (szerencsére ez a gyakorlat egy szerződésben csak egyszer fordul elő) és utána kirohantunk a szabadba!

Nem úgy a másnap! Akkor aztán elgurult a gyógyszerem:

Kezdtük a teljes drillel (e hónapban 4 naponta...), ami hivatalosan 10-től van, de mostanában 11-ig malmozunk mire elkezdik. Paula (tényleg úgy néz ki, mint Mézga Gézáné) egyik tenyeres-talpas officernő, akinek muszáj minden egyes alkalommal beszólnia, de persze még egyszer sem hallgatta meg a válaszomat. Képtelen felfogni, hogy én csak átmegyek a folyosón (akkor amikor engem küldenek nem pedig kések) és nem tartozom az ő állomásához. Miután végeztünk, kapitány beszédet mondott, melyben megköszönte és megdicsérte a személyzetet az elmúlt egy havi munkáért, majd utunkra bocsájtott "Szép napot kint!"-felkiáltással. Alig hogy elment, jött a Safetys. Na, ő rögtön rázendített, mennyire elégedetlen. A crew lusta, béna és nem foglalkozik a kötelességeivel drill alatt. Megfenyegetett, hogy ha ez ilyen lesz, akkor majd 2 naponta csináltatja, akinek pedig nem tetszik, elmehet. (És ajtót mutatott.) Az önérzetes Kip azóta van vérig sértődve és most nem akarja aláírni a jövő évi szerződését. (Persze mint tudjuk, alá fogja. De kell neki újabb indok a mérgelődéshez, mert azóta a tényleg macerás extra "tanfolyami herce-hurca" - dolga megoldódott...) Ezek után kihívta a színpadra az összes állomásfőnököt és majdnem mindegyiket beszéltette. Az új asszisztens, az amerikai Mario (aki jó fej, csak épp első szerződése és túlon túl buzgó mócsing) nem átalkodott mélyen benyalva, minden színészi képességét latba vetve szózatot mondani és kínai nyelvleckét tartani. (Aminek egyébként több értelmét látnám normál keretek között, mint a túl sok felesleges tréningnek! Azonban így, hogy 5x elismételteti szótagonként pl. "Legyen szíves tűrje be a mentőmellény zsinórját!" - amiből már egy betűre sem emlékszünk - csupán felesleges időhúzás...) Ezek után mindenki "csak" pár percet kér mindenhez (de úgy látom itt nem hallottak még arról, hogy a tsunami is pl. 1 cm-es kéreglemezek elcsúszásával, illetve"csak" kis hullámokkal kezdődik), minek hatása: csúszott a tech run, amit drill után (hivatalosan 11.30-kor aztán 12.15-kor, 13-kor) kellett volna megtartani, de még a technikusok ebédszünete miatt végül 14-kor kezdtünk el. :( Ja, nem mellesleg elkéretőztünk a head technikustól, cruise direktortól, amit végül végül a production manager, Dani vétózott meg. (Mondván, annyira fontos ott lennünk, mert Daniella visszajött, ő pedig az Amy helyét veszi át. És hát tudjátok, ÖSSZE NE ÜTKÖZZÜNK valakivel, ami még leírva is röhejes!) Ráadásként a hangtechnikus amatőrségének köszönhetően még a zenénket is képtelenek tekerni és csak állok a színpadon, mint egy tök. Tehát, a kis hullámok délután 2-ig gyűltek és növekedtek az agyamban, míg végül a finálénál betaláltak, így 2 perccel függönyzárás előtt leugorva az emelvényről megindultam. Vagyis csak akartam, mert lett nagy bonyodalom! Jött utánam a stage manager, mi történt? Ezt nem cisnálhatom! Bla bla bla. És bár ordítani tudtam volna, meghallgattam, válaszoltam és elhúztam a csíkot. Így lett 3 óra mire kijutottam Fukuban. (És már 5-kor kellett visszajönni, így Oli már be sem jött a városba.) No, de végre elszabadultam, meg sem álltam a Forever 21-ig, gondoltam, jöhet egy kis stresszlevezető shopping. De ebből sem lett semmi, mert mire felpróbáltam mindent (amiket kinéztem múltkor, természetesen elfogytak) és választottam, akkor eszméltem rá a km-es sorra a kasszánál, melyet már nem volt időm (se kedvem) kivárni. Ezen már nem mérgelődtem, majd megveszem 4 nap múlva (már ha el nem viszik addig). Gyorsan vettem még 3 doboz banános szója tej lightot (mostanában már nagy dózisba vesszük ezt és a mandulatejeket, egyrészt mert Oli is szereti, másrészt sok meleg habos-babos itallal vígasztalódunk a fedélzeten) és 20 percem maradt, így leültem netezni. Nagy bűz csapott meg, keresve az eredetét jöttem rá hirtelen, hogy bár sosem láttam még csövest Japánban, most sikerült levágódnom egy mellé. Mire átültem már tényleg csak annyi időm maradt, hogy legalább egy rendelést leadjak. Örültem, hogy kimentem, teljesen megnyugtatott. Azért még 2 óra szabadság is jobb mint a teljes elvonás. Ezután különben show volt, ami viszont baromi jól ment! Annyi energiát raktam aznap bele, teljesen élveztem!

Láttatok már citromot kóstoló babákat youtubeon? Pont olyan eltorzult arcot vágott Oli is (nem, sajnos nincs megörökítve), amikor egy japán "valamit" tömtem a szájába, mindezt abban a tudatban tettem, hogy szárított füge. Azaz óvatosan a kóstolgatással Japánban! Azóta, megtudtuk, hogy savanyú szilva, ún. umeboshi volt. Ez tényleg ízlik valakinek???

Egy hozzáfűzni való még, ha már a népekről írtam. Az amerikai származású Mario épp olyan, mint Kip lelkesebb verziója. (De gondolom, ő is ilyen lehetett még az első szerződésénél!) Ahogy előadta magát a színpadon, messziről nézve meg sem lehetett volna különböztetni. Hasonlóan is beszélnek néha, 'you know'... Különben a safetys kiemelte, azt szereti az amerikaiakban, hogy annyira szabálykövetőek. Ja, csak épp másfelől méltatlankodnak, miközben azt gondolják, körülöttük forog a föld. (De aztán eminens gyerek módjára valóban betartanak mindent.) De, hogy Trumpnak miért van esélye az elnöki pozícióra? Elgondolkodtató... De ismétlem, tisztelet a kivételnek!

Nyilván, nem lehet minden sztereotípiát egy az egyben elhinni, de azért nagy vonalakban igaznak bizonyulnak. Rólunk is mondják, hogy pesszimista, sopánkodós nép vagyunk... Nézzünk csak körbe a környezetünkben!

Egyik hajnalban megszólalt a vészjelző. Rögtön bemondták, nyugalom, nincs baj. Egyértelmű volt már előtte is, hogy valaki rátehénkedhetett a bridgen. :) 2x mondták be angolul, aztán csend. Én még félálomban vártam a kínai verziót, ami kb. 10 perc múlva érkezett. Elképzeltük a szitut, hogy ráeszmélnek az irányító teremben nincs kínai, gyorsan találni kell egyet és vagy kinéznek a folyosóra reménykedve vagy kiugrasztják Hiuminget (cruise dirit) az ágyból... Ezek után meg kezdődött a kopácsolás, mert hetek óta felújítanak valahol a C (azaz -3.) decken, de a vas vezeti a hangot, így mindenütt halljuk. Erről jut eszembe még valami a hajón lévő olasz szervezőképesség alátámasztásához! :D Kip öltözőjének padlóját mikor bontják fel??? Természetesen, előadás előtt, mert a másik 3 nap nem alkalmas rá... Ja, az egyik technikus pedig gondolt egyet a minap (fellépés alatt) és benyitott hozzánk. Hogy miért, az máig nem derült ki, de ott álltam egy szál bugyiban. Mit gondolt, mit csinálok 2 szám között, ha nem öltözök?! Pedig több mellett lát, ha a lányokhoz megy...

Cruise utolsó napja előtti éjjel van rendszerint óraátállítás. Most nem így volt, csak épp nekünk senki nem szólt... Azon kívül, hogy lekéstük a délben lévő showt, amit nézni akartunk, más gondunk nem lett belőle, de erre most megint mit mondjak?! Mostanság az artistokkal valahogy elfelejtik közölni az infókat. (Bár ez általában nem is baj, mert eddig a kötelező, de felesleges meetingekről vagy épp a travel talkról maradtunk le emiatt.) 

Képzeljétek, most derült ki a napokban, hogy van egy app (Telegram) a neve, amin bármikor tudok csetelni ingyen! Aki szeretne élőben elérni, az töltse le! :D

Nos, lássuk az új "cast"-et! Mint általában, a csapat 80%-a angol, az énekesnő, Phoebe is. A srác, Marco viszont olasz. Egyik lány a már ismert Ollie barátnője. Tűkön ülve várta már a fél éve nem látott párját, akivel ráadásul egy szobában is tudnak lenni, annak köszönhetően, hogy van egy orosz-ukrán házaspár a bandában: Olga és Gregory! Na, nekik örülünk mi! :) Egyrészt, mivel nem angolok (azok annyira összezárnak, hisz' mindig a más nemzetíségű tagok szoktak kilógni a sorból - lásd: Ivan, Alex, Cleber, esetleg MI...), másrészt nem szinglik (fiú 35, a lány 26 - jól meglepődtek, hogy 8 éve vagyunk együtt, mi pedig szájtátva ámultunk, hogy ők viszont mindössze 6 hónapja jöttek össze! Hamar kiderült, hogy ők is azt tapasztalják, kiközösítőek velük, sőt el vannak könyvelve öregnek (a csaj fiatalabb ugye nálam!), lévén hogy házasok. Erre mondta Oli viccesen: "Na, látod? Ezért nem kell esküvő! :D). Ami rögvest szemet szúr: a lányok égimeszelők! Nagyon! (Pláne, nekem, akinek már az előzőek is magasak voltak! :D) Amy és Dani, akik maradtak most kicsinek hatnak. Talán elmondható, jobban táncolnak. A fiúk mindenképp, erősebbek, így jól emelnek. Kevésbé jönnek ki egymással állítólag, klikkesednek. Fölszállt velük a nem túl kedves (=hülye P...) koreográfusnő, Hanna is! Megharagudtam rá, mert nem engedett el minket az egyik próbáról (tudjátok, kellünk, hogy átmenjünk 3x a színpadon) annak ellenére, hogy kedvesen kértem és elmagyaráztam neki, bármikor bármennyit szívesen próbálunk, csak ne port időben, mire hepciásan leteremtett és kvázi megfenyegetett, hogy akkor ne jöjjünk, de majd tesz egy bejelentést Genovának (A COMPANY-nak), hogy nem vagyunk hajlandóak próbálni shoppingolás miatt! (Ekkor kellett volna jól fenéken billentenem! :D) Szóval, így nem tudtunk bemenni Shanghai centrumba (azutáni alkalommal pedeg PM), csak Baoyangig, a kikötő körüli külvárosi részbe. Pedig ragyogó tavasz volt, hét ágra sütő napocskával. Elhatároztam és izgalomba jöttem, hogy akkor megveszem a tavaly kinézett kínai rucit, de nem hogy a ruha, az egész bolt megszűnt mostanra! :( Maradt a séta és kávézás. Kellemes volt, csak rövid, de megérte kimenni természetesen!

Jejun megjött a Jézuska! Mármint hozzám. Fizettem érte! :D Azaz, kihozták az online rendelésemet, mindössze 4 dollárért! (A roppant jó termékekkel felszerelt oldal neve - mert ez a reklám helye :D - Iherb.com!) Jeeeee! Nyam-nyam kedvenc protein csokim, nyam-nyam koffeinmentes, savmentes kávé stb.! Bár, átvenni csak másnap tudtam, de nem szegte kedvemet! Aznap különben visszaloholtunk egy tréningre, amin nem is kellett részt vennünk, de még volt egy 25. fejtágítás a bombakeresésről. Mindenki ott volt, csak Magic O. nem. (Aki különben mostanában előszeretettel kihagy dolgokat és bár bosszantó, de mindig megússza! Nem akarok utálatos lenni - csak egy picit :D - de mióta Daniella hatására megváltozott és kavart is a hátunk mögött a PM.-gel, már mi is másképp állunk hozzá. Erről jut eszembe az első hajónkon Terry, az idősebb dél-afrikai táncos figyelmeztetése, miszerint "Hajón nincs barátság"...) Egyébként, mióta Daniella haza ment a két hetes vakációjára, Oliver jobb fejnek bizonyult az első pár napban úgy általában, de aztán megzavarodott. Állítólag, nem tud aludni és nincs kedve sokszor semmihez. Ami viszont extra zavaró, hogy sokszor felhúzza magát őt nem érintő dolgokon. (Legutóbb például képes volt hisztizni nagy H-val, és 20 percet vitázni a cruise directorral, hogy a táncosok (akik szerencsétlenek az első 8 napban szétpróbálták magukat, nem egyszer hajnali 4-ig, ezért 3x elengedték őket ez alól az 1 duty alól) miért nincsenek ott a travel talkon. Miután Olinak is kidühöngte magát, én magamba szálltam és felszólítottam Olit, ha még egyszer panaszkodni kezdek így (sajnos ez a hajón ragadós, pláne Kip fertőző) csak rúgjon jól bokán! Hirtelen rádöbbentem ugyanis, hogy milyen nevetséges amikor valaki piszlicsáré dolgokon dühöng nálánál rosszabb helyzetben lévő embereknek. (Sajnálja azt a kis szünetet a táncosoktól, akik töredékét keresik az övének és 10x annyit dolgoznak...)

Az első Vision jól sikerült velük, pechemre a 2.-on elrepült az egyik karikám, (MURPHY! Mindig akkor rontok, ha valaki fontosnak vélt ember vagy ismerős néz...) ami jelen esetben a kimerültség számlájára írható. Egyszerűen annyira túlpörgettem magam az az előtti napokban, hogy leeresztettem, mint a régi gázos lufi. (Azért régi, mert az újabbak tapasztalatom szerint, akár 2 hónapig is bírják! :D) Ki sem bírtam kelni utána, jóformán végig aludtam a napot.

Kipnek hatalmas gondja adódott! Tudniillik, kértük a cégtől, hogy ha visszajövünk augusztusban, akkor 6 hét helyett 2 hónap szünidőt kérünk. Megadták, ami Kipre is kihatott. Előzmény a sztorihoz, hogy mikor visszaérkeztünk, első mondata így szólt: "Jaj, kellett volna még két hét, nem tudtam kipihenni magam!" Mostani hozzáfűzni való, miután értesítették: "Nem igaz, így két hét pénztől elesek miattatok!!!" Na, erre varrjatok gombot!

Ezt követő cruison sajnos, visszatért a hideg. Első nap este megnéztük Kip bohóckodását az előtérbe. Jó, hogy szól alatta már cirkuszi zene, mert így legalább az emberek felkapják a fejüket, hogy lesz valami. Jó közönsége lett, sokan körbe állták és rengetegen fotózkodtak vele.

Másnap olyan vihart kaptunk, hogy az egész menetrend változott. Kikötés nem volt, helyette "mosógép feeling" egész nap (lányok hánytak, Oli kidőlt), úgy edzettem mint egy nagyon részeg kislány! :D Aznap minden showt, köztük a main hallozásunkat is, törölték. Fukun végül megálltunk, de csak du. 3-ra értünk be és ennek ellenére nem átallottak MEGINT (4 nappal ezelőtt volt utoljára) teljes (=bomba-keresős: ami önmagában minimum 40 perc! És akkor onnan kezdődik még a gyakorlat, ami egy órás. Oli legutóbb egy mobiltelefont talált különben, most pedig Alex utolsó nap "elhagyott" crew és credit kártyája került elő... Azért van idézőjelben, mert azóta kiderült, nagy valószínűséggel nem elhagyta, hanem szándékosan dugta el a szobatársa bosszúból az okoskodásaiért és utálatos stílusáért... Talán mégis csak megéri kedvesnek lenni!?) emergancy gyakorlatot rendezni. (Már annyira unjuk ezeket! Persze, megint kinek volt a legnagyobb szája? A gőgös spanyolnak, aki addig hőzöngött, hogy mindjárt lelő valakit, mert nem mehet ki, míg a chief szekus nem szólt rá. Álljon meg a menet - gondoltam - neki nincs leszállás korlátja sem! Igen, ez a szememet szúrja, mivel sokszor ki sem megy. Shanghaiban pl. még egyszer sem szállt le, mert szimplán lusta! Bezzeg mi egy alkalmat sem hagynánk ki! De mikor szóba hoztuk a pozíció-cserét 2 hónap elteltével (amit vissza is adtunk volna ugyanannyi idő múlva, még így is ők járnak jobban összességében), rögvest ellenünk fordult. Megjegyzem Kip is, aki előtte - míg neki is volt - mélységesen egyet értett velünk.) Szóval, folytatván a drilles sztorit, el sem jutottam a mentőcsónakomig, mert lefújták az egészet. Ki szúrta el szerintetek? Naná, hogy a vezetőség, lévén oda szimulálták a tüzet, ahol a palmtopok vannak és így nem tudták anélkül ellenőrizni a létszámokat. Igen ám, de akkor mi van valós helyzetben? Ott is azt mondják, hogy na jó, akkor hagyjuk??? Ráadásul így megint csinálhatunk újat következő alkalommal. Amúgy is mindenki morgott, mert a teljes legénységnek elvették a port idejét, 1 óra 40 percünk maradt, ami a temrinálban való netezésre volt elég.

"Érdekes" változás: előléptették az eddigi kínai asszisztenst, Yaumingot cruise directorrá. Ő lesz tehát a főnökünk nem sokára. (Ja, ennek bejelentéséért persze kell egy külön meetinget szervezni PORT időben, amiről mázlinkra nem értesítettek.) Nem igazán hiszi senki, hogy ez a kis zöld fülű csaj megfelelő lenne, ráadásul nem egy kedves teremtés! (Csak ne hogy ő is "Magicás Frenné" változzon!)

Folytatódott a "szuper cruise". Jejun de. 8-11-ig álltunk! Hűha, ez aztán valami. Nem hiszem el, hogy az utasoknak ennyire mindegy! Európában szerintem már mindenki a pénzét követelné vissza... Hab a tortán, hogy a nagyon ritkán zárva lévő nagy szupermarket leltár-napja, pont ekkorra esett! Na, kit lőjjek le??? :D

Ennyi hülyeség után rám fért már egy masszázs! Be is rendeltem az új kis csajt estére. Nagy meglepetésemre, olyan erős kezei vannak, hogy szinte bele pusztultam! De nagyon jó volt, bár néha jajgattam. (Ő is megjegyezte, ennyi csomót már rég szedett ki egy emberből!)

A jade Buddha szobor

12.-én viszont ismét remek napunk volt. Shanghai Jade templomába mentünk el 7-en. (Mint a gonoszok: 3 Oliver, Kip, Amy, Marco és jómagam) Azonban, nem mindig éri meg társasággal menni, mert óvónénit játszani és másokra várni kemény dió. Aki engem ismer, az tudja, hogy baromi céltudatosan tudok közlekedni és várost nézni, pláne amikor baromira időszűkében vagyok! :D (Elismerem, ez néha nem feltétlenül a szórakozásról szól.) Van, ami utólag vicces (pl. mikor reggel nem engednek le, mondván "Is NOT CLEAR yet", mire Oliver rákérdez, mi nem az (mármint tiszta) - képletesen érzékeltetve, hogy szemmel láthatólag minden az - a szalagkorlátnál dolgozónak pedig halvány lila gőze sincs, hogy ő maga miről is beszél...), de amikor Kip, akinél van elég kézpénz, mégis (just in case) muszáj kivennie még és már a 4. autómatával szórakozik, miután a gép elnyeli a kártyáját vagy Amy, aki hosszú percekre eltűnik a templomba, mikor már mindenki indulna, nem beszélve a két Oliverről (nem az én Olim, ő ismeri a tempómat), akik úgy cammognak ki a terminálból, hogy az összes taxi eltűnik addigra, hát hogy is lehetne ezt kötél idegekkel bírni?! Mindezt úgy, hogy vezetem a brigádot, csekkolom a térképet, metrót és még be is kell pisilnem, miközben szombatnak köszönhetően, annyi ember van az utcán, mint égen a csillag. És akkor még Kip problémáiról (ami már már fogalom ugye, mert mindig akad neki... Ezúttal az elveszett bankkártya, a tegnap érkezett céges email vagy visszafelé úton lévő "el fogunk késni"-féle aggodalmaskodás) nem is ejtettem szót!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Értékes pillanatot kaptunk el az utcán: egy nőci épp tartotta a markát (papírral), hogy a kutyája bele tojjon. Elég vicces volt, meg is lepődtünk, hogy a nem épp rend- és tisztaságszerető kínaiak közül mégis akad, aki összeszedi a kutyagumit, sőt még a fűre sem engedi lepottyani!

Mindezzel együtt, plusz a kávézókban 2x elrontott és kiöntött a már bele helyezett saját steviás kávéimmal kijelenthetem: It was a LOVELY day! (Hogy a Grace Klinikából idézzek: "Minden nap jó, amikor nem hal meg senki!") De komolyra fordítva a szót, tényleg élvezem a kint tölthető szabad napokat, Shanghait továbbra is imádom és ezt a sok apró bosszúságot igazából azért osztom meg, mert utólag mi is jókat derülünk rajtuk! A napokban eltávozott egy kedves ismerősöm, ami ismét ráébresztett, hogy értékelni kell a jó dolgokat, élvezni a jelent, mert sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap!

Elképzelhető, hogy e fejezetben nyomatékosan rávilágítottam bűvészünk gyerekes és önző oldalára, vagy Kip soha véget nem érő panaszáradatára, de ugyanakkor hálásnak kell lennem, hogy olykor tükröt mutatnak és ennek köszönhetően igyekszem más szemmel kémlelni a világot! Hű, de bölcsen hangzom. :D A minap került kezembe a Nők Lapja augusztusi száma, melyben felhívják a figyelmet az ún. panaszmentes mozgalomra, melynek lényege: próbálj meg 21 napig nem panaszkodni! Állítólag, lehetetlen, de nem is a teljesítés a lényeg, hanem az arra való törekvés. Hölgyeim és uraim! Lehet kezdeni!